A csigong és a sport

Átlagos szinten hajlamosak az emberek azt hinni, hogy a csigong közvetlen kapcsolatban áll a sporttal. Természetesen, alacsonyabb szintről nézve nagyjából megegyezik a csigong és a sport, ha a test egészségesen tartásáról van szó. De ha megnézzük a sajátosságait, ahogyan gyakorol, és a megközelítését, amelyet alkalmaz – ezek nagyban különböznek a sportétól. Ahhoz, hogy valaki edzéssel egészséges testhez jusson, meg kell sokszoroznia a mozgási mennyiséget, és nagyon intenzíven kell edzenie; a csigong gyakorlása ennek éppen az ellentéte, mert nem igényel mozgást. És akkor is, ha mozog az egyén, ezt nyugodtan, lassan és gördülékenyen teszi vagy mozdulatlan és nyugodt marad – ez nagyban különbözik az edzéstől. Magas szintekről nézve a csigong nem csak a gyógyításra és az egészségmegőrzésre szolgál, hanem magasabb dolgokkal, és mélyebb tartalommal bír. A csigong nem csak valami felületes kisebb dolog a hétköznapi emberek szintjén. Hanem egy magasabb rendű dolog, ami különböző szinteken másképpen nyilvánul meg. Így magasan meghaladja a hétköznapi embereket.

Gyakorlásuk alapjai szintén erősen különböznek. A sportolóknak meg kell sokszorozniuk a mozgásmennyiséget, és ez különösen a mai sportolókra vonatkozik. A modern teljesítmény-színvonalnak megfelelően kell előkészíteniük a testüket, és teljesíteniük kell a követelményeket, ezért csúcsformában kell tartaniuk a testüket. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjék, meg kell sokszorozniuk a mozgásmennyiséget, hogy megfeleljen a vérkeringés a testben, és ez fokozza az anyagcserét is, valamint állandóan javuló állapotban tartja a testet. Miért kell fokozni az anyagcserét? Mert egy sportoló testének mindig abban a fejlődő állapotban kell lennie, ami a verseny érdekében a legjobb formába hozza. Az ember teste számtalan sejtekből áll, és mindegyik sejt a következő folyamaton megy végig: az újonnan megosztott sejtek tele vannak életerővel, és a növekedés állapotában vannak. Amikor elérik határukat, nem növekednek tovább, és elkezdenek hanyatlani. Ha a legalacsonyabb pontig estek, új sejtek helyettesítik őket. Vegyük példának a nap tizenkét óráját: reggel hat órakor osztódik egy sejt, és egyre csak növekszik és növekszik; nyolc-kilenc órakor, sőt, akár még tíz órakor is legjobb időszakát éli. Dél körül már képtelen tovább emelkedni felfelé, csak lefelé tud esni. Ekkor a sejt már csak életerejének felével rendelkezik, és ez a fél életerő már nem elegendő egy sportoló versenyképes erőnlétéhez.

Mit kell tenniük akkor? Fokozniuk kell az edzéseket, és erősíteniük kell a vérkeringést, hogy így az újonnan megosztott sejtek leválthassák a régieket. Ezen az úton haladnak. Más szóval, mielőtt befejeződne egy sejt életpályája, vagy ha csak életének felénél tart, leválik. A test így állandóan erősödik és javul. De az emberi sejtek képtelenek a végtelenségig ezen a módon osztódni, mivel korlátozott a sejtosztódások száma. Tegyük fel, hogy az ember minden egyes sejtje százszor osztódik meg élete során (valójában azonban több, mint egy milliószor képesek megosztódni), de tegyük fel, hogy ha százszor osztódnak meg, akkor száz évig élne egy hétköznapi ember. De a sejtek életük felét élték csak meg, és így csak ötven évig élhet. Nem láthatjuk, hogy a sportolóknak problémájuk van-e ezzel, mert már harminc éves koruk előtt visszavonulnak. Ez különösen a mai versenyek színvonalára igaz, és a visszavonult sportolók száma is nagyon nagy. Visszatérnek normális életükhöz, emiatt nem úgy tűnik, mintha ennek nagy befolyása lenne. Legalábbis elméletben ez történik – ugyan ezzel egészségesen tartják a testüket, de lerövidíti az életüket. Egy tizenéves sportoló külsőleg úgy néz ki, mint egy huszonéves, és egy huszonéves pedig úgy néz ki, mint egy harmincéves. Rendszerint a sportolók azt a benyomást keltik másokban, mintha koraérettek lennének, és gyorsabban öregednének. Tehát egyaránt van előnye és hátránya is. Az érme mindkét oldalát szemügyre kell vennünk, nem igaz? Valójában ezen az úton haladnak.

A csigong művelés pontosan a sport ellentéte. Nem igényel megerőltető mozdulatokat. Akkor is, ha valaki mozog, azt finoman, lassan és gördülékenyen teszi. Annyira szelíd és lassú, hogy szinte mozdulatlan és csendes. Bizonyára ismeritek a mély meditáció művelési módszerét, a személy nyugodt marad, még a szívdobogása is lelassul, és minden más is lelassul, mint pl. a vérkeringés. Indiában sok jóga mester él, akik napokig ülnek víz alatt vagy a földbe ásva. Képesek teljesen lenyugtatni magukat, és még a szívverésüket is tudják irányítani. Tegyük fel, hogy az ember sejtjei naponta egyszer osztódnak – ha egy művelő eléri, hogy a sejtjei kétnaponta, hetente vagy félhavonta vagy akár még hosszabb időn belül csak egyszer osztódnak, akkor ezzel meghosszabbítja az életét. Ez azokra a művelési utakra vonatkozik, amelyek a xinxinget művelik, nem a testet. Ők is elérhetik ezt – ők is meghosszabbíthatják az életüket. Egyesek azt gondolják: „Nincs előre meghatározva az ember élete vagy az élettartama? Hogyan élhet valaki hosszabb ideig, ha nem műveli a testét?” Ez igaz. A művelő élete már akkor is meghosszabbodhat, ha szintje áttöri a három birodalmat, habár külsőleg nagyon idősnek néz ki.

Azok az igaz művelési utak, melyek a testet művelik, folyamatosan a test sejtjeibe tárolják az összegyűjtött nagyenergiájú anyagokat, és ahogy folyamatosan növekszik a sűrűségük, fokozatosan képesek elnyomni a hétköznapi ember sejtjeit, és lassan leváltják ezeket a hétköznapi emberi sejteket. Ekkor egy minőségi változás megy végbe, és ez az ember örökre fiatal marad. Természetesen ez egy nagyon lassú folyamat, ami a művelés lefolyása alatt történik, és elég sokat kell feláldozni. Megterheli az izmokat és a csontokat, szenvedni hagyja a szíve akaratát – ez nem olyan könnyű. Nyugodt tud maradni, ha xinxing összetűzései vannak másokkal? Érintetlen marad, ha személyes érdekeiről van szó? Nagyon nehéz mindezt megvalósítani. Szóval ez nem úgy van, hogy ha akarja, akkor már képes is rá. Csak akkor érheti el ezt a célt, ha művelés által emeli a xinxingjét és a dőjét.

Sokan hétköznapi sportnak tartották a csigongot, holott tény, hogy [a kettejük közti] különbség hihetetlenül nagy; egyáltalán nem hasonlóak. Az egyetlen közös dolog az, hogy ha a legalacsonyabb szinten gyakorol valaki csít, és megpróbálja meggyógyítani magát, és fitt lesz, hogy ezzel egészséges legyen a teste, akkor ugyanaz a célja, mint a sportnak. De magas szintről nézve teljesen különböző dolgok. A test tisztításának megvan a maga célja a csigongban. Sőt mi több, a csigong gyakorlóknak magasabb elveket kell követniük – nem követhetik csak úgy a hétköznapi emberek elveit. Másrészt, a sport csupán a hétköznapi emberek dolga.

A gondolatok

Ha a gondolatokról van szó, az az ember elméjében lejátszódó tevékenységekre vonatkozik. Hogyan kezelik a művelés világában az ember agyában lejátszódó gondolati tevékenységeket? Hogyan szemlélik az ember gondolkodásának (gondolatainak) különböző formáit? És hogyan nyilvánulnak meg? Még mindig sok olyan kérdés van, amelyekre nem adott eddig választ a modern orvostudomány az emberi agy kutatásában, és ez azért van, mert nem olyan egyszerű megérteni a gondolatokat, mint testünk felületét. Mélyebb szinteken, és különböző dimenziókban különböző formákkal bírnak. De nem is olyanok, mint ahogyan a csigong mesterek mondták. Néhány csigong mester maga sem tudja, hogy mi ez egyáltalán, és nem is tudják elmagyarázni. Azt hiszik, hogy ha az agyuk aktív, és kialakul egy gondolat, akkor már véghez is vihetnek valamit. Azt állítják, hogy a gondolataik vagy a gondolati tevékenységeik tették ezt a dolgot – valójában nem a gondolataik tették.

Először is, beszéljünk az ember gondolkodásának eredetéről. Az ősi Kínában volt egy mondás: „a szív gondolkodik”. Miért mondták, hogy a szív gondolkodik? Az ősi Kína tudománya nagyon fejlett volt, mert a kutatás közvetlenül az emberi testre, az életre és a világegyetemre irányult. Egyesek tényleg úgy érzik – minden kétséget kizáróan –, hogy a szívük gondolkodik, mások pedig azt érzik, hogy az agyuk gondolkodik. De miért történik ez? Igencsak indokolt, hogy „a szív gondolkodik”, mert láttuk, hogy egy hétköznapi ember fő lelke nagyon kicsi, és azok az igazi információk, amiket az emberi agy bocsát ki, nem magától az emberi agytól jönnek – nem az agy bocsátja ki őket, hanem az ember fő lelke. Az ember fő lelke nem marad mindig a niwan palotában. A niwan palota, amiről a Tao iskolában beszélnek, megegyezik azzal, amit a modern orvostudomány tobozmirigynek nevez. Ha a fő lélek a niwan palotában van, akkor igazából és ténylegesen érezzük, hogy az agy gondolkodik, és hogy információkat bocsát ki; és ha a szívben van, akkor igazából és ténylegesen érezzük, hogy a szív gondolkodik.

Az emberi test egy kis univerzum. A gyakorló testében [élő] sok-sok lény pozíciót tud változtatni. Ha a fő lélek változtat pozíciót, mondjuk a hasba megy, akkor tényleg érezni fogja, hogy a hasa gondolkodik; vagy ha a fő lelke a vádliba vagy a sarokba megy, akkor tényleg érzi, hogy a vádli vagy a sarok gondolkodik. Ez garantáltan így van, bár lehet, hogy eléggé hihetetlenül hangzik. Még ha nem művelted magad magas szintre, akkor is érezheted ennek a jelenségnek a létét. Ha egy ember teste nem rendelkezik sem fő lélekkel, sem temperamentummal, jellegzetességgel vagy sajátos tulajdonságokkal, akkor csak egy darab hús, és nem egy teljes személyiség önálló egyéniséggel. Tehát akkor mi a szerepe az emberi agynak? Szerintem ennek az anyagi dimenziónak a formájában az emberi agy csupán egy feldolgozó üzem. A tényleges információkat a fő lélek bocsátja ki, de az, amit kibocsát, nem egy nyelv, hanem egyfajta kozmikus üzenet, ami egy bizonyos jelentést képvisel. Miután megkapta az agy a parancsot, feldolgozza a mai nyelvre, ebbe a kifejezési formába. Mi pedig kézmozdulatokkal, szemkontaktussal és testbeszédünkkel fejezzük ki. Ez az agy szerepe. A valódi parancsok, és a valódi gondolkodás az ember fő lelkéből fakad. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy az agy önálló, közvetlen szerepet tölt be, de tény, hogy a fő lélek néha a szívben van, és akkor tényleg úgy érzi, hogy a szív gondolkodik.

