(A Mester bejön, a jelenlevők mindannyian felállnak, és tiszta szívből tapsolnak.)

Üdvözöllek benneteket. Nem könnyű nektek. (Minden tanítvány: A Mesternek nehéz.) A Mesternek nem nehéz. (mindannyian nevetnek) Üljetek le!

A Dáfá-tanítványoknak nem könnyű. A történelemért való felelősségben egy ilyen nagy feladatot bíztak rátok, a történelemben levő küldetés arra ösztönöz benneteket, hogy a történelem során a döntő pillanatban magatokra kell vennetek ezt a felelősséget. A világegyetem „keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés” folyamatában a Dáfá-tanítványok pontosan a végső szakaszban jelennek meg. Vagyis egy olyan időben, amikor mind az élőlények, mind az anyag eljutottak a legeslegutolsó lépésig és a legrosszabbá váltak, a megjelenésük a legbonyolultabb, és a legnehezebb megkülönböztetni a jót és a rosszat, az őszintét és a gonoszt. A Dáfá-tanítványoknak ebben az időszakban kell a vállukra venniük azt a küldetést, amelyet a történelem ruházott rátok, ez valóban nagyon nehéz. A Dáfá-tanítványok azért nagyszerűek, mivel pontosan egy ilyen időszakban mentenek meg élőlényeket, segítenek a Mesternek a Fá-helyreigazításnál, és hajtják végre a saját küldetésüket, amelyet teljesíteniük kell. Ez az igazi nagyszerűség. Egyetlen időszak sem hasonlítható össze ezzel.

Korábban azt mondtam, hogy Sákjamuni, Jézus, Lao-ce és így tovább, és még a még korábbi idők néhány prófétája, szentje és nagyszerű istensége is csak azért jött le az embervilágba, hogy lefektessen egy alapkövet az emberiség kultúrájának. Amit mondtak, megmentettek és tettek, csak arra szolgált, hogy hátrahagyják az embereknek az emberi kultúra szükséges dolgait. Azok, akiket valóban magukkal vittek, azok az élőlények voltak, akiket ők küldtek le, és akik segítettek nekik, hogy hátrahagyják a kultúrát. Azonkívül ezek csak az emberek mellék-ősszellemei voltak, akik nem jöttek be a három világkörbe. Azok, akik a történelem végén véghez tudják vinni ezt a dolgot, Dáfá-tanítványok. A Dáfá-tanítványok eredetétől addig a folyamatig, amelyben felépítették a hatalmas erényt, a Dáfá-tanítványok nagyobb dolgokat viseltek el, mint azok a szentek a történelemben. Mert azok a dolgok, amelyeket valóban meg kell tenni, csupán az utolsó pillanatban jönnek. Az ősi időktől máig, a világegyetem kezdetétől 60 évvel ezelőttig, az emberiség vége előtt a világegyetemben szakadatlanul fektették le a szükséges alapot a Fá-helyreigazítás számára, és tapasztalatokat gyűjtöttek. Megalkották azoknak az élőlényeknek a gondolkodási folyamatát és magatartását, akik részt vesznek az utolsó történelmi időszakban. Ez az emberiség történelmének a folyamata. Ezért próbálták ki a reinkarnációban mind a Dáfá-tanítványok, mind minden más élőlény, aki kapcsolatban áll ezzel, e dolog számára azt, amire később mindegyikőjüknek szüksége lesz, és alapköveket fektettek le erre. A világegyetemben levő számtalan élőlény többsége nem áll közvetlen kapcsolatban a Fá-helyreigazítással, azokhoz tartozik, akiket meg kell menteni, és nem vesznek részt a Fá-helyreigazításban. Amiről éppen most beszéltem, azok a résztvevők, akik kapcsolatban állnak a Fá-helyreigazítással.

Tudjátok, korábban azt mondtam, hogy a világon élő emberek, bezárólag az összes élőlénnyel, akinek köze van a Fá-helyreigazításhoz, nem egyszerűek. Ők mindannyian a Fá-helyreigazításért jöttek, a Fá-helyreigazításért jöttek létre és teremtették meg őket, egy véletlen sem létezik, később látni fogjátok. Egy ködös emberi társadalomban a társadalmi formák különböző fajtáit élték meg az emberek a történelem folyamatában, és az az érzésük, hogy egy természetes fejlődési folyamatról van szó. Valójában az nincs úgy, mindegyik időszaknak megvan az ottléti oka. Tudjátok, korábban beszéltem az emberek gondolatairól.¹ Azt mondtam, kezdetben azok az emberek, akiket az istenségek teremtettek, nem rendelkeztek olyan képességekkel, hogy helyesen reagáljanak a természetre és a társadalomra, az életképességeik is nagyon csekélyek voltak. Mert egy olyan ember, akit éppen megteremtettek, semmit sem értett meg. Egy mennydörgésnél egy barlangba mászott be a félelemtől. Ha vihar jött, nem értett ahhoz, hogy elbújjon. Még csak azt sem tudta, mi történt. A történelem folyamatában az emberek fokozatosan megtanultak helyesen reagálni a természeti környezetre. Később az istenségek szakadatlanul különféle kultúrákat hoztak az embereknek, ugyanakkor azt is figyelemmel kísérték az istenségek, milyen állapotba fogják vezetni ezek a kultúrák az embereket. Azon is voltak, hogy kipróbálják ezt. A végén a gyakorlatban határozták meg. Tehát egy szélsőségesen hosszadalmas idő után, amikor mindent meghatároztak, kiválasztottak néhány kultúrát, az emberi kultúrák lényegét, amely alkalmas arra, hogy végső soron egy alapkövet fektessen le az emberiség gondolatai és magatartása számára. Az emberiség utolsó 5000 évében ezeket előhozták és az emberek megmutatták őket, ez Kína 5000 éves civilizációja. Ez olyasmi, amit a hosszadalmas történelmi folyamatban alakítottak ki és foglaltak össze. Ebben a folyamatban bizonyos gondolkodási módszereket tanítottak meg az embereknek, egy bizonyos gondolkodási logikát alakítottak ki. Megtanították nekik, hogyan kellene gondolkodniuk egy eseménynél, és milyen gondolkodási módszerrel kellene gondolkodniuk.

Az emberek gondolatai közvetlenül befolyásolhatják a viselkedésüket. Egy példa: tudjátok, a történelemben létezett a Három királyság kora², amikor a három királyság, Wei, Shu és Wu, ugyanabban az időben uralkodott. Milyen kulturális tulajdonságokat alapozott meg a történelem a Három királyság korában? Tisztességet³. Az a korszak megmutatta az embereknek, mit jelent a tisztesség, milyen a megjelenési formája, és mit tartalmaz. Tudjátok, mit határozott meg Yue Fei⁴ a Déli Song-dinasztiából? Hűséget⁵. Tehát mi a hűség, hogyan értendő a hűség fogalma, milyen a hűség megjelenési formája, hogyan reagál az ember helyesen erre. A történelem folyamata pontosan arra van ott, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan kellene viselkedniük emberként. Az emberiség egész 5000 éves folyamatában szakadatlanul készítették elő és alapozták meg azokat a dolgokat, amelyekkel az embereknek rendelkezniük kellene. Amikor eljött a vég, az emberiség már egy tökéletes és hagyományos gondolati folyamatban olyan emberekké vált, akikkel az istenségek elégedettek voltak, és akiket a történelem utolsó pillanatában már be lehet vetni a vég idejére. De még mindig létezik egy dolog. Milyen? Tudjátok, az ilyen emberek egy félisteni kultúrát birtokolnak, amelyet közvetlenül az istenségek teremtettek. Akkor a pozitív tényezők az embereknél és a kultúrájukban nagyobbak, mint a negatív tényezők, ámbár az ember a világegyetem pozitív és negatív tényezőit birtokolja. A három világkörön belül minden anyag birtokolja a jószívűség és a gonoszság tényezőit. Az istenségek a három világkörön belüli anyaggal teremtettek embereket, tehát a gonoszság és jószívűség két tényezője magától értetődően jelen van. Ha az ember észszerűtlen, vagy haragra gerjed, az nagyjából és egészében véve a démoni természet megjelenése; ha az ember nagyon jószívűen, észszerűen és barátságosan kezel minden körülötte levő eseményt és történést, akkor tehát az a jószívű tényezők megjelenése. Ez akkor a buddha-természet. Az ember ezt a két tényezőt birtokolja. De ez még nem elegendő.

