Az ölés kérdése
Az ölés egy érzékeny téma. Szigorú követelményt állítottunk fel a gyakorlókkal szemben: a gyakorlók nem ölhetnek. Teljesen mindegy, hogy a Buddha iskolában vagy a Tao iskolában vagy a qimen iskolában, tulajdonképpen mindegy, hogy melyik iskolában vagy irányzatban, az igaz iskolák mind visszavonhatatlannak tekintik, hogy nem szabad ölni – ez biztos. Mivel egy élet kioltása komoly következményekkel jár, ezért részletesen kell vele foglalkoznunk. Az ősbuddhizmusban a gyilkolás főleg az emberi élet kioltására vonatkozott, ami ennek a legsúlyosabb típusa. Később ez már a nagyobb élőlényeknél, nagyobb háziállatoknál vagy valamivel nagyobb élőlényeknél is nagyon súlyosnak minősült. Miért vették olyan komolyan az ölést a művelés világában? A buddhizmusban korábban úgy tartották, hogy azok az életek, melyeknek még nem kell meghalniuk, de megölik őket, magányos lelkekké és hontalan szellemekké válnak. Régen rituálékat végeztek, hogy megmentsék ezeknek az embereknek a lelkét a nyomorúságból. Szertartás nélkül nem lett volna az élőlényeknek sem ennivalójuk, sem innivalójuk, és keserves helyzetben lettek volna. Ezt tanította a buddhizmus régebben.
Úgy hisszük, hogy ha valaki egy rossz dolgot követett el valakivel szemben, akkor elég sok dőt kell átadnia viszonzásul. Ilyenkor általában arra gondolunk, hogy valaki elsajátítja másnak a dolgait vagy tartozik másoknak stb. De ha valaki másnak az életét veszi, függetlenül attól, hogy egy állatról vagy más élőlényekről van szó, az elég nagy karmát teremt ezzel. Korábban az öléssel főleg az emberölésre gondoltak, ami nagy mennyiségű karmát okoz. De egy közönséges élet kioltása sem kisebb bűn, mert ez szintén sok karmát okoz. Különösen egy gyakorló kap különböző megpróbáltatásokat a művelése során minden egyes szinten. Ezek mind a saját karmádból erednek és a saját megpróbáltatásaid, melyeket különböző szintekre helyeztünk el neked, hogy így emelkedhess. Amíg emeled a xinxinged, addig képes is vagy legyőzni őket. De ha hirtelen ilyen sok karma [zúdul rád], hogy tudnád legyőzni? A xinxinged szintjével képtelen vagy legyőzni. Lehet, hogy emiatt képtelen leszel művelni magad.
Megállapítottuk, hogy ha egy ember megszületik, akkor egyidejűleg sok „énje” születik kozmikus terünk bizonyos területein. Mindannyian egyformán néznek ki, azonos a nevük és hasonló dolgokat tesznek. Ezért hívhatjuk őket az egész lény részeként. Ez magában foglal egy kérdést: ha egyikük (ez ugyanúgy vonatkozik más nagy állatok életére is) hirtelen meghal, míg a többi „ő” előre megírt élete még nem fejeződött be más dimenziókban és még több évig kellene élniük, akkor a halott hontalan lesz, és a kozmikus térben fog lebegni. Korábban beszéltek a magányos lelkekről és a hontalan szellemekről, akik az éhségtől, a szomjúságtól és más viszontagságtól szenvedtek. Ez talán igaz. Amit valóban megfigyeltünk, hogy iszonyú helyzetben van, addig kell várnia, amíg mindegyik énjének életútja befejeződik más dimenziókban, mert csak akkor tudja velük együtt megkeresni utolsó pihenőhelyüket. Minél tovább tart, annál inkább szenved. Minél többet szenved, annál több szenvedést okozó karma száll a tettesre. Gondolj bele, mennyi karma halmozódik fel nálad? Ezt természetfeletti képességeink segítségével láttuk.
Van még egy dolog, amit láttunk. Ha egy ember megszületik, akkor egy bizonyos dimenzióban már létezik az egész élete. Más szóval, hogy hol áll az életében, hogy mit kell tennie stb. – ez már mind ott van. Ki rendezte el az életét? Nyilvánvalóan magasabb rendű lények. Például a hétköznapi emberek társadalmában, egy ember a születés után egy bizonyos családhoz tartozik, egy bizonyos iskolába jár és ha felnőtt, egy bizonyos munkahelye lesz; a munkáján keresztül köt kapcsolatokat a társadalom különféle rétegével. Ez is megmutatja nekünk, hogy az egész társadalom elrendezése már előre meg van tervezve. Ám ha ez az élőlény hirtelen meghal, nem az eredeti, előre meghatározott terveknek megfelelően, illetve ha a dolgok megváltoznak, akkor a magasabb rendű lény nem fog megbocsátani az alkalmatlankodónak. Gondoljatok bele: művelőként magas szintre kell művelnünk önmagunkat, de ha ez a magasabb szintű lény nem bocsát meg a gyilkosnak, akkor szerinted hogy tudja magát művelni? Több mester szintje még el sem éri a magasabb rendű lényét, aki ezt rendezte. Ezért a mesterét is megbünteti, és alacsonyabb szintekre küldi. Gondolj bele: ez egy általános probléma? Aki ilyesmit tett, az alig tudja magát tovább művelni.
A Fálun Dáfá tanítványok között akadnak olyanok is, akik harcoltak a háború idején. A háború egy olyan állapot, amely az égi jelenségek nagy változásai által alakul ki; te csupán egy kis része voltál az említett körülménynek. Ha az égi jelenségek nagy változásai alatt senki sem tenne egy lépést sem, akkor nem kerülne ez a helyzet a hétköznapi emberek társadalmába, és akkor azt nem is lehetne az égi jelenségek nagy változásainak nevezni. Ezek a dolgok a nagy változásoknak megfelelően jelentek meg, és nem írhatók kizárólag csak a te nevedre. A karmáról beszélünk, ami abból származik, hogy valaki előnyeire gondolva szándékosan rosszat cselekszik, vagy hogy ki akarja elégíteni személyes érdekeit, vagy hogy valamitől befolyásolva van. Mindaddig, amíg valami az egész hatalmas világűrt és a társadalomban történő nagyobb változásokat érinti, nem a te hibád.
Az ölés sok karmát okoz. Többen azt gondolják: „Nem szabad ölnöm, de muszáj otthon főznöm. Mit fog enni a családom, ha nem ölhetek?” Figyelmen kívül hagyom ezt a konkrét problémát. A Fát a gyakorlóknak tanítom – nem mondhatom meg csak úgy találomra, hogyan éljenek a hétköznapi emberek. A Dáfá szerint kell megítélned, hogyan kezeled ezt a problémát. Tedd úgy, ahogy jónak látod. A hétköznapi emberek azt tehetnek, amit csak akarnak, ez a hétköznapi emberek dolga. Kizárt, hogy mindenki igazán művelni tudja önmagát. De gyakorlóként magas elvárásokat kell követned, ezért ez a gyakorlókkal szemben felállított feltétel.
Nemcsak az emberek és az állatok élnek, hanem a növények is. Minden anyag az élet formájában jelenik meg más dimenziókban. Ha a Fá szem szintjén van nyitva az égiszemed, akkor észre fogod venni, hogy a kövek, a falak és minden dolog megszólít és üdvözöl téged. Néhányan talán elcsodálkoznak: „Akkor tehát a gabonának és a zöldségnek is van élete, amiket eszünk... És mit tegyünk, ha otthon legyek és szúnyogok röpködnek? Nyáron megcsípnek minket, és ez nem jó érzés, csak nézzük tétlenül, hogy megcsípnek minket? Ha látjuk, hogy rászállnak az élelmiszerre és bepiszkítják, nem szabad lecsapni őket?” Nem szabad megölni az élőlényeket önkényesen és ok nélkül. De ne is legyünk túl óvatos úriemberek, akik csak az apróságokra ügyelnek, és annyira félnek, hogy összetaposnak egy hangyát, hogy ugrálnak menés közben. Azt mondom, hogy az élet így nagyon fárasztó lenne. Ez nem megint ragaszkodás? Gyaloglás közben ugrálsz, és habár nem lépsz rá a hangyákra, de nagyon sok mikrobát taposol össze. Mikroszkopikus szemszögből nézve vannak még sokkal kisebb élőlények is, beleértve a bacilusokat és a baktériumokat; talán rájuk léptél és sokat megöltél közülük. Akkor ezek szerint akár meg is állhat az életünk. Nem akarunk ilyen emberekké válni, mert ez lehetetlenné teszi a művelést. A tágabb látószögre kell összpontosítanunk, és nyíltan és tisztességesen kell gyakorolnunk a művelést.
Emberi lényként megvan a jogunk arra, hogy fenntartsuk életünket, ezért az életkörülményeinknek meg kell felelniük az emberi élet igényeinek. Nem árthatunk szándékosan az élőlényeknek, és nem olthatjuk ki az életüket szándékosan, de nem szabad túlzott mértékben az apróságokra figyelnünk. Például a gabonáknak és a zöldségeknek is van életük, de nem kell ezért lemondanunk az evésről és az ivásról – hogyan gyakorolhatnánk akkor? Az összképre kell néznünk. Ha járás közben például hangyák vagy férgek rohangálnak a lábad alatt, és összetaposod őket, akkor talán most kell meghalniuk, mert nem szándékosan ölted meg őket. Az ökológiai egyensúly kérdése a bioszférában vagy más mikroorganizmusok között is fennáll, problémássá válik, ha túl sok van belőlük. Ezért mondjuk, hogy műveljük magunkat nyíltan és tisztességesen. Ha otthon legyek és szúnyogok repkednek, elriaszthatjuk őket, és szúnyoghálót rakhatunk fel, hogy ne jöjjenek be. Ha néha nem hagyják magukat elriasztani és emiatt agyonütjük őket, ám legyen. Ha megcsípi és árt az embereknek abban a térben, ahol az emberek élnek, akkor mindenképpen ki kell hessegetni őket. Viszont, ha nem hagyják magukat, akkor nem nézheted [tétlenül], hogy megcsípik az embereket. Művelőként ez nem probléma számodra, mert immúnis vagy rájuk, de a családtagjaid nem gyakorolnak, ők hétköznapi emberek, így fennáll a fertőző betegségek problémája. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a gyermek arcát megcsípik.