Jelenleg az emberi testet kutatók úgy vélik, hogy amit az ember agya kibocsát, az az elektromos hullámhoz hasonlít. Egyelőre nem beszélünk arról, hogy mit bocsát ki valóban, de azt mondhatjuk, hogy [a kutatók] elismerték annak anyagi mivoltát. Tehát ez nem babona. Milyen hatása van ennek az anyagnak? Egyes csigong mesterek azt mondják: „mozgatni tudom a dolgokat a gondolataimmal” vagy „fel tudom nyitni az égiszemed a gondolataimmal” vagy „meg tudom gyógyítani a betegségeidet a gondolataimmal”, stb. Tény, hogy néhány csigong mesternek fogalma sincs arról, hogy milyen természetfeletti képességekkel bír, nincs tisztában vele. Csak azt tudják, hogy ha tenni akarnak valamit, akkor csak rá kell gondolniuk, és már működik is. Valójában az történik, hogy ha aktívvá válnak a gondolataik, a képességeket az agyuk gondolatai irányítják, és gondolataik parancsára hajtják végre a konkrét feladatokat. A gondolatok maguktól semmit sem képesek tenni. Ha egy gyakorló bizonyos dolgokat csinál, akkor a természetfeletti képességei dolgoznak.

A természetfeletti képességek az emberi test rejtett képességei. Az emberi társadalom fejlődése azonban egyre bonyolultabbá teszi az emberi gondolkodást, az emberek egyre fontosabbnak tartják a valóságot, és egyre inkább függnek az ún. modern eszközöktől. Ennek következtében, az emberek ösztönei egyre inkább elsorvadnak. A Tao iskola az eredethez, az igaz énhez való visszatérést tanítja. A művelésben az igazságra kell törekedned, és végül visszatérsz az eredeti, igaz énedhez és igaz természetedhez. Ekkor vagy csak képes felfedni az ösztöneidet. Csak manapság nevezzük ezeket „természetfeletti képességek”-nek, tulajdonképpen ezek az ember ösztönei. Úgy tűnik, hogy az emberiség társadalma sokat fejlődött, de valójában visszafelé halad, és egyre jobban eltávolodik világegyetemünk tulajdonságaitól. Egyszer már említettem, hogy Zhang Guo Mester fordítva ült a szamarán. Lehet, hogy sokan nem tudják, miért tette ezt. Rájött, hogy az előrehaladás egyenlő a hátrálással, és hogy az emberek egyre jobban eltávolodnak a kozmikus tulajdonságoktól. A világegyetem fejlődési folyamatában – különösen most – az emberek kénytelenek követni az árugazdaság áramlását, és sok ember erkölcsileg romlott. Egyre jobban eltávolodnak a Zhen-Shan-Ren-től, a kozmikus tulajdonságoktól. Azok, akik a hétköznapi emberekkel együtt sodródnak az árral, nem veszik észre, mily szörnyű fokig süllyedt az emberiség erkölcsi színvonala, ezért azt hiszik, hogy ez egy jó dolog. Az emberek csak akkor vehetik észre, hogy mily szörnyű fokig süllyedt az emberiség erkölcse, ha visszatekintenek, miután a művelésben megemelték a xinxingjüket.

Egyes csigong mesterek azt mondják: „Kifejlesztem a természetfeletti képességeidet.” Milyen természetfeletti képességet fejleszt ki? Energia nélkül nem hatnak a természetfeletti képességek. Hogyan tudnád kifejleszteni őket enélkül? Ha az energia még nem erősítette és formálta meg a képességeit, akkor hogyan tudná kifejleszteni ezeket? Ez teljességgel lehetetlen. Amit a természetfeletti képességek fejlesztéséről beszéltek, az nem más, minthogy összeköti a már kialakult természetfeletti képességeidet az agyaddal, hogy azokat így agyad gondolatai irányíthassák. Azt hiszi, hogy ez már a képességek kifejlesztésének számít. Valójában azonban nem fejlesztett ki neked semmiféle képességet sem. Csak ezt a kis dolgot tette meg neked.

Egy gyakorlónál a gondolatok utasítják cselekvésre a természetfeletti képességeket. Egy hétköznapi ember gondolatai pedig a négy végtagját, valamint érzékszerveit irányítják cselekvésre, mint ahogy egy üzemben is: a termelői iroda vagy az igazgatói iroda utasításokat küld ki, és a feladatokat a különböző, speciális üzemeltetési részlegek hajtják végre. Ez olyan, mint a hadseregben: a főhadiszállás kiad egy parancsot, és az egész hadsereg a feladat teljesítésére van kivezényelve. Amikor más városokban tartottam tanfolyamokat, gyakran beszéltem erről a helyi csigong kutató társaságok vezetőivel. Le voltak döbbenve: „Mindig is azt tanulmányoztuk, mekkora a rejtett energia és a rejtett tudat az emberi gondolkodásban...” De ez így nem igaz, már a kezdetektől rossz úton jártak. Már megmondtam, hogy ha valaki az emberi test tudományával foglalkozik, annak gyökeresen meg kell változtatnia a gondolkodását, és nem alkalmazhatja a hétköznapi emberek levezető módszerét és a dolgok megértésére szolgáló módszereiket sem, hogy megértse ezeket a természetfeletti dolgokat.

Ha már épp a gondolatokról beszélünk, elmondhatom nektek, hogy vannak más formái is. Például, egyesek a rejtett tudatról, a tudatalattiról, az ihletről, vagy az álmokról és hasonlókról beszélnek. Apropó álmok, egyik csigong mester sem akarja azokat elmagyarázni. Születéseddel egy időben a világegyetem számos más dimenziójában sok „éned” egyszerre született meg. Veled együtt képeznek egy teljes egészet, kölcsönös kapcsolatban állnak egymással, és a gondolataik is össze vannak kapcsolva. Továbbá megvan a fő öntudatod, a helyettes öntudataid és más lényeid is, és mindegyikőjüknek megvannak a képmásai. Ezek mind a testedben vannak, minden egyes sejted és minden egyes belső szerved átveszi azt a formát, amelyben a képmásod és az üzeneteid vannak más dimenziókban. Ez rendkívül bonyolult. Ha álmodsz, az egyik pillanatban ilyenek a dolgok, a következőben pedig olyanok. Honnan jönnek egyáltalán? Az orvostudomány azt állítja, hogy ez annak köszönhető, hogy az agykéregben változások zajlanak. Ez egy reakció, amely ebben az anyagi formában mutatkozik meg, valójában azonban más dimenziók befolyása alatt áll. Ezért érzed a fejed elmosódottnak, miközben álmodsz. De egyik ilyen dolognak sincs semmi köze hozzád, és nem is kell figyelned rájuk. Az álmok egyik fajtájához azonban mégis feltétlenül közöd van, és az ilyen álmokat nem lehet „álom”-nak tekinteni: a fő lelked, azaz a fő öntudatod, álmában látta, hogy a rokonaid közeledtek feléd; vagy ténylegesen tapasztalt, látott vagy tett valamit. Ez azt jelenti, hogy a fő öntudatod tényleg tett vagy látott valamit más dimenziókban – a tudatod józan és a tapasztalatod valódi volt. Ezek a dolgok tényleg léteznek, de más anyagi dimenziókban, és más időterekben készültek. Hogyan lehetne ez álom? Nem lehet. Azonban a tested tényleg aludt ezen az oldalon, ezért számodra ez csak egy álom. Csak az effajta álmok vannak közvetlen hatással rád.

Ha az emberi ihletről, a tudatalattiról, a rejtett tudatról és hasonlókról beszélünk, akkor azt mondom, hogy ezek a kifejezések nem a tudósoktól származnak, hanem az irodalmárok találták ki ezeket, és a hétköznapi emberek lelkiállapotára épülnek – és nem tudományosak. De mi is akkor tulajdonképpen a rejtett tudatalatti, amiről az emberek beszélnek? Nagyon nehéz elmagyarázni, és elég homályos, mert az emberek különféle információi túl bonyolultak. Úgy tűnik, mintha csak egy pár elmosódott emlék lenne. A tudatalattit, amiről beszélnek, nagyon könnyen el tudjuk magyarázni. A tudatalatti meghatározása általánosan arra utal, hogy valaki zavaros fejjel tesz valamit. Az emberek gyakran azt mondják, hogy ezt a dolgot nem tudatosan, vagyis nem szándékosan tették. A tudatalatti pontosan ugyanaz, mint a helyettes öntudat, amiről mi beszélünk. Ha ellazul az ember fő öntudata, és az agya nem áll a fő öntudat ellenőrzése alatt, akkor nincs tudatában, [olyan,] mintha aludna. Vagy ha tényleg elalszik, és ebben a tudatlan állapotban van, akkor nagy az esély rá, hogy uralma alá keríti a helyettes öntudata vagy a helyettes lelke. Ekkor a helyettes öntudat tesz meg bizonyos dolgokat, ami azt jelenti, hogy ezeket a dolgokat nem józan állapotban tette. De rendszerint jól végzi ezeket a dolgokat, mivel más dimenziókban a helyettes öntudat látja a dolgok lényegét, és nem vezeti félre a hétköznapi emberek társadalma. Ezért, ha megint tiszta lesz a feje, és visszatekint, mit is tett: „Miért csináltam ezt a dolgot ilyen rosszul? Tiszta fejjel nem így csináltam volna.” Ugyan most azt mondod, hogy rossz, de ha tíz nap vagy egy fél hónap múlva visszatekintesz: „Nahát! Nagyszerű munkát végeztem! Mit is csináltam akkor?” Ilyesmi gyakran előfordul. Ennek az az oka, hogy a helyettes öntudatot nem érdekli a közvetlen hatás, de az igen, hogy a jövőben jó hatása legyen. Néhány dolognak viszont nincs következménye a jövőre nézve, hanem csak abban a pillanatban van hatása. Mert, ha a helyettes öntudat teszi ezeket a dolgokat, akkor jó munkát végez abban a pillanatban.

Aztán ott van még a gondolatok másik formája is, amely azokra vonatkozik, akiknek jó veleszületett alapjuk van. Őket könnyen irányíthatják a magas szintű élőlények, és megcsináltatnak velük dolgokat. Persze ez valami más, erről most nem beszélek. Elsősorban az ember saját tudatosságáról beszélünk, ami személyünktől származik.

Az „ihlet” is egy olyan kifejezés, amit az irodalmárok találtak ki. A hétköznapi emberek úgy gondolják, hogy az ihlet egy ember egész életén át gyűjtött tudása, ami egyetlen pillanatban villan fel, mint egy szikra. Azt mondom, a materializmus elmélete szerint, ahogy az idők során az ember egyre több tudásra tesz szert, és ahogy többet használja az agyát, egyre élesebbnek kell lennie az eszének. És amikor egy ötletre van szüksége, akkor annak megállás nélkül ömlenie kellene belőle, és így az ihlet nem lenne kérdéses. Minden ún. „ihlet”, ha tényleg jön, akkor nem így mutatkozik meg. Általában, miközben az ember az agyát használja, addig gondolkodik, amíg kimerül a tudása, és úgy tűnik, hogy semmi sem jön össze. Képtelen lesz továbbírni a cikket, semmi ötlete sem lesz egy zenemű megírására vagy nem tudja folytatni tudományos értekezését. Ezen a ponton általában már annyira fáradt, hogy lüktet a feje, mindenhol cigarettavégek hevernek a padlón, fáj a feje a megerőltetéstől, de mégsem jut eszébe semmi. Végül is milyen körülmények között jön az ihlet? Ha fáradt, arra gondol: „Felejtsd el, tarts szünetet.” Minél inkább ellenőrzi a fő öntudat az agyat, annál kevesebb esélye adódik más élőlényeknek a közbelépésre. De ha szünetet tart, ellazítja a gondolatait, és nem gondol rá, akkor ebben az állapotban, ami minden szándéktól mentes, hirtelen gondol valamire vagy eszébe jut [valami]. Általában így jön az ihlet.

