Előadás a Fei Tian Főiskolán a klasszikus kínai táncról

Li Hongzhi
2019. július 27.

Mi az a „klasszikus kínai tánc?” Hadd beszéljünk annak alapjairól. Mozdulatainak és pózainak (shenfa)¹ a harcművészetekben vannak az ősi gyökerei, és abban a tényben, hogy a harcművészetek (wu, mint a wushuban) számára szolgáló elnevezést ugyanúgy ejtik ki, mint a tánc (wu, mint a wudaóban)² számára szolgáló elnevezést. Ezt a kettős felhasználás isteni eredetű. Eközben a klasszikus kínai táncmozdulatok érzete (shenyun)³ főleg a hagyományos kínai operamozdulatokból⁴ származik. Kezdetben a klasszikus kínai táncot tulajdonképpen „operai táncnak” hívták.

Tehát miért mondják némely emberek, hogy a klasszikus kínai tánc egy új táncforma, amelyet a Pekingi Táncakadémia hozott létre? A mozdulatok és a pózok (shenfa) [amiket a Pekingi Akadémia tanít] valóban a harcművészetekből és az operából is származnak. De [egy bizonyos időpontban] annak érdekében, hogy alkalmassá tegyék a táncformát a művészeti iskolában való tanításra, és hogy még inkább összhangban tüntessék fel az olyan modern felfogásokkal, hogy milyennek kellene lennie a táncnak, a Pekingi Akadémia elfogadta a balett némely belépő szintű gyakorlómódszereit a tánc alapjai számára. Ami a klasszikus kínai tánc akrobatikus (tanzigong)⁵ részét illeti, ez még inkább azokban a különféle művészeti formákban gyökeredzik, amelyek hagyományosan évek ezrei óta a kínai kultúra részei voltak. Hogy világossá tegyük, a Pekingi Táncakadémia nem hozta létre Kína klasszikus táncát. Amit létrehozott, az a „klasszikus kínai tánc” kifejezés. Vette az eredeti „kínai operai tánc” nevet, és átváltoztatta „klasszikus kínai táncra”.

A Pekingi Táncakadémia önmaga elismeri, hogy táncérzete (shenyun) abból az eljárásból származik, ahogyan az emberek mozognak a kínai operában, és a mozdulatok és pózok (shenfa) alapvető elemei főleg a kínai operai táncból és a harcművészetekből származnak. És tényleg, a kínai opera valóban azt mondja, hogy a shenfája a harcművészetekből származik; az opera tulajdonképpen már korán, a távoli ókorban átvette a hagyományos kínai harcművészetek shenfáját. Mindez azt mondja nekünk, hogy a klasszikus kínai tánc olyasmi, ami régóta létezik, és nem olyasmi, amit a Pekingi Táncakadémia talált fel.

Tehát miért mondja a Pekingi Táncakadémia, hogy a klasszikus kínai tánc egy új forma, amelyet ő hozott létre? Persze nem egyszerűen „operai táncról” „klasszikus kínai táncra” változtatta át a nevét – módszerek egy készletét alapozta meg a klasszikus kínai tánc oktatására. Valóban az Akadémia az, amely az új nevet adta a táncformának; kezdetben ő is „operai táncnak” szokta hívni a klasszikus kínai táncot. És a balettből hozott módszereket az oktatásba. Természetesen ez nem volt minden; egy akadémia formátumát is használta, hogy klasszikus kínai táncot oktasson. A múltban az előadóművészetek tanulmányozását Kínában hagyományos oktatási módszerekkel végezték. A színházi társulatoknak megvolt a tapasztalt, vezető előadóművészeknek⁶ a gyakorlata a tanoncok oktatására, és némely oktatók sok diákot vettek fel ugyanabban az időben, még embereknek a tucatjait is, akik egy egész színházi társulatot alkottak. De ami azt illeti, hogy Kína klasszikus tánca belépett a művészeti akadémiákba és „klasszikus kínai táncként” tanítják, a Pekingi Táncakadémia lehetett az első, aki megtette ezt abban az időben. De a fiatal diákok, akik később jártak iskolába, nem igazán értették meg mindezt. A tetejébe a gonosz KKP⁷ célzottan aláásta a kínai történelmet, ami tájékozatlanná tette ezeket a hallgatókat a kínai történelemről, tehát azt mondják, hogy a „klasszikus kínai tánc” egy új táncforma, amit az Akadémia talált fel. Ez önmagában tiszteletlenség a történelemmel és Kína évezredes hagyományos kultúrájának az örökségével szemben.