Éppen most mondtam, hogy az emberiség megteremtésének a folyamata egy jóravaló folyamat volt. Mindannyian jószívűek voltak, és azonkívül erős észszerűségük volt. Ha a Fá-helyreigazításban én a Fát terjesztem, úgy gondoljatok csak utána, mihelyt a Dáfá terjesztésre kerül, az ilyen emberek százszázalékosan megkapnák a Dáfát, senkit sem hagynának ki; kiváltképp a kínaiak jönnének valószínűen mindannyian, hogy tanulják a Dáfát és műveljék magukat. Nem kellett volna sokat mondanom, már nagyon gyorsan és nagy terjedelemben elterjedt volna. De tudjátok, a világegyetem végül is rossz állapotba került, e korszak élőlényeinek véget kellene érniük. Mindazonáltal a világon levő élőlényeknek ezt a csoportját szántszándékkal teremtették meg. Minden résztvevő mögött élőlények gigantikus csoportjai állnak. Egy élőlény és egy ember sem egyszerű. Mindannyian olyan élőlények gigantikus csoportjait képviselik, amelyek mögöttük vannak. Ha egy embert megváltanak, az összes mögötte levő élőlényt, amelyet képvisel, szintén megváltják. Mert a világon élő emberek, a mai emberek többnyire a mennyben levő királyok voltak, akik lejöttek a világba, és emberként születtek újra. Ha ezek az élőlények mind jönnének és tanulnák a Dáfát, mindnyájukat megváltanák, bezárólag minden élőlénnyel, akit képviselnek. Ez természetesen valami jó dolog. A világegyetemben levő minden élőlény ezen a módon gondolkodna, bezárólag a számtalan gigantikus királlyal. De a végérvényes Ősteremtő⁶ nem így látja. Ha valami nem jó többé, úgy azt feloszlatják. Számára az új megteremtése éppolyan egyszerű, mint a rossz megsemmisítése. Azonkívül tudjátok, hogy a világegyetemben létezik még egy alapelv. Melyik? Ez az, amit mondtunk: Jót jóval, gonoszt gonosszal viszonoznak. Ez azt jelenti, hogy mindazokat a rossz tetteket, amelyeket elkövettél egyszer, vissza kell fizetned. A jó jó sorskapcsolatokat köt, a gonosz rossz sorskapcsolatokat köt, a cél ezek befejezése. De a történelem hosszadalmas folyamatában egy élőlény nemcsak az élőlények közötti kapcsolatban hozott létre karma-tartozást, a világegyetem történelmében sok élőlény megy lefelé azzal a nagy áramlattal, amelyben ők saját maguk anélkül vettek részt, hogy tudnának róla. Szinte minden élőlény kifejtette ezt a hatást. Ha már nem jó többé, akkor mindannyian felelősek érte. Mindannyian tudják, hogy ez egyre becstelenebb lett, de senkinek sincs meg az ereje, hogy ezt visszacsinálja. Mindannyian lefelé mennek ebben a folyamatban. Vagyis a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés rendszerességében a megsemmisülés irányába kell haladniuk. Ez a világegyetem rendszeressége. Ennek semmi köze az együttérzéshez. Itt a rendszerességről beszél az ember.⁷

Tudjátok, azt mondtam, hogy az anyag nem tűnik el, és az élet reinkarnálódik. Ez nemcsak az emberiséget érinti, az istenségeknél ugyanúgy van. A halál szörnyű egy olyan ember számára, aki a ködben áll és semmit sem lát. Természetesen mi, Dáfá-tanítványok mindannyian tájékozottak vagyunk. Az emberi molekuláris sejtek molekulákból állnak, a molekulák atomokból állnak, és az atomok még mikroszkopikusabb részecskékből állnak. Minél mikroszkopikusabbak a részecskék, annál nagyobb az energiájuk. Tudjátok, amikor az emberi testet eltemetik a földbe, ennek a felszínes sejtjei, amelyek molekulákból állnak, el fognak rothadni. De egy molekula nem rothad el, igaz? Még kevésbé fog egy atom elrothadni, helyes? Hova mentek ezek a részeid? Az emberi gondolatokat nem mind a felső réteged gondolta ki. Honnan származnak azok a szavak, amiket némelyek hirtelenül kimondtak? Nem minden egyes szó származik a megfontolásaidból. Minden különböző te, aki egyaránt áll felszínes és mikroszkopikus részekből, szerepet játszott. Az egész életed egyidejűleg áll a legmikroszkopikusabb részekből a felszínesekig. Az életed ezért nem csak felszínes sejtekből áll, nem ebből az egy rétegből. Ha az emberi életről van szó, a felszín szempontjából nézve csak egy bőrt húztak le. Az újraszületésnél a bőrt újólag kicserélik. De az lehetetlen, hogy az igazi te el tudjon rothadni a föld alatt. A föld nem tud egy atomot feloszlatni, még csak egy molekulát sem oszlathat fel. Az atom feloszlatása egy robbanás. Az emberi testen belüli atomrobbanás elpusztíthatna egy várost, nem igaz? Hova mentél hát te? Ezt minden Dáfá-tanítvány tudja. Más szóval ebben a ködös világban nem tudják, mi történik egyvalakivel a halál után. De az istenségeknek teljesen világos. Még magasabb istenségeknek még világosabb. Ők nagyon természetesnek tartják. Ha eljutottak az utolsó lépéshez az életük folyamatában, új fog létrejönni. Ezzel teljesen tisztában vannak. Az egész világegyetem egy ilyen ismétlési folyamatban található.

Amit elmagyarázok, az egyfajta anyagcsere-folyamat, amely szakadatlanul megy végbe a nagy világegyetemben létező számtalan szint életfolyamataiban, ameddig a nagy világegyetem történelme még nem ért a végéhez. Ha viszont a legnagyobb világegyetem, én az egészre gondolok összességében, ha ez tönkre megy, feloszlik, és a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés folyamatában tönkre megy, gondoljátok csak át, a benne levő élőlény, a különböző szinteken, nem rendelkezik többé reinkarnációval. Nem létezik többé történelem, egy élet sem fog létezni. Egyáltalán semmi sem fog létezni többé. Ez még egy istenség számára is szörnyű, teljesen mindegy, milyen nagy! Ez valóban szélsőségesen borzalmas. Teljes megsemmisítés! A nagy világegyetem történelmében olyan sok ragyogó dolog létezett! Még az emberek parányi bolygóján is így van. Azon a számtalan bolygón a világegyetemben, amely részecskéi különböző méretűek, még az istenségek sem tudják megszámolni, hány élőlény létezik, és milyen sok ragyogó dolgot teremtettek! Mindegyik ember olyan, mint egy történelemkönyv. Minden egyes ember olyan, mint egy hosszú élő történelem. Az összes életben levő élmények is nagyon érdekesen néznek ki. Egy ilyen óriási világegyetemet és a számtalan élőlényt, mindezt megsemmisítik. Nagy kár.