De miért jön az ihlet pont ebben a pillanatban? Mert amikor az agyat a fő öntudat irányítja, minél többet használja az agyát, annál erősebb a fő öntudat irányítása, és annál nehezebb közbelépnie a helyettes öntudatnak. Ha olyan erősen gondolkodik valaki, hogy belefájdul a feje, és ha csalódott, mert nincs semmi ötlete, akkor a helyettes öntudata – aki szintén testének egy része, és aki egy időben született vele együtt az anyaméhből, és aki irányítja testének egyes részeit – vele együtt szenved, és neki is megfájdul a feje, nagyon erős fájdalmai lesznek. Ha pihenteti a fő öntudatát, akkor a helyettes öntudata kivetíti az agyába, amit tud, mert a helyettes öntudat képes meglátni a dolgok lényegét más dimenziókban. Ennek megfelelően elkészül a munkája, befejezi az írást vagy megkomponálja a művet.

Lehet, hogy néhányan ezt fogják mondani: „Akkor használjuk a helyettes öntudatot!” Mint ahogy valaki egy cédulára írta nekem: „Hogyan tudjuk felvenni a kapcsolatot a helyettes öntudattal?” Nem tudod, mert éppen most kezdted el a művelést, és még nincsenek képességeid. Jobb, ha nem veszed fel vele a kapcsolatot. A szándékod biztosan ragaszkodás. Talán néhányan azt gondolják: „Nem használhatjuk akkor arra a helyettes öntudatot, hogy több vagyonra tegyünk szert, és hogy felgyorsítsuk az emberi társadalom fejlődését?” Nem! Hogy miért? Mert az is korlátolt, amit a helyettes öntudat tud. A dimenziók nagyon bonyolultak, és nagyon sok szint létezik, valamint világegyetemünk szerkezete is elég bonyolult. A helyettes öntudat csak azt tudja, ami a saját dimenziójában van, nem tud semmit azokról a dolgokról, amik túlhaladnak a dimenzióján. Ezenkívül még olyan sok függőleges szint és dimenzió létezik. Az emberiség fejlődését csak magas szintű lények irányíthatják, és csak a fejlődés törvénye szerint haladhat.

A hétköznapi emberek társadalma történelmi törvények szerint fejlődik. Lehet, hogy azt szeretnéd, hogy egy bizonyos módon fejlődjön, és hogy bizonyos célokat érjen el, de a magas szintű lények ezt nem veszik figyelembe. Vajon az ókori emberek gondoltak a mai repülőkre, a vonatokra és a kerékpárokra? Azt mondanám, hogy nincs garancia rá, hogy nem gondoltak ezekre. Nem tudták megvalósítani, mert a történelem még nem jutott el olyan messzire. Látszólag, ha a hétköznapi emberek általános elméleti megértésével vagy a mai emberi tudással szemléled, akkor azt gondolhatod, hogy nem tudták volna ezeket a dolgokat megvalósítani, mert az emberiség tudománya nem érte még el a megfelelő szintet. De az az igazság, hogy az emberiség tudománya is a történelem elrendezése szerint fejlődött. Az vágyálom, ha megpróbálsz elérni bizonyos célokat, mert ezt így akarod. Természetesen vannak olyan emberek is, akiknek a helyettes öntudata könnyebben kerül érvényesülésre. Egy író azt mondta: „Ha egy könyvön dolgozom, több tucat oldalt írok mindennap, és még egy kicsit sem fáradok el. Ha gyorsan be akarom fejezni, akkor csak úgy ömlik kifelé. És az emberek elég jónak tartják, ha elolvassák.” Miért van ez így? Ez abban rejlik, hogy a fő öntudata és a helyettes öntudata is felvállalja a szerepét – a helyettes öntudata elvállalja a munka felét. De ez nincs így mindenkinél. A helyettes öntudatok túlnyomó többsége nem vesz részt ebben. Ha azt akarod, hogy valamit tegyen meg neked, az nem lesz jó, és ellenkező eredményekhez vezethet.

A tiszta szív

Sokan nem tudnak belépni a nyugodt gyakorlásba, és mindenfelé elmennek, hogy csigong mestereket kérdezzenek erről: „Tanár... mit tegyek? Miért nem nyugszom le, ha a gyakorlatokat végzem? Ahogy le akarok nyugodni, elkezdek mindenféle dologra gondolni újból és újból, ébren álmodozom mindenféléről.” Ez tényleg vad, olyan, mint egy tomboló folyó. Minden feljön, és képtelen vagy lecsitítani a szíved. De miért vagy képtelen erre? Vannak, akik nem értik meg, úgy vélik, hogy ott van [valahol] a siker titka. Ezért híres csigong mesterek keresésére indulnak: „Kérem, tanítson meg nekem speciális trükköket, hogy lenyugodjon a szívem.” Meglátásom szerint még mindig kifelé keres. Ha emelni akarod magad, akkor belül kell keresned, és keményen kell dolgoznod a szíveden – csak ekkor lehet igazán emelkedni, és [csak így lehet] elérni a nyugalmat a meditációban. A nyugalom elérésének képessége gong, a koncentrációd mélysége pedig a szintedet jelzi.

Hogyan érhetnék el az emberek a nyugalmi állapotot minden további nélkül? Nem, egyáltalán nem tudják, kivéve azokat, akiknek nagyon jó veleszületett alapjuk van. Ez azt jelenti, hogy nem a kéztechnika az alapvető oka annak, ha valaki nem tud lenyugodni, hanem az, hogy nem tiszta a gondolkodása és a szíve sem. A hétköznapi emberek társadalmában küzdesz és veszekszel másokkal a személyes érdekeidért vagy mindenféle érzés, vágyakozás és ragaszkodás miatt. Ha nem engeded el és képtelen vagy könnyedén venni ezeket a dolgokat, akkor hogyan érhetnéd el ilyen egyszerűen a nyugalmat? A csigong gyakorlásakor néhányan azt mondják: „Nem hiszem el. Le kell nyugodnom, nem hagyhatom, hogy vad gondolataim legyenek.” De alighogy kimondta, máris újból feljön minden. Ez azt jelenti, hogy a szíved nem tiszta, ezért nem tudsz megnyugodni.

Néhányan talán nem értenek egyet a hozzáállásommal: „Más csigong mesterek nem tanítanak bizonyos kéztechnikákat? Egy dologra koncentrálhat vagy akár megjelenítheti maga előtt valaki, az elixír mezőre is összpontosíthat, és megnézheti belül az elixír mezőt vagy folyamatosan ismételgetheti Buddha nevét, stb.” Ezek ugyan módszerek, de nem csak módszerek, hanem tükrözhetik a személy ügyességének fokát is. Tehát az ügyesség foka közvetlen kapcsolatban áll a xinxing művelésével, amiről beszélünk, és a szintek emelésével is – nem nyugodhat le csak ezeknek a módszereknek az alkalmazásával. Nem hiszel nekem? Próbáld ki. Minden vágyad és minden ragaszkodásod nagyon erős és domináns, képtelen vagy bármit is elengedni – próbáld ki saját magad, hogy el tudod-e érni a nyugalmat. Néhányan azt mondják, hogy „Buddha nevének folyamatos ismétlése beválik”. Le tudsz nyugodni, ha csak folyamatosan ismételgeted Buddha nevét? Mások pedig azt mondják: „Amitábha Buddha iskoláját könnyű gyakorolni, elég, ha csak folyamatosan ismételjük Buddha nevét.” Kipróbáltad? Azt mondom, ez gongfu. Persze azt mondod, hogy könnyű, de én azt mondom, hogy nem könnyű. Egyik iskola sem könnyű.

Mint tudjátok, Sákjamuni a „ding”*-ről beszélt. De mit tanított a „ding” előtt? A „parancsolat”-ról beszélt. Minden vágyakozásról és szenvedélyről le kell mondanod, és ha semmi sem marad, csak akkor tudod elérni a „dinget”. Hát, nem ez az igazság? A „ding” egyfajta gongfu, és képtelen leszel egy lépésben teljesen eleget tenni a „parancsolatnak”. Miközben lassanként minden rossz dologról lemondasz, lépésről lépésre erősebb lesz a koncentrációs képességed. Ha valaki Buddha nevét ismételgeti, akkor semmilyen zavaró gondolatnak nem szabad feljönnie, a szívben sem szabad semmire sem gondolnia, és addig ismételget, míg az agy egyes részei elkábulnak, és nem lesz tudatában semminek – ekkor egyetlen gondolat levált tízezer más gondolatot, és a „Buddha Amitábha” szó minden egyes írásjele megjelenik a szemei előtt. Ez nem gongfu? Elérheti ezt mindjárt a kezdetek kezdetén? Nem. Ha nem érheti el, akkor biztos, hogy nem is tud megnyugodni. Nem hiszel nekem? Próbáld ki. Miközben folyamatosan ismételgeted Buddha nevét a száddal, mindenféle dologra gondolsz közben a szívedben: „Miért nem becsül a főnököm a munkahelyemen? Ebben a hónapban csak kevés prémiumot adott.” Minél többet gondol rá, annál idegesebb lesz, de még mindig folyamatosan ismételgeti a szájával Buddha nevét. Gondolod, hogy tud így gyakorolni? Ez nem a gongfu kérdése? Nem arról van szó, hogy a szíved nem tiszta? Néhány embernek nyitva van az égiszeme, és belenézhetnek a testükbe, valamint láthatják az energia mezőt is. Mivelhogy az elixír az ember alhasában halmozódik fel, ezért minél tisztább az energetikai anyag, annál világosabbá válik; és minél kevésbé tiszta, annál sötétebb és feketébb. Meg tud nyugodni valaki csak azáltal, hogy megnézi az elixír mezőt belül, és megfigyeli az elixírt? Nem, nem tud. Nem a módszer számít – a legfontosabb az, hogy az ember szíve és a gondolatai nem világosak, és nem tiszták. Ha megnézed az elixír mezőt belül, az elixír fényes és szép, de egy pillanat alatt átváltozik valami mássá, álmai otthonává. „Ez a szoba a fiamé lesz, ha megnősül. Ez a szoba pedig a lányomé lesz. A feleségem és én ebben a szobában lakunk majd. A nappali középen lesz. Nagyszerű! De megkapom vajon ezt a házat? Ki kell találnom, hogyan kaphatnám meg. Nos, mit tegyek...” Az emberek egyszerűen ezekhez a dolgokhoz ragaszkodnak. Mit gondolsz, le tudsz így nyugodni? De mások azt mondják: „Ha ebbe a hétköznapi emberi társadalomba jövök, az olyan, mintha egy hotelben szállnék meg egy pár napra. Majd sietve távozom.” Néhányan vonakodnak elhagyni ezt a helyet, és elfelejtették saját otthonukat.

Az igaz művelésben pontosan a szívet kell művelni, befelé kell művelődni, és befelé kell nézni, nem pedig kifelé. Egyes iskolák azt mondták, hogy Buddha a szívedben van, és ebben van valamennyi igazság. Néhányan azonban félreértették ezt a mondást, és úgy tartják, hogy Buddha azért van a szívükben, mert ők maguk már Buddhák, vagy mert a szívükben egy Buddha van. Így értelmezték, de ez nem tévedés? Hogy lehet ezt így értelmezni? Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szívedet kell művelned, ez az egyetlen út a sikeres művelés felé – ez az igazság. Hol van egy Buddha a testedben? A sikerhez művelned kell magad.