Elmesélek nektek egy példát: egy régi történet szerint Sájkamuni a korai éveiben elment egy nap fürdeni az erdőbe, és megkért egy tanítványt, hogy tisztítsa ki a fürdőkádat. A tanítvány a fürdőkádhoz ment és látta, hogy az tele van rovarokkal; ha kitisztítaná a fürdőkádat, akkor meg kellene ölnie a rovarokat. Visszament a tanítvány Sákjamunihoz, és ezt mondta neki: „A fürdőkád tele van rovarokkal.” Sákjamuni ezt felelte, anélkül hogy ránézett volna: „Menj és tisztítsd ki a fürdőkádat.” A tanítvány megint elment a fürdőkádhoz, de nem tudta, hogy kezdjen neki. Ha elkezdi tisztítani, akkor meghalnak a rovarok. Újból visszament, és megkérdezte Sákjamunit: „Mester, a fürdőkád tele van rovarokkal, ha kitisztítom, akkor meghalnak a rovarok.” Sákjamuni ráemelte tekintetét, és azt mondta: „Azt mondtam, hogy tisztítsd ki a fürdőkádat.” Hirtelen megértette a tanítvány, majd azonnal kitisztította a fürdőkádat. Ez a történet felmutat egy elvet, miszerint nem kell azért lemondanunk a fürdésről, mert rovarok vannak ott; nem is kell egy másik helyet keresnünk, ahol élni tudunk, mert a szobában szúnyogok vannak; és nem kell elkötnünk a torkunkat, és nem kell lemondanunk az evésről és az ivásról, mert a gabonáknak és a zöldségeknek életük van. Ez nem így van. Helyesen kell kezelnünk ezeket a viszonyokat, és nyíltan és tisztességesen kell művelnünk magunkat. Minden jó lesz, amíg nem ártunk szándékosan az élőlényeknek. Az embereknek szükségük van az életterükre és az élethez való körülményekre, ezeket meg kell tartani, és meg kell védeni. Az emberi lényeknek szükségük van az életük fenntartására, és arra, hogy normálisan éljenek.
Korábban azt mondták a hamis csigong mesterek: „A holdhónap első és tizenötödik napján szabad ölni.” Többen azt is mondták: „A kétlábúakat meg szabad ölni.” Ez úgy hangzik, mintha a kétlábúak nem is az élőlények közé tartoznának. Ha valaki a [holdhónap] első és tizenötödik napján öl, akkor az nem ölés, hanem földásás? Több csigong mester hamis, egyszerű őket felismerni beszédükről és viselkedésükről, valamint arról is, hogy miről beszélnek, és hogy mit akarnak. Azok a csigong mesterek, akik így beszélnek és így viselkednek, általában mind futival rendelkeznek. Nézd csak meg azokat a csigong mestereket, akiket egy róka szállt meg, hogyan eszik a csirkehúst – mohón befalják, és még a csontokat sem köpik ki szívesen.
Az ölés nem csak hogy nagy karmát szül, hanem magában foglalja az együttérzés kérdését is. Nekünk művelőknek talán nem kellene együtt érzőnek lennünk? Ha kialakul az együttérzés, akkor talán észrevesszük minden élőlény és minden ember szenvedését. Ez előfordulhat.
A húsevés kérdése
A húsevés is egy igen kényes kérdés, de a húsevés nem ölés. Bár mindannyian oly régóta tanuljátok már a Fát, mégsem kértünk meg arra, hogy ne egyetek húst. Amint csatlakozol a tanfolyamához, sok csigong mester azt mondja, hogy ne egyél húst. Talán ezt gondolod: „Most meg nem szabad húst ennem? Erre még nem vagyok felkészülve.” Talán ma párolt csirke vagy sült hal van otthon ebédre, olyan jó illata van. De nem szabad enned belőle. A vallási gyakorlatban is ugyanez [a helyzet] – megtiltják a húsevést. A Buddha iskola hagyományos gyakorlatai és a Tao iskola néhány gyakorlata szintén ugyanezt hangoztatja – megtiltják a húsevést. Nem kérünk meg arra, hogy ezt tedd, de mi is tanítjuk. És mit tanítunk róla? Művelési gyakorlatunk egy olyan út, mely során a Fá nemesíti az embert. És azokban a gyakorlatokban, amelyekben a Fá nemesíti az embert, a gongjából és a Fából különböző állapotok fejlődnek ki, ezért a gyakorlás során különböző művelési állapotok alakulnak ki különböző szinteken. Egy nap vagy miután befejeztem a tanítást, néhány ember a következő állapotot tapasztalja: képtelenek húst enni, undorodnak a szagától, és ha mégis megeszik, utána kihányják. Nem kényszerít senki, hogy ne edd meg, és nem is tartod magad vissza a húsevéstől, ez belülről jön. Ha eléred ezt a szintet, akkor a gong olyan hatást gyakorol majd rád, hogy képtelen leszel húst enni. Ha pedig mégis lenyeled, akkor utána ki fogod hányni.
Minden tapasztalt tanítványunk tudja, hogy a Fálun Dáfá művelésénél elő fog jönni ez az állapot, és hogy különböző helyzetek mutatkoznak majd meg különböző szinteken. Néhány tanítványnak erős vágya és ragaszkodása van a húsevéshez – ők rendszerint nagyon sok húst esznek. Ha a többi gyakorló undorítónak tartja a húst, ők nem tartják annak, és továbbra is eszik. Mit lehet tenni, hogy megszabaduljanak ettől a ragaszkodástól? Fájni fog a hasa, ha húst eszik, és nem fog fájni, ha nem eszi. Meg fog jelenni ez az állapot, melynek az a jelentése, hogy ne egyen többet húst. Tehát iskolánknak mától semmi köze a húshoz? Nem. De akkor hogyan kezeljük ezt a problémát? Tényleg belülről jön, ha nem tud húst enni. Mi a cél? Ha a szerzetesi művelésben arra kényszerítenek, hogy ne egyél húst, ez tulajdonképpen ugyanabból az okból történik, mint előidézett állapotunk, hogy képtelenek vagyunk húst enni: a húsevéshez kötődő mohó vágy és ragaszkodás eltávolítása.
Néhányan nem is tudnak lenyelni egy falatot sem, ha nincs hús a tányérjukon, ez a hétköznapi emberek vágya. Egyik nap elhaladtam a Changchung-i Diadal park hátsó kijáratánál. Nagy zajt csapva éppen három ember jött ki az ajtón, egyikük azt mondta: „Miféle csigong ez – megtiltja a húsevést! Inkább feladnék akár tíz évet is az életemből, minthogy felhagyjak a húsevéssel!” Ilyen erős vágyat. Gondolj bele, el kell távolítani ezt a vágyat vagy sem? Hát persze hogy el kell. A művelés során pontosan az emberek különböző vágyait és ragaszkodásait távolítjuk el. Világosabban mondva, ha nem távolítod el a hús utáni vágyat, akkor ez nem egy ragaszkodás, amit még nem engedtél el? Be tudnád fejezni a művelést? Tehát mindaddig, amíg ragaszkodás, el kell távolítani. De ez persze nem azt jelenti, hogy soha többé nem fogsz tudni húst enni. Nem az a cél, hogy ne egyél húst, hanem az, hogy ne legyen ragaszkodásod. Ha azalatt az idő alatt, amíg nem tudsz húst enni, feladod a ragaszkodásodat, akkor talán később tudsz majd húst enni, nem lesz undorító a szaga sem, és nem is lesz olyan rossz az íze. Ha ezek után meg tudod enni a húst, akkor nem lesz probléma.
Ha megint meg tudod enni, már nincs ragaszkodásod és vágyad sem a hús után. De egy nagy változás következik be: ha húst eszel, nem fog ízleni; ha otthon hússal főznek, eszel belőle, ha nem hússal főznek, nem hiányzik neked, és ha megeszed, nem ízlik már annyira. Felléphet ez a művelési állapot. De a hétköznapi emberek közti művelés nagyon bonyolult. Ha otthon újra és újra hússal főznek, idővel megint ízlik majd neked, később ez megismétlődik, és a művelés egész lefolyása alatt ez többször meg fog ismétlődni. Majd hirtelen megint képtelen leszel húst enni. Ha nem tudod megenni, akkor ne edd meg – tényleg képtelen leszel megenni, és ha megeszed, ki kell hánynod. Ha meg tudod enni, akkor egyed, kövesd a természetes utat. Nem az a lényeg, hogy eszel-e húst vagy sem – a kulcskérdés az, hogy meg tudsz-e szabadulni a ragaszkodásodtól.
Fálun Dáfá iskolánkban elég gyorsan haladsz előre. Amíg javítod a xinxingedet, addig képes leszel gyorsan áttörni minden szintet. Néhány ember nem ragaszkodik annyira a húshoz, így nem igazán érdekli őket, hogy van-e hús az ételükben. Náluk csupán egy-két hétig tart ez az állapot, és utána csökken a ragaszkodásuk. Egyeseknél egy hónapig, két hónapig, három hónapig vagy talán fél évig is eltart, és csak rendkívül különös esetben tart több mint egy évig, amíg újból képes húst enni. Ez azért van, mert a hús az emberi táplálkozás egyik fő részévé vált. De a hivatásos szerzetesi művelőknek nem szabad húst enniük.