Természetesen nem beszélünk többé a kozmikus szabályokról. Az együttérzés pontosan az ortodox istenségek jellemzője. Nem akkor vagyok együttérző, ha valami jót szeretnék tenni. Ha egy hirtelen ötlettől vezérelve tesz valamit az ember, mivel szívesen szeretné megtenni, az nem együttérzés. Ez az előszeretet iránti ragaszkodásodból keletkezik. Egyszerűen mondva, ez a ragaszkodás. Az igazi együttérzés egyáltalán nem tartalmaz önzést. Teljesen mindegy, kivel szemben, minden élőlényt őszinte gondolatokkal és jószívűen szemlélnek. Ezért a világegyetem különböző szintjein levő sok istenség, sok nagyon-nagyon magas király látta a világegyetem végét, és meg akarták menteni a világegyetem élőlényeit. Hogyan mentsék meg? A Fá-helyreigazítás és a megújítás csak a legalacsonyabb szintről kiindulva mehet végbe alulról felfelé. Akkor emberként megszületve hagyják megjelenni a sok reprezentatív élőlényt a világegyetemből. De az ilyen élőlények, akik a képviselőket reprezentálják, nem normál élőlények.⁸ Ők garantáltan a különböző világegyetemek királyai, és a világukat, a világegyetemüket és égitestüket képviselik. A világegyetemnek, amelyet képvisel, van egy rendszere. Az égitest világegyeteme egy belső körforgással rendelkezik alulról felfelé. A saját rendszere egy még magasabb rendszernek felel meg. Azok a királyok, akik még magasabbak, mint ő, távolabb fent találhatók. Még magasabb rendszerek fölött valójában még magasabb rendszerek és királyok léteznek. De teljesen mindegy, milyen magasak, mindannyian egy rendszerhez tartoznak. De a legmagasabb nem feltétlenül jön le. Mit csinál hát? Emberként megszületve hagyja megjelenni arról a szintről azt, aki jobban alkalmas arra, hogy képviselje az óriási rendszer számtalan élőlényét.

Ha ezt így mondom nektek, talán azt fogjátok gondolni: „Ó, a világon élő emberek mind nem néznek ki különlegesen. Az utcán járó emberek nagyon különbözőek. Némelyek ráadásul lomposak. Némelyek kemény életet élnek vidéken, némelyek nagyon kispolgáriak a városban. Sok fiatal menőnek mutatkozik.” Az emberi társadalom pontosan egy ilyen társadalom. Az nem lehet, hogy mindannyian nagy cégeknél dolgozzanak, vagy mindannyian főnökök legyenek. A maradéknak valami mást kell csinálnia. A művészszakma sztárjai bizony csak ennyien vannak. Minden dolognál ugyanaz van. A társadalmi rétegek olyan különböző társadalmi formák, amelyek az emberi társadalomban jöttek létre. Nem az élet szintjei. Ezért egy élőlény sem egyszerű, teljesen mindegy, hogyan néz ki külsőleg. Néha látsz egyvalakit, aki szemetet gyűjt. Visszatekintve megállapíthatod, hogy korábban egy nagy istenség volt a világegyetemben. De a ködben és a reinkarnációnál teljesen eltévedt, úgyhogy semmiről sem tud többé. Sok élőlény ráadásul nagyon bosszankodik a helyzetén a reinkarnációnál, és igazságtalanul kezelve érzi magát. Egyáltalán nem tudják többé, miért jöttek ide, és milyen feladatuk van.

Sokkal több példa létezik, mint az, amit az előbb megneveztem. A mai emberek a világban, bezárólag a legtöbb emberrel a különböző társadalmi rétegekből, nem tudják, miért jöttek a világba, és mindannyian a karrierért harcolnak. Különösen azok, akik némi sikereket értek el, olyan önelégültek, hogy elfelejtették, kik ők. Némelyek mindenről megfeledkeznek maguk körül, ha azt hiszik, hogy némi képességekre tettek volna szert. Ha nem megy jól nekik az életben, siránkoznak, és igazságtalanul kezelve érzik magukat. Tulajdonképpen ez nem az, amit az életetek akar.⁹ Ne fektessetek olyan nagy hangsúlyt erre. A legfontosabb az, hogy újra megtaláljátok az igazi ént. A történelmi folyamat során az ebben az időszakban levő jelenségnek megvan a sorsszerű kapcsolata. Szigorúan véve a jelenlegi viselkedésed is arra a karmikus viszonzásra vezethető vissza, amelyet azokért a rossz és jó dolgokért kaptál, amiket az előző életedben tettél. Az előbb azt mondtam, hogy a világegyetem pontosan azzal az elvvel rendelkezik, hogy a jót jóval, a gonoszt gonosszal viszonozzák, teljesen mindegy, melyik társadalmi rétegben vagy található, és milyen foglalkozást űzöl. Ez az elv a három világkör minden szintjén létezik. Ezért az emberek gondolatai, valamint a mostani végidőben található emberi társadalom még bonyolultabbá vált, kiváltképpen a „keletkezés, fennállás, romlás, megsemmisítés” kozmikus folyamatának az utolsó szakaszában. Innen eredően van szükség a Dáfá-tanítványokra ebben a pillanatban, hogy felébresszék és megmentsék az embereket ebben a bonyolult környezetben.

Még nehezebb az: Jelenleg Kínában a gonosz párt kommunista rezsimje létezik, amely a legeretnekebb. Miért bukkant fel a rezsim az embervilágban, és miért egy olyan elfajult dolog? A világegyetemben mindannyian, felülről lefelé, ellene vannak, mindannyian egy szörnyetegnek tartják. A gonosz párt tagjai nem is rendelkeznek normális értelemmel. Miért vált ez ilyenné? Semmi sem jött létre egyszerűen úgy. Valójában ezt szántszándékkal rendezték el a világegyetemben levő régi erők. Az előbb azt mondtam, hogy az emberi kultúrát az istenségek rendezték el, miközben az kiképezte az emberiséget. Mihelyt kialakították az őszinte kultúrát, minden embernek őszinte gondolatai voltak. Az emberek jószívűek voltak. Amikor tettek valamit, mindig a többiekre gondoltak. Az ilyen emberek mind pozitív döntéseket hoznának a történelem utolsó lépésében. Mindannyian azért jönnének, hogy megkapják a Fát. A világegyetemben levő régi erők úgy gondolták, hogy egyszerűen túl könnyű lett volna az emberek számára, hogy megkapják a Fát, és megmentsék őket. A három világkörben a következő törvény létezik: Jót jóval és gonoszt gonosszal viszonoznak. Némely istenségek ennél rosszul érzik magukat, és innen eredően szélsőségesen használják ezt ki. Azt gondolták: „Ez már nem megy így tovább a világegyetemmel, hogyan lehet megengedni, hogy ilyen könnyen megmentsék az ilyen élőlényeket? Hogyan léphet be olyan sok élőlény a jövőbe?” Sok különböző tényező akadályozza az élőlényeket, hogy megmentsék őket. Valójában a régi erőknek ez a gondolata is a régi világegyetemben levő Fá-alapelvek „romlás és megsemmisítés” szakaszában való megjelenése. A régi erők azt szeretnék, hogy az élőlények hozzanak egy döntést az utolsó szakaszban. Ez a döntés azonban szélsőségesen nehéz. Mert mindennek véget kell érnie, és az embervilág kaotikussá vált. Hogyan kellene döntenie az embernek, ha be akar lépni a jövőbe? Ez nagyon-nagyon nehéz. A küszöböt nagyon magasra helyezték.