Valójában, ugyanabban az időben, amikor megalapították a Pekingi Akadémiát, a tartományok és előadóművészeti társulatok Kína-szerte szintén ezt a fajta kínai táncot használták az oktatásukban és előadásaikban. A ’40-es és ’50-es években, a mi saját Fei Tian Művészeti Akadémiánk igazgatója, Guo asszony a Zhongnan Színházi Társulatnál volt, és ők már szerepeltek azzal. Még azelőtt, hogy megalapították a Pekingi Táncakadémiát! Tehát más szóval, az iskola alapítása ideje körül Kínában sok művészeti csoport már a kínai operai tánc klasszikus stílusát használta az előadásaiban.

Tudjátok, az összes terminológiát, amit a Pekingi Táncakadémia használ a klasszikus tánc oktatásában, az operai táncból hozta be – legyenek azok a jellemző tánctechnikák nevei, és amiket igényelnek, vagy a shenfában és shenyun-ben használt kifejezések. Sőt fogta a kifejezéseket és pontosan úgy használta őket, mint ahogyan voltak. Ez magában foglal olyan kifejezéseket, mint a chong és kao⁸; han és tian⁹; ning, qing, yuan, qu¹⁰; a pingyuan, a liyuan és a baziyuan három körkörös mozgási útvonala¹¹; shou, yan, shen, fa, bu¹²; liangxiang¹³; jing, qi, shen¹⁴, és sok-sok más dolgot. A táncforma minden lényeges elemét – hogy jobbra menjen, először balra menni, hogy felfelé menjen, először lefelé menni, hogy hátrafelé menjen, először előre menni, hogy előre menjen, először hátrafelé menni, és így tovább – ezeket az operából hozták be, pontosan úgy, ahogy vannak. Tehát amit mondok, az az, hogy nem az Akadémia hozta létre ezeket a dolgokat; kezdjük azzal, hogy ők Kína klasszikus [hagyományos] táncának a részét képezték. Csak mióta a Pekingi Táncakadémia vette Kína „operai táncát” és átnevezte azt „klasszikus kínai táncnak”, kezdték el Kína-szerte valamennyien ezt a kifejezést használni, hogy leírják a saját táncukat – a helyi művészeti társulatoktól a katonai művészeti társulatokig minden egyes tartományban, az amatőrtől a professzionális előadóművészeti csoportokig, és az összes nagyobb szakiskoláig és főiskoláig, a színművészeti iskolák és színházak kivételével.

És ez eljuttat minket a Shen Yun és a Fei Tian Főiskolához – nem klasszikus kínai táncot használ mindkettő? Nos, a kezdet kezdetén a Shen Yun és a Fei Tian Főiskola a Pekingi Akadémián tanított klasszikus tánc stílusát vagy ritmusát (yunlü)¹⁵ használta fel, mert a shenfa oktatásában a Pekingi Akadémia egy szabványosított yunlüvel hozakodott elő. Azonban az összes alapvető yunlü elem már régóta létezett. A Shen Yun egyszerűen csak az Akadémián tanított yunlüt használta fel. Értitek az elgondolást, igaz? A Shen Yun és Fei Tian egyszerűen felhasználta a Pekingi Táncakadémia yunlüjét.

