Fá-magyarázat a New York-i Fá-konferencián, 2013-ban

Li Hongzhi 2013.05.19

(Mindenki feláll, és kitörő taps hallatszik) Jó reggelt! (Tanítványok: Jó reggelt Mester! Taps)

Ah, ez a legnagyobb Fá-konferencia, amit az elmúlt években megrendeztünk. Nagyon sokan eljöttek. Hallottam, hogy vannak páran, akik a szárazföldi Kínából érkeztek. A Dáfá-tanítványok Fá-konferenciája a legjobb környezet a Dáfá- tanítványok művelésének kölcsönös ösztönzésére. A Fá-konferencán való tapasztalatcserének köszönhetően megtalálhatjátok a hiányosságaitokat és láthatjátok mások erősségeit, úgy, hogy aztán ebből építkezni tudtok.

Egy művelő számára nincsenek valódi példaképek. Mindenki saját magát műveli, mindenkinek a saját útját kell járnia; nincsenek példaképek, akikre hivatkozni lehet, vagy akiket követni lehetne. Kizárólag arról van szó: hogyan tudsz a Fá szerint cselekedni. Mindenkinek megvannak a saját tapasztalatai és érzései a különféle dolgokkal kapcsolatban. Nagyon valószínűtlen, hogyha beleütköztök valamibe, akkor mindenki ugyanazt ismeri fel, ugyanazt a megközelítést alkalmazza és ugyanazon a módon cselekszik. Ez eléggé elképzelhetetlen. Mindez abban rejlik, hogy az emberek különféleképpen gondolkodnak, és a gondolatok eredete is nagyon összetett. Az idők folyamán mindenki különféle nézeteket, felismeréseket szerzett, saját felfogásra és érzésekre tett szert. Ezek együtt alkotják a különféle területek felismeréseit és megértési módjait. Ez az egész nagyon összetett. Éppen emiatt olyan nehéz két embert találni, akiknek a jelleme ugyanolyan. Ha valaki egyszerűen leutánozza, amit valaki más tesz, akkor csak a felszínen tanult valamit, és nagyon valószínűtlen, hogy a mögötte rejlő dolgok megegyezzenek.

Ezen kívül, azt várom mindenkitől, hogy a saját erőfeszítései révén érjen el a beteljesüléshez. Mindenki, aki itt ül művelő, hiszen ez egy Fá-konferencia. Természetesen nagy számmal vannak jelen új tanulók is. Itt nem valami misztikus dologról beszélek, tehát az nem is lehetséges, hogy egy élőlény egyszerűen csak úgy lejöjjön és máris egy Dáfá-tanítvánnyá váljon. Az élőlények ebben a világegyetemben egyszerűen megszámlálhatatlanok. Ha egy ilyen hatalmas ügyről van szó, akkor nagy valószínűséggel azok, akik ide jöttek Királyok. Így tehát, a saját út vonatkozásában, és a saját hatalmas erény igazolásánál a felismerés által, nekik a saját útjukat kell kijárniuk a dolgok megértésénél, valamint a saját művelési folyamatukon kell keresztül menniük, a saját tényezőikkel és jellemzőikkel. Mindenkinek a saját útját kell járnia. Ez részben megmagyarázza azt is, hogy az évek folyamán miért fordult elő annyi féle szituáció a Dáfá-tanítványok között, miért voltak különböző megértések a művelésben, és nézeteltérések a közös munka folyamán.

Természetesen, amikor valamit meg kell tenni egy Dáfá-projektnél, akkor nektek amennyire lehetséges, félre kell tennetek a saját dolgaitokat, hogy véghezvihessétek, amit a projekt megkövetel. Ez elsődleges fontosságú. Tehát, együtt kell működnötök. Miközben véghezviszitek azt a dolgot, ugyanakkor, a saját cselekvési módotok szerint fogtok eljárni, ami annak a visszatükröződése, ahogyan ti a saját utatokat járjátok a művelésetekben. A Mester elismeri ezt, és ebben nincsen semmi rossz. Elkerülhetetlen, hogy az ember így járjon el. Az lehetetlen, hogy ti mind ugyanolyanok legyetek, mintha egy tőről fakadnátok. Ezért fogtok démoni nehézségekkel találkozni. A művelés folyamán mindenki el fog bukni itt vagy ott. Teljesen mindegy, hogy milyen utat is jár valaki, hogy nehéz-e vagy sem, hogy teli van-e csavarokkal és fordulatokkal, mindez arra szolgál, hogy a saját gyümölcshelyzeteteket igazoljátok, és megtegyétek az utat a végérvényes beteljesüléshez, és mindazt igazoljátok, amit beteljesítettetek.

A művelésetek során, sok nehézségen mentetek keresztül, sok vizsgát éltetek meg, és átjutottatok ezen a példa nélküli üldözésen. Tudjátok, hogy a keresztényeket 300 évig üldözték, a buddhisták öt megpróbáltatással néztek szembe, a Sákjamuni Buddha és az eredeti Brahmanizmus közti intenzív összetűzések során. Azonban ezek, nem voltak olyan elvetemültek, mint a gonosz KKP. Ezt a dolgot a régi erők irányították magasabb szinteken. Az emberi társadalomban az igaz és a gonosz kettős léte szükségszerűen van jelen, és a jó és a rossz, és a jószívű és a gonosz, egyszerre léteznek. Egyensúlyt alkotnak. Ha nem lenne jóság, az emberek nem tudhatnák, hogy mi a gonosz; ha nem létezne a gonoszság, akkor az emberek nem tudhatnák, hogy mi a jóság. A művelésben, a jóság mértékadó az ember számára, míg a gonosz lehetővé teszi a művelők számára, hogy felismerjék az utat a mértéknek való megfeleléshez. Ez által tudják a tanulók tökéletesíteni magukat a művelésük közben, és ezek fontos körülmények és feltételek is egyben, amelyeket az emberi világ kínál a számukra, hogy általuk megemelkedhessenek. Ez egy olyan dolog volt, amit az emberi társadalom megalkotásánál fektettek le: ha művelni akarod magad, akkor azt így kell csinálni. A régi erők azonban kihasználták az emberi világ ezen sajátosságát, és szélsőségessé tették azt.