Némelyek azt kérdezik, hogy az istenségek és a buddhák nem együttérzők az emberekkel szemben? Ezt nem lehet többé emberi gondolatokkal szemlélni, mivel az emberiség már eljutott eddig a lépésig. A régi erők istenségei nem így gondolkodnak. Ha azt akarod. hogy megváltsanak, ha azt akarod, hogy megmentsenek, akkor a mai valóságos társadalomban levő mindenféle csábítások között kell meghoznod a helyes döntéseket, csupán akkor jutsz át. Különben nem lehet megmenteni téged. Létezik egy nyílás a hálón. Mint tudjátok, gyakran mondtam ezt. Az embereknek saját maguknak kell átjutniuk; de hogyan csinálhatják meg ezt? A Mester már korábban tudta, hogy a régi erők ilyesmit csinálnának. Ezért a Mester elrendezte, hogy a Dáfá-tanítványok minden élőlényt megmentsenek. Annak érdekében, hogy nehézségeket teremtsenek az élőlényeknek, a régi erők létrehozták a gonosz párt rezsimjét; egyidejűleg létrehoztak néhány félrevezető elméletet és modern irányzatot, úgyhogy ez a társadalom nagyon bonyolulttá vált. Léteznek mind a pozitív, mind a negatív oldaltól való tényezők is. Ugyanakkor még hozzáillesztettek néhány elfajult elemet és a földönkívüli lények technológiáját, úgyhogy összezavarták az emberiség őszinte gondolkodásmódját. A nyugati társadalomban az már elegendő, hogy a gonosz és eretnek dolgokat elterjesztették. De Kínában másképp van. Ott az őszintét rossznak nevezték, és a rosszat jónak. Egy ilyen nehéz helyzetben kell meghoznod a döntést, hogy meg lehet-e menteni téged. Miért olyan nehéz ez Kínában? Korábban azt mondtam nektek¹⁰, hogy a még magasabb szintekről való királyok, minden nemzet királyai az emberi történelemben, valamint a magas kozmikus szintekről valók mindannyian Kínában testesülnek meg. Ott létrejött egy központ. Innen eredően ezt még nehezebbé tették ott azon emberek számára, akiknek döntést kell hozniuk. Mert a régi erők belátták, hogy ha megmentik őket, akkor talán azokat a nemzeteket, néha még azokat az életcsoportokat is a gigantikus világegyetemben, amelyeket képviselnek, mind meg lehet menteni. Gondoljátok csak át, ez egy olyan nagy esemény. Ezért a régi erők szintén a legnagyobb nehézségeket intézték el erre. Úgy néz ki, hogy a kínaiaknál sok dolgot tönkretettek az újkorban, még a kínaiak magassága is alacsonyabb lett, és a kinézet is rosszabbá vált. A történelem során az egész arc és az egész test őszinteséget sugárzott ki. A kinézetük is viszonylag jó volt. Aztán az újkorban ott megnövelték a nehézségi fokot, és az embereket rossz dolgokkal töltötték tele. Az, hogy milyen gondolatokkal van tele egy ember, a kinézetét is befolyásolja. Ez teljes bizonyossággal úgy van. Vegyünk például egy zsákot. Te egy négyszögletes dolgot teszel bele, akkor az ember ezt már kívülről látja a formáján. Ha egy kerek dolgot teszel bele, ezt is láthatja a formáján. Ezzel arra gondolok, hogy a kinézeteden fel lehet ismerni, milyen gondolatokkal vagy tele. Ha egy ember előttem áll – nem csak előttem –, az emberi társadalom nem olyan egyszerű, sok rátermett ember létezik, aki már egy pillantással meg tudja állapítani, hogy egy ember gondolatai és magatartása milyen területen található viszonylag feltűnően, és mit szeret. Minden megmutatkozik az arcon, még a testformában is.

Ha az ember ilyen nehéz körülmények között szeretné megmenteni az embereket, hogyan csinálhatja ezt? Az emberek nem tudnak többé különbséget tenni a jó és a rossz között. Sok médium terjeszti ráadásul a társadalom trendjét, miközben ez a trend azonban nem feltétlenül jó. Csak úgy van, hogy mindannyian így csinálják, és a médiumok ezt előremozdítják. Gondoljátok csak át, hogyan különböztethetik meg az emberek a jót a rossztól? Ezt nem tudják. Az embervilágban voltaképpen csak néhány kevesen léteznek, akik valóban jóságos érzületeket őriznek meg a szívükben, és azoknál maradnak. Akkor nincs mindennek vége? Akkor nem fejeznek be minden elrendezést is, amelyet egy hosszú időn át rendeztek el a történelemben? A három világkört is erre hozták létre. Mit lehet tenni?

Éppen most mondtam, hogy senki sem tarthatja hibásnak, ha az ember nyitva hagyja a hálót az egyik oldalon. Hogyan hát? Ahhoz, hogy áttörjék a régi erők zavarásait, kell léteznie néhány embernek, aki felelevenítheti az emberek emlékezetét, felébresztheti és felrázhatja őket, elmagyarázhatja nekik a történelem és a mai világ igaz arculatát. Valójában az nagyon nehéz, ha az emberi társadalomban tesz bármit az ember. Mihelyt a pozitív megmozdul egyszer, az megérinti a negatív tényezőket, tehát a régit, az ellentétest és a rosszat. Ha a negatív mozdul meg egyszer, természetesen az a pozitív tényezőket is megérinti. A jó és a rossz tartja meg az egyensúlyt az embereknél. Valójában az nagyon nehéz, mindegy, ki mit szeretne csinálni ezen a világon. Az embervilágban még mindig sok istenség létezik. Minden egyes istenség rendelkezik azzal a képességgel, hogy elintézze a dolgokat az emberiségnél. Egyetlenegy istenség már megcsinálhatja ezt. Miért nem teszi meg? Teljesen világosan tudja és látja is, hogy mindennek megvan a maga elrendezése. Bármilyen jó is legyen az a dolog, amit csinál, ennek befolyása van egy másik dologra. És ez a másik dolog ugyancsak nagyon sok más dolgot fog közvetetten befolyásolni, hasonlóan, mint egy fa ágainál. Akkor bűnöket követett volna el a még magasabb istenségek elrendezésével szemben, ráadásul megváltoztatta volna az emberiség történelmének az elrendezését. Ezért senki sem mer tetszőlegesen változtatásokat elvégezni.

Pontosan ebben a pillanatban bukkannak fel a Dáfá-tanítványok. Ha te mindazonáltal szeretnéd megmenteni az embereket és tisztázni nekik az igaz körülményeket – a mai emberek mind sok karma-tartozást gyűjtöttek a történelemben való reinkarnációkon keresztül –, ha te szeretnél megmenteni egy embert, akkor az e mögött az ember mögött levő sok élőlény meg akarja akadályozni ezt. Mert mindezek az élőlények gyűlölik őt, mivel korábban valamelyik életben zaklatta, megölte, üldözte, vagy talán egy nagyon nyomorult helyzetbe juttatta őket. Amit az ember a reinkarnációban, a tudatlanságban, a ködben és a vágyak között csinált, azt most nem tudja többé. Valójában minden embernek olyan karma-tartozással van tele az egész teste, amelyet a hosszú történelemben kapott. Persze mindannyian a ködben vannak. Ha azonban valaki valóban szeretné megmenteni ezt az embert, és valóban az életétől fogva megmenteni, akkor azok az élőlények, akiknek károkat okozott, nem működnek többé együtt. Így jut ez zavarásokhoz és számos akadályhoz az emberek megmentésénél és az igaz körülmények tisztázásánál az embereknek. Különböző akadályok gátolják az embereket. Ha az emberek megmentéséről van szó, és ha ez a dolog nagy terjedelemmel bír, akkor egy környezet fog kialakulni a társadalomban.

