Miért létezik az emberiség
Először is szeretnék köszönteni mindenkit a kínai új év alkalmából!
Mivel itt az új év, mondanom kellene néhány ünnepélyes szót, amit mindenki hallani szeretne. De látom, ahogy a veszedelem lépésről-lépésre közeledik az emberiség felé. Ezért a Buddhák és Istenségek megkértek engem, hogy mondjak néhány szót, minden egyes élőlénynek a világon, amelyeket az Istenek közölni akarnak. Minden egyes mondat Mennyei titkokat fed fel. A cél az, hogy az emberek számára kinyilatkoztassák az igazságot és adjanak nekik még egy esélyt, hogy megmenekülhessenek.
Miért létezik az emberiség? A keletkezéstől a végső időkig, a Világegyetem egy hosszú, négy szakaszból álló folyamaton megy keresztül: keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés. Amint a Világegyetem eléri a megsemmisítés utolsó szakaszának a végét, minden a kozmikus testben, beleértve azt a Világegyetemet, amiben mi is élünk, egy pillanat alatt teljesen fel fog bomlani és megszűnik létezni. Minden élet teljesen megsemmisül!
Egy ember halálánál, csak a felszínes fizikai teste öregszik meg és omlik össze. Ugyanakkor az őslelke (az igaz énje, amely nem hal meg) a következő életben reinkarnálódik (újraszületik). A Világegyetem keresztül megy a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés szakaszain, míg az emberi lények a születésen, öregedésen, betegségen és halálon. Ezek a Világegyetem törvényei. Még az Istenek is keresztül mennek ezen a folyamaton, csak nekik nagyon hosszú ideig tart. Minél hatalmasabbak az Istenek, annál hosszabb folyamaton mennek keresztül. Az ő születésük és haláluk fájdalommentes, és az egész folyamat során tudatosak maradnak. Ez olyan, mintha egy másik kabátot vennének fel. Ez azt jelenti, hogy normális körülmények között nem halnak meg a lények. Azonban, ha a Világegyetem és a kozmikus test felbomlik a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés utolsó szakaszában, a lények számára többé nem lehetséges a reinkarnáció. Minden lény és anyag megszűnik létezni. Minden porrá lesz és visszatér az ürességbe. Jelenleg az emberi világ a megsemmisítés szakaszának a végén jár a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés folyamatában. A végső időkben már semmi sem jó többé, és ezért áll a megsemmisítés előtt. Ezért ilyen kaotikus a jelenlegi emberi társadalom. A különböző zavaros állapotok közé tartozik, hogy nincs jóság az emberekben, a szexuális szabadosság, a pszichopátia, a kábítószerekkel való visszaélés és az Istenségekbe vetett hit hiánya, és így tovább. Ez elkerülhetetlen, amikor a kozmikus test a végső szakaszba jut, elérkezik erre a pontra.
A Teremtő nagyra becsüli az Istenségeket és a számos jóságos és csodálatos élőlényt, valamint a kozmikus test gyönyörű teremtményeit is. Ezért a romlás szakaszának a kezdetén, elvezetett néhány Istenséget a kozmikus test legkülső rétegébe (az ún. Fá birodalmon túl). Ott nem voltak Istenségek, és ezen a helyen létrehozták a Földet. Azonban a Föld nem létezhet önmagában, hanem ahhoz, hogy létezzen, szüksége van egy megfelelő égi felépítésre, amely az élet és az élőlények keringési rendszerét alkotja. Ezért a Teremtő létrehozott egy nagy területet a Földön kívül, amit az Istenségek a Három Világkörnek neveznek. Mielőtt az utolsó szakaszban elérkezik a megváltás ideje, az Istenségek, nem léphetnek be vagy hagyhatják el a Három világkört szabad akaratukból, csak a Teremtő jóváhagyásával. És ez független attól, hogy milyen magas a szintjük. A Három Világkörön belül, három fő szint létezik: azt a szintet, ahol a Földön lévő lények tartózkodnak, az embereket is beleértve, a „Vágyak Világának” hívják. A „Vágyak Világa” felett található a „Forma Világa”. A felett pedig a „Forma nélküliség Világa” van. Minden egyes magasabb világ sokkal csodálatosabb