Beszéljünk arról, hogyan kezeli a buddhizmus a húsevést. A legkorábbi ősbuddhizmus nem tiltotta a húsevést. Akkoriban, amikor Sákjamuni bevezette a tanítványait az erdőben való kemény művelésbe, nem volt semmiféle szabály a húsevésre vonatkozóan. Hogy miért? Mert amikor Sákjamuni 2500 évvel ezelőtt a Dharmát terjesztette, az emberi társadalom még visszamaradott volt; sok területen ugyan már agrárgazdaság uralkodott, de sok területen még nem, nagyon kevés volt a művelhető terület, és mindenhol csak erdők álltak. Gabona csak csekély mennyiségben akadt és nagyon ritkán. Az emberek éppen akkor törtek ki a primitív társadalomból, és főleg vadászatból éltek, ezért sok területen a hús volt a fő élelmiszer. Sákjamuni nem engedte meg a tanítványainak, hogy kapcsolatba kerüljenek a gazdagsággal vagy akármilyen anyagi tárggyal, hogy amennyire csak lehetséges, lemondjanak minden emberi ragaszkodásukról. Magával vitte a tanítványait koldulni és elemózsiát kéregetni. Azt ettek, amit másoktól kaptak, mivel művelőként nem válogathatták meg az ételüket. A kapott ételekben akár hús is lehetett.
De az ősbuddhizmusban fennállt a hun* tilalma. A hun tilalma az ősbuddhizmusból származik, de mostanában a húst tekintik hunnak. Valójában akkoriban nem a húsra vonatkozott a hun, hanem a hagymára, a gyömbérre és a fokhagymára. Miért tekintették hunnak? Még a szerzetesek közt sem akadnak olyanok, akik eltudnák ezt magyarázni, mert a legtöbbjük nem műveli magát igazán, és sok mindent nem tudnak. Sákjamuni ezt tanította: „parancsolat, meditáció és bölcsesség”. A „parancsolat” az összes emberi vágyról való lemondást jelenti. A „meditáció” azt jelenti, hogy a művelő tökéletes nyugalomban meditálva műveli magát, és teljes csendben van. Tehát mindent súlyos beavatkozásnak tekintettek, ami ezt megzavarta vagy ami blokkolta művelésüket. Ha valaki hagymát, gyömbért vagy fokhagymát evett, nagyon erős szagot árasztott. Akkoriban a szerzetesek hét-nyolc tagú csoportokban meditáltak kört alkotva az erdők vagy a barlangok [mélyén]. Ha valaki ezeket ette, akkor erős, szúrós szag áradt ki [belőle], ami hatással volt az emberek meditációjára, és komolyan megzavarta gyakorlásukat. Így született ez a szabály; ezeket az élelmiszereket hunnak tekintették, és tilos volt enni belőlük. Az emberi testben kiművelt élőlények legtöbbje irtózik ezektől a szagoktól. A hagyma, a gyömbér és a fokhagyma ingerelheti az emberi vágyat. Ha valaki túl sokat eszik belőlük, függővé válik tőlük, ezért tartották ezeket hunnak.
A múltban a magas szinteket elért szerzetesek, a gong felnyílását vagy félig felnyílását elért szerzetesek felismerték, hogy ezek a szabályok nem igazán számítanak a művelésben. Ha eltávolítják a ragaszkodást, akkor az anyagnak nincs semmiféle hatása. Ami az embereket igazán zavarja, az maga a ragaszkodás. Így, a magas szintű szerzetesek korábbi generációi azt is megállapították, hogy nem a húsevés a kulcskérdés. A kulcskérdés az, hogy képes-e lemondani a ragaszkodásról. Ragaszkodás nélkül nem számít, hogy mit eszik az ember, hogy jóllakjon. Mivel a kolostorok művelési gyakorlása ily módon zajlik le, ezért már sokan hozzászoktak. Továbbá ez már nemcsak egy lemondás, hanem okleveles szabály a kolostorokban, hogy nem ehetnek húst. Az emberek már hozzászoktak ehhez a műveléshez. Beszéljünk Ji Gong* szerzetesről, akit irodalmi művek tettek híressé. A szerzeteseknek nem volt szabad húst enniük, de ő evett húst, és így igencsak feltűnt. Valójában azonban, miután kizárták a Lingyin kolostorból, az evés egy igen nagy probléma lett számára, mert túlélése volt a tét. Annak érdekében, hogy megtöltse a hasát, mindent megevett, ami csak elérhető volt számára; nem számít, hogy mit eszik, amíg csak jól akar lakni, és amíg nincs ragaszkodása semmilyen élelmiszerhez sem. Eddig a pontig művelte magát, és ezt az alapelvet értette meg. Valójában Ji Gong nagyon ritkán evett húst, talán egy vagy két alkalommal. Amint meghallották, hogy egy szerzetes húst eszik, megnőtt az írók érdeklődése, mert minél meglepőbb egy téma, annál többen szeretnének olvasni róla. Az irodalmi alkotások az életen alapszanak és túlszárnyalják azt; tehát nyilvánosságra került. Tulajdonképpen nem számít, hogy mivel lakik jól az ember, ha tényleg el tudja engedni a ragaszkodását.
A laikusok Délkelet-Ázsiában, illetve Kína déli részeiben, főleg Guangdong* és Guangxi* tartományokban, nem buddhistáknak nevezik magukat – mintha ez a kifejezés túl régimódi lenne – hanem azt mondják ehelyett, hogy buddhista ételt esznek, vagy hogy vegetáriánusok – ezzel arra utalva, hogy vegetáriánus buddhisták. Ilyen egyszerű dolognak tartják Buddha művelését. Azt akarod mondani, hogy Buddhává művelheted magad csak azzal, hogy vegetáriánus vagy? Mindenki tudja, hogy a húsevés csak egy emberi ragaszkodás és egy vágy – csak egy ragaszkodás. Vegetáriánusként csak ettől az egy ragaszkodástól szabadult meg. De ott van még az irigység, a harc szíve, a túlbuzgó szív, a hivalkodás és más ragaszkodások – az embernek sok ragaszkodása van. Minden ragaszkodást és vágyat el kell engedni, csak akkor lehet a megvilágosodásig művelődni. Hogyan művelhetné valaki Buddhát, ha csak a húshoz való ragaszkodását engedte el? Ez az állítás nem helytálló.
Az emberi táplálkozás kérdésében nem helyes bármely ételhez is ragaszkodni, nem csak a húshoz. Ugyanez érvényes más dolgokra is. Néhányan azt mondják: „Ezt szívesen eszem”. Nos, ez is egy vágy. Egy művelőnek nincs ilyen ragaszkodása, miután elért egy bizonyos pontot. Természetesen nagyon magas szinten tanítjuk a Fát, és különböző szintekkel összekapcsolva tanítjuk. Lehetetlenség mindezt egyszerre elérni. Ugyan azt állítod, hogy azt a bizonyos élelmiszert szeretnéd megenni, de ha a művelésedben eljön az idő, hogy feladd a ragaszkodásod, akkor képtelen leszel megenni. Ha mégis megeszed, nem fog ízleni, ki tudja, milyen íze lesz. Amikor régebben dolgozni jártam, a munkahelyi kantinnak mindig vesztesége volt. Miután bezárt, mindenki saját maga hozta be az ebédjét. Elég fárasztó reggel főzni és utána munkába sietni. Néha vettem két párolt zsemlét és egy darab szójaszószba mártott tofut. Elméletileg egy ilyen könnyű étel nem okozhat problémát, de az nincs rendben, ha állandóan ezt eszi az ember – ettől a ragaszkodástól is meg kell szabadulni. Ahogy ránéztem a tofura, máris feljött a gyomorsavam, és képtelen voltam többet enni belőle, ez megakadályozott abban, hogy ragaszkodás alakuljon ki nálam. Persze ez csak akkor alakul ki, ha a művelés elért egy bizonyos szintet. Az elején nem így lesz.
A Buddha iskola nem engedélyezi az alkohol fogyasztását. Láttál már olyan Buddhát, aki boroskancsót tart a kezében? Nem. Azt mondtam, hogy nem szabad húst enni, de az nem probléma, ha később újra eszed, miután a művelésben megszabadultál a ragaszkodásodtól a hétköznapi emberek között. De ha valaki egyszer lemondott az alkoholról, annak nem szabad újra innia. Talán nincs gong a gyakorlók testében? A gong különböző formái és egyes természetfeletti képességek is megjelentek tested felületén, és mindezek tiszták. Ahogy alkoholt iszol, azonnal elhagyják a testedet. Egy pillanat alatt nem marad semmi a testedben, mert azt a szagot ki nem állhatja egyikük sem. Elég undorító, ha már függővé váltál ettől a szokástól, mert az ember elveszti az eszét, ha iszik. Miért kellett alkoholt innia annak, aki a Nagy Taót művelte? Mert nem a fő öntudatát művelte, és azért ivott, hogy elbódítsa a fő öntudatát.
Egyesek olyannyira szeretik az alkoholt, mint saját életüket. Mások élvezik az alkoholfogyasztást, és akadnak emberek, akik olyan sokat isznak, hogy alkoholmérgezést kapnak, képtelenek felemelni a rizses tálukat alkohol nélkül – alkohol nélkül nem megy. Gyakorlóként nem viselkedhetünk így. Az alkoholfogyasztás határozottan függővé tesz. Ez egy vágy, ami ingerli a függőséget okozó idegeket. Minél többet iszik, annál függőbbé válik tőle. Gyakorló vagy, úgyhogy gondolj bele, nem kellene megszabadulnod ettől a ragaszkodástól? Meg kell szabadulnunk ettől a ragaszkodástól. Néhányan azt gondolják: „Kizárt dolog, az ügyfelek szórakoztatásáért vagyok felelős”; vagy „Az üzleti kapcsolatokért vagyok felelős, alkohol nélkül nehéz intézni az ügyeket”. Azt mondom, hogy ez nem feltétlenül így van. Általában az üzletkötésnél, főleg ha külföldiekkel kötsz üzletet vagy külföldiekkel van ügyed, rendelhetsz üdítőitalt, a másik fél pedig ásványvizet vagy akár sört is rendelhet. Senki sem erőlteti, hogy alkoholt fogyassz; azt iszol, amit akarsz, és annyit, amennyit bírsz. Az értelmiségiek körében ilyesmi még ritkábban fordul elő. Általában ez így van.