Ezekben az években, amikor a gonosz Kínai Kommunista Párt a Dáfá-tanítványokat üldözi, nemcsak a gonosz Kínai Kommunista Párt tényezői léteznek. Valójában összehasonlításképpen ez szánalmasan kicsi. A világegyetemben levő minden rossz tényezőt lefelé toltak. Minden dimenzióban egyszerűen sok, számtalan létezik belőlük. Sok istenség látta ezt, és megdöbbent: „Mit lehet akkor csinálni? Ki meri megérinteni őket?” Ha csak egy embert mentenek meg, az már az élőlények egy gigantikus területét érinti a világegyetemben. Már ilyen nagy a befolyás. Milyen nagy lesz a befolyás, ha 100 millió emberről van szó? Tudjátok, hogy Jézus akkoriban embereket mentett meg. Az emberek megmentéséről volt szó. De miért feszítették keresztre? Ennél Jézus is csak a saját embereit mentette meg! Az ő emberei szintén karma-tartozást halmoztak fel a reinkarnációnál. Ő sem tudta megoldani azt.¹¹ Mert Jézus a világegyetem számtalan óriási nagy élőlényével, valamint magas szinteken levő élőlényekkel állt szemben. Közöttük számtalan még magasabb szintekről való gigantikus élőlény volt. Ők olyan nagyok, hogy a normál istenségek még csak azt sem tudják, milyen nagyok. Azonkívül végtelenül sokan voltak. Ha ezek megkövetelik tőled, hogy mindenki számára fizesd vissza a tartozásokat, ha nem hagynak téged büntetlenül elszabadulni, hogyan tudsz akkor megszabadulni ettől? Sohasem tudsz. Végül Jézus megkérte Jehovát: „Lehetséges, hogy ne feszítsenek keresztre?” Jehova sem tudott más utat. Csak ha a saját vérével, az emberi életével és a szenvedés elviselése folyamatában fizeti nekik vissza, akkor teheti magát szabaddá. Ilyen nehéz ez. Ha a Dáfá-tanítványok szeretnék megmenteni a világegyetemben az élőlényeket, éspedig a végső szakasznak ebben a bonyolult társadalmi környezetében, gondoljátok csak át, milyen nehéz hát ez. Ha látnátok, valóban látnátok, nagyon szörnyűnek találnátok. De ameddig a Dáfá szerint cselekedtek, és aszerint, amit a Mester mond nektek, megvan a járni való utatok, és senki sem érinthet meg benneteket. De ez az út nagyon keskeny. Olyan keskeny, hogy neked nagyon őszinte módon kell járnod azt, csupán akkor menthetsz meg embereket. Csak ha nagyon őszinte módon jársz, akkor nem lesznek problémáid.

Ezekben az években a Mester vigyázott rátok, akik ezen az úton jártok. Korábban gyakrabban írtam rövid szövegeket, amiket ti jingweneknek¹² neveztek. A művelésnél újra és újra kijavítottalak benneteket, és megmondtam nektek, hogyan kellene csinálnotok. Később tudtam, hogy fokozatosan éretté váltatok. Így már nem is volt szabad olyan gyakran írnom. Ha túl sokat írtam volna, a régi erők ellene lettek volna. Ettől nem fél a Mester. Csak nem akartam, hogy még bonyolultabbakká tegyék a dolgokat. Véleményük szerint ez azt jelentené, hogy én csinálnám és én vezetnélek benneteket, ha túl sokat mondanék. Úgy vélik, hogy ez nem megy. Úgy kellene lennie, hogy a Dáfá-tanítványok saját maguk járják az útjukat, és saját maguk jussanak át. A régi erők rosszat tettek, és eljutottak eddig a lépésig. Én is azt szeretném, hogy a Dáfá-tanítványok beteljesítsék saját magukat ezen a lehetőségen keresztül. Mert az egyszerűen nagyon nagyszerű, hogy átjutottatok a hatalmas nehézségeken. Nagyon csodálatra méltó, hogy jól csináltátok ezt a dolgot. Nem lenne tisztességes a Dáfá-tanítványokkal szemben, ha minden további nélkül minden véget érne. Azok mögött az élőlények mögött, akiket megmentettetek, élőlények nagyon nagy csoportjai állnak. Mi van akkor a Dáfá-tanítványokkal a jövőben? Ők akkor még magasabb és még nagyobb élőlények lesznek. Istenségekké válnak, akik még nagyobbak és még nagyszerűbbek. A régi erők tudják, hogy a Dáfá-tanítványok olyan magasra fognak jutni. Ha mindnyájukat a Mester vezetné a cselekvésüknél, számíthatna-e ez akkor a Dáfá-tanítványok érdemének? Saját maguknak kell járniuk az utat. Az még nehezebb, hogy mindazon nehézségeknél, amelyeket a régi erők kényszerítettek a Dáfá-tanítványokra, őszinte módon járjanak. Különösen a szárazföldi Kínában élő Dáfá-tanítványok számára nagyon döntő minden gondolat a démoni nehézségeknél és az üldözésnél. Hogy jól csinálod-e, hogy az üldözés elérhet-e téged, hogy őszintén cselekszel-e, és milyen súlyosan ér el téged az üldözés, ennek mind ahhoz az úthoz van közvetlen köze, amelyet jársz, és azokhoz a dolgokhoz, amikre gondolsz. Ez rendkívül nehéz a Dáfá-tanítványok számára. Mert a Dáfá-tanítványok saját maguk szintén azon vannak, hogy kimenjenek ennek a végső időnek a legbonyolultabb környezetéből, és kiműveljék magukat. Ennél még másokat is megmentenek. Ezért teljesülhetnek be a Dáfá-tanítványok olyan magas élőlényekké, és juthatnak olyan magas szintekre. Pontosan azért olyan nagyszerű és olyan nehéz is ez a dolog, mivel a régi erők zavarnak.

Sok hétköznapi ember nem tudja, mit csinálnak a Dáfá-tanítványok. Ez nem magyarázható el egypár szóval. Ha azt mondanád nekik, hogy a világegyetem a „keletkezés, fennállás, hanyatlás és megsemmisítés” végső szakaszában található, még kevésbé hinnének neked. Ezért nem kellene ezt mondanotok. Egyszerűen a jó és jóságos oldal szempontjából kellene felébresztenetek az embereket. Az nincs úgy, hogy mi feltétlenül azt akarjuk, hogy valaki egy bizonyos utat járjon. Miután valakinek világossá váltak az igaz körülmények, megnézheti magának azt a két utat, amelyik előtte áll, és kiválaszthatja közülük az egyiket. Némely embereknél már nagyon rosszá váltak a gondolatok. Nem tudják többé elfogadni a jóságos dolgokat. Elkerülhetetlenül a rosszat, a gonoszat, a modernet és az elfajultat választják ki, és el fognak múlni a régi világegyetemmel együtt. Csak azokat lehet valóban megmenteni, akiket felébresztenek, és tudhatják, hogy melyik életutat kellene választaniuk a jövőben, és miért jöttek az emberek a világra.