az alatta lévőnél, de egyik sem hasonlítható össze a Mennyei Világokkal a Fá Világában és a Fá Világa felett. A Mennyország, amiről az emberek gyakran beszélnek, a Forma Világában és a Forma nélküliség Világában lévő Mennyországok. Mivel minden világ 10 szintet tartalmaz, a Három Világkörnek összesen 33 szintje van (beleértve magát a Három Világkört is). Az emberiség a Vágyak Világában létezik, a legalacsonyabb szinten, ahol a környezet a legkeményebb. Az emberi élet keserű és rövid, és a legfélelmetesebb az, hogy nincsenek igaz alapelvek az emberek világában. Az emberek alapelvei fordítva vannak a Világegyetem alapelveihez képest (kivételt képeznek a Világegyetem törvényének alapelvei, amelyeket az Istenségek adtak az emberiségnek). Például, az elképzelések, hogy a győztes lesz a király, hogy erőszakkal kell elfoglalni a világot és, hogy az erősekből lesznek a hősök, nem igaz alapelvek az Istenek szemében. Ezeket mind ölésen és rabláson keresztül érik el. A Világegyetem és az Istenségek nem cselekednek így, de az emberi világban ez szükséges és megvalósítható. Ezek az emberi világ alapelvei, amelyek fordítottak a Világegyetem alapelveihez képest. Ezért az embernek „művelnie” kell magát az igaz alapelvek alapján, hogy visszatérhessen a Mennybe. Vannak akik úgy gondolják, hogy elég jól megy a soruk, mert valamivel jobb életet élnek, mint mások. Ez azonban csak annyi, hogy emberek hasonlítják össze magukat másokkal a saját világukban. A valóságban itt mindenki a Világegyetem szemétdombján él. A Három Világkör a Világegyetem legkülső rétegén épült, a legalacsonyabb, legdurvább és legpiszkosabb anyagok egyvelegéből, mint a molekulák és az atomok. Az Istenségek szemében, ez a hely a Világegyetem szemetének a lerakó helye. Ezért az Istenségek ennek a szintnek a részecskéit, azaz a molekulákat, pornak tekintik. A [molekulák] szintjét pedig a legalacsonyabb helynek tartják. Ez az eredeti jelentése a vallásos mondásnak: „Isten megformálta az embert a Föld porából”, ami annyit jelent, hogy Isten valójában a molekulák szintjén levő anyagokat használta fel, hogy megteremtse az embereket.
A Teremtő parancsára az Istenségek megalkották az embereket. A különböző Istenségeknek, különböző megjelenésű emberi lényeket kellett létrehozniuk a saját képmásukra. Így jöttek létre a fehér, a sárga, a fekete emberek és más fajok. Habár a megjelenésük különböző, a belső lényüket a Teremtő adta nekik, ezért ugyanazok az értékek jellemzik őket. A Teremtő azért bízta meg az Istenségeket az emberek megalkotásával, hogy felhasználja őket, a Világegyetem összes élőlényének és Istenségének a megmentésére, amikor a megváltás a végső szakaszba ér.
Akkor, miért bízta meg a Teremtő az Istenségeket, hogy egy ilyen alacsony és romlott környezetben hozzák létre az emberiséget? Mert ez a legalacsonyabb szintje a Világegyetemnek és a legfájdalmasabb hely. Csak a szenvedésen keresztül képes magát művelni az ember, és csak a szenvedésen keresztül lehet megszabadulni a bűnös karmától. Amikor a szenvedések közepette is képes valaki jóságos maradni, hálás tud lenni és igyekszik jó emberré válni, akkor azon van, hogy megemelje magát. Emellett a megváltás folyamata alulról felfelé halad, a legalsó helyről kell kezdeni. Az élet itt szenvedés. Érdekösszetűzések léphetnek fel az emberek között. Zord természeti körülmények vannak. Az embereknek az életben maradásért szellemileg és fizikailag is keményen kell dolgozniuk. És így tovább, és így tovább. Ezek mind lehetőséget adnak az embereknek az emelkedésre és a bűnös karma eltávolítására. Az bizonyos, hogy a szenvedés által az ember képes a karmáját eltávolítani. Ha egy személy még képes jóságos maradni a szenvedések és konfliktusok közepette, akkor erényt fog felhalmozni és az életének a szintje feljebb emelkedik.
