A nagyobb világegyetem olyan hatalmas, hogy sem isteni lények, sem mennyei uralkodók, sem a fenti urak nem tudják, mi van azon túl. Az életek száma pedig egyszerűen megszámlálhatatlan. A nagyobb világegyetem minden élete mindent felölelő módon látja azt a világot, amelyben tartózkodik, annak a síknak a nézőpontjából, amelyen anyagilag létezik. Az a mód, ahogyan mindezek az életek látják a világot, nem különbözik attól, ahogyan az isteni lények látják, csak az nem rendelkezik azokkal a betekintésekkel, bölcsességgel és erőkkel, amelyekkel az isteni lények rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb világegyetem minden részében fellelhető lények különböznek az emberi lényektől, akik nem láthatják olyannak azt a világot, amelyben léteznek, amilyen az valójában; nem láthatják a közvetlen környezetükben jelenlévő más életformákat; és nem láthatják az ebben a környezetben lévő fizikai dolgokat olyannak, amilyenek valójában. Ennek eredményeképpen az emberi lények gondolkodásmódja, valamint az, ahogyan a világot megértik, mindkettő meglehetősen sajátos és korlátozott. Ez a világ tehát a „tudatlanság” helye (kivéve az eredetileg itt, a Három Birodalomban élő természetfeletti lények és bizonyos spirituális jelenségek eseteit).
Akkor mi a magyarázat erre? Itt az ok. A nagyobb világegyetem és a benne lévő rendszerek sokasága elérte a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés kozmikus ciklusának az utolsó szakaszát. És mivel minden a végső megsemmisítés és feledés rémisztő kilátása felé tartott, a Teremtő úgy döntött, hogy minden élet megmentésére törekszik.
A nagyobb világegyetem és a benne lévő számos világegyetem azért érte el a megsemmisítés szakaszát, mert ők és a bennük lévő számtalan élet – beleértve a sok urat, uralkodót és isteni lényt a világegyetemek mindegyikében – a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés kozmikus ciklusának nagyon hosszú folyamata során alacsonyabb rendűvé váltak ahhoz képest, amilyenek a keletkezés szakaszának a kezdeti napjaiban voltak. Vagy másképpen fogalmazva, mindazon korszakok után már nem feleltek meg a saját szintjükre vonatkozó szabványoknak. Ez volt a létezés folyamatának az elkerülhetetlen pályája.
És így a Teremtő az életek megmentése céljából létrehozott egy világot a nagyobb világegyetemen kívül. Ezt a nagyobb világegyetem számtalan életének a megmentésére használnák, és „Három Birodalomnak” hívták. A Három Birodalmon belül a létezésnek három síkja van. A három közül a legalacsonyabban lévő lények erőtlenek, és nem rendelkeznek magasabb betekintéssel vagy bölcsességgel, egy olyan környezetben léteznek, amely a legmegterhelőbb és nehezen átlátható. És ez az emberi világ. A második síkon lévő emberek és lények csak az emberiséget múlják felül betekintésben és bölcsességben, így csak azt láthatják, hogy a dolgok hogyan vannak az emberi birodalomban, és hol vannak ők maguk. Az emberek „mennyei lényként” vagy „félistenként” utalnak rájuk. Azok a lények, akik még egy síkkal magasabban vannak, láthatják, hogy milyenek a dolgok az alattuk lévő két birodalom lényei számára, valamint azt, hogy hol vannak ők maguk, és a betekintési képességük és a bölcsességük a legnagyobb a Három Birodalomban. Az emberek itt, ebben a világban általában „istenségként” vagy „égi lényként” utalnak rájuk. Mindazonáltal a Három Birodalomban élő lények egyike sem rendelkezik azzal a hatalommal, hogy olyannak lássa a világegyetemet, amilyen az valójában, sem pedig azzal, hogy lássa azokat a királyságokat és paradicsomokat, ahol az isteni lények laknak távolabb fent.