Némelyek megkérdeztek, hogyan néz ki az a jövőben, amikor a Fá-helyreigazítás befejeződött, és a Fá helyreigazítja az embervilágot. Azt mondtam: „Ha egy ember meglát egy másikat, a testvérének érzi őt.”¹³ Az emberek ezt mindannyian így értették: „Ha egy ember meglát egy másikat, a testvérének érzi őt, ó, igen, az erkölcs megemelkedett, ez persze jó”. Az emberek csak így tudták megérteni ezt. Teljesen mindegy, milyen nagyon emelkedett meg az erkölcs, az embernek persze nem kell a másikat testvérként szemlélnie, amikor találkozik vele, vagy igen? Talán egypár tucatnyi kilométer körzetben egy embert sem tud találni, így jut ez csupán ahhoz, hogy egy másikkal való találkozásnál egy ember a testvérének érzi őt. Én mondom nektek, sok próféciában, teljesen mindegy, melyik vallásból, legyen az a buddhizmusból, legyen az a kereszténységből, megmondják, hogyan néz ki a mai világ. Némelyek azt gondolják: „Az bizony még nagyon messze távol van.” Talán. Cselekedjenek a saját gondolataik szerint. Mindazonáltal a Dáfá-tanítványok azon vannak, hogy beváltsák az ígéretüket, nevezetesen, hogy felébresszék az embereket.

Tudjátok, hogy az emberek még sohasem voltak ilyen kaotikus állapotban a történelem során. Még sohasem volt ilyen mértékben bonyolult. Az emberek úgy vélik, hogy ez a tudomány és a technológia fejlődésén múlik, és hogy ez elkerülhetetlen az emberek társadalmában. Lehet véletlen valami? A tudomány és az emberi hagyomány két utat képvisel, amelyik ugyanabban az időben létezik az emberi társadalomban. Melyik utat választják ki és járják, pontosan ez a választás áll az emberek előtt. Éppen most mondtam, hogy az embereknek egyénileg kell választaniuk a jó és a gonosz között. Ez a két út áll választásra a jövőbeli emberiség előtt. Sok ember, akit a modern gondolatok befolyásolnak, meg akar szabadulni az istenségektől. Nem fogadják el, hogy az embereket istenségek teremtették. Az emberek nagyon nagyszerűnek találják magukat. Láttátok, hogy az ember egyszerűen túl parányi és jelentéktelen a természet előtt, mint például a tegnapi nagy hurrikán¹⁴ előtt. Ha a kozmikus katasztrófa valóban jön, mindennek vége. Azonkívül, ha az emberek tudománya és technológiája nem rendelkezik energiával, az emberek modern társadalma azonnal megbénul. A modern tudomány azonnal fel fog oszlani. A földönkívüli élőlények technológiái persze nagyon előrehaladottak. De a „keletkezés, fennállás, hanyatlás és megsemmisítés” kozmikus folyamatában nekik is segítséget kell kérniük, hogy megmentsék őket.

Ez az, ami az emberek előtt áll. De a Dáfá-tanítványok számára valóban túl nehéz, hogy egy ilyen környezetben, egy ilyen bonyolult világban mentsék meg az embereket. Talán olyan elfoglaltak vagytok néha, hogy nem gondolkodtok el rajta. De a Mester teljesen világosan látja ezt. Ezért gyakran gondolok arra: „Mi egy Dáfá-tanítvány? Ki méltó arra, hogy Dáfá-tanítvány legyen?” Még azok is, akik újonnan jutottak be, ha nem lett volna meg ez a sorskapcsolatuk, valóban egyáltalán nem juthattak volna be. Nem az üldözés és nem azok a híresztelések, amelyeket a gonosz KKP terjesztett mindezekben az években a Dáfá-tanítványokról, akadályozták meg az embereket abban, hogy bejussanak. Az nincs úgy. Hiszen egész idő alatt léteznek emberek, akik bejutnak. Nem azon múlik. Valójában mindenki tudja, hogy a Kínai KP gonosz. Sok ember egyáltalán nem hiszi el, amit a Kínai KP mond. Az ok abban rejlik, hogy azok az istenségek akadályozzák az embereket abban, hogy Dáfá-tanítványok legyenek. Aki nem méltó erre, azt egyáltalán nem engedik be. Akkor az úgy mutatkozik meg, mintha az ember saját maga nem jönne be, vagy a környezete akadályozza, hogy bejusson, vagy valaki azt mondja neki, hogy nem kellene odamennie. Neki saját magának is nehézségei vannak, amelyeket nem tud elengedni. Ezeket vagy azokat a nehézségeket. Itt nem megy, ott nem tud valamit elengedni, úgyhogy nem juthat be.

Tudjátok? Ti Dáfá-tanítványok vagytok, és sok élőlény, a mennyben levő számtalan élőlény irigyel benneteket. Ha én ma azt mondanám bármelyik magas szinteken levő istenségnek, teljesen mindegy, milyen nagy ő: „Gyere, és legyél Dáfá-tanítvány.” Még csak egy másodpercre sem lenne szükség. Alig mondanám végig a mondatomat, már leugrott volna. Végtelenül boldog volna az örömtől. Mindenki, aki tisztában van vele, tudja, hogy ezzel nemcsak saját magát, hanem a világában levő számtalan élőlényt is megmentheti. Ez a legnagyszerűbb dolog a jövőbeli világegyetemben. (taps) De ez nem megy. A Dáfá-tanítványok az embervilágban való reinkarnáció folyamán, valamint a történelem folyamán építették fel a hatalmas erényüket. Némi idővel ezelőtt¹⁵ nagyon sok ember jött a Dáfá-tanítványok gyakorlóhelyére. Senki sem tudta, kik voltak ők. A gyakorlatok után egy szempillantás alatt újra eltűntek. Sok istenség akar valóban Dáfá-tanítvánnyá válni, de nem tud.

A Dáfá-tanítványok a hétköznapi emberekkel élnek együtt a ködös társadalomban. Nagyon könnyen megtörténhet, hogy gondolatban, legalábbis egy területen, az árral úsznak. Ha te a cselekvésnél nem tudnád saját magadat a Fához mérni, ha nem tudnál őszinte gondolatokkal elgondolkodni a problémákon, és a problémáknál nem tudnád azokat a Fá szemszögéből megnézni, akkor hétköznapi ember lennél. Egy különbség sem létezne. Te egy hétköznapi ember kinézetével rendelkezel, a létkörnyezeted a hétköznapi embereké, te a hétköznapi emberek munkáját végzed. Még ha a Dáfá-tanítványok projektjeit is csinálod, [azokat nem viheted magaddal a mennybe] és a mennyben tévéadó sem létezik. Az istenségeknek újságjuk sincs. Ez mind a hétköznapi emberek társadalmának a formáihoz tartozik. Ha te nem tudnád hagyni, hogy az őszinte gondolatok vezessenek téged, ha nem tudnád saját magadat, a világot és a többieket egy művelő mércéjével szemlélni, ahogyan egy Dáfá-tanítvány, akkor hasonló lennél egy hétköznapi emberhez.