Azért nem nyugszol le, mert az elméd nem üres, és mert nem magas a szinted. A sekélytől a mélységig hatol, és egybefonódik a szinted emelkedésével. Ha feladod a ragaszkodásaidat, akkor emelkedik a szinted, és a koncentrációs képességed is javul. Ha néhány technika vagy módszer segítségével akarod elérni a nyugalmat, azt mondom, külső segítséget keresel. És ez azt jelenti, hogy letértél az útról, vagy hogy démoni úton jársz, ami ugyanaz, mintha külső segítséget keresnél. Ez különösen igaz a buddhizmusban, ahol azt mondják, hogy ha külső segítséget keresel, akkor már démoni úton jársz. Az igaz művelésben a szívedet kell művelned, és csak akkor érheted el a csendes, tiszta és tétlen állapotot, ha emeled a xinxinged. Csak akkor tudsz egybeolvadni világegyetemünk tulajdonságaival, és csak úgy tudsz megszabadulni a különböző vágyakozásaidtól, ragaszkodásaidtól és az emberek egyéb rossz dolgaitól, ha emeled a xinxinged. És csakis azután leszel képes kiönteni a rossz dolgokat a testedből, és felemelkedni. A világegyetem tulajdonságai nem fognak visszatartani, és a dő anyagod át fog alakulni gonggá. Nem teszik teljessé egymást? Ez az igazság!

Az az oka annak, amiért nem tud egy ember saját maga lenyugodni, hogy képtelen eleget tenni egy művelő irányadó színvonalának. A külső tényezők jegyében, van még egy dolog, ami napjainkban elég komolyan zavarhat, és megakadályozhat téged a magas szintek felé történő művelésben. Tényleg nagyon rossz hatással van a gyakorlókra. Mindannyian tudjuk, hogy a gazdasági reformok és a nyitottság segítségével felélénkült a gazdaság, és az államvezetés egyre kevésbé szigorú. Sok új technológiát vezettek be, és javult az emberek életszínvonala is. Minden hétköznapi ember úgy gondolja, hogy ez egy jó dolog. De ha az érem mindkét oldalát nézed, akkor látni fogod, hogy a reformokkal és a nyitással rossz dolgok is bejöttek, és különböző formákat öltenek. Úgy tűnik, mintha el sem lehetne adni azokat az irodalmi és művészeti alkotásokat, amelyekben nincs semmi pornográf dolog, mert nagy súlyt fektetnek az eladásra; úgy tűnik, mintha senki sem akarna többé filmet vagy tévét nézni, ha nincs benne ágyjelenet, mert nagy súlyt fektetnek a kasszasikerre és a nézettségi százalékra. Ami a képzőművészetet illeti, ki tudja, hogy az igazi művészet-e vagy valami, amit az emberek csak úgy összedobtak. A kínai nép ősi művészetében soha sem létezett ilyesmi. A kínai nép kulturális örökségét pedig nem néhány ember találta fel vagy alkotta meg. Amikor a történelem előtti kultúrákról beszéltem, megemlítettem, hogy mindennek megvan a maga eredete. Az emberi erkölcs normája már elferdült és megváltozott. A jó és a rossz megítélésére szánt irányadó színvonal is megváltozott. Ez a hétköznapi emberek dolga. A Zhen-Shan-Ren kozmikus tulajdonságok változatlanok maradnak, mint az egyetlen próbakő annak megítélésére, hogy egy ember jó vagy rossz. Gyakorló vagy, szóval ha ki akarsz törni, akkor ezt az elvárást kell követned – nem követheted a hétköznapi emberek elvárásait. A külső tényezők jegyében, van egy ilyen fajta zavarás is. De több van ebben, mint pl. a homoszexualitás, a szexuális szabadság, a kábítószerrel való visszaélés és így tovább.

Az emberi társadalom ma eddig a lépésig fejlődött, gondolj bele: mi fog történni, ha ez így megy tovább? Megengedhető, hogy örökre így maradjon? Ha az emberiség nem tesz semmit ezzel, az Ég tenni fog. Valahányszor nagy katasztrófákkal nézett szembe az emberiség, mindig ilyen körülmények között történt. Oly sok előadáson keresztül nem beszéltem az emberiség nagy katasztrófájáról. Erről a témáról már tárgyaltak a vallások, és sokan mások is. Fel akarom hozni ezt a témát, és gondoljuk át mindannyian. A hétköznapi emberek társadalmában az ember erkölcsi színvonala efféle változáson ment át! Az emberek közti feszültségek ilyen komollyá váltak! Nem gondolod, hogy ez egy rendkívül veszélyes helyzet? Tehát a környezet, amiben élünk, szintén komolyan megzavar minket, gyakorlókat, a magas szintek művelésében. Meztelen képek lógnak ott vagy az utca kellős közepén. Ahogy felnézel, már látod is őket.

Lao-ce egyszer azt mondta: „Ha egy bölcs ember hallja a Taót, szorgalmasan gyakorolja utána.” Ha egy bölcs ember hallja a Taót, ezt gondolja: „Végre megkaptam az igaz Fát, ha most nem művelem magam, akkor mikor fogom!?” Véleményem szerint a bonyolult környezet egy jó dolog. Minél bonyolultabb, annál kiválóbb személyeket hoz felszínre. Ha valakinek sikerül kiemelkednie ebből és ezen túl, annak a művelése a legszilárdabb.

Azt mondom, ez épp jó dolog azok számára, akik tényleg elszántan művelni szeretnék magukat. Konfliktusok és lehetőségek nélkül, amelyekben a xinxinged emelhetnéd, egyáltalán nem tudsz előrehaladni, valójában – kedves vagy, kedves vagyok én is, és minden rendben... hogyan tudnád magad így művelni? Az átlagos művelők abba a csoportba tartoznak, „ha egy átlagos ember hallja a Taót...” – nekik teljesen mindegy, hogy gyakorolnak vagy sem; náluk a legvalószínűbb, hogy sikertelenek lesznek a művelésben. Az itt ülők közül néhányan azt gondolják, hogy a Tanár szavai ésszerűek, de ha visszatérnek a hétköznapi emberek társadalmába, újra azt gondolják majd, hogy az anyagi érdekek praktikusak és reálisak. Igen, reálisak. De nem csak te, hanem sok nyugati milliomos és gazdag ember is rájött már, hogy semmijük sem marad a halál után, és hogy nem hozhatják magukkal az anyagi jólétüket, és nem is vihetik magukkal azt a halál után – nagyon üresek. De akkor miért olyan értékes a gong? Mert közvetlenül a fő lelked testéhez csatlakozik, és a születéskor veled jön, és veled megy a halál után is. Azt mondjuk, hogy a fő lélek halhatatlan, és ez nem valamiféle vak hit. Miután a sejtek leválnak a fizikai testünkről, a molekulák kisebb elemei, amelyek más anyagi dimenziókban léteznek, nem vesznek el. Csak a burok válik le.

Minden, amiről az imént beszéltem, a xinxingről szól. Sákjamuni mondta ezeket a szavakat, és Bódhidarma is: „A keleti szárazföldi Kína egy olyan hely, ahol nagy erényű emberek fognak születni.” A történelem folyamán erre sok szerzetes és sok kínai is nagyon büszke. Azt hiszik, hogy ez azt jelenti, hogy magas gongot művelhetnek ki, sok ember örült ennek és lelkesültek saját magukért: „Ezek mi vagyunk, kínaiak! Kína egy olyan hely, amely nagy veleszületett minőségű embereket hoz színre és nagy erényű embereket.” Tény, hogy sokan nem értették meg a mögötte rejlő jelentést. Miért Kínában születnek a nagy erényű emberek, és miért lehet itt magas gongot kifejleszteni? Sokan nem értik annak a valódi jelentését, amit a magas szintű emberek mondtak, és nem is értik meg ezeknek az embereknek a szintjét, akik magas szinten és magasabb síkon vannak, valamint lelkiállapotukat sem [értik meg]. Persze, azt mondtuk, hogy nem beszélünk a jelentéséről, ehelyett csak gondoljuk át: csak a legbonyolultabb embertömegben és a legbonyolultabb környezetben lehet kiművelni magas gongot – ez sokatmondó.

Az egyén alapja

Az alapot az határozza meg, hogy mennyi dő anyag van az ember testén egy másik dimenzióban. Kevesebb dővel és több fekete anyaggal a karma mező is nagy lesz. Ebben az esetben, nem jó az egyén alapja. Sok dővel, vagyis fehér anyaggal, kisebb lesz a karma mező. Ennek megfelelően, jó az egyén alapja. Az ember fehér és fekete anyaga átalakulhat egymásba. De hogyan alakulnak át? A jótett fehér anyagot vált ki. Akkor kapsz fehér anyagot, ha nehézségeket viselsz el, ha szenvedsz, vagy ha valami jót teszel. És akkor kapsz fekete anyagot, ha rosszat teszel vagy olyan dolgokat, amik nem jók – ez a karma. Fennáll ez az átalakulási folyamat, és egyidejűleg örökölhetők is, mert közvetlenül a fő lelkedet követik. Így nem csak egy életedhez kötődnek, hanem hosszú évek során gyűltek össze. Ezért beszélnek az emberek a karma gyűjtéséről és a dő gyűjtéséről. Ezenkívül még az ember őseitől is öröklődhet. Ha néha visszagondolok arra, amit az ősi kínaiak mondtak vagy az idősebb emberek mondanak: az ember ősei „dőt gyűjtöttek” vagy egy személy „dőt gyűjtött” vagy „dőt veszített”. Milyen igazak is ezek a szavak, tényleg igazak.

Az alap eldöntheti, hogy egy személy megvilágosodási képessége jó vagy rossz. A rossz alap gyengítheti a megvilágosodási képességet is. Hogy miért? Mert a jó alapú embereknek sok fehér anyaguk van, és a fehér anyag tökéletes harmóniában áll az univerzummal, és harmóniában áll a Zhen-Shan-Ren tulajdonságokkal is, nincs köztük rés. Ezért az univerzum tulajdonságai közvetlenül megjelenhetnek a testeden, és közvetlenül kommunikálhatnak is a testeddel. De a fekete anyag éppen ennek az ellentéte: akkor kapod, ha rosszat teszel; a fekete anyag megsérti univerzumunk tulajdonságait, emiatt elkülönül az univerzum tulajdonságaitól. Ha nagy mennyiségben gyűlik össze a fekete anyag, akkor egy mező képződik az ember teste körül, és beborítja őt. Minél nagyobb ez a mező, annál nagyobb a sűrűsége és a vastagsága, és ez rontja a megvilágosodási képességét. Képtelen befogadni a Zhen-Shan-Ren-t, az univerzum tulajdonságait, mert rosszat tett, és emiatt fekete anyagot kapott. Általában ezek az emberek nem nagyon hisznek a művelésben, és gyengébb a megvilágosodási képességük, valamint erősebben gátolja őket a karma is. Minél több szenvedést tűrnek el, annál kevésbé hisznek benne, és ha mégis művelik magukat, akkor az nehéz [lesz] nekik.

Egy olyan embernek könnyű magát művelnie, akinek sok fehér anyaga van, mert amíg a művelésben a világegyetem tulajdonságaihoz igazodik, és amíg képes emelni a xinxingjét, addig a dője közvetlenül gonggá alakul át. De ha valakinek sok a fekete anyaga, akkor annak egy további folyamaton kell átmennie, úgy mint a termelésnél a gyárban: miközben mások olyan anyagot kapnak, ami használatra kész, neki csak nyersanyagot adnak, amit először fel kell dolgoznia. Át kell mennie ezen a külön folyamaton. Ezért egy ilyen embernek először bizonyos nehézségeken kell átmennie, és csökkentenie kell a karmáját, hogy átalakítsa fehér anyaggá, és csak akkor fejleszthet ki magas szintű gongot, miután kialakult a dő. De az ilyen típusú embereknek általában már eleve rossz a megvilágosodási képességük; és ha még többet hagyod szenvedni, akkor még kevésbé hisz majd benne, és nehezebb lesz neki elviselni. Ezért olyan nehéz művelnie magát, akinek sok a fekete anyaga. Korábban azt mondták a Tao iskolában, és azokban az iskolákban, amelyeket csak egyetlen egy tanítványnak adtak át, hogy a mester keresi a tanítványt, nem pedig a tanítvány a mestert. Az volt a döntő, hogy milyen mennyiségben hordozott a teste ilyen dolgokat.