Az emberi világnak ezt a jellegzetességét nem lehet semmilyen más dimenzióban megtalálni a világegyetemben. Csak az emberi társadalomban létezik ez a feltűnő jelenség, ahol a jószívűség és a gonoszság egyidejűleg van jelen, így ez lehetővé teszi a művelést. Természetesen ez nem minden, léteznek még olyan tényezők, mint a köd, a szenvedés, az érzelmek, stb. A régi erők pontosan ezt a dolgot használták ki, hogy létrehozzák ezt a nagy üldözést, amivel egy úgynevezett vizsgát adnak a Dáfá-tanítványoknak. Az elmondásuk szerint ez arra is szolgál, hogy beteljesítse azokat a Dáfá-tanítványokat, akik el tudják érni a beteljesülést. Természetesen, a Mester gyakran mondta nektek, hogy a dolgok azon sorát, amit a régi erők rendeztek el, nem fogadom el és nem ismerem el. Nekem megvan a magam módszere, az élőlények megmentésére. Azokat a dolgokat, amiket tenni akartam, magammal hoztam, de a régi erők titokban összekovácsoltak valami teljesen más dolgot. Ugyanúgy, mint a keresztények és a buddhisták üldözésénél, amiről meséltem. Azt hiszik [a régi erők], hogy ez az út elkerülhetetlen, ha egy ember a beteljesüléshez és a megvilágosodáshoz akar jutni. Véleményük szerint, ennek így kell lenni, nincs más út. A magasabb szintű Fá-alapelvekkel rámutattam nekik, hogy a Dáfá-tanítványokra irányzott ilyen jellegű magatartás nem más, mint egy gonosz zavarás, erre azt felelték: „Csak ezt a lehetőséget ismerjük.”

Nem úgy van, hogy a Buddha Fá mindenható? Senki sem gondolta volna, hogy egy művészi előadással embereket tudok majd megmenteni. Ez túlmutat az ő képzelőerejükön.

A Buddha Fá mindenható. Azt, hogy valaki a hétköznapi emberek társadalmában művelje magát, szintén nem tudták elképzelni.

De milyen módszert akartam én alkalmazni?

Az egész világegyetem megromlott, minden élőlény hatalmas karmát halmozott fel. Jézus azt mondta, hogy az emberek bűnösök. Valójában, ha ezt a buddhizmus megfogalmazásával magyarázzuk, akkor ez azt jelenti, hogy az emberek életük során szakadatlanul karmát hoznak létre, és így keletkeznek a bűnök. Ez azt jelenti, hogy a hosszadalmas újjászületések sorozatában, életről életre rengeteg karmikus tartozást hoztatok létre. Lehetséges, hogy egy ember valamelyik életében katona volt és embereket ölt, vagy egy mészáros volt, vagy a mindennapokban zaklatott valakit, vagy valami nagyon rossz dolgot tett. Valójában, már mindenki ilyenné vált, a test roskadozik a karmától, alapjában véve a társadalom is így fejlődött. A magas szintű élőlények nem felelnek meg többé a mércéknek, sőt a mérce önmagában is megváltozott már, a mai állapotig. Tehát, ha valaki azt szeretné, hogy mindezek az élőlények megmeneküljenek, gondoljatok bele, az ő módszerével ez egyáltalán nem lehetséges, a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy [az ő módszerükkel] ezt egyáltalán nem lehet elérni. Ezt ők is tudják, éppen ezért nem is akarták, hogy ilyen sok ember megmenekülhessen. Bizonyosan hallottátok a korábbi próféciákban, hogy „tízezerből csak ezer maradhat”, vagy „tíz családból csak egy marad hátra”, különböző próféciákban beszélnek erről a dologról. Ez azt jelenti, hogy ők egyáltalán nem akarják, hogy valóban megmeneküljenek az emberek, csak azokat akarják megtartani, akik az ő véleményük szerint még rendben vannak.

Valójában, minden élőlény egyenjogú. A hosszadalmas idő után az élőlények nem érik el többé a mércét, megromlottak, már semmi sincsen rendben, mert a világegyetem bölcsessége csak idáig terjed, ezt úgy nevezik, hogy „keletkezés, fennmaradás, romlás, megsemmisülés”. Amennyiben nem változtatod meg a „keletkezés, fennmaradás, romlás, megsemmisülés” folyamatát, akkor a „keletkezés, fennmaradás, romlás, megsemmisülés” folyamán az élőlények rosszá lesznek. A világegyetem keletkezésének kezdeti időszakában az élőlények természete pontosan ugyanolyan volt, mint a Tao és a Fá a világmindenségben. A fennmaradás időszakában, amely egy eléggé jó periódus, az erkölcsi szabályok még a világegyetem minden szintjén megfeleltek a világmindenség mércéjének. A romlás időszakában aztán minden hanyatlani kezd, az erkölcs napról napra zuhan. A megsemmisülés időszakában aztán már véget ért, a végén már nem tudod tovább romlani hagyni. Mit lehet ilyenkor tenni? Megsemmisíteni. A megsemmisítés után nem létezik többé semmi. A világegyetem egyetlen élőlénye és tárgya sem létezik többé. Ha élőlényeket szeretne az ember, akkor újakat kell teremteni. Így van ez. Ezért, ha nem változik meg a dolgok lényege, akkor az élőlények a „keletkezés, fennmaradás, romlás, megsemmisülés” folyamán meg fognak változni.