A modern időkben, a Teremtő az emberi testeket használja arra, hogy megmentse az élőlényeket a Világegyetemben. Sok Istenség emberként születik újra, miközben felváltják az eredetileg emberi testekben lakozó lelkeket. Mert az emberi testtel képesek szenvedéseket elviselni és megszüntetni a bűnös karmájukat. Egyidejűleg megemelkedhetnek, ha képesek arra, hogy egy igaz alapelvek nélküli helyen, mégis tartsák magukat az Istenségek által hátrahagyott igaz alapelvekhez, és ha képesek a jóságukat megőrizni. A végidő elérkezett, a Három Világkör Mennyei kapuja megnyílt, és a Teremtő már most kiválasztja az ilyen embereket, hogy megmentse őket.
A keletkezés, fennállás és romlás folyamatában minden tisztátalanná vált a Világegyetemben. Már nem olyan jóságos, mint amikor létrehozták. Ez az oka annak, hogy miért jutott el a megsemmisítés szakaszába. Más szavakkal, minden megromlott a kozmikus testen belül. Egyik élőlény sem olyan jó már, mint kezdetben. Egyik élet sem tiszta már, tele vannak bűnös karmával. Ezért kellene megsemmisíteni őket. A vallásban ezt „eredendő bűnnek” hívják. A kozmikus test megmentésének érdekében a Teremtő az Istenek és uralkodók sokaságát engedte le az emberi világba, hogy emberi lényekké váljanak ebben a környezetben, hogy elviseljék a szenvedéseket és felemelkedjenek, hogy megszüntessék a karmájukat és újraépítsék magukat annak érdekében, hogy visszatérhessenek a Mennybe. (Mert a Teremtő újjáépíti a Világegyetemet, miközben megmenti az élőlényeket). Az új Világegyetem teljesen tiszta és csodálatos. Ha valaki képes megtartani a jóságos gondolatait ebben a kemény környezetben, a hagyományos értékeknél tud maradni, miközben modern eszmékkel támadják, képes megtartani az Istenségekbe vetett hitét, miközben az ateizmus és az evolúciós elmélet agresszív hatásával kell szembenéznie, akkor ez az ember megmenekül. Eléri a célt és visszatér a Mennybe. A világban most zajló káoszt végülis az Istenségek rendezték el. A céljuk, hogy minden élőlényt leteszteljenek, és megtudják, hogy megmenthetőek-e vagy sem. Ezzel egy időben ezen a szenvedéssel teli folyamaton keresztül az emberek törleszthetik a karmájukat. Mindez azért van, hogy az emberek megmenekülhessenek és visszatérhessenek a Mennyei világba.
Ez tehát azt jelenti, hogy az emberek nem azért jöttek erre a világra, hogy valamiféle sikereket érjenek el a társadalomban. Az emberek rosszá válnak, hogyha törekednek és harcolnak a nyereségért, bármilyen eszközt is kelljen bevetniük. Az emberi világba való leereszkedésnek és az emberi létezésnek a célja, a karma megszüntetése és önmagunk javítása. Az emberek a megváltásért jöttek ebbe a világba. Eljöttek és emberi alakot öltöttek, hogy várják a Teremtőt és az Ő megváltását, hogy visszatérhessenek a Mennybe. A várakozás folyamatában, életről-életre, az emberek érdemeket és erényt gyűjtenek. Ez az emberi reinkarnáció értelme és célja. A bajok ebben a kaotikus világban arra szolgálnak, hogy az élőlények valami nagyszerűvé válhassanak. Azonban vannak ilyen esetek is: amint nehézségek adódnak, néhány ember az Istenségekhez fohászkodik segítségért, de nem kapja meg amit akar. Ezért elkezdik utálni az Istenségeket, és ellenük fordulnak. Ráadásul még démoni útra is térnek és újabb karmát hoznak létre. Az ilyen embereknek a lehető leggyorsabban fel kellene hagyniuk ezzel és az Istenségek bocsánatáért kellene esedezniük. Ha bűnbánatot