A dohányzás szintén ragaszkodás. Néhányan azt állítják, hogy a dohányzás felfrissít. Azt mondom, hogy ezzel önmagát és másokat is becsapja. Ha fáradtak a munkától vagy az írástól, szünetet tartanak, és elszívnak egy cigarettát. Miután elszívta a cigarettát, frissebbnek érzi magát. Valójában ez nem igaz. Felfrissültnek érzi magát, mert pihent egy keveset. Az emberi elme képes hamis benyomást és illúziót kelteni, úgyhogy később tényleg kiformálódik egy gondolat és rossz benyomás, hogy a dohányzás frissítette fel. De nem teszi, és a dohányzásnak nincs is ilyen hatása. A dohányzás semmi jót nem tesz a testnek. Ha egy ember hosszú ideig dohányzott, akkor az orvos azt fogja látni a boncolásnál, hogy a légcső és a tüdő belső [felülete] teljesen fekete.
Nem a test tisztításáról beszélünk mi, gyakorlók? Szakadatlanul tisztítjuk testünket, és szüntelenül haladunk a magas szintek felé. Akkor miért viszed a testedbe ezt a dolgot? Ez nem pont annak az ellentéte, amit tenni próbálunk? Ezenkívül ez egy erős vágy. Néhányan tisztában vannak vele, hogy ez nem jó, de egyszerűen képtelenek abbahagyni. Hadd mondjam el, hogy valójában nem az őszinte gondolatok irányítják őket, és így nem lesz könnyű nekik abbahagyni. Tekints úgy magadra, mint egy művelőre, és kezeld ragaszkodásként [a dohányzást], próbáld abbahagyni, és nézd meg, hogy képes vagy-e felhagyni vele. Azt javaslom mindenkinek, hogyha tényleg művelni akarod magad, akkor hagyd abba mostantól a dohányzást, és garantálom, hogy le fogsz szokni róla. A tanfolyam területén senki sem gondol a dohányzásra. Hogyha fel akarod adni, akkor garantáltan fel is fogod tudni adni. Ha pedig újból cigarettára gyújtasz, nem fog ízleni. Hogyha ezt a fejezetet olvasod a könyvben, ugyanez lesz a hatása. Persze, ha nem akarod művelni magad, nem törődünk vele többé. Úgy gondolom viszont, hogy művelőként abba kell hagynod. Egyszer említettem már egy ilyen példát: láttál már egy Buddha vagy egy Tao szájában cigarettát? Ez hogy lehet? Mi a célod művelőként? Nem kellene abbahagynod? Ezért mondom, ha művelni akarod magad, akkor szokj le róla. Árt a testednek, és ez egy vágy. Közvetlen ellentéte a gyakorlókkal szemben felállított elvárásainknak.
Az irigység
A Fá tanításában gyakran beszélek az irigységről. Hogy miért? Mert az irigység Kínában nagyon erősen mutatkozik meg. Olyan erősen, hogy már természetessé vált, és az emberek nem érzik többé magukban. Miért ilyen erős az irigység a kínaiaknál? Ennek szintén megvan a gyökere. A kínaiakat erősen befolyásolta régen a konfucianizmus, és a személyiségük meglehetősen befelé forduló. Ha dühösek vagy boldogok, nem mutatják ki. Az önuralomban és a toleranciában hisznek. Az egész nemzetünk befelé forduló jelleget öltött, mert már mindenki hozzászokott ehhez. Ennek persze megvan az előnye: egy ilyen ember értelmes, pedig nem látszik annak. Akadnak azonban hátrányai is, és rossz helyzetekkel is járhat. A végső-Dharma korában a negatív oldala mutatkozik meg nyilvánvalóbban: erősíti az ember irigy szívét. Ha valaki jó híreket kap, és ezt tudatja másokkal, azok hirtelen hihetetlenül irigyek lesznek. Ha valaki a munkahelyén vagy máshol jutalmakhoz vagy előnyökhöz jut, nem mer egy szót sem szólni, mert a többiek csak felizgatnák magukat, ha hallanák. A nyugati emberek ezt „keleti irigység”-nek vagy „ázsiai irigység”-nek nevezik. A kínai konfucianizmus az egész ázsiai térséget befolyásolta egy bizonyos fokig, de csak nálunk, Kínában ennyire intenzív.
[Az irigység] valamelyest kapcsolódik az abszolút egyenlősdihez, amit egykor űztek: „Elvégre mindenki együtt halna meg, ha beomlana az Ég; az előnyöket egyenlően kell elosztani; a fizetésemelésnél nem szabad a százalékos arányról beszélni, mindenkinek jogot kell biztosítani arra, hogy ugyanazt a részesedést kapja.” A gondolat helyesnek tűnik, hogy mindenkit egyenlően kezelünk. De hogyan lehetnének mindannyian egyenlőek? Különböző munkájuk van, és különböző fokig teljesítik kötelezettségüket. Világegyetemünkben van egy alapelv: „veszteség nélkül nincs nyereség”. Ahhoz, hogy nyerjél, el kell veszítened valamit. A hétköznapi emberek ezt mondják: „Nincs munka, nincs nyereség. Több munka, több nyereség. Kevesebb munka, kevesebb nyereség”, és hogy aki több áldozatot hoz, annak több is jár. Régen, amikor még az abszolút egyenlősdit űzték, azt mondták, hogy minden ember egyenlőnek születik, és a születése utáni élet alakítja át. Szerintem ez túl végérvényes. Bármi is végérvényes, az helytelenné válik. Miért születnek egyesek férfinak, mások pedig nőnek? Miért nem egyforma a külsejük? Néhányan betegen vagy torzan jönnek a világra, ezért ők nem egyformák. Magas szintekről azt láthatjuk, hogy egy ember élete egy másik dimenzióban is ott van. Hogy lehetnének egyformák az emberek? Mindenki egyenlő akar lenni, de ha valami nem része az életének, akkor hogyan lehetnének egyenlőek? Az emberek nem egyformák.
A nyugati országokban sokkal kifelé fordulóbbak az emberek. Ha örülnek, látni lehet rajtuk, ha pedig dühösek, azt is kimutatják. Ennek megvan a maga előnye és hátránya, az önuralom hiányát is eredményezheti. A két személyiség a gondolkodásmódban tér el egymástól, és ez eltérő eredményekhez is vezethet az emberek tetteiben. Ha egy kínai személyt megdicsér a főnöke vagy bármilyen előnyhöz juttatja, a többiek nyugtalanok lesznek. Ha nagyobb összegű juttatást kap, titokban elrakja a táskájába, nehogy megtudják a többiek. Manapság nagyon nehéz példamutató dolgozónak lenni: „Példamutató dolgozó vagy. Ügyes is vagy. Gyere be kora reggel dolgozni, és csak későn menj haza. Minden munkát el tudsz végezni, mert jól végzed a munkád, mi nem.” Az emberek gúnyosak és cinikusak vele, és így nem könnyű jó embernek lenni.
Külföldön ez teljesen más. Ha a főnök látja, hogy aznap jól dolgozott, több pénzt ad neki. Örömmel számolja egyik bankjegyet a másik után a kollégái előtt: „Hű, ilyen sok pénzt adott nekem ma a főnök.” Örömmel számol be a többieknek arról, hogy mennyi pénzt kapott, anélkül hogy bármilyen következménye is lenne. Ha Kínában esik meg, hogy valaki egy kicsit több pénzt kap, akkor maga a főnök mondja majd neki, hogy tegye el a pénzt gyorsan a táskájába, nehogy meglássák a többiek. Ha külföldön egy gyerek száz pontot ér el egy dolgozatban, vidáman rohan haza, és közben kiabálja: „Száz pontot értem el ma, száz pontot értem el ma!” Így rohan az iskolától hazáig. A szomszéd kinyitja az ajtót és mondja: „Na, Tomi, jó gyerek.” Egy másik kinyitja az ablakot: „Hej, Jani, ügyes vagy, jó fiú.” De ha ez Kínában történik, az katasztrofális. „Száz pontot kaptam ma, száz pontot kaptam ma!” A gyerek szalad az iskolától hazáig. Még mielőtt kinyitná az ajtót, máris káromkodik a szomszéd a szobából: „Mi olyan nagy dolog abban, ha száz pontot kapsz? Mit vágsz fel vele? Ki nem ért már el száz pontot?” A két mentalitás különböző eredményekhez vezethet. Előhívhatja az emberek irigységét. Ha valami jó történik másokkal, felizgatják magukat az emberek, ahelyett, hogy velük örülnének. Ehhez a problémához vezethet a dolog.
A néhány évvel ezelőtti abszolút egyenlősdi összezavarta az emberek gondolatait és értékeit. Hadd adjak egy konkrét példát. Tegyük fel, hogy egy ember azt hiszi, hogy senki sem olyan jó a cégnél, mint ő; bármit tesz, azt jól végzi. Rendkívülinek tartja magát. Azt gondolja: „Ha megkérnének, hogy gyárigazgató vagy menedzser legyek, az is sikerülne. Egy magasabb pozícióval is el tudnék bánni. Sőt, akár még miniszterelnök is lehetnék.” Talán a főnöke is úgy látja, hogy tényleg ügyes és mindenre alkalmas. Még talán a kollégák is azt mondják, hogy ügyes és tehetséges. De van a munkacsoportjában vagy az irodájában egy másik személy, aki semmire sem alkalmas, és aki egyáltalán nem ért a munkához. Egy nap azonban mégis az alkalmatlan személyt nevezik ki helyette vezetővé, sőt, a főnöke lesz. Igazságtalannak érzi, és panaszkodik a főnökének és a munkatársainak; nagyon felháborodott és nagyon irigy.