Akkor tehát kinek a bűnei is mindezek valójában? Ha válaszolnom kellene: senki sem bűnös. A „keletkezés, fennmaradás, romlás, megsemmisülés” kozmikus tulajdonságai közepette az élőlények éppen ilyenek lesznek, mivel a világmindenség bölcsessége nem elegendő. Ezért azt gondolom, hogy a legjobb módszer, hogy minden élőlény számára egy könyörületes megoldást találunk! Teljesen mindegy volna, hogy ki kinek is tartozik, már senki sem hajtaná ezt be, mert mindenki bűnös. Milyen szép is lenne, ha senki sem hajtaná be többet a tartozásokat, és minden problémát könyörületesen meg lehetne oldani egymás között a Fá-helyreigazítás közben; és, ha mindenki beléphetne a jövőbe, milyen csodálatos is lenne ez! (Kitörő taps) Bizonyosan minden élőlény boldog lenne, mindenki örülne. Pontosan ez az, amit az elején tenni szerettem volna.

Azonban a régi erők mindezt megváltoztatták. Egy ilyen démonikus nehézséget hoztak létre, ezenkívül ez a gonoszság példa nélküli a történelemben. Gondoljatok csak bele, szervrablás élő emberek testéből, - a keresztények üldözése az ősi Római Birodalomban sem ért el ilyen szintű gonoszságot, a betetőzésének idején a leggonoszabb dolog az volt, ha megöltek valakit. – A legnagyobb gonoszság ezen a bolygón az, amelyet a Dáfá-tanítványok ebben az üldözésben elszenvednek, és amellyel szembe kell nézniük. Ez az a gonoszság, ami ebben az üldözésben megmutatkozik. A régi erők azt gondolják: Ti mindannyian olyan magas szintekről jöttetek, mind el akartok jutni ezekbe a magas gyümölcshelyzetekbe és olyan nagy királlyá akartok lenni. Hogyan tudjátok magatokat felfelé művelni, hogyha pusztán kicsi démoni nehézségeket és nem eléggé gonosz módszereket vetnek be veletek szemben? A régi erők mind így gondolkodnak.

Mindannyian tudjátok, hogy bár a Mester Fá-ja gigantikus tartalommal rendelkezik, ugyanakkor, felszínesen nézve nagyon egyszerű és nagyon közvetlen. Amikor azt mondom, hogy az élőlények az egyszerű szavak és egyszerű alapelvek ellenére is össze vannak zavarva, valójában ezzel a magas szintű élőlényekre gondolok. A történelemben mindig azt mondták, hogy a Fá-t, ami a jövőben majd az embereket megmenti, nagyon nehezen lehet majd megszerezni, és a lehetőség is, hogy valaki megkaphassa nagyon nehezen megszerezhető lesz. Nem csak az emberek, hanem az Istenségek is így gondolkodtak korábban: ha eljön az idő, amikor a Fá-t a végső időszakban terjesztik, hogy megmentsék az embereket, a sorsszerű lehetőséget bizonyosan nagyon nehezen lehet megszerezni, bizonyosan nagyon nehéz lesz felismerni; csakis egy nagyon magas megvilágosodási képességgel lehet majd csak felismerni, és csakis számtalan szenvedés elviselése után lehet majd meglelni. Gondoljatok bele, tisztességes volna, ha ez valóban így lenne? Nem, az nem lenne tisztességes. Sok nagy megvilágosult, akik az emberi világba jöttek, talán mozgássérült emberként születne újra, talán nehezen hallanának vagy látnának, vagy nagyon idősek volnának. Tisztességes lenne ez velük szemben? Nem, ez nem lenne tisztességes. Ezért, a Fá, amelyet a Mester terjeszt, a legegyszerűbb. Ők [a magas szintű élőlények] azonban éppen ezért ezt nem tudják elhinni, ezen a ponton ők még olyanok sincsenek, mint az emberek.

Egyszerű alapelvek, egyszerű szavak, szinte nincsenek is rejtélyek már. Azt mondom, hogy ez a mostani Fá-terjesztés teljesen tisztességes az összes élőlénnyel szemben. Elmondtam, hogy a kapu nyitva van, olyan szélesre van tárva, hogy már nincs is többé kapu. Valójában éppen erre gondoltam. Azonban a régi erők még mindig azt teszik, amit akarnak. Természetesen most már megértették, hogy mindaz, amit tettek, pontosan ahhoz vezet, hogy saját magukat elpusztítsák. Mindent, amit tettek, a régi erők még magasabb szinten arra használtak fel, hogy az élőlényeket, beleértve az alacsonyabb szinteken levő élőlényeket is, akik hatalmas bűnöket követtek el, megsemmisítsék. Hiszen a legnagyobb bűn éppen abban áll, hogy megváltoztatták azt, amit én akartam tenni. Akárhogy is, minden, amit ez az üldözés okozott lassan elmúlik, nem lehet többé visszafordítani. Már nem tudják visszafizetni, amit tettek. Ennél arról van szó, hogy a világmindenség Fá-helyreigazítását zavarták, ez a bűn egyszerűen túlságosan nagy.

A legtöbb jelenlevő a tengerentúlról érkezett Dáfá-tanítvány. Valójában a Dáfá-tanítványok fő teste a szárazföldi Kínában van. Hiszen a különféle nemzetek királyai a történelem különféle időszakaiban mind Kínában születtek újra, beleértve azokat is, akik magas és még magasabb szintekről jöttek, ők mind Kínában születtek újra.