Az emberiség így a tudatlanság állapotában él, a legkevesebb betekintéssel és bölcsességgel rendelkezik, és képtelen meglátni a dolgok lényegét. Ezt a Teremtő idézte elő, és azért tette, hogy lehetővé tegye a lények megmentését a végső megsemmisítés előestéjén. Esélyt ad nekik, hogy elkerüljék ezt a sorsot, de csak akkor, ha szilárdan sikerül tartaniuk magukat a bennük rejlő jósághoz, még ebben a csalóka és megpróbáltató világban is. Ez valóban nagyon nehéz: az egyetlen módszer az életek számára, hogy átvészeljék, az, hogy szenvedést viseljenek el és ledolgozzák karmájukat egy olyan időszakban, amikor az életeket a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés ciklusának ezen a végpontján eltávolításra választották ki, és megőrizzék a velük született jóságukat. Csak akkor fogják őket „méltónak tekinteni a jövőre”. Amikor elérkezett a végső kozmikus szakasz, a Teremtő megadta a jóváhagyását ahhoz, hogy a nagyobb világegyetem isteni lényeinek, uralkodóinak, urainak sokasága – és a még hatalmasabb isteni és megvilágosodott lények, akik a nagyobb világegyetem különböző területeinek mindegyikét felügyelik – alászálljon a világba, és emberi formában öltsön testet. Itt azonban minden magasabb bölcsességüket, betekintési képességüket és isteni képességüket lezárnák. És ezen a legmegpróbáltatóbb helyen, a képességeik és bölcsességük nélkül, teljesen bezárva egy emberi testbe, nehézségeken kell keresztülmenniük, hogy ledolgozzák a karmájukat, miközben pozitív és erényes gondolatokra támaszkodnak, és életben tartják a bennük rejlő jóságot. Csak akkor ismernék el őket a fenti isteni lények légiói, valamint a Teremtő, és érdemelnének ki egy helyet a jövőben. Azokat, akiknek sikerült fokozatosan ledolgozniuk a karmájukat az ebben a világban való sok reinkarnációjuk folyamata során, és akik erényben és jóságban is növekedtek az út során, biztos, hogy kiválasztják a megmentésre. A Teremtő biztosan eljuttatja őket az új világegyetembe, amikor a végidőben kibontakozik a megmentés. Ez azt jelenti, hogy a tudatlanság és a megvilágosulatlanság állapota, amelyben az emberiség él, része egy egyedülálló világnak és létmódnak, amelyet a Teremtő a megmentés céljából tett ilyenné. Ezért bizonyulna hiábavalónak egy ember minden olyan próbálkozása, hogy megkérjen egy másik lényt, hogy törje meg a tudatlanságnak ezt az állapotát. Ebben a világban vagy azon túl egyetlen lény sem merné aláásni ezt a megmentésre teremtett környezetet.
Mindig vannak olyanok ezen a világon, akik a spirituális hiedelmeket megalapozatlannak tartják. Ezért némelyek azt mondják, hogy csak abban hisznek, amit látnak, és nem hisznek másban. Ennek eredményeként némelyek rosszat tesznek, anélkül, hogy aggódnának a következmények miatt. Ha egy isteni lény, bármilyen magas is legyen, emberként ölt testet – mert emberi testtel rendelkezni azt jelenti, hogy valaki ember –, akkor az emberi testével együtt a tudatlanság emberi állapotát is felveszi. És így némelyek, ebben az állapotban lévén, karmát hoznak létre itt. Az ok, amiért a Teremtő létrehozta a Három birodalmat, az volt, hogy a lények csökkentsék a bűnös karmájukat a nehézségek megtapasztalásával, azzal az alapvető céllal, hogy megemeljék az erkölcsi szintjüket. Csak egy bűntől és karmától mentes lényt lehet eljuttatni a mennybe. A nagyobb világegyetem alapelvei pedig megszabják, hogy a karmáért meg kell fizetni. Az emberi lények a tudatlanság állapotában élnek, és ezért hajlamosak bűnös karmát létrehozni ebben az emberi birodalomban. És természetesen fizetni kell érte. Ha az egyik életben nem fizetnek érte, akkor a következőben kell. Valójában sok embernek hatalmas mennyiségű bűnös karmája van. És így a Teremtő elviselte helyettük a szenvedésük egy részét, hogy elnyerjék a megmentést. Ez az együttérzés és a szeretet legnagyobb formája ezen életek számára. A tény az, hogy egy ember életét valóban kioltják, ha a karmája felhalmozódik egy bizonyos pontig. Tehát a földre jöveteletek valódi célja az volt, hogy ledolgozzátok az összes karmátokat, és így képesek legyetek visszatérni a mennybe. Amikor minden ember testet öltött ebben a világban, fogadalmat tett a Teremtőnek. Mindazonáltal természetesen nehéz megfizetni egy ember karmáját. A karma arra készteti az embereket, hogy harcoljanak és küzdjenek egymással, és ez háborút, betegséget, fáradságot, éhezést, szegénységet – és így fájdalmat és szenvedést – okoz. Némelyeknek több karmájuk van, és némelyeknek kevesebb. És ezért van az, hogy miért vannak gazdagok és szegények egyaránt ebben a világban. Ha valaki még a tudatlanságnak ebben az állapotában is jó és kedves tud maradni, kevesebb karmát fog létrehozni! És az élet könnyebb lesz!
Mindez azt jelenti, hogy az emberek tudatlanságának az állapotát a megmentésük érdekében hozták létre ezen a módon, és azért, hogy megmentsék a nagyobb világegyetemet és a világegyetemek hatalmas számát. Mivel ilyen hihetetlenül jelentős okok állnak e mögött az állapot mögött, a káprázat varázsát egyáltalán nem lehet megtörni az emberi kívánságoknak megfelelően. Némelyek talán csodálkoznak, hogy a földön élő sok természetfeletti lény miért nem teszi meg azt, amit az ember kíván, és miért nem lebbenti fel a fátylat. A tény az, hogy nem mernék! Ez azért van, mert a Teremtő ezen a módon teremtette meg a nagyobb világegyetem és a lények sokaságának a megmentése céljából. Ez arra van, hogy lehetővé tegye ezeknek az életeknek a megmentését!
Li Hongzhi tanár
2024. szeptember 30.