Az alap határozza meg az ember megvilágosodási képességét, de ez megint csak nem kivétel nélküli. Ugyan egyeseknek nem valami jó az alapjuk, de jó a családi környezetük, ahol sokan gyakorolnak csigongot vagy talán néhányan közülük hívők, és mélyen hisznek a művelésben. Ez a környezet motiválhatja őket abban, hogy higgyenek ezekben a dolgokban, és fejleszteni fogják a megvilágosodási képességüket. Tehát ez nem végérvényes. Akadnak olyan emberek is, akiknek jó a megvilágosodási képességük, de gyakran befolyásolja őket a jelenlegi társadalomban meglévő tudás, és ez különösen igaz a néhány évvel ezelőtt uralkodó ideológiai nevelési módszerre, amely szűk látókörűvé tette az embereket, akik emiatt nem hisznek semmiben, ami meghaladja tudásukat. Ez komolyan megzavarja a megvilágosodási képességüket.

Mondok nektek egy példát. Egy alkalommal, amikor tanfolyamot tartottam, és a második napon az égiszem felnyitásáról beszéltem, jelen volt egy személy, akinek az alapja jó volt, és az égiszeme rögtön egy nagyon magas szinten nyílt ki. Sok-sok olyan jelenetet látott, amiket a többiek nem láthattak. Ezt mondta nekik: „Nahát! Láttam, hogy a Fálunok úgy hullottak az emberek testére, mint a hópelyhek, az egész nézőtéren, ahol a Fá terjedt. Láttam, hogy néz ki Li Tanár igazi teste. Láttam Li Tanár fényköreit, és hogy hogyan néz ki a Fálun, és hogy mennyi Fá test volt ott. Láttam, hogy Li Tanár minden különböző szinten elmagyarázza a Fát, és azt is láttam, hogy hogyan teszi rendbe a Fálun a tanítványok testét. Azt is láttam, hogy miközben a Tanár beszélt, a Tanár gong testei* minden különböző szinten tanítottak. És láttam, ahogyan a repülő égi tünemények virágokat szórtak, és...” Ilyen szép és csodálatos dolgokat látott, ami azt jelenti, hogy ennek az embernek elég jó az alapja. Csak mesélt, csak mesélt, végül pedig ezt mondta: „Nem hiszek ezekben a dolgokban.” Sok dolgot be tudott már bizonyítani a mai tudomány, és sok mindent meg lehet magyarázni a modern tudomány segítségével, ill. már mi is elmagyaráztunk itt néhányat. Ezt megtehetjük, mert az, amit a csigong képes megérteni, túlhalad azon, amit a modern tudomány megértett – ez biztos. Ennek fényében láthatod, hogy egy ember megvilágosodási képességét nem csak az alapja határozza meg.

A megvilágosodás

Mi is a „megvilágosodás”? A „megvilágosodás” vallási kifejezésként indult. A buddhizmusban arra vonatkozott, hogy egy gyakorló mit ért meg a buddhista Dharmából; hogy miként érti meg a különböző igazságokat; és a végső megvilágosodásra is vonatkozott, ami a bölcsesség megvilágosodást jelenti. De ma már a hétköznapi emberek is használják ezt [a kifejezést], és ezzel arra gondolnak, hogy egy ember nagyon okos, és tudja, mit gondol a főnöke; azonnal fel tudja fogni, és tudja, hogyan bánjon a főnökkel. Az emberek ezt jó megvilágosodási képességnek hívják, és általában így értelmezik. De ha kitörsz a hétköznapi emberek szintjéből, és egy kicsit magasabb szinten találod magad, akkor máris észreveszed, hogy az, amit a hétköznapi emberek igaznak találnak, általában helytelen. Az a „megvilágosodás”, amire mi gondolunk, egyáltalán nem ez a fajta megvilágosodás. Egy ravasz és ügyes ember megvilágosodási képessége valójában nagyon gyenge. És ez azért van, mert az, aki túl okos, inkább csak felületes munkát végez, hogy ezzel kivívja főnökének vagy felettesének csodálatát. Akkor ebben az esetben nem valaki más végzi a tényleges munkát? Ennek megfelelően tartozni fog másoknak. Mivel okos és tudja, hogyan bánjon a dolgokkal, hogy az tetsszen másoknak, ezért több előnyhöz jut, míg a többieket nagyobb veszteségek érik; mivel ravasz, ezért képtelen veszíteni, és nem is veszít el semmit könnyen. Emiatt másoknak kell többet veszíteniük. Minél jobban törődik az apró anyagi nyereségekkel, annál szűkebb lesz a látóköre; és annál inkább úgy érzi majd, hogy nem tudja elengedni a hétköznapi emberek anyagi hasznát. Azt hiszi, hogy célszerűek, és hogy nem érik majd veszteségek.

Mások még irigylik is ezért! De azt mondom neked, ne irigyeld. Fogalmad sincs, milyen fárasztó az élete – nem tud jól enni, képtelen jól aludni, és még álmában is attól fél, hogy elveszíti az érdekeit. És ha a személyes érdekeiről van szó, akkor minden erőfeszítést megtesz értük. Nem gondolod, hogy fárasztó az élete? Az egész életét ennek szenteli. Azt mondjuk, hogy ha konfliktusba kerülsz, és hátrálsz egy lépést, akkor garantáltan új látvány tárul eléd. De egy ilyen típusú ember nem hátrál, és az ő élete a legfárasztóbb, ezért ne tanulj tőle. A művelés világában úgy tartják, hogy ő a leginkább elveszett, és hogy teljesen elveszett a hétköznapi emberek között az anyagi érdekek miatt. Nem olyan egyszerű megkérni arra, hogy őrizze meg a dőjét! Ha azt javaslod neki, hogy művelje magát, nem hisz neked: „Művelni? Ti gyakorlók még vissza sem vágtok, ha megütnek titeket, és nem is beszéltek vissza, ha megsértenek titeket. Ha valaki más rossz helyzetbe hoz titeket, akkor ahelyett, hogy ugyanúgy bánnátok velük, mint ők veletek, még meg is kell köszönnötök nekik. Mindannyian Á Q-k vagytok! Mindannyian szellemi betegek vagytok!” Egy ilyen ember nem érti a művelést. Azt mondja, hogy nem lehet hinni neked, és azt is mondja, hogy ostoba vagy. Egyetértesz abban, hogy nehéz őt megváltani?

Az a megvilágosodás, amire mi gondolunk, nem ez a megvilágosodás. Inkább pont az, amit az önérdek szempontjából „ostobaságnak” tart; és ez az a megvilágosodás, amiről mi beszélünk. Természetesen [ez nem azt jelenti, hogy] ez a személy tényleg ostoba. Hanem egyszerűen könnyen vesszük a személyes érdekeket, míg más területeken elég értelmesek vagyunk. Ha egy tudományos kutatási projekten dolgozunk vagy mondjuk, felettesünk megbízást ad nekünk vagy akár feladatunkat végezzük el, akkor kristálytiszta gondolatokkal, jó munkát végzünk. De ha személyes érdekeinkről van szó vagy személyes konfliktusainkról, akkor ezeket könnyen vesszük. Ki mondja majd, hogy ostoba vagy? Senki. Ez garantáltan így van.

Nos, beszéljünk az igazán ostoba emberekről. Ez az elv teljesen fordítva [működik] a magas szinteken. Nem valószínű, hogy egy ostoba ember tényleg véghez visz komoly rossz dolgokat a hétköznapi emberek között, és szintén nem valószínű, hogy versenyezik és küzd az önérdeke miatt. Nem törekszik hírnévre, és nem veszít dőt sem, mások azonban adnak neki dőt. Ha megütik vagy megsértik, akkor dőt adnak neki, és ez az anyag nagyon értékes. Világegyetemünkben létezik egy alaptörvény: aki nem veszít, az nem is nyer; aki pedig nyer, annak veszítenie is kell. Ha mások látják ezt a bolond embert, megalázzák: „Te, nagy bolond!” Miközben kinyitják a szájukat, hogy megalázzák, egy darab dőt dobnak hozzá. Ha megalázol valakit, akkor a nyerő oldalon vagy, ezért muszáj valamit veszítened is. Ha valaki odamegy hozzá és megrúgja: „Te, nagy bolond!” Nos, újból egy nagy darab dő kerül hozzá. Ha valaki erőszakoskodik vele és belerúg, akkor ő csak örül: „Gyere csak. Csak az számít, hogy odaadod nekem a dődet. És egyetlen egyet sem adok vissza neked!” Tehát a magas szintek elvei szerint – gondold meg – ki is itt az okos? Nem ő a legokosabb? Ő a legokosabb, mert egyetlen dőt sem veszít. Ha átdobod neki a dődet, akkor egyet sem ad vissza neked, elfogadja mindet, örömmel elfogadja. Ebben az életben talán szellemi fogyatékos, de a következőben nem lesz az – a fő lelke nem bolond. A vallásban azt mondták, hogy ha valakinek sok dője van, akkor a következő életében magas rangú tisztviselő lesz vagy nagy vagyonra tesz majd szert. A dője ezekre a dolgokra cserélődött le.

Azt mondjuk, hogy a dő közvetlenül át tud alakulni gonggá. Nem a dőd átalakulásától függ, hogy milyen magasra tudod művelni magad? Közvetlenül át tud alakulni gonggá. Nem a gong határozza meg, hogy milyen magas a szinted, vagy hogy mennyire erős a művelési erőd, nem ebből az anyagból alakult át? Nem gondolod, hogy értékes? A születéskor [az emberrel] jön, és vele megy a halál után is. A buddhizmusban azt mondták, hogy amilyen magasra művelted magad, az a guoweid. Amennyit feláldozol, annyit kapsz vissza – így szól az alapelv. A vallásban azt mondták, hogy az, akinek sok dője van, a következő életében magas rangú tisztviselő lesz vagy nagy vagyonra tesz szert; miközben az, akinek kevés dője van, sok nehézségen megy keresztül, sőt, még az ételért is könyörögni fog, mert nincs dője, amit be tudna cserélni. Veszteség nélkül nincs nyereség! Ha valakinek semmi dője sincs, annak elpusztul a teste és a lelke is; teljesen meg fog halni.

Régebben élt egy csigong mester, akinek a szintje elég magas volt, amikor először nyilvánosságra hozta a gyakorlatát. Később elragadta a szívét a hírnév és a gazdagság utáni vágy. A mestere elvette a helyettes lelkét, mert azokhoz tartozott, akik a helyettes lelket művelik. Amikor a helyettes lelke még mindig körülötte volt, a helyettes lelke irányította ezt az embert. Elmesélek egy példát: egy nap a cége egy lakást akart kiadni egy kiválasztott alkalmazott számára. A vezetőség azt mondta: „Akinek szüksége van a lakásra, jöjjön ide és mondja el, hogy miért gondolja, hogy megérdemli [a lakást], és hogy miért van szüksége a lakásra.” Mindenki előállt saját ügyével, de ő egy szót sem szólt. Végül a vezetőség úgy döntött, hogy ő sokkal nehezebb helyzetben van, mint bárki más, ezért neki kell odaadni a lakást. Mások azt állították: „Szó sem lehet róla, nem adhatják neki a lakást. Nekem kell odaadni, mert nagyon nagy szükségem van rá.” Erre ő azt mondta: „Rendben, akkor vidd.” A hétköznapi emberek szemében ez az ember ostoba. Egyesek tudták, hogy művelő, és megkérdezték tőle: „Te gyakorlóként nem akarsz semmit. Szóval akkor mit akarsz?” Erre ő: „Azt akarom, amit mások nem akarnak.” Az igazság az, hogy ez az ember egyáltalán nem ostoba, hanem elég éles eszű. Csak éppen a személyes, egyéni érdekek tekintetében ilyen – hagyja, hogy a dolgok természetesen történjenek. Újból kérdezett tőle valamit a másik ember: „Mi az, amit nem akarnak az emberek manapság?” Erre ő: „A köveket ide-oda rugdossák a földön, senki sem akarja őket. Én felveszem a köveket.” Az emberek ezt felfoghatatlannak tartják, és képtelenek megérteni a gyakorlókat. Képtelenek megérteni, mert a szellemi látókörük túlságosan eltér egymástól, és túl nagy a szintek távolsága is. Persze esze ágában sem volt felvenni a köveket, de kimondott egy igazságot, amit a hétköznapi emberek képtelenek felfogni: „Nem törekszem a hétköznapi emberek dolgaira.” De beszéljünk a kövekről, mint példáról. Mint tudjátok, a buddhista írásokban ez áll: „A Szúkávati világban a fák aranyból vannak, a föld is aranyból van, a madarak szintén aranyból vannak, a virágok és a házak is aranyból vannak. Még Buddha teste is aranyfényű.” Nos, ott nem találsz köveket. Azt mondják, hogy ott a kő a használt pénznem. Persze nem megy oda, hogy megmozgassa a köveket, csak kimondott egy igazságot, amit a hétköznapi emberek képtelenek felfogni. Kétségtelen, hogy a gyakorlók ezt fogják mondani: „A hétköznapi embereknek megvannak a maguk törekvései, de mi nem törekszünk; ami pedig a hétköznapi emberek tulajdonait illeti, nem érdekelnek bennünket efféle dolgok. De ami nekünk van, azt nem tudják megszerezni a hétköznapi emberek – akkor sem, ha akarják.”