Mik a művelők? Korábban azt gondolták, hogy az ember már istenséggé válhatna, ha kopaszra nyiratkozik¹⁶, és a templomban marad. Ez így van? Egyáltalán nem. Csak a kinézet szempontjából más, mint a hétköznapi emberek és a többiek. A hétköznapi emberek is úgy találják, hogy ő más. Azután a saját szívét műveli. De a szív hasonló a többiekéhez, a társadalomban található, a szennyezésben, valamint a hét emberi érzelemben¹⁷ és a hat vágyban¹⁸. Nem csak ez. A modern társadalomban nemcsak hét emberi érzelem és hat vágy létezik, hanem több mint 70 emberi érzelem és több mint 60 vágy, ez nincs így? A legkülönbözőbb vágyak léteznek. Ragaszkodnak a számítógéphez és az iPodokhoz, és szeretik őket. Ilyesmi nem létezett a történelemben, vagy igen? (mind nevetnek) Mivel ez egy modern társadalom, bonyolultabb. Mindegy, milyen formával rendelkezik egy művelés, az csak egy felszínes forma. A Dáfá-tanítványok művelése, a környezetetek és a művelési környezetetek a társadalomban van. Ha az emberi társadalmat a Fá-helyreigazítás számára teremtették meg, gondoljátok át egyszer, lehetnek olyan egyszerűek a társadalmi problémák? Korábban azt is mondtam nektek¹⁹, hogy ti különböző szakmákban és hivatásokban művelitek magatokat. Ámde minden konfliktusnál és dolognál, amivel találkozol, megvizsgálják az emberi szívedet. Hogyan kellene viselkedned, hogy megfelelj egy művelőnek? Hogyan kellene viselkedned, hogy méltó legyél egy Dáfá-tanítvány nevére? Ez nem a művelés? Így viselkedne és gondolkodna egy hétköznapi ember? Ha konfliktusokkal találkozol, mindegy, hogy igazad van-e, vagy nincs, azt gondolod: „Mit tettem hibásan ennél a dolognál? Valóban úgy van, hogy nincs rendben nálam valami?” Mindenki így gondolkodik, az első gondolat saját magára és a saját hibákra irányul. Aki nem ilyen, az nem igazi Dáfá-művelő. Ez a művelés titkos fegyvere, és a Dáfá-tanítványaink művelésének egy sajátossága. Mindegy, mivel találkozik egyvalaki, először saját magán gondolkodik el, ezt pontosan „befelé nézésnek” hívják. Valójában ez a buddhizmusban is így van. Nem a szív műveléséről és a befelé nézésről beszélnek? Nem ilyesmiről beszélnek? Ámbár a buddhizmusban nagyon kis keretben beszélnek róla, és nem találják el a lényeget, így beszélnek róla.

Ha eddig beszéltem, mindazzal, amit éppen mondtam, valójában azt akartam mondani nektek, hogy a Dáfá-tanítványok felelőssége nagy. Mi egy „Dáfá-tanítvány”? Az időbeli különbség az utolsó Fá-konferencia²⁰ és e között kicsi. Ámbár utolsó alkalommal némely gyakorlók némely hiányosságairól beszéltem, létezik egy folyamat, mindegy, hogy jobban vagy rosszabbul csinálják. Így. Akkor nem beszélek arról, milyenné váltál az utolsó Fá-konferencia után. Csak azt mondom, hogy a Dáfá-tanítványoknak nem újdonságokként kellene meghallgatniuk a Mester Fá-magyarázatát. Nem kellene arra gondolniuk, milyen égi titkokat magyaráz el megint a Mester, és milyen érdekes dolgokat mond a Mester. Természetesen ti nem fogtok így gondolkodni, de a Mester Fá-magyarázata után neked el kellene gondolkodnod, Dáfá-tanítványként el kellene gondolkodnod rajta.

Mostanáig még mindig léteznek némely gyakorlók, akik nagyon rosszul működnek együtt egymással. Ez nemcsak rossz, hanem még a szőnyeget is kihúzza valaki lába alól. Én mondom nektek, mindegy, milyen érzület áll mögötte, te már egy démon szerepét játszod, ha a Dáfá-tanítványok projektjeinél vagy azoknál a dolgoknál, amiket a Dáfá-tanítványoknak kell tenniük, kihúzod a szőnyeget valakinek a lába alól. Mindegy, hogy azt gondolod-e, hogy te Dáfá-tanítvány vagy, és te is sok dolgot tettél, a régi erők újra és újra egyik hibát a másik után jegyzik fel számodra.

Tudjátok ti, Dáfá-tanítványok, hogy az őszinte gondolataitoknak hatásuk van? Mindegyikőtök együttes hatása összehasonlíthatatlanul óriási. Ha nem értek el olyan nagy hatást, az onnan ered, hogy neked nincs elegendő önbizalmad, és nincsenek elegendő őszinte gondolataid. Olyan sok Dáfá-tanítvány, több mint 100 millió Dáfá-tanítvány az egész világon ugyanabban az időben küld őszinte gondolatokat, ez nem félelmetes a gonosz és a régi erők számára? Ez az istenségek számára is nagyon pompás. Milyen nagy erő! Te Dáfá-tanítvány vagy, ha az őszinte gondolataid nagyon erősek, és az erőd hegyeket hasíthatna szét, akkor egy gondolattal elintézed azt. A ködben ti nem látjátok a képességeiteket, de ez nem tesz semmit. Mivel nem működtök együtt egymással, és nincsenek elegendő őszinte gondolataitok, az őszinte gondolatok küldésénél folyamatosan arra a ragaszkodásra gondoltok, hogy a művelésnél az ember ne befelé és csak kifelé nézzen. Ráadásul még nagyon dühösek vagytok. Mihelyt gondoltok valakire, már felmérgelődtök. Mondjátok csak, minek küldtök még őszinte gondolatokat? Nem játszik pozitív szerepet, és ennél te megmutatod az egész világegyetem istenségeinek minden gondolatodat és ragaszkodásodat. Az őszinte gondolatok küldésénél ezek mind kijönnek, és az egész világegyetemben kiállítják őket, emberként mutatnak meg téged. Gondoljátok át, hogyan tudnának a régi erők nem üldözni téged? Üldöznek téged, és a Mester semmit sem tehet ellene, mivel megvan a kifogásuk: „Nézz csak meg magadnak egy ilyen élőlényt, ő a te tanítványod? Olyan rossz, nem kellene megbüntetni²¹ őt? Ha nem bünteted meg őt, befolyásol minket és a többieket, mire vár még az ember!” Úgy gondolom, hogy előttetek, Dáfá-tanítványok előtt csak egy út létezik: az igaz művelés. Nem létezik más út.

Újabban láttam, hogy a szárazföldi Kínában élő Dáfá-tanítványok egyre éberebbé és tisztább fejűvé váltak az üldözés közben. Egyre jobban csinálták. Külföldön azonban a Dáfá-tanítványok valamivel alábbhagynak a helyzet javulása közben. Némelyeknél látszólag hiányzik a belső ösztönzés, mindegy, mit csinálnak, már egyáltalán nem működnek együtt. Nem működnek együtt, harcolnak egymással, és nem mutatnak tiszteletet mások iránt. Sőt nagyon udvariatlanul viselkednek, ők valóban nem olyanok, mint a Dáfá-tanítványok. Láttam ezt, és fájt a szívem. Ti a legsúlyosabb üldözésen jutottatok át. Még az istenségek is irigyelnek benneteket, ti azonban nem tudjátok azt megbecsülni. Ha visszamentek, és újra meg akarjátok találni a folyamatot, az nem létezik többé, az már eljutott az utolsó szakasz végéhez. Éppen azt mondtam, hogy sok ember akar Dáfá-tanítvány lenni. Most nagyon nehéz számukra, hogy bejussanak. A legnagyobb ok erre az, hogy a Dáfá-tanítványokkal szembeni legkeményebb megpróbáltatás, ez az üldözés, már a végéhez közeledik. Nem lehet többé olyan nagy nyomást és olyan nehézségi fokot teremteni újólag, amely az egész világban beborította az eget és a földet, hogy megvizsgálják, hogy mered-e te művelni magad, és a helyes utat járod-e. Ez a történelem már elmúlt, nem létezik többé. Aki most Dáfá-tanítvány szeretne lenni, azt nagyon erősen akadályozzák a régi erők, és semmi esetre sem akarják hagyni, hogy bejusson. Ti egy olyan nehéz környezeten jutottatok át, ez nagyon nagyszerű. Az a hatalmas erény, amellyel rendelkeznetek kell, már jelen van. Valóban nem kellene annak lennie, hogy lefelé csúsztok, mivel most lazítotok.