Hadd mondjam el ezt az igazságot – az igazságot, amit az emberek képtelenek felfogni: talán azt hiszed, hogy mindenben jó vagy, de ez nincs benne a sorsodban, míg a másik személy semmiben sem jó, de ez áll a sorsában, ezért kapja meg ő a vezetői beosztást. Nem számít, hogy mit gondolnak a hétköznapi emberek, mert ezek csak közönséges gondolatok. A magas élőlények szemében az emberi társadalom bizonyos törvényszerűségek szerint fejlődik, ezért az emberek élete nem a tehetségükön alapszik. A buddhizmusban a karma megtorlásról beszélnek és arról, hogy az élet a karmának megfelelően van elrendezve; ezért nem számít, milyen tehetséges vagy; ha nincs dőd, akkor talán nincs semmid ebben a életben. Azt hiszed, hogy egy személy semmiben sem jó, de sok dője van, ezért magas beosztású tisztviselő válhat belőle vagy akár nagy vagyonra tehet szert. Egy hétköznapi ember képtelen felismerni ezt a pontot, és azt hiszi, hogy konkrétan azt kell tennie, ami a képességeinek megfelelő. Így foggal-körömmel harcolnak egész életükön át, és úgy érzik, mintha súlyosan megsebesültek volna. Úgy vélik, az élet kemény és fárasztó; és mindig azt hiszik, hogy a dolgok igazságtalanul [zajlanak], és képtelenek ezen felülkerekedni. Nem tudnak sem jól enni, sem jól aludni. Elbátortalanodnak és reménytelenné válnak. Ha idővel korosodnak, testüket tetőtől talpig tönkretették, és mindenféle egészségügyi problémák törnek a felszínre.
De művelőként nem szabad így viselkednünk, művelőként természetesen hagyjuk megtörténni a dolgokat. Ami a tiéd, azt nem veszi el senki; ami pedig nem a tiéd, azt nem kaphatod meg, még ha küzdesz érte, akkor sem. Természetesen ez nem végérvényes. Ha végérvényes lenne, akkor nem lenne többé kérdéses, hogy az emberek rosszat tesznek. Más szóval, akadhatnak bizonytalan tényezők is. De gyakorló vagy, ezért normál körülmények között megvéd a Tanár Fá teste; mások nem vehetik el azt, ami a tiéd, akkor sem, ha akarják. Ezért hiszünk a természetes út követésében. Néha azt hiszed, hogy valami a tiéd, és mások is azt mondják neked, hogy az a tiéd, de gyakorlatilag nem a tiéd. Talán azt fogod majd hinni, hogy a tiéd, de végül nem lesz a tiéd. Így látható, hogy képes vagy-e lemondani róla. Ha képtelen vagy lemondani, akkor ez ragaszkodás. Be kell vetni ezt a módszert, hogy segítségével megszabadulj az önérdekű ragaszkodásodtól. Ez a helyzet. A hétköznapi emberek képtelenek felfogni ezt az igazságot, ezért harcolnak és veszekednek saját érdekeikért.
Az irigység hihetetlenül erős a hétköznapi emberek között, és a művelők körében mindig is feltűnő volt. A csigong iskolák nem tisztelik egymást: „a te utad jó” vagy „az ő útja jó” – pozitív és negatív megjegyzéseket is tesznek. Véleményem szerint mindegyikőjük a gyógyítás és az egészségmegőrzés szintjéhez tartozik. Az egymással vitatkozó gyakorlatok legtöbbje a futi által megszállott zavaros utak közé tartozik, amelyek semmibe veszik a xinxinget is. Vannak, akik több mint húsz év csigong gyakorlás után sem tettek szert természetfeletti képességekre, míg mások már a gyakorlás elején elnyerték a természetfeletti képességeket. Igazságtalannak tartja: „Már több mint húsz éve gyakorlok, és nem kaptam természetfeletti képességeket, ő meg elnyerte azokat. Milyen természetfeletti képességeket is kapott?” Nagyon dühös lesz: „Megszállta a futi, művelési tébolyban szenved!” Miközben egy csigong mester éppen tanfolyamot tart, bent ül és dühöng: „Pfff, hát ez meg miféle csigong mester? Nem akarom hallani, bármit is mond.” Ez a csigong mester talán valóban nem beszél olyan jól, mint ő. Ennek ellenére azonban ez a csigong mester csupán saját iskolájáról beszél. Mindent megtanult, és egy halom vizsgabizonyítványa van különböző csigong tanfolyamokról. Valóban többet tud, mint az a csigong mester. De ennek mi haszna van? Mindez csupán a gyógyításról és az egészségmegőrzésről szól. Minél jobban megtelíti magát velük, annál zavarosabbá és bonyolultabbá válnak az üzenetek, és annál nehezebb lesz a művelése – minden összezavarodik. Az igaz művelés azt tanítja, hogy csak egy utat kövess, és hogy ne térj tévútra. Az igaz művelőknél is megmutatkozik ez a probléma; ha nem tisztelik egymást kölcsönösen, és nem mondanak le a versengésről, mindkettő könnyen irigységhez vezethet.
Elmesélünk egy történetet: Az istenek beiktatása* című regényben Shen Gongbao* szemében Jiang Ziya* öreg és tehetségtelen volt. Az Ég Ősi Ura* azonban Jiang Ziyat kérte meg, hogy adományozzon rangokat a Halhatatlanoknak. Shen Gongbao a szíve mélyén úgy érezte, hogy ez igazságtalan: „Miért őt kérték meg, hogy rangokat adományozzon a Halhatatlanoknak? Látod, milyen erős vagyok én, Shen Gongbao – ha levágják a fejemet, utána visszateszem a vállamra. Miért nem engem kértek fel, hogy adjam át a rangokat az Isteneknek?” Hihetetlenül irigy lett, és állandóan zavarta Jiang Ziyat.
Sákjamuni idejében az ősbuddhizmus magában foglalta a természetfeletti képességeket, de manapság senki sem mer a természetfeletti képességekről beszélni a buddhizmusban. Ha a természetfeletti képességekről beszélsz, azt fogják mondani, hogy ez művelési téboly. „Milyen képességek?” Nem ismeri el őket. Hogy miért? Manapság még a szerzetesek sem tudják, hogy miről van szó. Sákjamuninak tíz fő tanítványa volt, és [Sákjamuni] bevallása szerint Maudgaljájana* volt az első, aki isteni képességekkel rendelkezett. Sákjamuninak voltak női tanítványai is, akik között Uppalavanna* volt az első, aki isteni képességekkel bírt. Ugyanez volt igaz akkor is, amikor bevezették a buddhizmust Kínába. Sok magas szintre művelődött szerzetes élt az idők folyamán. Mikor Bódhidharma Kínába érkezett, egy nádszáron szelte át a folyót. De ahogy telt az idő, egyre jobban elutasították az isteni képességeket. Ennek az a fő oka, hogy az idősebb szerzeteseknek, a vezető szerzeteseknek és az apátoknak nem feltétlenül voltak jó veleszületett alapjaik. Habár apátok vagy idősebb szerzetesek, mindezek csupán a hétköznapi emberek pozíciói. Ők is művelők, csak ez a hivatásuk, miközben te otthon műveled magad, nem pedig hivatásosan. A szív művelésétől függ, hogy valaki sikeres-e a művelésben. Ez mindenkire érvényes, és még egy kicsit sem szabad elégtelennek bizonyulnod. Egy fiatal szerzetesnek, aki főz, talán nincs rossz veleszületett alapja. Minél több szenvedést visel el a fiatal szerzetes, annál könnyebb eljutnia a gong felnyílásához. Minél kényelmesebben él az idős szerzetes, annál nehezebb neki elérni a gong felnyílását, mivel itt a karma átalakulásának kérdéséről van szó. A fiatal szerzetes keményen és fáradhatatlanul dolgozott, ezért gyorsabban vissza tudta fizetni a karmáját, és gyorsabban érte el a megvilágosodást. Talán egy nap hirtelen eléri a gong felnyílását. Egy nap elérte a gong felnyílását, a megvilágosodást vagy a fél-megvilágosodást, ezért megjelent minden isteni képessége. A kolostori szerzetesek eljöttek hozzá és kérdéseket tettek fel neki, mindenki tisztelte. De az apát képtelen volt ezt elviselni: „Hogyan lehetnék tovább apát? Mi a megvilágosodás? Művelési tébolyban [szenved], vigyétek el innen!” Így hát kitiltották a kolostorból a fiatal szerzetest. Az idők folyamán egyik buddhista sem mert beszélni a természetfeletti képességekről a Han-területünkön. Tudod, milyen ügyes volt Ji Gong. Fatörzseket hordott az Emei-hegységből, és egyiket a másik után dobta ki egy kútból, de végül őt is kiűzték a Lingyin kolostorból.
Az irigység kérdése nagyon komoly, mert közvetlenül azt az ügyet érinti, hogy eljutunk-e a megvilágosodáshoz vagy sem. Ha képtelen vagy megszabadulni az irigységtől, akkor minden, amit művelsz roppant gyenge és törékeny lesz. Van egy szabály: ha valaki nem mond le az irigységről a művelésében, akkor nem érheti el a zhengguot – egyáltalán nem. Korábban hallottátok talán, hogy Amitábha Buddha beszélt arról, hogy a karmával is el lehet jutni a Paradicsomba; de ez nem történhet meg, ha nem szabadulunk meg az irigységtől. Ha más jelentéktelen területeken bizonyultál elégtelennek, akkor eljuthatsz a Paradicsomba karmával, hogy ott tovább műveld magad; de ez egyáltalán nem lehetséges, ha nem szabadultál meg az irigységtől. Ma azt mondom a gyakorlóknak: ne hunyj szemet a problémád fölött. A cél, amit el kívánsz érni, hogy még magasabb szintekre műveld magad, és ehhez meg kell szabadulnod az irigységtől, ezért emeltem ki ezt a témát ebben a fejezetben.