Valójában az a „megvilágosodás”, amiről éppen most beszéltünk, inkább a megvilágosodás azon fajtájához tartozik, amely a művelés folyamatában [zajlik], és ez pont az ellenkezője a hétköznapi emberek „megvilágosodásá”-nak. Amikor a valódi megvilágosodásról beszélünk, akkor ezzel arra a kérdésre utalunk, hogy képesek vagyunk-e megérteni, hogy művelők vagyunk, miközben műveljük magunkat, és ha nehézségekbe ütközünk; hogy képesek vagyunk-e megérteni és elfogadni a Fát, amit a mester tanít, vagy a Taót, amit a taoista mester tanít; és hogy képesek vagyunk-e a Fával összhangban tenni a dolgokat a művelés folyamatában. Vannak, akik nem hisznek ezekben a dolgokban, nem számít, hogyan magyarázod el nekik, és a hétköznapi dolgok továbbra is célszerűbbek számukra. Ragaszkodnak saját merev gondolkodásmódjukhoz, és nem engedik el azokat, ezért képtelenek hinni benne. Aztán vannak, akik csak a gyógyításra gondolnak. Abban a pillanatban, ahogy megemlítem, hogy a csigong nem a betegségek gyógyítására szolgál, azonnal ellen érzetük támad, és ezután nem akarnak hinni semmiben, amit tanítanak [nekik].

Néhányan egyszerűen képtelenek javítani a megvilágosodási képességükön. Vannak, akik tetszés szerint vonalakat húznak és jelzéseket írnak ebbe a könyvbe. Nos, mindazok, akiknek közülünk nyitva van az égiszeme, láthatják, hogy ez a könyv tele van káprázatos színekkel, aranyfényben csillog, és minden szó az én Fá testem képmása. Ha hazudnék, akkor mindenkit becsapnék, úgyhogy megmondom nektek: nagyon sötétek a vonalak, amiket belehúzol; hogy merészelsz tetszés szerint vonalakat húzni bele? Mit csinálunk itt? Nem azért vagyunk itt, hogy a művelésben magas szintre vezessünk? Néhány dolgon el kellene gondolkodnod. Ez a könyv útba igazíthatja a művelésed – nem gondolod, hogy értékes? Tiszteled Buddhát, de ez segíthet abban, hogy igazán műveld magad? Nagyon jámbor vagy, és meg sem mered érinteni a Buddha szobrot, mindennap égetsz neki füstölőpálcikát, de tönkre mered tenni a Dáfát, ami tényleg képes útba igazítani a művelésed.

Ha az emberek megvilágosodási képességéről beszélünk, akkor arról van szó, hogy mennyire érted meg a művelés folyamatában a különböző szintek bizonyos dolgait vagy azokat a bizonyos dolgokat vagy bizonyos Fákat, amiket mestered tanított neked. De mi nem ezt értjük az alapvető megvilágosodás alatt. Mikor az alapvető megvilágosodásról beszélünk, akkor itt arról van szó, hogyan emelkedik magasabb szintekre, hogyan szabadul meg emberi ragaszkodásaitól és minden vágyától, és hogyan erősíti a gongját egy személy az élete során, [méghozzá] attól a pillanattól kezdve, ahogy belekezd a művelésbe, [egészen addig,] amíg egy bizonyos ponton eléri művelésének utolsó lépését. Amikor a dő anyag már teljes mértékben átváltozott gonggá, és elérte a művelés útjának a végét, amit a mestere tervezett neki, „paff!”, az összes zár abban a pillanatban felrobban és felnyílik. Az égiszeme eléri szintjének legmagasabb pontját, ahol ő maga található, és a saját szintjén látja a különböző szintek igazságát, különböző időterek különféle élőlényeinek létezési formáit [is látja], minden egyes időtér anyagának létezési formáját, valamint látni fogja univerzumunk Igazságát is. Isteni képességei minden pompájukban megjelennek majd, és képes lesz kommunikálni mindenféle lényekkel. Ekkor már nem egy Nagy Megvilágosult Lény? Hát nem egy olyan személy, aki megvilágosult a művelés által? Ősi indiai nyelvre lefordítva ez Buddhát jelent.

Az a fajta megvilágosodás, amiről mi beszélünk, vagyis az alapvető megvilágosodás fajtája, a „hirtelen megvilágosodás” formájához tartozik. A hirtelen megvilágosodásban az adott személy le van zárva művelésének éveiben. Nem tudja, hogy milyen magas a gongja, és azt sem, hogy a gong melyik formáit gyakorolta ki; egyáltalán nem érez semmit, és a testében még a sejtjei is le vannak zárva, és az általa kiművelt gong is mind le van zárva – ez mindaddig így is marad, amíg nem műveli magát az utolsó lépésig, és csak akkor nyílik fel. Ezt csak egy olyan ember képes kezelni, akinek nagy alapképessége van, és ez a művelési folyamat meglehetősen fájdalmas. Jó emberként kezdi, és kitart a xinxingjének emelése mellett, kitart a nehézségek elviselése mellett, kitart az emelkedő művelés mellett, és kitart amellett is, hogy megköveteli saját magától, hogy emelje a xinxingjét, de a gongját nem láthatja. Az ilyen jellegű embernek a művelése a legnehezebb, és muszáj nagy alapképességgel bírnia. Évekig műveli majd magát, anélkül hogy bármiről is tudna.

Van egy másik fajtája is a megvilágosodásnak, amit „fokozatos megvilágosodás”-nak nevezünk. Már kezdettől fogva sokan érzik, hogy a Fálun forog, és ugyanakkor felnyitom az égiszemed is. A jövőben különböző okokból néhányan láthatnak majd dolgokat, de még nem most. Képesek lesznek átmenni azon a [folyamaton], hogy először csak homályosan látják a dolgokat, később azonban világosabban látják majd, valamint először képtelenek lesznek használni, később pedig tudni fogják, hogyan kell használni – szintjük folyamatosan emelkedik. Ahogy emeli a xinxingjét és elengedi a különböző ragaszkodásait, a felszínen mindenféle természetfeletti képességek jelennek meg. A művelés egész átalakulási folyamata, és a tested átalakulási folyamata oly módon zajlik majd le, hogy képes leszel látni és érezni őket. Így jutsz el a legutolsó lépésig, ahol már teljes mértékben megérted az univerzum Igazságát, és a szinted ekkor eléri azt a legmagasabb pontot, amit el kell érned a művelésben. A benti átalakulása és a természetfeletti képességek erősítése is elér majd egy bizonyos pontot, és fokozatosan fogják elérni ezt a célt. Ez a „fokozatos megvilágosodás”. A fokozatos megvilágosodás művelési módszere sem könnyű. Ha néhány ember természetfeletti képességeket kap, képtelenek lemondani a ragaszkodásukról, és hajlamosak hivalkodni vagy rossz dolgokat tenni. Így gongot fogsz veszíteni, és hiábavaló lesz a művelésed, végül tönkremész. Néhányan képesek lesznek látni, és láthatják majd mindenféle lények megjelenését különböző szinteken. Lehet, hogy a lények egyike megpróbál rávenni, hogy tegyél meg valamit vagy megpróbál rávenni, hogy az ő dolgait műveld, vagy hogy légy az ő tanítványa. De nem segíthet neked elérni a zhengguot, mivel még ő sem érte el a zhengguot.

Továbbá, a magasabb dimenziók élőlényei mind istenségek, akik hatalmassá tudnak válni, és akik képesek teljes mértékben bemutatni isteni erejüket. Ha nem őszinte a szíved, akkor nem fogod követni őket? Amint elkezded követni őket, művelésed hiábavaló lesz. Akkor is, ha igaz Buddhák vagy igaz Taók, újból elölről kell kezdened a művelést. Az Ég különböző szintjeinek lényei nem Istenségek? Csak akkor tud valaki teljesen kitörni, ha különösen magas szintre művelte magát, és ha elérte a célját. De amikor ezek az isteni lények a hétköznapi emberek szeme előtt állnak, akkor magasnak és monumentálisnak tűnnek, és hatalmas képességekkel vannak felruházva. Mégis, talán még nem érték el a zhengguot. Nyugodt tudsz maradni, ha mindenféle üzenetek megzavarnak, és ha mindenféle jelenségek csábítanak? Ezért olyan nehéz a művelést nyitott égiszemmel gyakorolni, és még nehezebb megtartani a xinxinget. De egyeseknél szerencsére csak az út felénél nyílnak majd fel a természetfeletti képességek, és akkor lépnek csak be a fokozatos megvilágosodás állapotába. Mindenkinek fel lesz nyitva az égiszeme, de sok ember természetfeletti képessége nem jöhet elő. Ha a xinxinged fokozatosan elér egy bizonyos szintet, ha a lelkiállapotod stabil marad, és képes vagy magadon uralkodni, akkor egyszerre nyílik fel minden. Egy bizonyos szinten belépsz majd a fokozatos megvilágosodás állapotába, és ekkor könnyebb lesz jól viselkedned. Különböző természetfeletti képességek fognak előjönni, és tovább fogod magad művelni felfelé, míg végül minden teljesen fel lesz nyitva. A művelésed felénél megtörténhet ez, és sokan tartoznak ebbe a kategóriába, ezért ne akarj annyira látni.

Talán hallottátok már, hogy a csan iskola különbséget tesz a hirtelen és a fokozatos megvilágosodás között. Huj-Neng, a csan iskola hatodik generációjának képviselője a hirtelen megvilágosodásról beszélt, miközben Shenxiu* a csan buddhizmus északi iskolájából a fokozatos megvilágosodásról beszélt. A kettejük közti vita a buddhista filozófiáról nagyon hosszú ideig folyt, folyvást csak vitatkoztak. Azt mondom, ez értelmetlen. Hogy miért? Mert az, amiről beszéltek, csupán az igazság felismerése a művelés folyamatában. Néhányan azonnal megértik ezt az igazságot, míg mások egy kicsit lassabban ismerik vagy fogják fel. Számít az, hogy hogyan világosodik meg? Jobb, ha azonnal ismeri fel, de az is jó, ha fokozatosan ismeri fel – mindkét esetben megvilágosodik, igaz? A megvilágosodás mindkét [iránya] működik, egyik sem rossz.