tanúsítanak akkor megmenekülhetnek. Minden, ami egy ember életében történik – akár jogosnak tűnik akár nem – valójában az előző életbeli jó és rossz cselekedeteinek a karmikus következménye. Az, hogy mennyi erényt halmozott fel az ember előző életeiben, meghatározza, hogy mennyi szerencsében lesz része ebben az életében vagy a következőben. A sok erényt, valaki becserélheti arra, hogy magas rangú, jólfizetett tisztviselővé váljon. Bármilyen gazdagságra és áldásra is becserélheti, beleértve a családi boldogságot, és hogy milyen gyermekei lesznek, és így tovább. Ez az alapvető oka annak, hogy némely emberek gazdagok míg mások szegények, egyesek magas rangú tisztviselőkké válnak mások pedig hajléktalanok lesznek. A vagyon egyenlő újraelosztása a gazdagok és szegények között, amelyet a gonosz kommunista párt hirdet, nem más, mint a démonok szónoklata. Mindez hamis. A Világegyetem igazságos. Aki jót cselekszik az áldásban részesül, aki pedig rosszat tesz annak vezekelnie kell, ha nem is ebben az életben akkor a következőben. Ez a Világegyetem megváltoztathatatlan törvénye! Az Ég, a Föld, az Istenségek és a Teremtő minden élőlénnyel szemben könyörületesek. A Mennyországot, a Földet, az Emberiséget és az Istenségeket is a Teremtő hozta létre. Ő sohasem fog egyes élőlényeket előnyben részesíteni, másokat pedig hátrányos helyzetbe hozni. Az alapvető oka annak, hogy egyes emberek élete boldog, másoké pedig nem, a karmától függ.
A nyereség és a veszteség a valóságban úgy mutatkozik meg, mintha a társadalom egy normál jelensége lenne. De alapjában véve ez a karmikus következménye egy lény cselekedeteinek. Az, hogy egy embernek van-e valamije vagy nincs, hogy megkap-e valamit vagy elveszíti azt, olyan módon fog megjelenni, amely összhangban van az emberi társadalom feltételeivel. Ezért akár gazdag, akár szegény az ember, mindenképpen jól kell cselekednie, és tartózkodnia kell a rossz tettektől. Jóságosnak kell maradnia, tisztelnie kell az Eget és az Istenségeket, valamint segítőkésznek kell lennie. Ezen a módon erényt fog felhalmozni, és áldásokkal teli lesz a következő élete. A múltban az idős emberek Kínában, gyakran mondták, hogy nem szabad panaszkodni a jelen életben való szenvedések miatt. Ha valaki több jót tesz, több erényt gyűjt, és akkor a következő életben jobb lesz a sorsa. Ez azt is jelenti, hogy haszontalan az Istenségekhez segítségért fohászkodni, ha nem cselekedtél jól és nem gyűjtöttél erényt az előző életedben. A Világegyetemnek megvannak a saját törvényei, amit még az Istenségeknek is be kell tartaniuk. Ha egy Istenség olyat tesz, amit nem lenne szabad megtennie, akkor őt szintén megbüntetik. Ez nem olyan egyszerű, mint ahogy azt az emberek gondolják. Az Istenségeknek minden kívánságodat teljesíteniük kellene? Ennek az a feltétele, hogy erénnyel kell rendelkezned, amelyet az előző életedben gyűjtöttél. És akkor az erényedet be tudod cserélni azokra a dolgokra, amikre vágysz. Ezt írja elő a Világegyetem törvénye. De valójában nem ez az alapvető célja az erény felhalmozásának. Az erény felhalmozása a Mennyekbe vezető út kikövezésére van. Ez nem arra szolgál, hogy egyetlen élet boldogságáért becseréld.
Li Hongzhi Mester
2023. 01. 20.
Angol forrás: https://en.falundafa.org/eng/articles/20230120A.html
Fordítók megjegyzése: Lehetséges, hogy idővel változtatásokat hajtunk végre a fordításon a minél jobb szöveghűség és érthetőség érdekében.