A betegséggyógyítás kérdése
Felhozom a gyógyítás témát, de ez nem azt jelenti, hogy meg is tanítom, hogyan gyógyíts. Egyetlen igaz Fálun Dáfá művelőnek sem szabad másokat gyógyítania. Mihelyt elkezdesz gyógyítani, a Fá testem minden Fálun Dáfához [tartozó] dolgot visszavesz a testedből. Miért vesszük ilyen komolyan ezt a kérdést? Mert ez egy olyan jelenség, ami alááshatja a Dáfát. Eltekintve attól, hogy ártasz a saját testednek, néhány ember sóvárog a gyógyítás iránt, mihelyt meggyógyított valakit; és megragadják, bárkit is látnak, hogy kezeljék betegségeiket, utána meg kérkednek vele. Ez nem ragaszkodás? Komoly hatást gyakorol az ember művelésére.
Sok hamis csigong mester kihasználja, hogy a hétköznapi emberek betegségeket akarnak gyógyítani, miután megtanulták a csigongot. Megtanítják neked ezeket a dolgokat, és azt állítják, hogy a kiáradó csível betegségeket lehet gyógyítani. Ez nem vicc? Van csíd és neki is van csíje. Kezelni tudod azzal, ha leadsz csít? Sőt lehet, hogy az ő csíje uralja a te [csídet]! A két csí között nincs korlátozó hatás. Ha gongot fejleszt ki a magas szintű művelésben, akkor tulajdonképpen nagyenergiájú anyagot sugároz ki, amivel valóban képes meggyógyítani, visszafojtani és kontrollálni a betegséget, de képtelen eltüntetni annak kiváltó okát. Ezért szüksége van természetfeletti képességekre, amik tényleg képesek meggyógyítani a betegségeket, csak ezekkel lehet maradéktalanul eltüntetni a betegségeket. Minden egyes betegség meggyógyításához egy természetfeletti képesség tartozik, ami pontosan azt gyógyítja. Azt lehet mondani, hogy több mint ezerféle természetfeletti képesség tartozik egyedül csak a gyógyításhoz – ahány betegség, annyi természetfeletti képesség létezik, ami pontosan ezeket gyógyítja. Ha nem rendelkezel természetfeletti képességekkel, akkor nem számít, milyen trükköket vetsz be.
Az elmúlt években néhány ember összezavarta a művelés világát. Azon igaz csigong mesterek között, akik a nyilvánosság elé léptek, hogy tényleg meggyógyítsák és fitten tartsák az embereket vagy azok között, akik kezdetben az utat egyengették, ki tanította meg az embereket a gyógyításra? Vagy meggyógyították a betegségedet vagy megtanították, hogyan műveld magad, és hogyan tartsd magad egészségesen. Megtanítottak neked egy sor gyakorlatot, és utána képes voltál saját magad meggyógyítani a betegségedet a gyakorlásnak köszönhetően. Később hamis csigong mesterek léptek a nyilvánosság elé, és összevisszaságot teremtettek. Bárki, aki gyógyítani akar, magára vonja a futit – ez nem kérdéses. Az akkori körülmények között akadtak csigong mesterek, akik betegségeket gyógyítottak, de ez csupán az akkori égi jelenségeknek megfelelően történt. Viszont ez nem a hétköznapi emberek készsége, és nem tarthat örökké. Az akkori égi jelenségek eredményezték, annak az időnek a terméke volt. Később néhányan betegségek kezelésére specializálták magukat, de ez káoszt okozott. Hogyan tanulhatná meg egy hétköznapi ember a gyógyítást három vagy öt nap alatt? Ezt állítja: „Ezt a betegséget és azt a betegséget is meg tudom gyógyítani.” Hadd mondjam meg, ezeknek az embereknek futijuk van. Tudják, hogy mi ragadt a hátukra? Futijuk van, de nem érzékelik és nem is tudnak róla. Azt hiszik, hogy ez egy jó dolog, és hogy különleges képességekkel bírnak.
Az igaz csigong mestereknek keresztül kell menniük a sokéves fárasztó művelésen, hogy elérjék a céljukat. Akkor gondolj bele, ha kezelésben részesítesz valakit, megvan hozzá ez a fajta erős természetfeletti képességed, amivel képes vagy megsemmisíteni a karmáját? Megkaptad valaha az igaz tanításokat? Tényleg képes vagy gyógyítani három- vagy ötnapi tanulás után? Hogy gyógyíthatnál egy hétköznapi ember kezével? Mindamellett a hamis csigong mesterek kihasználják a gyengédet. Kihasználják az emberek ragaszkodásait. „Csak nem gyógyítani akarsz? – Rendben!” Tanfolyamot tart neked a gyógyításról, a gyógyítási módszerekről, mint pl. a csí-tű, a fény-terápia, a csí levezetése és pótlása, az ún. akupresszúra és az ún. kézzel-fogás – sokféle fantázianevet adtak ezeknek a módszereknek. Céljuk az, hogy minél több pénzt elvegyenek tőled.
Beszéljünk a „kézzel-fogás” módszeréről. A következőket láttuk: miért lesznek betegek az emberek? Betegségeiknek és minden szerencsétlenségüknek kiváltó oka a karma, a fekete anyagú karmikus mező. Ez jin jellegű és merőben rossz. Ezek a gonosz lények is jin jellegűek és mind feketék, ezért képesek a testedre tapadni – a környezet megfelelő nekik. Ez az alapvető oka annak, hogy az ember beteg lesz; ez az emberi betegségek fő forrása. Persze van még két másik formája is: az egyik a nagyon-nagyon kicsi, nagy sűrűségű apró lény, ami olyan, mint egy karmahalom; a másik pedig olyan, mint egy csővezetéken keresztüli szállítás, de ez elég ritka és az elődöktől halmozódott fel. Ez is megtörténhet.
Beszéljünk a leggyakoribb betegségekről. Mint például, ha valakinek daganata van valahol, gyulladása vagy csontnövedéke van – egy másik dimenzióban látni lehet, hogy egy lény lapul meg a helyén. Ez a lény egy nagyon mély dimenzióban van. Egy átlag csigong mester vagy egy átlag képesség nem észlelheti; csak a fekete csít látják a testen. Ahol fekete csí van, ott van betegség is – ebben igazuk van. De nem a fekete csí a betegség alapvető oka. A mélyebb dimenzióban meghúzódó lény az ok, ő teremti ezt a mezőt. Néhányan a fekete csí kibocsátásáról és kihajtásáról beszélnek. Menj és hajtsd ki! Pillanatok alatt újra regenerálódik. Egyes lények elég erősek, ahogy kihajtották a csít, hamar vissza is helyezik; képesek saját maguk visszahelyezni [a csít]. Nem segítenek a kezelések, függetlenül attól, hogyan alkalmazzák őket.
A természetfeletti képességekkel bíró emberek látják ott a fekete csít, és kórokozó csínek tartják. A kínai orvostudomány úgy látja, hogy el vannak tömődve az energia csatornák, hogy a csí és a vér is el van tömődve, és hogy az energia csatornák túlterheltek. A nyugati orvostudomány fekélyt, daganatot, csontnövedéket vagy gyulladást lát azon a helyen – ezeket a formákat veszi fel ebben a dimenzióban. Miután eltávolítottad ezt a dolgot, rájössz, hogy nincs semmi a testeden ebben a dimenzióban. Látni fogod, hogy a porckorongsérv vagy a csontnövedék azonnal meggyógyult, ahogy eltávolítottad azt a dolgot és kitörölted a mezőt. Ha megröntgenezteted magad, nincs nyoma a csontnövedéknek. A kiváltó ok az volt, hogy ez a dolog hatást gyakorolt.
Akadnak, akik azt állítják, hogy három- vagy ötnapi tanulás után képesek betegségeket gyógyítani, és megtanítják neked a „kézzel-fogás” módszerét. Mutasd csak, hogy fogod meg! Az ember a leggyengébb, míg a lény nagyon vad. Irányítja az agyadat, és tetszés szerint könnyen manipulál. Akár az életedet is könnyen kiolthatja. Azt állítod, hogy meg tudod fogni. De hogyan fogod meg? Nem ragadhatod meg egy hétköznapi ember kezével. Ha hadonászol a kezeddel, nem törődik vele és önelégülten kinevet téged. Azt gondolja, hogy a céltalan hadonászásod elég nevetséges. De ha tényleg el tudod érni, akkor azonnal megsebzi a kezed, és az aztán egy igazi sérülés lesz! Láttam korábban olyan embereket, akiknek a kezei fizikailag épek voltak. Bármilyen vizsgálatot is végeztek rajtuk, semmilyen fizikai betegséget nem tudtak megállapítani a testükön vagy a kezükön, de mégsem tudták felemelni a kezüket, csak úgy lógtak. Ilyen emberekkel is találkoztam. A testük meg volt sérülve egy másik dimenzióban, és ez az igazi bénulás. Nem bénulsz meg, ha megsérül az a tested? Egyesek ezt kérdezték tőlem: „Tanár, gyakorolhatok? Sterilizáltattam magam” vagy „Eltávolíttattam valamit a testemből”. Erre ezt válaszoltam: „Nincs semmilyen befolyása sem, mert a testedet egy másik dimenzióban nem operálták meg, és a gyakorlásnál az a test hat.” Ezért mondtam, hogy ha nem tudod megfogni, nem törődik veled; de ha megérinted, megsértheti a kezedet.