A klasszikus kínai tánc valósága Kínában manapság az, hogy minden tartománynak megvan a saját stílusa. Még a Pekingen belül levő különböző főiskolák sem használják a Pekingi Táncakadémia yunlüjét, és még nyíltan elutasítják azt. Egész Kínában egyetlen előadóművészeti csoport sincs ott, amelyik a Pekingi Táncakadémia [megközelítését] használja a táncoktatásában vagy az előadásaiban, mert mindegyik azt gondolja, hogy a klasszikus kínai tánc saját változata a legjobb. A furcsa dolog az, hogy még a Pekingi Akadémia saját Ifjúsági Táncvállalata is vette a klasszikus kínai táncot, és a felismerhetetlenségig megváltoztatta azt, némely úgynevezett „kínai stílusú modern táncot” keverve bele. A Pekingi Táncakadémia számára ez valóban egy arculütés. Ha te még saját magadat sem tiszteled, hogyan várhatod el, hogy mások tiszteljenek téged? Sőt veszik ezt a kitalált dolgot, amit „Han-Tang táncnak” hívnak, és klasszikus kínai táncként tanítják, amikor valójában ez semmi más, csak rókamozdulatok, amelyekhez ördögi hangulat társul. Igazán szomorú látni, hogy ez történik Kína legmegbecsültebb táncintézetében.

Amikor a Fei Tian Főiskolát először megalapították, a Pekingi Táncakadémia yunlüjét akarta oktatni, így hát szükséges volt az Akadémia némely táncgyakorlatait felhasználni tanulási célokra. Valójában a Fei Tian felhasználhatta volna a Kínai Minzu Egyetemen tanított tánc-yunlüt, vagy bármely területi vagy tartományi tánc-yunlüt, vagy éppen közvetlenül felhasználhatta volna a tánc-yunlüt az operából. Mivel abban az időszakban a Fei Tian Művészeti Akadémián a legtöbb oktató a Pekingi Táncakadémia végzős diákja volt, az csak természetes volt, hogy azzal a yunlüvel járjanak, amit az oktatók tanultak. Mindenesetre a Pekingi Akadémia yunlüje helyes volt, és kielégítette a Shen Yun igényeit, tehát felhasználták az oktatásra.

Ami a yunlüt illeti, hadd nézzük meg a dolgokat művelési vagy spirituális szempontból. A kínai kultúra isteni adományozású volt, és magasabb lények felügyelték. Akkoriban, amikor a Pekingi Táncakadémia egy tanulmányi programot állított össze a klasszikus tánc számára, a magasabb lények már régóta tudták, hogy ez olyasmi volt, amit a Shen Yun-nek kellene használnia a jövőben. Tehát ott határozottan egy isteni kéz volt a táncforma mögött. Az a tény, hogy a Shen Yun arra használná ezt a táncformát, hogy megváltást ajánljon fel az emberi világban, egy elég jelentős dolog volt. Az emberi kultúra újra és újra megismétli önmagát. Volt ott egy kérdés, hogy vajon a [táncforma] összhangban áll-e azzal a kultúrával, amelyet az istenek jóval a történelem hajnala előtt lefektettek az emberiség számára. Tehát annak érdekében, hogy a Shen Yun használhassa ezeket a dolgokat, hogy élőlényeket váltson meg, előzőleg előkészületeket kellett tenni. Ebből a szempontból azok, akik megalapozták a Pekingi Táncakadémia klasszikus kínai tánc oktatási módszereit, egy csodálatos dolgot tettek.

Miközben a Shen Yun Performing Arts (Előadóművészetek) és a Fei Tian Főiskola ilyen messzire jutott el, láthatjátok, hogy a Fei Tian és a Shen Yun szabványai a shenfa számára most meglehetősen különböznek a Pekingi Táncakadémiáitól. Amit a Shen Yun és a Fei Tian Főiskola szeretne elérni a klasszikus táncoktatásuk révén, teljesen különbözik attól, amit a Pekingi Táncakadémia követ. Az előbbiek vissza akarnak térni a hagyomány útjához és a legmagasabb állapotához vinni ezt a táncformát, Kína isteni adományozású kultúrájának a valódi lényegéhez. Eközben az utóbbi a társadalom lefelé irányuló spirálját követi, és miközben megpróbálja divatosnak és trendinek megőrizni magát, eltorzítja a hagyományosat és klasszikusat. Ennél a pontnál ráadásul hozzáadta a klasszikus tánc tagozata tantervéhez és előadásaihoz a kínai stílusú modern táncot, a kortárs táncot és azt a hamis Han-Tang dolgot; az úgynevezett Han-Tang táncot és annak mozdulatait valójában a rókaszellemek által irányítottak hozták létre. Biztosan nem szeretik majd ezt hallani, mert úgy érezhetik, hogy az érdekeik fenyegetve vannak. De bárki is tanulja meg azt a dolgot, egy róka szelleme fogja megszállni. Az ember nem hagyhatja figyelmen kívül azt, amikor látja, hogy emberek érülnek meg. De az a dolog éppen a mai főiskolákat célozta meg. Bármennyire szomorú lehet ez, az ennek a korszaknak a terméke.