Egy ember kinézete a nézeteinek megfelelően változik. A gonosz KKP összerombolta a tradicionális kínai kultúrát, ezen kívül itt egy félisteni kultúráról van szó, amely az Istenségekhez a legközelebb áll. Ezt ti is érezhetitek, amikor megnézitek a Shen Yun-t, nem igaz? Ezzel egyidejűleg a gonosz KKP egy szélsőségesen gonosz harci elméletet ültetett bele az emberekbe. Ez arra ösztönzi az embereket, hogy harcoljanak egymással. A mai kínaiak saját maguk is tudják, hogy a kínaiak mindenhol, ahol vannak a világban, egymás ellen küzdenek. Más nemzetek gyakran csodálkoznak ezen, azt kérdik, miért van az, hogy a kínaiak „nem szolidárisak” egymással? Ennek valójában mélyre nyúló gyökerei vannak. A régi erők pontosan össze akarják zavarni ezt a dolgot, ők pontosan ilyen szintű káoszt akarnak űzni, hogy megnézzék, hogyan is művelitek magatokat. Mindannyiótoknak nagyon magas a származásotok, olyan sok élőlényt képviseltek, a beteljesülésetek olyan magas gyümölcshelyzeteket ér el, pontosan ezért okoztak ők ilyen kaotikus helyzetet Kínában. Csakis akkor, ha valaki ebben a környezetben sikeresen műveli magát, ismerik el ők azt. Amennyiben ez nem megy, akkor egy rossz jellemmel rendelkező embernek tartanak majd. „Mi csak akkor ismerünk el, ha egy ilyen gonosz környezetben képes vagy sikeresen művelni magad.” Ez pontosan az, amit tettek. Összehasonlításképpen, Kínán kívül ez nem annyira gonosz. A kínai környezetben az embernek nincsen összehasonlítási alapja, így az emberek nem tudják, hogy milyenek lettek. A Dáfá-tanítványok között is sokan vannak, akik nem művelik magukat szorgalmasan, és nem képesek uralkodni magukon. A pártkultúra hatása alatt problémákat okoznak egymásnak.

Bárhogyan is legyen, már minden a végéhez közeledik. A gonosznak nincsen már meg az ereje, hogy még egy ilyen gonosz fordulót indítson el az üldözésben. Hiszen a gonosz tényezők, amelyeket a régi erők a sok különféle dimenzióból ide csődítettek, és akik erre az üldözésre lettek előkészítve – beleértve mindenféle undorító dolgot – nagyrészt már megsemmisültek. Ezért is tűnik úgy, hogy a környezet egyre lazább lesz. Azonban, amíg ez a dolog nem érte el a végét, a gonosz még mindig gonosz marad. Olyan, mint a méreg, ami egyszerűen méreg; szeretnéd, hogy ne legyen mérgező, de ez nem lehetséges. Ezért nektek nem szabad lazítanotok. Lehetőleg ne hagyjatok a művelésetekben hiányosságokat a régi erők számára. Ami a végső dolgokat illeti, a Mester majd megnézi, hogy hogyan is legyen velük.

Művelőként, bármi is történjen, te egy olyan valaki vagy, aki az Istenség felé vezető úton található. Tudjátok, hogy egy ember, aki isteni úton halad, különbözik a normális élőlényektől és a hétköznapi emberektől. De ti ugyanakkor a hétköznapi emberek között művelitek magatokat. Alig létezik valami különbség a hétköznapi emberekhez képest, ami a cselekedeteket, sőt az öltözködéseteket, viselkedéseteket vagy beszédmódotokat illeti. Az egyetlen és legnagyobb különbség abban áll, hogy ti képesek vagytok arra a konfliktusoknál és minden kérdésnél, hogy magatokban, a bensőtökben keressétek az okokat: „Ez azért van, mert én valamit rosszul csináltam? Miattam van, hogy ez a dolog ellenállásba ütközik?” Ez az egyetlen, egyértelmű különbség a hétköznapi emberekhez képest. Természetesen ez az ember viselkedésénél is meg fog mutatkozni. A hétköznapi embereknek az lesz az érzésük, hogy ennek az embernek más a kisugárzása, és, hogy a Dáfá-tanítványok nagyon jószívűek. Szívesen lépnek kapcsolatba a Dáfá-tanítványokkal. Hiszen ti mindenekelőtt művelők vagytok, és a körülöttetek található mező tiszta és könyörületes. Ez azonban a hétköznapi emberek körül nem így van. Az más. Ezt az emberek is észrevehetik.

Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy a Dáfá-tanítványok művelők, és ránézésre nagyon nehezen lehet őket a hétköznapi emberektől megkülönböztetni, - különösen, mivel ők a hétköznapi emberek között, és egy ilyen bonyolult környezetben művelik magukat – nagyon nehéz ez a művelők számára. Emlékszem rá, hogy egyszerűen el voltatok ragadtatva az örömtől, amikor megkaptátok és felismertétek a Fá-t. Ez különösen az emberek első két csoportjára vonatkozik a három közül, amelyekről beszéltem. „Szuper! Végre megtaláltam!” Nem éppen ugyanerre várnak azok az emberek, akik évezredeken, évmilliókon át újra és újraszülettek? A szíved legmélyén való érzés ahhoz vezetett, hogy képes voltál minden emberi nézetről lemondani, és eltökélted, hogy mindenképen jól fogod magad művelni. Ez a lelkesedés arra ösztönzött, hogy szorgalmasan előre haladjál. Azonban, idővel eltűnt ez az érzés. A lustaság, az emberek különféle nézetei, úgy mint a társadalom kaotikus dolgainak tárháza különféle csábításokat és zavarásokat képeznek az emberek számára. Ezért mondják: „Ha valaki végig úgy műveli magát, mint, ahogyan a kezdetnél tette, akkor biztosan eléri a megvilágosodást.” Egyesek gyakran megkérdezték a Mestert: „Amikor a kezdeti időkben a Fá-t tanultam, a szintem nagyon gyorsan emelkedett. Az olvasásnál szakadatlanul jöttek a felismerések. Miért van az, hogy már nincsen meg ez az érzésem?” Gondoljatok bele, te vajon úgy műveled magadat, mint a „kezdeti időkben”?

Valójában már megmondtam a legelején, hogy én téged, mint Dáfá-tanítványt, beleértve az új tanítványokat is, nagyon gyorsan a pozíciótokba toltalak, egészen addig, ameddig műveled magad. Melyik pozícióig? Addig, ahonnan te származol. ez pontosan olyan magas. Rövid idő alatt ebbe a pozícióba toltalak. Az emberi test felszínén nem látszik olyan erőteljesen ez a változás. Ha azt szeretnéd, hogy egy ilyen hatalmas képességet képes legyél megmutatni, akkor neked pontosan olyan erőteljes helyes gondolatokkal kell rendelkezned, csakis akkor lehet annak ilyen hatása. A helyes gondolataidnak is olyan tisztának kell lenniük, csakis akkor vagy képes egy ilyen nagy hatást elérni.