Részt vettem a tanítványaimmal a Keleti Egészségügyi Vásárokon Pekingben, hogy ezzel támogassunk egy állami csigong rendezvényt. Mindkét vásáron a mi gyakorlatunk volt a legkiemelkedőbb. Az első vásáron „sztár csigong iskolának” titulálták a Fálun Dáfát. A második vásáron pedig egyszerűen csak sokan voltak. Miközben más kiállítókhoz csak kevés ember ment, a mi standunk zsúfolásig megtelt. Három sorban álltak [az emberek], az első sorban állók már korán reggel lefoglaltak minden helyet délelőttre; a második sorban állók arra vártak, hogy feliratkozhassanak délutánra; a harmadik sorban állók pedig az aláírásomra vártak. Nem gyógyítunk betegségeket. Hogy akkor miért tettük ezt? Azért, mert ezzel egy nagy állami csigong rendezvényt támogattunk. Azért vettünk részt, hogy hozzájárulásunkkal támogassuk.
Szétosztottam a gongomat a velem tartó tanítványok között. Mindenki kapott egy adagot, egy olyan energiamasszát, amely több mint száz természetfeletti képességből tevődik össze. Lepecsételtem a kezüket gonggal, mégis olyan súlyosan össze volt harapdálva néhányuk keze, hogy felhólyagosodtak vagy akár véreztek is, ez elég gyakran előfordul. Ez a dolog olyan erős. Gondold át: tényleg meg mered érinteni egy hétköznapi ember kezével? Különben is, képtelen vagy elérni – egy bizonyos természetfeletti képesség nélkül nem fog működni. Ez azért van, mert egy másik dimenzióban már tudja, hogy mit akarsz tenni – rögtön, ahogy csak gondolsz rá. Ha megpróbálod megragadni, már rég el is szaladt. Ahogy a páciens kilép az ajtón, azonnal visszatér hozzá, és kiújul a betegség. Kezelése egy olyan természetfeletti képességet igényel, amelynél kinyújtja az ember a karját és „paff!” már meg is ragadja. Miután megfogta, egy másik természetfeletti képességre van szükség, amelynek korábban ez volt a neve: „nagy módszer a lélek elnyeléséhez”, és ez a természetfeletti képesség még erősebb. Akár egy ember egész fő lelkét is ki lehet húzni vele, és erre az ember azonnal mozdulatlan marad. Ennek a természetfeletti képességnek megvan a maga sajátos célja, és csak kifejezetten ezeknek a dolgoknak a megragadására alkalmazzuk. Mindenki tudja, hogy Szun Vu-kung* ugyebár nagyon nagy, de Tathágata Buddha egy tálat a kezében tartva apróvá változtatta Szun Vu-kungot. Ennek a természetfeletti képességnek ilyen hatása van. Attól függetlenül, hogy milyen nagy vagy milyen kicsi a lény, ha kézzel megragadják, nagyon kicsi lesz.
Továbbá az sem megengedhető, hogy benyomja a kezét a beteg hús-vér testébe, és hogy kihúzzon [belőle] valamit. Ez zavart okozna az emberek elméjében a hétköznapi emberek társadalmában, és ez teljesen tilos. Még ha lehetséges lenne, akkor sem lenne szabad ily módon véghez vinni. Az a kéz, amit belenyomott [a testbe], a másik dimenzióban lévő keze. Például, ha valakinek szívbetegsége van, a szív felé irányítja a kezét és megfogja a lényt, ekkor a másik dimenzióban lévő kéz hatol be a testbe és azonnal megragadja. Ahogy a külső kéz is megfogja, mindkét kézzel körülfogja és megragadja. Nagyon erős [a lény], néha mozog a kézben és beletúr, néha harap és néha még üvölt is. Ugyan látod, hogy nagyon kicsi, ha kézben van, de ahogy elengedi, hatalmas lesz. Ez nem olyasmi, amit bárki meg tud fogni. Természetfeletti képesség nélkül teljességgel lehetetlen megfogni. Ez közel sem olyan egyszerű, mint ahogy gondoljuk.
Persze lehetséges, hogy a jövőben a csigong gyógyítás eme formája megengedett lesz. Korábban is létezett. Egy feltételt azonban teljesíteni kell: ennek az embernek művelőnek kell lennie. A művelés során megengedhető, hogy együttérzésből megtegyen ilyesmit néhány jó embernek, de képtelen teljesen megszüntetni a karmát, mert nem elég nagy az erénye. Ezért nehézségei továbbra is fennmaradnak, de egyes betegségei meggyógyulnak. Egy átlagos csigong mester nem egy olyan személy, aki eléri Taót a művelése során. Csak halogatni képes a betegségeket vagy esetleg át tudja alakítani őket. Talán más szerencsétlenségekké változtatja őket, de ő maga sem tud semmit a halogatási folyamatról. Ha a művelési útjánál a helyettes öntudatot műveli, akkor ezt a helyettes öntudata teszi. Néhány művelési út gyakorlója nagyon híresnek tűnik. Sok nagyon híres csigong mesternek azért nincs gongja, mert a gongja a helyettes öntudatának testeiben növekszik. Ez azt jelenti, hogy néhány embernek megengedett, hogy ilyet tegyenek a művelés során, mert továbbra is ezen a szinten maradnak. Már több mint tíz éve gyakorolnak vagy akár több évtizede is, de még mindig nem haladtak át ezen a szinten, ezért egész életükön át betegségeket gyógyítanak. Mivel ezen a szinten maradnak, ezért megtehetik ezt. A Fálun Dáfá tanítványok számára szigorúan tilos a betegek kezelése. Felolvashatjátok ezt a könyvet a betegnek, ha a beteg el tudja fogadni, akkor kezelhető a betegség. De az eredmények az emberek karmamennyisége szerint különbözőek.
A kórházi kezelés és a csigong kezelés
Beszéljünk a kórházi kezelés és a csigong kezelés viszonyáról. Néhány nyugati orvos nem méltányolja a csigongot, mondhatjuk, hogy ez a többség. Úgy érvelnek, hogy „Mire kellenek a kórházak, ha a csigong gyógyítani tud? Cseréljük ki a kórházakat! Mivel a csigong képes egyetlen kézzel betegségeket gyógyítani minden injekció, gyógyszer vagy kórházi ápolás nélkül, nem lenne jó, ha a kórházaink helyébe lépne?” Ennek az állításnak nincs értelme és nagyon ésszerűtlen. Sokan nem ismerik a csigongot. Tény, hogy a csigong kezelés nem hasonlítható a hétköznapi emberek kezeléséhez, mert ez nem a hétköznapi emberek egy készsége, hanem egy magasabb rendű dolog. Szóval, hogy engedhetjük meg, hogy egy magasabb rendű dolog nagymértékben megzavarja a hétköznapi emberek társadalmát? Egy Buddhának sok készsége van, és képes egy legyintéssel megszüntetni az emberiség összes betegségét. Miért nem teszi meg? Emellett olyan sok Buddha létezik, miért nem mutatnak kegyelmet, és miért nem gyógyítják meg a betegségeket? Mert ilyen a hétköznapi emberek társadalma. A születés, az öregedés, a betegség és a halál az élet természetes velejárója. Mindegyiküknek megvan a karmikus oka, és mindez karma megtorlás. Ha tartozol valakinek, akkor vissza kell fizetned.
Ha meggyógyítod valakinek a betegségét, akkor ez azt jelenti, hogy megsérted ezt az alapelvet, és hogy mindenki tehet rosszat, anélkül hogy vissza kellene fizetnie. Lehetséges ez? A művelő embereknek meg szabad gyógyítaniuk a betegeket együttérzésből, ha nem elég erősek ahhoz, hogy teljes mértékben megoldják ezt a problémát. Azért engedjük meg, mert kialakult nálad az együttérzés. De ha igazán meg tudod oldani ezt a problémát, akkor nem engedjük meg, hogy ezt nagymértékben tedd. Különben súlyos károkat okoznál a hétköznapi emberek társadalmának állapotában, és ez nem engedhető meg. Ezért nem lehet a hétköznapi emberek kórházait csigonggal helyettesíteni, mert a csigong egy magasabb rendű Fá.
Tegyük fel, hogy megengedjük a csigong kórházak alapítását, és minden nagy csigong mester eljönne és együttműködne; gondolj bele, hogy nézne az ki. Ez nem megengedett, mert mindenki fenntartja a hétköznapi emberek társadalmának állapotát. Ahogy csigong kórházakat, csigong ambulanciákat, rehabilitációs klinikákat és gyógyfürdőket alapítanának, a csigong mesterek gyógyító ereje rohamosan csökkenne, és kezeléseik eredménye sem lenne jó. Hogy miért? Mert a hétköznapi emberek dolgait végzi, így olyan magas lesz a Fája, mint a hétköznapi embereké. Ugyanazon a szinten kell lennie, mint a hétköznapi embereké. A gyógyhatásának is ugyanolyannak kell lennie, mint a kórházénak. Tehát a kezelések nem válnak be, és ún. „terápiás ülésekre” lesz szüksége, hogy kezelhesse a betegségeket. Ez gyakran megesik.
Csigong kórházakkal vagy anélkül, senki sem tagadhatja, hogy a csigong gyógyítani képes. A csigong már egy jó ideje elterjedt a társadalomban, és sok ember tényleg elérte a gyógyítás és az egészségmegőrzés célját a csigong által. Egyre megy, hogy a betegséget egy csigong mester halasztotta el, vagy hogy hogyan gyógyult meg, bármi is történt, a betegség jelenleg nincs ott. Más szóval, senki sem tagadhatja, hogy a csigong képes gyógyítani. A legtöbben, akik csigong mesterekhez fordultak, súlyos és bonyolult betegségekben [szenvednek], amiket nem lehet kórházban kezelni. Így elmentek egy csigong mesterhez, hogy szerencsét próbáljanak, és a betegségek végül meggyógyultak. Akik felgyógyulnak a kórházakban, nem fordulnak csigong mesterekhez. Az emberek kezdetben mind így gondolták. Tehát a csigong képes gyógyítani, csak éppen nem lehet úgy alkalmazni, mint a hétköznapi emberek társadalmának többi dolgát. Míg a nagyméretű beavatkozás egyáltalán nem megengedhető, kisméretű alkalmazása vagy csendes gyakorlása, ill. nagy befolyás nélküli végzése megengedhető, bár ez nem képes teljesen meggyógyítani a betegséget, ez biztos. A legjobb módja annak, hogy meggyógyítsa az ember a betegségeit, ha saját maga végzi a csigong gyakorlását.