Tehát, ha megnézzük, hogy hogyan is állnak a dolgok, akár a Pekingi Táncakadémia, akár a Fei Tian Főiskola, vagy a Shen Yun az, a klasszikus kínai tánc alapvető elemei, amiket használnak, azonosak. Csak az, hogy a szabványaik a shenfa számára különbözőek, a céljaik intézményekként különbözőek, és miután a Fei Tian és a Shen Yun meghosszabbította a shenfáját, a yunlü szintén különbözővé vált. Kezdetben a Fei Tian Főiskola és a Shen Yun egyszerűen a Pekingi Táncakadémia yunlüjét használta. De ezen a ponton a Shen Yun yunlüje már nem ugyanaz, mint a Pekingi Akadémiáé, és valójában a szakadék fokozatosan meglehetősen kinyílt a kettő között.

Mint tudjátok, a tánc-shenfa vonatkozásában a Shen Yun elérte a legmagasabb szabványokat. Ezek a shenfa-készségek olyasmik, amik után nemcsak a klasszikus kínai táncban résztvevők kutatnak, hanem a mindenfajta táncformákban és a fizikai előadóművészetekben résztvevők is. Az emberek ősi idők óta keresték őket, és némelyek azt mondták, hogy egyetlen egy személy sem rendelkezik ezekkel a tánckészségekkel. Ők képviselik minden táncformában a teljesítmény csúcsát, és őket úgy hívják: „shen dai shou” (a test vezeti a karokat) és „kua dai tui” (a csípő vezeti a lábakat).¹⁶ Az ezekkel a technikákkal történő edzés olyan mértékben meghosszabbítja az ember végtagjait, ami túl van azon, amit bármely más táncformának sikerült elérnie; még a balett és a ritmikus gimnasztika is tovább csodálkozik rajtuk és kutatja ezeket a dolgokat. Csak hallottak róluk, de egyik sem tudja oktatni őket, és egyik sem tudja igazán megérteni őket. Ez az, hogyan van ez most, és egyik sem tudja, hogyan kell alkalmazni ezeket a dolgokat. De ti mind tudtok a „shen dai shou”-ról és a „kua dai tui”-ról. Ezek olyan dolgok, amelyeket én adtam tovább, a ti shifutok. A Shen Yun-ben résztvevők, valamint a Fei Tian Főiskola és a Művészeti Akadémia diákjai és tantestülete megtanulták és alkalmazták őket. Ezen a ponton a diákok a klasszikus kínai tánc Shen Yun stílusában kapnak kiképzést, nem a Pekingi Akadémiáéban. Tehát alapvetően a Shen Yun-nek megvan a saját táncérzete, a saját yunlüje. Amivel mi rendelkezünk most, valójában már nem ugyanaz, mint a Pekingi Táncakadémiáé. Ha ti ugyanazokat a táncgyakorlatokat vennétek – akárcsak néhány nappal ezelőtt, amikor egy videót néztetek a Pekingi Táncakadémia néhány gyakorlatáról – és a Shen Yun shenfáját használva végeznétek őket, akkor az teljesen másképp nézne ki. Tehát más szóval, kezdetben a Shen Yun az ő yunlüjüket használta, ám az idő múlásával kikovácsolta a saját útját. Azzal, ahogy a meghosszabbítási módszerei átalakították a yunlüjét, a Shen Yun most már kialakította a saját speciális szegmensét. Ez olyasmi, amivel nektek határozottan tisztában kell lennetek.