Tudjátok, hogy egy Istenség számára az nem egy különleges dolog, hogy eltoljon egy hegyet. Az valóban igazán könnyű, egy hegyet megmozgatni. Mindazonáltal, egy Istenségnek nincsenek emberi nézetei. Neki egyes egyedül isteni nézetei és állapotai vannak. El tudja ezt érni valaki emberi nézetekkel? Semmi esetre sem. Egyes művelőknek ez sikerül, másoknak nem. Ez éppen az a kérdés, hogy a helyes gondolatok erősek vagy sem. Csakis akkor megy, ha a helyes gondolatok azt a tisztaságot elérik.

Egyesek azt mondják, hogy ők nagyon tisztának találják magukat. Valójában nem vagy az. Sok zavaros gondolatod és dolgod van, amelyek a születésed után keletkeztek. Még egy olyan gondolat is, amelyet nagyon egyszerűnek tartasz, talán már egy tisztátalan kiindulópontot tartalmaz, egy tisztátalan okot. Azok a dolgok, amelyeket a gondolat magával hordoz, szintén nem tiszták. Az valóban nagyszerű, ha egy művelő a művelés hosszadalmas folyamatában mindig erős helyes gondolatokkal rendelkezik, és meg tudja tartani a kezdeti idők gondolatait és tiszta viszonyulását. Az Istenségek is, ha látják ezt, azt fogják mondani, hogy nagyszerű vagy. De ez nagyon nehéz. Már a Fá terjesztésem elején tudtam, hogy a művelésetek folyamán előjönnek majd zavarások az emberi ragaszkodások miatt. Különben nem írtam volna azt a sok cikket, az „Esszenciák a további haladáshoz”-ban, nem javítottalak volna ki titeket a művelésnél újra és újra, és nem emlékeztettelek volna erre, és nem meséltem volna nektek a problémákról, amelyekbe a művelés során ütköztök majd. Tudtam, hogy ilyen problémák fel fognak merülni. Ez pontosan így volt a korábbi műveléseknél is, a Dáfá-tanítványok művelésén kívül is. Ott is léteztek ilyen problémák. Az, aki képes rá, hogy mindig úgy művelje magát, mint a kezdeti időkben, az bizonyosan eléri a beteljesülést.

Természetes, hogy a Dáfá-tanítványok számára, akik a hétköznapi emberek társadalmában művelik magukat, nagyon nagy zavarások léteznek. Ezt látta a Mester. Annak ellenére, hogy egy olyan művelési formával rendelkeztek, amelyet az elődök soha sem bírhattak, a mércék elég magasak. Ezt a Zhuán Fálunban ti is felismertétek. A művelésnél nektek valóban művelőként kell viselkednetek. Legalábbis gyakran kellene tiszta és helyes gondolataidat fenntartanod, és ugyanúgy művelőként kell kezelned a különféle konfliktusokat vagy hirtelen fellépő problémákat a különböző, komplikált környezetekben. Csakis akkor működik ez.

Természetesen, ezt nagyon nehéz elérni, nem igaz? Ezért mutatkoznak meg a Dáfá-tanítványok művelésénél bonyolult állapotok. Egyesek jól művelték magukat, mások nem jól. Egyesek ezen a módon viselkednek, mások más módon. Tudjátok, hogy egyes Dáfá-tanítványok elhagyták a földi világot. Hogyan lehetséges az, hogy valaki emberként ne haljon meg? Egy nagyvárosban az elhalálozó emberek száma minden nap nagyon nagy. „Születés, öregedés, betegség és halál” – ez éppen a normális körforgás az emberek világában. Ilyen egy csoport, 100 millió Dáfá-tanítvánnyal: az valóban csoda lenne, ha senki sem halna meg és mindenki szorgalmasan művelné magát, és állhatatosan előre tudna menni. Ezzel megsértenénk az illúzió (köd) törvényét. Éppen azért vannak problémák, mert léteznek egyesek, akik nem tudnak szorgalmasan előre haladni. Ugyanakkor, pontosan azért, mert ez a művelők egy csoportja, a halálozási ráta nagyon alacsony. Ezen kívül a régi erők ezt a környezetet össze akarják zavarni, hogy úgymond vizsgáztassák az embereket, és látni lehessen, hogy a Fá-ról való felismeréseid helyesek, avagy helytelenek, hogy hiszel-e benne vagy sem. Így ők összevisszaságot hoztak létre a helyes és a helytelen között, úgy, hogy ne lehessen tisztán megkülönböztetni őket.

Milyen kaotikus is ez a dolog? Például, egyes Dáfá-tanítványoknál az egész család gyakorol, és az egész család szorgalmasan halad előre. Mások is úgy találják, hogy ők eléggé jól gyakorolnak. Sőt, egyesek még tanulnak is tőlük és a művelésnél hozzájuk igazítják magukat. Megmondom nektek, hogy a művelők számára nem léteznek példaképek. Problémákhoz fog vezetni, ha valaki egy másik személyt példaképként követ, és nem tesz szert saját felismerésekre a Fá-ból. A régi erők így azt gondolják talán: Te a művelésnél őt figyeled, és nem próbálod meg a Fá-t saját magad felismerni. Ekkor nagyon valószínűen hagyják őt meghalni. Természetesen ő egy Dáfá-tanítvány. Mindenki, aki elhagyta a világot, elérte a beteljesülést. Ez bizonyosan így van. Hiszen ti még egy hétköznapi embert is meg tudtok menteni az igaz tények tisztázásán keresztül, sőt ő még vissza is térhet ez által az eredeti pozíciójába. Nem is beszélve egy Dáfá-tanítványról, nem igaz? Ezen kívül, a régi erők okozták azt, hogy ez a gyakorló rendkívüli módon hagyta el a világot. Természetes, hogy el kell jutnia a beteljesüléshez.