A nagy alapképességű egyén

Nos, mi egy „nagy alapképességű egyén”? A „nagy alapképességű egyén” eltér a jó vagy rossz alappal bíró egyéntől. Nagyon nehéz olyan embert találni, akinek nagyok az alapképességei, mert csak egy nagyon hosszú történelmi időszak elteltével születik ilyen ember. Természetesen egy olyan embernek, akinek nagy alapképességei vannak, nagy mennyiségű dővel kell rendelkeznie, és a fehér anyag mezőjének szintén nagynak kell lennie, ez biztos. Ugyanakkor el kell tudnia viselni a szenvedést a szenvedésben, nagy kitartással kell bírnia, áldozatokat kell hoznia, meg kell tartania a dőjét, és nagyon jó megvilágosodási képességgel kell rendelkeznie, és így tovább.

Mit jelent a szenvedésben való szenvedés? A buddhizmusban úgy hitték, hogy az emberi lét maga a szenvedés – amíg ember vagy, muszáj szenvedned. Úgy hiszik, hogy az élőlényeknek más dimenziókban nem olyan a testük, mint a hétköznapi embereké, ezért nem lesznek betegek és nincsenek olyan problémáik sem, mint a születés, az öregedés, a betegség vagy a halál. Nincs ilyenfajta szenvedésük. Más dimenziókban az emberek tudnak lebegni, súlytalanok és ez csodálatos. Éppen azért, mert az emberek ezzel a testtel rendelkeznek, a következő problémákkal néznek szembe: nem bírják ki a hideget; nem bírják elviselni a forróságot; nem bírják elviselni a szomjúságot; nem bírják elviselni az éhséget; nem bírják elviselni a fáradtságot, és még meg kell küzdeniük a születéssel, az öregedéssel, a betegséggel és a halállal is. Így vagy úgy, nem érzi jól magát.

Olvastam egy újságban, hogy Tangshan* várost földrengés súlytotta, sokan meghaltak, de néhányukat újjáélesztették. Egy külön vizsgálatot végeztek ezekkel az emberekkel, és azt kérdezték tőlük, hogy milyen érzés volt meghalni. Meglepő módon mindannyian egy különös élményről számoltak be, ami mindegyikőjüknél megegyezett. A halál pillanatában nem éreztek félelmet, hanem éppen ellenkezőleg: egyfajta megkönnyebbülést, egyfajta tudatalatti izgalmat éreztek. Némelyikük úgy érezte, mintha hirtelen felszabadultak volna a test rabságából, mintha könnyedén és csodálatosan lebegtek volna; látták a saját testüket is. Néhányan más dimenziók élőlényeit is látták, néhányan pedig még különböző helyekre is elmentek. Mindannyian arról meséltek, hogy abban a pillanatban egy megkönnyebbült, és tudatalatti izgatottságot éreztek mindenféle szenvedés nélkül. Ez azt jelenti tehát, hogy ha fizikai emberi testtel bírunk, akkor szenvedünk. De mivel mindenki az anyaméhből jön, így már senki sem tudja, hogy ez szenvedés.

Említettem, hogy az embernek el kell viselnie a szenvedést a szenvedésben. A minap azt mondtam, hogy az emberiség időtér elképzelése eltér a többi, nagyobb időtértől. Egy régi időegység (shichen) a mi oldalunkon két órát jelent, de egy másik dimenzióban lévő lények számára ez egy év. Ha egy ember ilyen kíméletlen környezetben gyakorol, akkor igazán figyelemre méltónak tekinthető. Meg akarja találni a Taót, és művelni akarja magát, ezért ez az ember csodálatra méltó számukra. Olyan sokat szenved, mégsem vesztette el eredeti természetét, és tovább akarja művelni magát, vissza akar térni. Miért segítik a művelőket feltétel nélkül? Pontosan ezért. Mondjuk, egy egész éjszakán át lótuszülésben meditál a hétköznapi emberek dimenziójában, ha ezt látják mások, azt fogják mondani, hogy ez az ember „tényleg figyelemre méltó, mert hat évig ült ott”. Ez azért van, mert ami számunkra csak egy-két óra, az nekik egy egész év. Az emberi dimenzió nagyon különleges.

Hogyan viseli el az ember a szenvedést a szenvedésben? Adok nektek egy példát. Egy nap egy ember dolgozni megy. A cége gazdasági válságba kerül, több alkalmazott van, mint amennyi szükséges. Így átalakítják a munkahelyet, és szerződéses munkavállalókat alkalmaznak, a felesleges személyzetet pedig elbocsájtják. Ő is közéjük tartozik, hirtelen elveszti az állását. Milyen érzés ez? Nincs jövedelme, hogyan tud így megélni? Nincsenek más képességei sem. Letörve megy haza. Amikor hazaér, megtudja, hogy az idős szülője, aki a házában él, nagyon beteg. Sietve és izgatottan kórházba viszi, nagy fáradozások által pénzt kölcsönöz, és a szülő bekerül a kórházba. Aztán hazamegy, hogy összepakoljon néhány dolgot a szülőjének, de ahogy hazaér, már jön is az iskolai tanár, és azt mondja neki: „A fiad megsebesített valakit egy verekedés közben, siess, és nézd meg!” Miután ezt is elintézte, megint hazamegy. Alig ül le, máris cseng a telefon, azt mondják neki: „A feleségednek viszonya van valakivel.” Természetesen nem fogtok ilyen helyzetbe kerülni. A hétköznapi emberek nem tudnak ennyi szenvedést elviselni, és azt gondolják: „Minek élek még? Keresek egy kötelet és felakasztom magam – elegem van! Ideje, hogy véget vessek mindennek!” Azt mondom, hogy el kell viselned a szenvedést a szenvedésben, de természetesen nem feltétlenül kell ebben a formában megjelennie. Ennek ellenére az emberek közti konfliktusok, a xinxing összeütközései, és a harc a személyes érdekekért nem sokkal könnyebbek, mint ezek a dolgok. Sokan csak a becsületért éltek, és felakasztották magukat, ha nem tudták elviselni. Ezért ebben a bonyolult környezetben kell művelnünk magunkat, és el kell tudnunk viselni a szenvedést a szenvedésben. Ugyanakkor a nagy Ren szívével* kell rendelkeznünk.

De mi is a „nagy Ren szíve“? Ahhoz, hogy gyakorló legyél, először is nem szabad visszaütnöd, ha megütnek, és nem szabad visszabeszélned, ha megsértenek. El kell viselned. Máskülönben, minek neveznéd magad gyakorlónak? Néhányan azt mondják: „Nagyon nehéz ezt elviselni, és rossz a természetem.” Ha rossz a természeted, akkor változtass ezen – egy gyakorlónak ki kell bírnia. Vannak, akik dühösek lesznek a gyereknevelésben, kiabálnak és nagy jelenetet csinálnak. Ha gyermeket nevelsz, nem kell ilyennek lenned, és tényleg nem kellene bosszankodnod. A gyermekeidet értelemmel és józan ésszel kell nevelned, és ez az egyetlen módja annak, hogy jól tanítsd őket. Ha még a csekélységeket sem tudod legyűrni, és könnyen elveszíted a türelmedet, akkor ne is gondolj a gongra. Vannak, akik azt mondják: „Ha valaki belém rúg az utcán, és senki sem ismer a közelben, akkor el tudom viselni.” Azt mondom, hogy ez nem elég. Lehet, hogy a jövőben éppen olyan valaki előtt fognak felpofozni, aki előtt a legkevésbé szeretnél szégyenbe kerülni, és ez megszégyenít, hogy ezzel lássuk, hogyan kezeled [a helyzetet], és hogy el tudod-e viselni. Talán képes vagy elviselni, de a szívedben még nem engedted el. Ez még mindig nem elég. Tudjátok, ha valaki elérte az Arhat szintet, akkor nem vesz semmit a szívére. Egyetlen emberi dolog sem érdekli, és mindig jó a hangulata. Nem számít, hogy mennyit veszít, vidám és nem bánja. Ha ezt tényleg meg tudod csinálni, akkor már elérted az Arhat kezdő guoweit.

Néhányan azt mondják: „Ha ilyen sokat viselünk el, akkor a hétköznapi emberek azt fogják mondani, hogy túl gyengék vagyunk, és hogy könnyen kihasználhatnak minket”. Azt mondom, hogy ez nem gyengeség. Gondolj bele: a hétköznapi emberek között az idősebb emberek, és a magas képzettségű emberek is az önuralomról beszélnek, és nem alacsonyodnak le mások szintjére, nem is beszélve akkor gyakorlóinkról. Hogyan lehetne ez gyengeség? Azt mondom, hogy ez a nagy Ren szívének a megtestesülése, és az erős akarat egy megtestesülése. Csak a gyakorlóknak lehet ilyen kitartó szívük. Van egy mondás: „Ha egy átlagembert megsértenek az utcán, kihúzza a kardját, hogy küzdjön.” Ő egy hétköznapi ember, tehát természetes, hogy – „ha megsértesz, akkor megsértelek; ha megütsz, akkor visszaütök”. Ő csak egy hétköznapi ember. Gyakorlónak nevezhető? Ha művelőként nincs erős akaratod, és nem tudsz uralkodni magadon, akkor képtelen leszel jól kezelni [a dolgot].

Tudjátok, hogy a régi időkben élt egy Han Xin* nevű ember, akiről azt mondták, hogy nagyon tehetséges. Ő volt Liu Bang* császár tábornoka, az állam támasza. Miért volt képes ilyen nagy dolgokat véghez vinni? Azt mondják, hogy Han Xin már kicsi korától fogva nem volt hétköznapi ember. Van egy klasszikus történet Han Xinről, miszerint elviselte azt a megaláztatást, hogy át kellett másznia valakinek a lábai között. Han Xin már fiatal korában harcművészetet gyakorolt, és a harcművészek mindig hordanak maguknál kardot. Egy nap, amikor az utcán sétált, csípőre tett kézzel elállta az útját egy rabló: „Miért hordasz kardot magadnál? Meg akarsz ölni valakit? Ha igen, akkor vágd le a fejem.” Még a fejét is kinyújtotta. Han Xin azt gondolta: „Miért vágjam le a fejed?” Már abban az időben is hatósági feljelentést vont maga után, ha valakit lefejeztek, és ezért a saját életével kellett fizetnie. Meg tudnál ölni valakit csak úgy? A rabló látta, hogy Han Xin nem meri megölni, erre azt mondta: „Ha nem mersz megölni, akkor mássz át a lábaim között.” És Han Xin tényleg átmászott a lábai között. Ez is bizonyítja, hogy Han Xinnek nagyon kitartó volt a szíve, és eltért a hétköznapi emberektől, ezért tudott ilyen nagy dolgot véghez vinni. „Az embernek küzdenie kell azért, hogy bizonyítsa értékét”, ezek a hétköznapi emberek szavai. Gondolj bele: ez az élet nem túl fárasztó? Hát nem fájdalmas? Megéri? Végül is Han Xin egy hétköznapi ember volt – művelőként sokkal jobbnak kell lennünk, mint neki. Célunk az, hogy elérjük a hétköznapi emberek feletti szintet, és hogy még magasabb szintekre jussunk. Ugyan nem kerülünk ilyen helyzetbe, de ha megaláznak vagy megsértenek egy művelőt a hétköznapi emberek között, akkor az sem feltétlenül könnyebb. Azt mondom, hogy az emberek közti xinxing összetűzések sem könnyebbek, sőt, még rosszabbak – és ezeket elég nehéz is kezelni.

Ugyanakkor egy művelőnek le kell mondania a hétköznapi emberek mindenféle ragaszkodásáról és vágyáról. Lehetetlenség ezt azonnal elérni, fokozatosan vihetjük csak véghez. Ha ezt azonnal, még ma elérnéd, akkor már ma Buddha lehetnél. A műveléshez idő kell, de nem szabad lazítanod. Ha azt mondod: „A Tanár azt mondta, hogy a műveléshez idő kell, akkor csináljuk lassan” – ez nem fog menni! Szigorú elvárásokat kell felállítanod magaddal szemben, a Fo Fá művelésében bátran és erélyesen kell előrehaladnod.