Maga a klasszikus kínai tánc valóban „klasszikus” – évek ezrei kultúrájának egy ragyogó kicsúcsosodása. Még a Pekingi Táncakadémia sem tud megszabadulni a „klasszikus” kifejezéstől, mivel ő is „klasszikus táncnak” hívja. Miért hívja akkor azt az Akadémia klasszikus táncnak? Hogyan lehetne egy modern, újonnan feltalált táncformát klasszikusnak hívni? Ez nem ellentmondás? Az iskola csupán egy modern tanítási módszert fejlesztett ki számára, noha minden, ami klasszikus vele kapcsolatban, régóta létezett, és az alapvető elemei régóta léteztek. Ennek van értelme, igaz?

A múltban én beszéltem veletek arról, hogyan volt istenien ihletett a kínai kultúra, és hogy van az, hogy Kína egy különleges hely – a kultúráját magasabb lények hozták létre és felügyelték minden módon. És minden ember az egész világon, fajra való tekintet nélkül, egykor egy dinasztia embere volt Kínában; ők mindannyian Kínában inkarnálódtak pár száz éven át, mielőtt valahol máshol reinkarnálódtak, és így volt ez ötezer éven keresztül. Tehát ez a kultúra, közvetlenül kifejezve, olyasmi, amit azelőtt mindenki megtapasztalt az egész világon. Tehát amikor az emberek, a fajukra vagy nemzetiségükre való tekintet nélkül, azokat a hagyományos darabokat látják, amiket a Shen Yun ad elő, nekik megvan a meghittségnek ez a halvány érzése – különösen akkor, ha az előadásban a klasszikus kínai tánc révén kifejezett kultúrát látják. Amikor látják azoknak az egyetemes értékeknek, amelyekkel az emberiség az ősi idők óta rendelkezett, és a hagyományos kultúrából származó gondolkodásnak, hiedelmeknek, és szokásoknak az ábrázolását, ők megértik mindazokat. És ez azért van, mert valahol az emlékeikben ebből a fajta kultúrából származó tapasztalatok rejlenek. Tehát, amikor a Shen Yun élőlényeket ment meg az előadásain keresztül, az emberek képesek megérteni, amit néznek, és meg lesznek mentve. Ha bármilyen más etnikumtól vagy nemzetiségtől használnátok valamit, annak nem lenne ilyen nagy hatása és ráadásul nehéz lenne megérteni.

Hadd beszéljünk ennek egy másik aspektusáról. Régen, a klasszikus kínai tánc korai szakaszában, az őstörténelem közben, amikor az istenek kultúrát adományoztak az emberiségnek, ők tudták, hogy az emberek eltorzítanák a tánc azon formáját, ahogy azt örökül hagyták. Mint tudjuk, az emberek „fejlődésben” vannak – valami új létrehozásánál ők a kézjegyükkel akarják ellátni azt, olyan módon akarnak haladni, ami különböző másokétól, vagy jobban akarják tenni a dolgokat, mint mások. De ez a fajta gondolkodás valójában hagyományt változtat meg. Nem számít, mennyire változtatsz meg valamit, az nem lesz olyan jó, mint az eredeti, amelyet isteni módon adtak. Gondolhatod azt, hogy az divatos, az igazán újszerű, az nagyon jó és érdekes, de annak nincs lényege, és nem olyasmi, ami isteni védelmet fog kapni, vagy amit magasabb lények fognak állandósítani. Tehát az elgondolás az, hogy az isteni lények figyelembe vették ezeket a dolgokat, amikor elkezdték örökül hagyni a klasszikus kínai táncot, és így nem hagyták azt örökül közvetlenül vagy a teljességében. Egy keveset belőle az udvarban (királyi palotában) adtak át, egy keveset népi hagyományokon keresztül, és egy keveset operán keresztül, de a valódi shenfáját a harcművészetekben őrizték meg.