A régi erők okozták, hogy ez az ügy így alakult. Ők pontosan ezt a gonosz módszert alkalmazzák, hogy vizsgáztassák az embereket. Ezen a módon vizsgáztatják az embereket. Hogyan látjátok ezt? Azt gondoljátok, hogy jól művelte magát, de meghalt. Hiszel még benne, avagy sem? Ilyesmi már többször előfordult. Sok Dáfá-tanítványnak vannak már ilyen jellegű tapasztalatai. Ismerik a régi erők trükkjeit. Mindenesetre a művelés a Mester elvárásai szerint is komoly. Ha egy ember egy Istenné szeretne válni, akkor azt nem is lehet egyszerűen az által elérni, hogy valaki csak ott ül, teát iszik és könyveket olvas. Csakis akkor megy, ha ezen az úton valóban felfelé tudja magát művelni az ember.

Éppen azért merülnek fel a különböző állapotok, mert egy művelő nem tudja magát mindig az elejétől kezdve egészen a végéig ugyanahhoz a belső eltökéltséghez tartani, mint egy rakéta egyszerűen az egekbe szökni, ill. a szorgalmas előrehaladásnál a különféle szinteket beteljesíteni. Ezért akarják a régi erők ezt a környezetet összezavarni, hogy így vizsgáztassák az embereket, stb. És nem csak ez. Még nagyon sok példa létezik. A szárazföldi Kínában ez még súlyosabb. A gonosz megnyilvánulási formái az üldözés közepette, a régi erők elrendezéseinek a trükkjeit jelenítik meg. Azt a célt követik, hogy az általuk elrendezett dolgokat sikerre vigyék, és azokat a Dáfá-tanítványokat, akik szerintük ezt el tudják érni, a beteljesüléshez vezessék. Azonban azzal egyáltalán nem törődnek, hogy ki az, aki el tudja érni a beteljesülést, és ki nem. Ők ennél az üldözésnél, egyszerűen azokat, akik el tudják érni a mércét az üldözésnél, a beteljesüléshez akarják juttatni, és azt, amit tenni akarnak, sikerre akarják vinni.

Az üldözés alatt én is pontosan megfigyeltem ezt. Egyes gyakorlók valóban nem tanulnak a hibáikból. Azonnal, ahogy elengedik őket a munkatáborból, előkerül náluk az érvényesülési vágy, és emberi nézetek törnek felszínre náluk. Akkor is, ha egy hétköznapi ember tapasztal meg valamit, tanulnia kell belőle, és el kell gondolkodnia rajta. Egy művelőnek aztán annál inkább meg kell találnia annak az okát, hogy a régi erők miért tudták kihasználni a hiányosságait. A saját problémái után kell kutatnia. Erről nem is beszélek már sokat a Fá-konferencián. Kínában a helyzet nagyon bonyolult. Ott különféle emberi nézetek és konfliktusok mutatkoznak meg. Ebben a bonyolult környezetben a helyzet nagyon gyorsan és intenzíven változik. Az embernek minden esetre lelkiismeretesen kellene kutatnia a saját hibái után, és lehetőleg a legkevésbé kellene esélyt hagyni a régi erőknek, hogy kihasználják a hiányosságokat.

Most valami másról szeretnék beszélni.

Tudjátok, hogy újonnan az NTDTV, ez a Dáfá-tanítványok által kezdeményezett projekt, amelyet az igaz tények tisztázására hoztatok létre, egy pár változáson ment át. Úgy találom, hogy mindez teljesen normális. Ugyanakkor sok tanuló beszél erről a dologról. Ha valaki azt, amit egy Dáfá-tanítványnak tennie kellene, jól tudja csinálni, ha ő egy projektet az igaz tények tisztázásának céljával jól tud csinálni, és jó módszerei és ötletei vannak, akkor egyszerűen csináljátok hát úgy. Ez mind normális. Azonban, egyes tanulók korábban ezt nem csinálták igazán jól, sőt ők még elégedetlenek voltak a korábbi felelőssel, de [amikor megváltoztak a dolgok], akkor oda mentek hozzá, mosolyogtak és szép szavakat mondtak neki. Kezdetben a korábbi koordinátor eléggé nyugodt volt, és békében volt [a történt változásokkal]; korábban már beszéltem vele erről a dologról. Aztán, egyesek odamentek hozzá, és elkezdtek fortyogni, olyanokat mondtak, hogy „Mi nem is voltunk ilyen rosszak, nem igaz? Hogyan tudtak téged egyszerűen így leváltani?” (A Mester nevet) Természetesen, egy művelő másképpen kezeli a dolgokat. Miután beszéltem a korábbi koordinátorral, azonnal megértette.

Művelőkként, létezik az a kérdés, hogy hogyan jártok el mindannál, amit a Mester elvár tőletek? Bizonyosan oka van, ha a Mester valamit egy meghatározott módon csináltat veletek. Nem azért jöttetek, hogy segítsetek a Mesternek a Fá-helyreigazításnál? Miért nem működtök együtt és hangoljátok össze a dolgokat úgy, ahogyan a Mester azt tőletek kéri, hanem inkább olyasmit tesztek, amit nem kellene tennetek? Miért mondotok olyasmit, amit nem kellene mondanotok? Te egy gyakorló vagy? Te a tanítványom vagy? Te még Mesternek nevezel engem?