Ezenkívül meg kell óvnod a dődet, meg kell óvnod a xinxingedet, és nem szabad elhamarkodottan cselekedned. Nem teheted azt, amit akarsz – meg kell óvnod a xinxingedet. A hétköznapi emberek között gyakran hallható ez a mondás: „Ha jót teszel, dőt gyűjtesz.” A gyakorlók nem gondolnak a dő gyűjtésére, mert a dő óvásában hisznek. Miért hiszünk a dő óvásában? Mert ezt a helyzetet figyeltük meg: a hétköznapi emberek hisznek a dő gyűjtésében, és ha dőt gyűjtenek, és jó dolgokat tesznek, akkor jó dolgokat fognak kapni a következő életükben. Ez azonban nem vonatkozik ránk – ha sikeres lesz a művelésed, akkor eléred a Taót, és akkor már nem téma a következő életed. De van egy másik jelentése is a dő óvásának, amiről beszélünk: a két anyag, amit a testünkben hordunk, nem egy élet alatt gyűlt fel, hanem távoli korok öröksége. Ha körbebiciklized az [egész] várost, akkor sem biztos, hogy találsz jó tetteket, amiket véghez vihetnél. Ezt akár naponta is megteheted, és talán még akkor sem találsz semmit.

Ez magában hordoz egy további jelentést is: ha megengedik, hogy dőt gyűjts, talán úgy gondolod, hogy valami jónak tűnik, és meg is teszed, majd később kiderül, hogy ez egy rossz dolog volt; ha pedig egy dolgot rossznak találsz és beavatkozol, lehetséges, hogy ez a dolog mégis jó. Hogy miért? Mert nem látod az eleve elrendelt kapcsolatokat. Törvények szabályozzák a hétköznapi emberek dolgait, és ez nem probléma. Gyakorlóként azonban magasabb rendű lény vagy, ezért magasabb rendű elvekhez, és magasabb rendű logikához kell tartanod magad, nem pedig a hétköznapi emberek elveihez. Ha nem ismered egy dolog eleve elrendelt kapcsolatát, akkor valószínűleg helytelenül kezeled majd a dolgot. Ezért beszélünk a „tétlenség”-ről – nem csinálhatsz azt, amit akarsz. Néhányan azt mondják: „Én csak fegyelmezni akarom a gazembereket.” Akkor azt mondom, légy rendőr. Persze ezzel nem arra gondolunk, hogy ne tégy semmit, ha gyilkosság vagy gyújtogatás keresztezi az utad. Csak azt mondom, hogy ha az emberek egymással küzdenek, és talán az egyik megrúgja a másikat vagy az egyikük erősen megüti a másikat, akkor lehetséges, hogy tartozott neki, és éppen most rendezik le az adósságot. Ha beavatkozol, akkor nem tudja törleszteni az adósságát, és újra várnia kell a következő alkalomra. Ez azt jelenti tehát, hogy valószínűleg helytelenül fogsz cselekedni, és dőt fogsz veszíteni, mivel nem látod az eleve elrendelt kapcsolatokat.

Az nem számít, ha egy hétköznapi ember a hétköznapi emberek ügyeibe keveredik, mivel a hétköznapi emberek elveit alkalmazza a dolgok kiértékelésében. Neked azonban a normát túlszárnyaló igazsággal kell értékelned a dolgokat. Ha egy gyilkosságot vagy egy gyújtogatást látsz, és nem teszel semmit, akkor problémád van a xinxingeddel. Hogyan mutathatnád ki máskülönben, hogy jó ember vagy? Ha még egy gyilkosság vagy egy gyújtogatás láttán sem teszel semmit, akkor mi láttán? De van még egy dolog: ezeknek a dolgoknak nincs köze hozzánk, művelőkhöz. Valószínű, hogy nem lesznek betervezve neked, és az is valószínű, hogy nem keresztezik az utad. Azért beszélünk a dő óvásáról, hogy elkerüld a hibákat. Lehet, hogy alig észrevehetően teszed ezt a dolgot, de ez akkor is rossz tett, és dőt fogsz veszíteni. Ha pedig egyszer dőt veszítesz, hogyan fogod emelni a szintedet? Hogyan éred el a végleges célodat? Ezek a kérdések hozzá tartoznak. Ezenkívül a megvilágosodási képességednek is jónak kell lennie. Ha jó az alapod, az akkor talán jobbá teheti a megvilágosodási képességedet is, és a környezeted befolyása is szerepet játszhat ebben.

Azt is mondtuk, ha mindannyian befelé műveljük magunkat; és az okokat a saját xinxingünkben keressük; és ha nem viselkedünk jól, akkor magunkban keressük az okokat, és megpróbálunk jobban viselkedni a következő alkalommal; és ha cselekedeteink előtt mindig először másokra gondolunk, akkor meg fog változni a világ, az erkölcs emelkedni fog, javulni fog a szellemi civilizáció, valamint a közbiztonság is. Talán nem is lenne szükségünk a rendőrségre. Senkit sem kellene irányítani, mert mindenki saját magát fegyelmezné, és a saját szívében keresne. Hát nem lenne ez nagyszerű? Tudjátok, hogy a mostani törvényeket egyre átfogóbbá és teljesebbé teszik. De akkor miért tesznek még mindig rossz dolgokat az emberek? Miért nem tartják be a törvényeket? Éppen azért, mert nem tudod irányítani a szívüket; és ha senki sem figyel, akkor továbbra is rosszat tesznek. De ha mindenki a belső énjét művelné, akkor minden teljesen más lenne, és nem is kellene védekezned az igazságtalanság ellen.

A Fá csak eddig a szintig magyarázható. A saját művelésedtől függ, hogy eléred-e, ami magasabb szinteken van. Azok a kérdések, amelyeket néhányan feltettek, egyre konkrétabbak. Ha minden életre vonatkozó kérdést megválaszoltam volna, akkor mi maradt volna a művelésedre! Önmagadat kell művelned, és neked kell eljutnod a saját felismeréseidhez. Ha mindent elmondtam volna, akkor semmi sem maradna, amit művelni tudnál. Szerencsére a Dáfá már elterjedt, és már viselkedhetsz a Dáfának megfelelően.

Úgy gondolom, hogy a Fá tanítására szánt idő a végéhez közeledik, ezért az igaz dolgokat szeretném rátok hagyni, hogy a jövőbeni művelésben a Fá vezessen titeket. A Fá tanításának teljes lefolyása alatt hangsúlyt fektettem arra, hogy felelős vagyok értetek és a társadalomért, és ezt valóban sikerült véghez vinnünk. Ami az eredményt illeti, nem teszek semmilyen megjegyzést – a közvélemény fogja megítélni. Az volt a kívánságom, hogy terjesszem a Dáfát a nyilvánosságnak, hogy még több ember részesüljön belőle, és hogy lehetővé váljon azok számára, akik igazán művelni akarják magukat, hogy kövessék a Fát, és hogy magas szinteken művelhessék magukat. És miközben tanítottuk a Fát, kifejtettük, hogyan kell viselkednie egy jó emberi lénynek, és remélem, hogy a tanfolyam után legalább jó ember leszel, akkor is, ha nem tudod művelni a Dáfát – ez előnyös a társadalom számára. Igazából már tudod, milyennek kell lennie egy jó embernek, és a tanfolyam után jó ember is lehetsz.

A Fá tanítása során voltak olyan dolgok, amik nem mentek simán, és nagyszabású zavaró tényezők jöttek minden oldalról. De hála a szervezők és a közösségi vezetők lelkes támogatásának, valamint munkatársaink erőfeszítéseinek, sikeresen lezárhattuk tanfolyamunkat.

Minden, amit az előadásokon tanítottam, arra szolgált, hogy magasabb szintekre vezessen titeket a művelésben. Soha senki sem tanította ezeket a dolgokat a múltban, amikor a Fát hirdették. Amit tanítottam nagyon világos, és magában foglalja a modern tudományt, és az emberi test modern tudományát is. Emellett amit tanítottunk, nagyon magas szinten van. Ezt elsősorban értetek tettük, hogy a jövőben tényleg meg tudjátok kapni a Fát, és hogy a művelésen keresztül emelkedjetek – ez a kiindulópontom. Miközben átadjuk nektek a tanításokat és a gyakorlatokat, sokan úgy érzik, hogy a Fá nagyon jó, de nagyon nehéz követni. Úgy gondolom, hogy [magától] az embertől függ, hogy ez nehéz-e vagy sem. Egy hétköznapi ember, aki nem akarja magát művelni, azt fogja gondolni, hogy a művelés túl nehéz, felfoghatatlan és lehetetlen. Ő egy hétköznapi ember, és nem akarja magát művelni, ezért hiszi, hogy ez nagyon nehéz. Lao-ce azt mondta: „Ha egy magasabb ember hallja a Taót, szorgalmasan gyakorolni fogja azt; ha egy átlagember hallja a Taót, egy részét megőrzi, egy része pedig elvész; ha egy alacsony ember hallja a Taót, teli torokkal nevet rajta. Ha nem nevetne, ez nem lenne Taó.” Azt mondom, hogy egy igaz művelőnek ez nagyon egyszerű – nem egy lehetetlen küldetés. Valójában számos tapasztalt tanítvány, akik jelen vannak, és azok is, akik nincsenek itt, már elég magas szintig művelték magukat. Korábban ezt nem mondtam meg, mert attól tartottam, hogy ragaszkodás keletkezik nálad és önelégültté válsz. Ennek rossz hatása lenne a gongod növekedésére. Mindenki, aki rászánja magát a művelésre, képes lesz elviselni a dolgokat, és ha a személyes jólétedről van szó, képes leszel elengedni a ragaszkodásaidat, és képes is leszel könnyedén venni a dolgokat. Mindaddig, amíg képes vagy erre, nem lesz nehéz. Azok, akik azt mondják, hogy ez nehéz, képtelenek elengedni ezeket a dolgokat. A művelési út gyakorlása önmagában nem nehéz, és a szint emelése sem nehéz. Csak azért mondják, hogy nehéz, mert képtelenek elengedni az emberi szívet. Ez azért van, mert nagyon nehéz elengedni ezeket, ha a személyes jólétedről van szó – a haszon az orrod előtt hever, hogy engedhetnéd el? Tulajdonképpen pont emiatt találják majd ezt nehéznek. Ha az emberek konfliktusokba keverednek egymással, és te képtelen vagy ezt elviselni, és képtelen vagy gyakorlóként viselkedni, akkor azt mondom, hogy ez nem jó. Régen, amikor műveltem magam, sok nagyszerű személyiség ezt mondta nekem: „Az elviselhetetlen elviselhető, a lehetetlen pedig lehetséges.” És ez tényleg így is van. Adj esélyt neki, ha visszamész. Ha egy szörnyű megpróbáltatáson mész keresztül vagy egy kritikus helyzeten, próbáld meg. Ha nehéz elviselni, próbáld meg elviselni; ha lehetetlennek tűnik vagy nehezen megvalósítható, akkor tégy egy próbát, és meglátod, hogy tényleg lehetetlen-e vagy sem. És ha tényleg sikerül, akkor mint az az elnyűtt és fáradt utazó, látni fogod „a fűzfák árnyékát, a virágok kinyílását, egy helyet, ahol megpihenhetsz”!

Mivel sokat beszéltem, nagyon nehéz lesz nektek mindenre emlékezni. Van néhány elvárásom veletek szemben: remélem, hogy a jövőbeli művelésetekben gyakorlóként viselkedtek és tényleg folytatjátok majd a művelést. Remélem, hogy az új tanítványok, valamint a tapasztalt tanítványok is képesek a Dáfában művelni magukat, és teljes sikert érnek el! Remélem, hogy miután hazamentek, mindenki a lehető legjobban kihasználja majd az időt az igaz művelésre.

---