Tudjátok, történelmileg a harcművészetek gyakorlása nagyon komoly dolog volt. Abban az időszakban azok, akik gyakorolták azokat, a halálig harcolnának, és a csatamezőn akarnák használni. Ha találomra végezted volna ezeket, megöltek volna, és így senki sem mert babrálni ezekkel, és ez ténylegesen megőrizte a shenfát a változástól. Valóban, a harcművészetekben használt mozgáskészletek évezredek óta közismertek, és így a shenfájukat folyamatosan hagyták örökül. De napjainkban a KKP gonosz kísértete azért jött, hogy üldözze a kínai embereket és elpusztítsa Kína hagyományait. Látván, hogy a harcművészetek a hagyományos kultúra részét képezték, arra törekedett, hogy megsemmisítse azt. Úgyhogy voltak emberei, akik új harcművészeteket hoztak létre, és megszüntették a hagyományos harcművészeteket. Lehet, hogy némely spirituális művelők, akik a hegyekben élnek, megtartották a hagyományos formákat, és természetesen az igazán lényeges dolgok megmaradtak volna velük. De, ami azokat a harcművészeteket illeti, amiket kint lehet megtalálni a világban, ezeket a gonosz KKP szabotálta és ezek olyan új harcművészetek, amik teljesen kiszorították a hagyományos formákat. És így a hagyományos harcművészetek azok, amelyek ténylegesen megőrizték ezt a shenfát évek ezreinek a folyamán.

Kína tágabb kulturális szférájában a művészetek befolyásolják és kiegészítik egymást, és meríthetnek egymásból. Például sok művészeti forma kölcsönözte az esés művészetét (tanzigong), és sok kölcsönözte a harcművészetek shenfáját. Igaz? És egy másik nagyon döntő dolog az érzet (shenyun), amelyet az opera részeként adtak át. A shenyun értéke akkor válik nyilvánvalóvá, amikor megpróbáljátok kifejezni a lényeg dolgait. Valami olyan egyszerűben, mint a balett, a belső jelentés közvetítése nem követelmény. De másfelől a klasszikus kínai táncban nektek rendelkeznetek kell ezzel a shenyun aspektussal, képesnek kell lennetek, hogy érzelmi kifejezést közvetítsetek, és képesnek kell lennetek arra, hogy bármit közvetítsetek, amit akartok. Ez az a szerep, amit [a shenyun] játszhat, például amikor karaktereket ábrázol a Shen Yun-tánctörténetek számára. Ezzel karaktereket ábrázolhattok; ezzel közvetíthettek egy cselekményt; és ezzel a Shen Yun képes előállítani táncos színházi darabokat és felhasználni őket, hogy embereket mentsen meg. Ha ezen a módon néztek meg dolgokat, láthatjátok az isteni módon adományozott kultúra értékét és jelentőségét.

Az isteni módon adományozott kultúrának van egy sajátossága, ami az, hogy figyelembe kell venni a yin és yang egyensúlyát az emberi világban. Azaz egyetlen egy dolognak mind pozitív, mind negatív céljának is kell lennie ugyanabban az időben. Tehát a harcművészetek nem létezhetnek egyedül egy okból, és hogy egyszerűen harcművészetek legyenek a saját kedvükért. A wu szónak kettős felhasználásúnak kellett lennie (武 a harcművészetekhez és 舞 a tánchoz); a kiejtés azonos, de az írásjegy különböző. És ugyanaz a wu még többféle módon is felhasználható. Amikor magasabb lények csinálnak valamit, az nem csak egyedül egy célért van. Bármikor jelenik meg valami új a világban, az dolgokhoz kapcsolódik minden más dimenzióban. Tehát meg kell fontolniuk, hogy ennek a dolognak milyen hatása lesz mindegyik dimenzióban: mind a magasabb, mind az alacsonyabb síkok dimenzióiban okozott hatás, a függőleges dimenziókban, és a vízszintes dimenziókban okozott hatás. Amikor valami új merül fel, csak akkor érhetitek el, hogy megragadjon a világban, ha az olyasmi, aminek minden dimenzióban pozitív hatása lesz, és jól össze tud hangolódni minden mással. Ellenkező esetben a dolog nem lesz képes megragadni, nem fogják elismerni és nem fogják továbbvinni, mivel magasabb lényeknek kell elismerniük azt. Tehát, amikor egy isteni lény örökül hagy valamit, akkor nem csak ezt az egy dolgot hagyja örökül, ezzel minden mást figyelmen kívül hagyva. Neki ki kell simítania élőlények egy hatalmas csoportjának az összes kapcsolatát. Tehát ez nem egy egyszerű dolog, vagy az? Egyáltalán nem.