Gondoljatok bele, az előbb éppen a Shen Yun-ről és annak a sikeréről beszéltetek. Korábban azt mondtam, hogy az emberi társadalom történelme már 1999-ben véget kellett volna, hogy érjen. Amikor 2000-ben az emberek hatalmas ünnepélyt tartottak, azt mondtam, hogy az emberek tiszta oldala volt az, aki ünnepelt. Valóban ünneplésre méltó volt, hogy az ember át tudott jutni ezen az időszakon, és még van reménye a létezésre. Azonban, lehetséges az, hogy az időt a végtelenségig meghosszabbítsuk? Ha egy alma a magjáig megrohadt már, otthagyhatod azt egyszerűen csak úgy? A kukacok csúsznak-másznak rajta, a rohadás szaga terjeng a levegőben. És te továbbra is otthagyod? Mennyi idő van még hátra valójában? Az emberek között is beszélnek erről a dologról mostanában. Másképpen mondva, az emberek aggódnak. Ha engem kérdeztek, - már korábban megmondtam a Dáfá-tanítványoknak, mivel a világegyetem jelenleg a Fá-helyreigazításban található, itt van a Fá-helyreigazítás középpontja, és számtalan Dáfá-tanítvány igazolja itt a Fá-t, ezért az idő kitolódott. Ez azt is jelenti, hogy a Dáfá tartotta meg mindezt. Miért lett megtartva? Azért, hogy az embereknek még egy esélyt adjunk, úgy, hogy a Dáfá-tanítványok itt meg tudják menteni az embereket. Ne csak azt nézzétek, hogy hogyan viseljük el mi itt a démoni nehézségeket.

Egyes gyakorlók azt állítják, hogy ők el fogják viselni, és még többet viselnek el. Elég már az „elviselés”-ből! Akármilyen kemények is legyenek a körülmények, nektek jól kell csinálnotok a három dolgot. Az élőlényeket megmenteni – ez egy Dáfá-tanítvány felelőssége! Egy Dáfá-tanítvány beteljesülése abszolút nem egyszerűen egy egyéni beteljesülés. Sokkal inkább úgy kell lennie, hogy az élőlények megmentése közben te számtalan élőlényt a beteljesüléshez juttatsz. Ez mindannyiótokra igaz! (Taps.) Ha ez a helyzet, gondoljatok bele, ebben a történelmi időszakban nem nekünk kellene a vezető szerepet játszanunk?

A Mester vezet benneteket a Shen Yun-nél. Ez valójában példaképként szolgál a számotokra. Én a Shen Yun-t a világ legjobb előadásává tettem. Legalábbis, az előadó művészetben, a művészetek területén, vezető szerepet játszik. Akkor, hogyan is van ez a mi többi projektünkkel? Ha annak, amit tesztek, csak egy kis sikere is van, már olyan elégedettek vagytok önmagatokkal. De vajon a vezető szerepet játsszátok [a saját területeteken]? Ti még mellékszerepet sem értetek el, és egyesek a bohócok szerepét játsszák! Ez az, amit a Dáfá-tanítványoknak tenni kell? Ez az, amire a Mester kért benneteket? Egyesek közülünk azt mondják, „Nincsen kellő pénzügyi eszközünk, így nem tudjuk a projektet sikerrel továbbvinni.” De ez annak köszönhető, hogy ti nem végeztétek jól a dolgotokat. Te nem úgy cselekedtél ennél a dolognál, ahogyan Dáfá-tanítványként azt tenned kellett volna, nem úgy cselekedtél, mint egy valódi vállalkozás. Egy globális médiavállalat nem számít nagyvállalatnak, ha nincs egy pár százmilliónyi munkatőkéje. Biztosan úgy fogják érezni emiatt most páran, hogy nyomás nehezedik rájuk. Nem azt mondtam, hogy nem megy, ha ezt nem érted el. Ezt a dolgot egyszerűen csak az alapelv szempontjából magyaráztam el. Csak akkor működik a dolog, ha ehhez igazítjuk magunkat.

Hogy lehet, hogy egyes emberek szíve olyan kicsi? Hogyan lehetnek a gondolataik ilyen korlátozottak? Ha sikerülne elérnetek, hogy az általatok alapított médiavállalatok a magasabb és középső társadalmi rétegekben gyökeret verjenek, és valóban globális médiavállalatok legyenek, gondoljatok bele, milyen nagy hatása lenne ennek a gonosz leleplezésénél és az emberek helyes útra való vezetésében. Milyen hatalmas lenne az ereje az élőlények megmentésénél?

Ezt nem értétek el. Gyakran azt remélitek, hogy a hétköznapi emberek médiája majd valamit tesz nekünk! A hétköznapi emberek média-szervezetei éppenséggel nem csinálják ezt meg neked, mert őket nem a Dáfá-tanítványok alapították. Te vagy azon, hogy a Fá-t igazoljad, nem pedig a hétköznapi emberek. Ilyen egy dolog ez. Néha azt szeretnétek, hogy a hétköznapi emberek médiája valamit tegyen meg nektek, de ők pontosan az ellentétét csinálják, nem így van?

Most beszélek még egy kicsit nektek a Shen Yun-ről. Sok tanítvány így gondolkodik a Shen Yun-ről: ez egy olyan projekt, amelyet a Mester vezetésével csinálunk. Valójában a Mester ezzel nektek példát akar adni. Nektek azonban meg kell tennetek ennél sok más dolgot. Mindenesetre, van egy tervem arra, hogy hogyan lehet a Shen Yun-t lépésről lépésre fejleszteni.

Kezdetben az nem kis lépés egy művészcsoport számára, hogy jól megalapított és általánosan elismert legyen a társadalomban. Különösen ránk volt ez igaz, hiszen kínaiak vagyunk, egy nemzeti kisebbség az USA-ban. Még az amerikai művészcsoportoknak is évtizedekbe telik, amíg elismerésre tesznek szert a nyilvánosság körében és túljutnak ezen a kezdeti, kihívásokkal teli időszakon. Hogyan is csináljuk akkor mi? Ezért kérte meg a Mester a Dáfá-tanítványokat minden térségben arra, hogy működjön közre ennél a dolognál, aktívan dolgozzon együtt rajta, és így „berobbanhassunk”. Ez az egyik ok [a sikerre].

Egy másik dolog, hogy garantálni kell az előadások minőségét. Éppen ezért helyeztem a legnagyobb figyelmet a nézőkre gyakorolt közvetlen hatásra. Egy koreográfus a hatást a tánc nézőpontjából szemléli, és nehéz neki, hogy ezt a nézők szemszögéből ítélje meg. Egy karmester arra fekteti a hangsúlyt, hogy milyen a zenekari előadás. Egy világítás- vagy hangtechnikus szintén a saját területéhez kapcsolódó dolgokat részesíti előnyben. Én azonban nem. Én közvetlenül a nézőkre gyakorolt összhatást figyelem. Sőt, még a különböző területek minden részletének az összkeverékéről is elgondolkodom, hogy az előadás egy egységként a legjobb hatást gyakorolja a nézőkre.