Vannak olyan csigong mesterek is, akik azt mondják, hogy a kórházakban lehetetlen gyógyítani, és hogy a kórházak gyógyhatásai ilyenek meg olyanok... Mit mondjunk erre? Természetesen ennek mindenféle oka van. Véleményem szerint a legfontosabb [ok], hogy az emberiség erkölcsi értéke mélypontot ütött meg, ami mindenféle furcsa betegségekhez vezetett, amiket nem lehet meggyógyítani a kórházakban. A gyógyszereknek sincs hatásuk. Ezenkívül nagyon sok hamis gyógyszer van. Mindez abból következik, hogy a társadalom nagy mértékben romlottá vált, ez az ember saját műve. Senki sem hibáztathat másokat, mert mindenki olajat öntött a tűzre. Következésképpen, mindenkinek megpróbáltatásokon kell átmennie a művelésben.
Bizonyos betegségeket nem lehet kimutatni a kórházakban, holott tényleg betegek az emberek. Egyesek betegségeit ugyan diagnosztizálták, de nincs nevük, mert még soha sem látták ezeket azelőtt. A kórházak „modern betegségek”-nek nevezik ezeket. Meg lehet gyógyítani a betegségeket a kórházakban? Természetesen igen. Ha a kórházakban nem lehetne meggyógyítani a betegségeket, akkor miért hisznek az emberek bennük, és miért mennek oda kezelésre? A kórházak továbbra is képesek betegségeket gyógyítani, de kezelési segédeszközeik a hétköznapi emberek szintjéhez tartoznak, miközben a betegségek rendkívüliek. Bizonyos betegségek nagyon komolyak, így szükség van a korai kórházi kezelésre, ha valaki ilyen beteg. Ha azonban túl komollyá válnak a betegségek, akkor nem lehet meggyógyítani a kórházban, mivel a gyógyszer túladagolása megmérgezheti a beteget. A mai orvosi kezelés éppen ugyanazon a szinten található, mint a tudomány és a technika – mind a hétköznapi emberek szintjén vannak, így ezek csak ilyen gyógyhatással bírnak. Egy dolgot tisztáznom kell: az átlag csigong kezelés és a kórházi kezelés a fennmaradó fél életre vagy későbbre halasztja és tolja el a megpróbáltatásokat, amik a betegség kiváltó okai. A karma pedig meg sem mozdul.
Beszéljünk a kínai orvostudományról. A kínai orvosi kezelés nagyon közel áll a csigong kezeléshez. Az ősi Kínában a kínai orvostudomány valamennyi orvosa rendelkezett különleges természetfeletti képességekkel, pl. a nagy orvostudósok: Sun Simiao*, Hua Tuo*, Li Shizehn*, Bian Que*. Mindannyiuknak voltak különös természetfeletti képességeik, erről léteznek feljegyzések is az orvosi könyvekben. De gyakran pont ezeknek a dolgoknak a lényegét kritizálják manapság. Amit a kínai orvostudomány örökölt, csupán receptek vagy kutatási tapasztalatok. Az ősi kínai orvostudomány nagyon fejlett volt, és meghaladta a modern orvostudományt is. Néhányan azt gondolják, hogy a mai orvostudomány nagyon fejlett, CT-vel lehet látni az emberi test belsejét, van ultrahang, fényképek és röntgenfelvételek. Bár a modern felszerelések meglehetősen fejlettek, véleményem szerint azonban még mindig nem érik utol az ősi kínai orvostudományt.
Hua Tuo daganatot látott Cao Cao* fejében, és fel akarta nyitni a koponyáját, hogy megoperálhassa és kiszedhesse [a daganatot]. Cao Cao azt hitte, hogy Hua Tuo meg akarja ölni, ezért börtönbe záratta. Hua Tuo végül meghalt a börtönben. Mikor kiújult Cao Cao betegsége, eszébe jutott Hua Tuo és kerestetni kezdte, de Hua Tuo akkor már halott volt. Később Cao Cao tényleg ebben a betegségben halt meg. Honnan tudta Hua Tuo? Hogy látta. Ezek az ember különleges természetfeletti képességei, amelyekkel régebben minden nagy orvos rendelkezett. Miután felnyílik az égiszem, egyszerre négy oldalról képes látni az embert. Elölről látja a hátát, a bal és a jobb oldalát; rétegről rétegre lát; átlát ezen a dimenzión is, és a betegség kiváltó okát is látja. Képes erre a modern orvostudomány? Még távol van tőle. Időbe fog telni, talán újabb ezer évbe! Ugyan CT-vel, ultrahanggal és röntgensugárzással látni lehet az ember belsejét, de az eszközök túl nagyok, egy ilyen nagy dolog nem hordozható, és áram nélkül nem is működik. De az égiszemed mindig nálad van, akárhova mész is, és nincs szüksége áramra sem. Hogyan hasonlíthatod össze őket!
Egyesek úgy tartják, hogy a modern orvostudomány csodálatos. Azt mondom, hogy nem feltétlenül. A gyógynövények az ősi Kínában azonban valóban képesek voltak meggyógyítani a betegségeket. Temérdek olyan dolog létezik, amelyek nem öröklődtek tovább, de sokuk nem veszett el teljesen és a népben terjednek tovább. Amikor Qiqihar* városban tartottam tanfolyamot, láttam egy utcai árust, aki kihúzta mások fogait. Az első pillanatban fel lehetett ismerni, hogy ez az ember délről jött, mert nem úgy volt felöltözve, mint az északkelet-kínaiak. Senkit sem utasított el, akárki is fordult hozzá. Bárkinek kihúzta a fogát, és egy halom kihúzott fog hevert mellette. Célja nem a foghúzás volt, hanem folyékony gyógyszerének árusítása. Ez a folyékony gyógytermék nagyon intenzív sárga gőzt árasztott. A foghúzásnál kinyitotta az üveg tetejét, és a beteg arcához tartotta, közel a rossz foghoz. Majd megkérte a pácienst, hogy lélegezze be néhányszor a folyékony gyógyszer sárga gőzét, amiből alig használt valamit, majd lezárta az üveget és elrakta. Előkotorászott a táskájából egy gyufaszálat. Miközben a gyógytermékéről beszélt, könnyedén megérintette a fogat a gyufaszállal, és az kiesett. Nem fájt, és csak egy kis vérnyomot lehetett látni, de nem vérzett. Gondolj csak bele: egy gyufaszál széttörik, ha erővel nyomod meg, de ő egy könnyed érintéssel húzta ki a fogat egy gyufaszállal.
Azt mondom, Kínában a nép továbbad olyan dolgokat, amikkel nem érnek fel a nyugati orvostudomány kifinomult eszközei. Nézzük meg, melyikük kezelése a jobb. Egy gyufaszállal húzta ki a fogat. A nyugati orvostudományban a foghúzáskor először fájdalomcsillapítót adnak be a páciensnek, ide és oda. Az injekció elég fájdalmas, és meg kell várni, míg hatni kezd a fájdalomcsillapító. Az orvos egy fogóval húzza ki a fogat. A foghúzás nagyon sokáig tart, és az is előfordulhat, hogy eltörik a foggyökér. Így aztán egy kalapácsot használ, és egy vésővel kezd vájni – a páciens remeg a félelemtől és a szorongástól. Majd egy kifinomult eszközt használ a fúráshoz. Néhány páciens olyan erős fájdalmat érez, hogy szinte kiugrik a székből. Elég erősen vérzik, és egy darabig vért köp. Tehát mit gondolsz, melyik a jobb? Melyik a fejlettebb? Ne csak a külső eszközöket nézzük, hanem a tényleges hatást is. Az ősi kínai orvostudomány nagyon fejlett volt, és a modern nyugati orvoslás még hosszú évekig képtelen lesz utolérni.
Az ősi kínai tudomány eltér a modern tudománytól, amit a nyugattól tanultunk. Egy másik úton haladt, ami egy másik állapotot idézhetett volna elő. Tehát, ezért nem érthetjük meg az ősi kínai tudományt és technológiát azon a módon, ahogy ma értjük a dolgokat, mert az ősi kínai tudomány középpontjában az emberi test, az élet és az univerzum állt; és közvetlenül ezeket a dolgokat vizsgálta, egy másfajta utat követett. Azoknak, akik abban az időben jártak iskolába, nagy hangsúlyt kellett fektetniük az ülő meditációra és a helyes testtartásra. Ügyelniük kellett a légzésre és a csí irányítására, miközben felemelték az ecsetet. Minden szakma hitt a szív tisztításában és a légzés szabályzásában, és az egész társadalom ebben az állapotban volt.
Néhányan azt mondják: „Vajon lennének most autók és vonatok, ha az ősi kínai tudományt követtük volna? Létezne-e a mai modernizáció?” Azt mondom, nem értheted meg a többi állapotot ebből a környezetből kiindulva, ehhez gyökeresen meg kellene változtatnod a gondolataidat és az eszmédet. Televízió nélkül az emberek a homlokukon hordhatnának egyet, és mindent megnézhetnének, amit csak akarnak. Természetfeletti képességekkel is rendelkeznének. Vonatok és autók nélkül az emberek képesek lennének a levegőben lebegni, és még liftre sem lenne szükségük. Ez egy olyan helyzetet teremtene, amelyben eltérően alakult volna a társadalom, és ez nem feltétlenül korlátozódna csak erre a keretre. A földönkívüli lények repülő csészealjai hihetetlenül gyorsan utaznak oda-vissza, és képesek felnagyítani és lekicsinyíteni magukat. Az általuk követett út a fejlődés egy alternatív módja, amely egy eltérő tudományos módszer.
