Minél közelebb a vég, annál szorgalmasabbnak kell lenned

A művelésnél egy embernek nagyon sok vizsgán kell keresztül mennie. Ennek az az oka, hogy a születés után különböző szemléleteket alakít ki az ember, amiket az emberi társadalomban ismer fel, ezek ragaszkodáshoz vezetnek. Mivel az emberi társadalom egy olyan világ, ahol a szenvedés párhuzamosan létezik a személyes érdekekkel és az élvezetekkel, ezért egy ember életében nagyon sok szenvedés van, teljesen mindegy, hogy mennyi pénzed van és hogy melyik társadalmi réteghez tartozol. A fájdalmat nehezen viseli el az ember, az emberek megpróbálják elhárítani a szenvedést - tudatosan vagy tudattalanul - abban a reményben, hogy így kellemes életet élhetnek. Így ebben a boldogságra való törekvésben az emberek azon gondolkodnak csak, hogy hogyan kerüljék el a sérelmeket, hogyan éljenek jól, hogyan emelkedjenek ki a társadalomból és érjenek el rangot, sikert, hogyan érjenek el többet, hogyan tartozzanak az erősebbek közé, stb. A tapasztalatok szerzése közben alakulnak ki szemléleteik; és ezek a tapasztalatok megerősítik ezeket szemléleteket az ember életében.

Valójában az emberi társadalom alapelvei a kozmosz szemszögéből nézve pont az alapelvek ellentétei; ha az emberek nehézségeken mennek keresztül és szenvednek, akkor karmájukat fizetik vissza és ezáltal boldog jövőjük lesz. Egy művelőnek a megfelelő s helyes alapelvek szerint kell művelnie magát. A nehézségek és a szenvedések elviselése egy kiemelkedő lehetőség a karma visszafizetésére, a bűnök visszafizetésére, a test megtisztítására, a szellemi színvonal és a szint emelésére – ez egy rendkívül jó dolog. Ez egy korrekt és helyes Fá-alapelv. A gyakorlatban azonban, ha szenvedéseket kell elviselned és ha a konfliktusok a szíved legmélyét szúrják meg – és főleg akkor, ha a legmélyebben ülő szemléleteket érintik ezek -, akkor nagyon nehéz átmenni a vizsgán. Ez addig a pontig is elérhet, hogy nagyon jól tudod, hogy ez egy vizsga, de mégsem tudod elengedni ragaszkodásaid. Sőt mi több, a Dáfá-tanítványok ebben a csábításokkal teli „reális” világban művelődnek, így még nehezebb – és annál fontosabb is -, hogy megváltoztassák ezeket a szemléleteiket. Ebből az okból kifolyólag mondtam olyan gyakran, hogy sokat tanuljátok a Fá-t a művelésben, és ez az ok, amiért időszakonként cikkeket adok ki, hogy rávilágítsak a jelenlegi problémákra, és hogy állandóan kijavítsam gondolataitok irányát. Akkor is, ha ez így van, újabb problámák alakulhatnak ki időnként művelési utatokon. Ami a mai időt illeti, az univerzum Fá-helyreigazítása és a Dáfá-tanítványok Fá-igazolása közben óriási változások történtek az üldözés körülményeiben, melyek a Dáfá-tanítványok művelési útján keletkeztek. A művelési körülmény és az emberek felfogása is alapvető változásokon megy keresztül. Ez a jelenség jelzi, hogy a Fá-helyreigazítás és a Dáfá-tanítványok művelése végső szakaszába ért. A gyakorlók egy kisebb részénél – még veterán gyakorlóknál is – kialakult egy lehangolt állapot, nem akarnak szorgalmasan továbbhaladni. Nem fogták még fel, hogy ez egy ragaszkodás a Fá-helyreigazításának idejében, vagy hogy ezt a helytelen, szerzett szemléletek zavarása okozta, ezek a zavaró tényezők, melyeket a régi erők hagytak itt az emberi dimenzió felületén, melyeket a gonosz szellemek és a romlott démonok hézagként kihasználnak. Akkor alakult ki ez a lehangolt állapot, mikor felerősödtek ezek a ragaszkodások és emberi szemléletek.

Gondoljatok bele, korábban egy egész életre volt szükségük a művelőknek a művelésre, ennek ellenére nem mertek még csak egy pillanatig sem ellazulni. Akkor hogy lehet, hogy a Dáfá-tanítványok – akiknek egy a Dáfá által megváltott élőlény gyümölcs-helyzetét kell elérniük és akik a legkényelmesebb művelési úton haladnak – nem még szorgalmasabbak ebben a rövid, nagyszerű és tiszteletreméltó művelési időben a Fá igazolásában, mely egy pillanat alatt véget ér? Már tudjátok, hogy a Dáfá-tanítványok művelése a hétköznapi emberek világában történik és hogy a művelés közvetlenül az ember szívét veszi célba. Minden emberi ragaszkodást és szemléletet meg kell szüntetni, ami gátolja a Fá igazolását és az érző lények megmentését. Tényleg olyan nehéz egy művelőnek, aki az isteni úton halad, ezeket az emberi szemléletekből kialakult ragaszkodásokat megszüntetni és a szemléleteit megváloztatni? Ha egy művelő még csak ilyen dolgokat sem akar elengedni, akkor hogyan mutatkozik az meg, hogy ő egy művelő? Természetesen az ok abban rejlik, hogy a legtöbb ilyen helyzetben lévő tanítvány, már az elején nem volt tudatában ezeknek a hajszálnyi ragaszkodásoknak vagy annak, hogy a saját szemléletei gátolják, így a gonosz kihasználta ezt a hézagot és megnagyította ezeket a tényezőket. Tudom, ahogy tisztában vagytok ezzel, gyorsan behozzátok majd lemaradásotokat, de ne tegyetek sok kerülőt ezen az isteni úton; ne hagyjatok okot sajnálatra a jövőben; ne nagyobbítsátok meg a szintek távolságát. Ez az én reményem, a ti reményetek és az összes lény reménye, akik számítanak rátok.

Li Hongzhi
2005. október 8.