Az előadások színvonala ez által javult, és ehhez jön még az összes terület Dáfá-tanítványainak az együttműködése, és az, hogy ezt a dolgot művelők csinálják. Ezért van az, hogy amit előadunk, az tiszta könyörületesség és tiszta szépség, és emellett ez még rendelkezik a művelők erőteljes pozitív energiájával is. Hiszen a Dáfá-tanítványok önmagában azért vannak, hogy megmentsék az élőlényeket. Ezért az, amit a Dáfá-tanítványok tesznek, nem szabad, hogy hiábavaló legyen, gondoskodnunk kell arról, hogy az élőlények megmeneküljenek. Emiatt az, amit az előadásnál megmutatunk, nagyon nagyszerű. Sok néző érzékelte vagy látta a színházteremben, hogy a színpadon Istenségek is jelen vannak. Valójában a Dáfá-tanítványoknak a többi projektnél ezt ugyanilyen jól kell csinálniuk. Pusztán egy pár év leforgása alatt a Shen Yun már nagyon széles körben ismertté vált.

Valójában a Shen Yun már az első évben nagy feltűnést keltett. Az emberek már akkoriban is egy csodaként emlegették. Eredetileg minden évben két előadást akartam csinálni, először is a „karácsonyi csodát”, tehát egy olyan előadást, amelyet karácsonykor lehet előadni, és egy másikat a kínai újév alkalmából. Két különböző előadást egyetlen évben. Mivel nagyon sok teendőnk volt, és nem tudtunk többet véghezvinni, így most csak egy előadásunk van. Mindössze egy pár év után már ismertté váltunk. Ez a Dáfá-tanítványok együttműködésével és sok más tényezővel is összefüggésben áll.

Azt mondtam az NTDTV felelősének, hogy az nem megy, hogyha egy médium nem figyel a személyzete szakértelmének képzésére, ha nem javítja a minőséget és ennek megfelelően nem eléggé professzionális. Egy nagy médiavállalatnak figyelnie kell erre a pontra.

Akkoriban a Shen Yun-nél arra gondoltam, hogy először is a táncosokat kell kiképezni ahhoz, hogy első helyen legyen Shen Yun. Ezért alakítottam ki az iskolát, hogy így a táncosokkal kapcsolatos problémát végérvényesen megoldjuk. Mindössze egy rendkívül rövid idő leforgása alatt sikerült a táncosokat kiképeznünk. Akkoriban a tánctechnika még nem volt olyan magas szintű, most már egyre jobb, sok táncosunk a világ legjobb táncosai közé sorolható. (Taps.) Ezért volt ilyen jó eredménye az előadásnak. A többi terület is egyre professzionálisabbá válik. Természetesen a Shen Yun zenekara is éppen egy nagyon pozitív változáson megy keresztül. Én a zenekart is egy világelső zenekarrá akarom tenni. (A Mester nevet.) (Taps.) Éppen ezen vagyok. A tavalyi évben a három zenekarunk közös koncertet adott. A Carnegie Hall-ban volt az előadás, és nagyon sikeres volt. A zenekarok tagjai is sokkal magabiztosabbak lettek utána. A zenekar is egészen biztosan ismertté válhat.

Az által, hogy a Shen Yun-t én vezetem, valójában minden projektnek szeretném megmutatni, hogy hogyan csinálja ezt a Mester. Ezen felül is van egy elgondolásom. A Shen Yun reklámozásánál sok országban túlságosan is sok embert kellett bevetni, ez pedig befolyásolta a többi projektet. ennek meg kell változnia. Most már sokkal jobb lett a helyzet. A tavalyi és idei előadások már nem igényeltek annyi embert, sok országban már nagyon alacsony lett azoknak a száma, akik ezen dolgoznak. A New York-i régiónak már elmondtam, hogy annyira kevés embert kellene ehhez felhasználni, amennyire csak lehetséges. Hiszen, hogyha a jegyeladások érdekében párezer gyakorló működik közre, akkor a végén már nem marad hatalmas erény. Hány néző jött hát el? Egyes térségekben csak három vagy négy tanuló vett részt ebben, és több előadást rendeztek. Az előadások teltházasak voltak. Gondoljatok bele, milyen nagy is ez a hatalmas erény? Ezért fogunk a jövőben egyre kevesebb embert bevetni. A számításaink szerint a különböző térségekben több mint 80%-os volt a részvételi arány a színházakban, miután a nézők meglátták a reklámokat. Ezért már az is megy, ha csak kevés embert vetünk be és a reklámot jól csináljuk mindennél. Fokozatosan így fogjuk ezt csinálni.

Ez két konkrét kérdés volt, amikről most beszéltem. Épp most hallottam, hogy a szárazföldi Kínából is érkezett néhány tanítvány. Egyesek közülük már hallották a Mester Fá-magyarázatát. A legeslegtöbb tanítvány a szárazföldi Kínában azonban még nem tehetett szert ilyen tapasztalatra. Nekik nagyon nehéz az, hogy a Mestert egyszer is láthassák. Akkor hát egy kicsit jobban elmagyarázom ezt.

Megint úgy csináljuk, hogy a Mester válaszol a kérdésekre. (Taps.) Elkezdhetjük, felnyújthatjátok a cédulákat.

Ha leülök, akkor nem fogtok jól látni. Inkább állva maradok. (Taps.)

Idehozhatjátok a kérdéseket.

Lehetőleg a műveléssel kapcsolatos kérdéseket tegyétek fel. Ne azt, hogy hogyan érzitek magatokat, itt fáj, ott fáj, (mind nevetnek), már mindenki nevet, hiszen vannak még vizsgák, amelyeket neked magadnak kell legyőznöd.