Ami az élőlények megmentését és az igaz körülmények tisztázását illeti, sokan nem teszik ezt olyan mélyrehatóan. Egypár szót váltott egy emberrel, „ha nincs kedved meghallgatni, akkor mindegy”, már megint egy másikhoz megy. Ha tesztek valamit, akkor vigyétek is véghez, és csináljátok jól. Ha meg akarsz menteni egy embert, akkor csináld úgy, hogy meg is mentsd. Számotokra nem létezik választás. Ha az emberek megmentésénél válogatsz, az hibás. Bárkivel is találkozol, azt meg kell mentened, teljesen mindegy, milyen státusza van, és melyik társadalmi réteghez tartozik, teljesen mindegy, hogy államelnök-e vagy koldus. Az istenségek szemében az élőlények egyenlők, a rétegekre való felosztás az emberi társadalomban jött létre. Ámde remélem, hogy a Dáfá-tanítványok mind olyan szorgalmasak lehetnek, mint korábban, mint akkoriban, amikor éppen megkaptátok a Fát. Korábban létezett a buddhizmusban egy szólás, ha kezdettől fogva a végéig úgy csinálja az ember, mint az elején, akkor teljes bizonyossággal el fog jutni a beteljesüléshez. (taps)

Ti a hétköznapi emberek társadalmában művelitek magatokat. Vannak Fá-konferenciáitok, és egymás között is cserélhettek tapasztalatokat. Tudjátok, azok, akik a barlangokban művelik magukat, ott bent halnak meg, ha nincs sikerük a művelésben. Mindent, amit átél, senkivel sem tudja megbeszélni, nem is létezik senki sem, akivel beszélhetne róla. Mindig őszinte felismerések alapján kell átjutnia. Ha ezt nem csinálja meg, akkor vége. Milyen nehéz ez! A legrosszabb a magány egy olyan hosszú időn keresztül. Mitől fél az ember a leginkább? A magánytól. A magány őrültté tehet valakit, a magány elfeledtetheti a múltat valakivel, a magány még a beszédet is elfeledtetheti valakivel. Ez a legfélelmetesebb keserűség. Azt mondják, ez kilenc év hosszán át meditált arccal a fal felé fordulva, az tizenhárom év hosszán át meditált arccal a fal felé fordulva. Létezik még valaki, aki már több mint száz évet ült ott. Ti nem vagytok olyan magányosak, nektek csak úgy kell viselkednetek a kezdettől a végéig, mint egy Dáfá-tanítvány.

A Mester ma egypár viszonylag kemény szót mondott nektek, avégett hogy felriadjatok és felébredjetek. Az emberek megmentésénél ti fel akarjátok rázni az embereket, hogy megmentsétek őket, de nektek saját magatoknak is fel kell ébrednetek és ébernek lennetek. Hiszen az nem megy, hogy megfeledkezzetek a művelésetekről, ha túl sok tennivalótok van. Ti művelők vagytok, ez nem a múltadra vagy a viselkedésedre vonatkozik, hanem a lényedre, az életed értelmére, a felelősségre, amelyet viselsz, és a történelmi küldetésedre. Csupán így vagy valódi Dáfá-tanítvány.

Tudom, hogy némelyek közületek nagyon jól csinálták azt az emberek megmentésével a különböző projektekben. Nagyjából és egészében véve nagyon is jól csináltátok azt, és az nagy hatást mutatott. Én elismerem, hogy ti azt tettétek, amit tennetek kell, hogy segítsetek a Mesternek helyreigazítani a Fát. Csak remélem, hogy még jobban csináljátok azt. A mi utunk nagyon keskeny. Ha csak valamelyest mellé megy, már problémák vannak. Nem akarom látni, hogy problémákat szereztek be, és hogy valaki leesik a művelésnél. Még kevésbé akarom látni, hogy alábbhagytok a művelésetekben, miközben a helyzet javul. Mindezt ti tártátok fel és csináltátok meg. A jövőben még sok tennivaló létezik, addig a napig, amelyiken eljutsz a beteljesüléshez. A legnehezebbje már mögöttetek van, a maradék már nem olyan nehéz, csak valamivel jobban kell csinálnotok. Minél reménytelenebbnek tűnik, annál valószínűbb, hogy a remény közvetlen közel van. Minél inkább unottnak érzi magát valaki, annál valószínűbb, hogy éppen azon van, hogy hatalmas erényt alapozzon meg. Remélem, hogy valóban jól tudtok együttműködni egymással, erős őszinte gondolatokkal rendelkeztek, és a problémáknál befelé néztek, azzal a lelkesedéssel, amellyel akkor rendelkeztetek, amikor éppen elkezdtétek a művelést. Ne legyetek olyanok, mint a hétköznapi emberek, akik csak egypár percet égnek lázban, és aztán mindennek vége.

Az emberi érzületek gondoskodnak arról, hogy az egymással való együttműködésnél konfliktusaitok legyenek. Ez mutatja meg egy művelő állapotát és a művelés folyamatát. Ez semmiképp sem jelenti azt, hogy bármelyikőtök valóban rossz. A jó oldal nem látható többé. Már leválasztották. Amit láthattok, mindig az az oldal, amelyet még nem művelt készre. De nektek nem szabad együttérzés nélkülinek lennetek, nem szabad merev nézetekkel szemlélnetek egy másikat. Én újra és újra mondtam, hogy ti nem láthatjátok többé a jó oldalt. Az az oldal már nagyon jó, és elérte a szabványt. Mit jelent az, hogy elérte a szabványt? Egy istenség szabványát. És az az oldal, amelyet még nem művelt készre, egyre rosszabbnak tűnik, minél közelebb jut a felszínhez. De ő már nagyon jól művelte magát. Remélem, hogy ti értékelni tudjátok saját magatokat, a többieket és a környezeteteket. Az, hogy értékelni tudjátok az utatokat, ugyanaz, hogy saját magatokat értékelitek.

A Mester nem szeretne már sokat beszélni. Nagy sikert kívánok a Fá-konferenciátoknak. A Fá-konferencián sokan számolnak be a művelési folyamataikról és művelési állapotaikról, arról is, hogyan kezeltek egy Dáfá-tanítvány őszinte gondolataival olyan különböző dolgokat, amelyekbe ütköztek. Ha mindezt hallottátok, nem kellene történetnek tekintenetek. Ez az az út, amelyet egy művelő járt. Ez az az út is, amelyet te jártál. Szeretném látni, hogy ti újra visszataláltok a lelkesedésetekhez, a legjobb művelési állapototokhoz. Ennyit tőlem, köszönöm nektek! (minden jelenlevő feláll, erőteljes taps)