Amikor a művészeti közösség tagjai kezdenek el vitatkozni dolgokról, az néha meglehetősen érdekes lehet. A kínai opera világában levő emberek a Pekingi Táncakadémiát vonják kérdőre, olyan dolgokat mondván, mint: Hogy mondhatod, hogy valamiféle klasszikus tánccal hozakodtál elő, amikor mindez az anyag az operából származik? És tulajdonképpen az igazán az övék – különösen a shenyun – az mind az operából származik. De aztán a harcművészetek emberei azt mondják [az opera embereinek]: A tánc, amelyet az operátokban használtok, az mind a harcművészetekből származik. És az igaz, nagyjából minden. Még az [operában használt] shenyun is olyasmi, ami a harcművészetek shenfájából fejlődött ki, és így van ez az összesnél. Amint egész végig nyomon követitek azt, elérkeztek a harcművészetekhez. Miért kezdtem azzal, hogy a wu kettős felhasználásáról beszéltem? Eljutva annak a gyökeréig, és valóban rátérve, hogy az mit jelent, az egy kettős felhasználással rendelkező wu: kulturális vagy művészeti értelemben használva az a tánchoz való; harci vagy katonai értelemben használva az harcra való. Egy kulturális és egy harcias; egy pozitív és egy negatív. Ez éppen az a mód, amilyen az emberi kultúra, tudjátok – ha előidéztek valamit, az biztosan kétféleképpen nyilvánul meg az emberi világban. Ha olyasmit akartok előidézni, ami teljesen jó, nem tudjátok megtenni, mivel annak a dolognak rendelkeznie kell valami rosszal is. És ha valami rosszat akartok előidézni, akkor azt sem tehetitek meg, mivel nektek valami jóval is kell rendelkeznetek. Ez azért van, mert az emberi világban a dolgok rendelkeznek a jó és a rossz egyensúlyával, a yin és a yang egyensúlyával. És ez az, hogyan következett be ez a jelenség, és ez az, hogy milyen az emberi kultúra.

Tehát miért ellenzi mindenki – legyen az a mennyben vagy a földön – a gonosz KKP-t? A magasabb lények nem ismerik el – az nem jó, és nem is az a fajta gonosz, amelyet az istenek megengednek. Ez egy eltérés, egy nagyon megvetett, valóban gonosz szörnyűség. Nincs hely számára a világegyetemben. Ez csak olyasmi, ami a végső időkben következett be, amikor az embereknek rengeteg karmájuk van. Nincs különbség, hogy milyen borzasztóan, vagy zsarnoki módon cselekszik is. A magasabb lények pusztán arra használják fel, hogy eltávolítsák a karmát azok számára, akik nagy mennyiségű karmával rendelkeznek, és amint befejezték azt, el fogják pusztítani. De, amikor egy magasabb lény van az emberek között, magasabb síkok Fa-tanításait terjesztve, hogy embereket mentsen meg, az más, és azt nem kötik meg az emberi sík elvei.

Végül az, amiről ma beszéltem, tömör volt, de szabatos is. Valójában így történtek mindezek a dolgok. Mindenki megértette?

(A táncos tanítványok és az iskola tantestülete, összhangban azzal a kínai hagyománnyal, hogy köszönetet mondanak a tanáruknak, ezt mondják: „Xie-xie, Shifu!”)

-------------

(Az angol fordítást a ShenYun.com nyújtotta. 2019. augusztus 22.)

(Újra kinyomtatva a https://www.shenyun.com/chinese-dance?/chinese-dance/lecture-on-classical-chinese-dance oldalról)

 

Utolsó változtatás a magyar fordításon: 2019. december 29.