(Mindannyian felállnak és erőteljesen tapsolnak.) Jó napot! (Tanítványok: Jó napot, Mester!) (tartós taps)

Ó, ez lehet bizony a legnagyobb Fá-konferencia, amelyet évek óta megrendeztünk. (taps) Sok ember jelent meg; hallottam, hogy néhányan a szárazföldi Kínából is jöttek. A Dáfá-tanítványok Fá-konferenciája a legjobb környezet a Dáfá-tanítványok számára, mert kölcsönösen támogathatjátok egymást a művelésnél. A Fá-konferencián való tapasztalatcserén keresztül felismerhetitek a hiányosságaitokat, és láthatjátok mások erősségeit, úgyhogy felhasználhatjátok ezt, és építhettek rá.

A művelők számára nem léteznek valódi példaképek, akiket követhetnek. Mindenki saját magát műveli, és mindenkinek a saját útját kell járnia; nem léteznek olyan példaképek, akikhez igazodni lehetne. Kizárólag arról van szó, hogyan felelsz meg a Fának a cselekvésedben. Mindenkinek megvannak a saját felismerései és benyomásai. Ezért valószínűtlen, hogy amikor beleütköznek valamibe, akkor mindannyian ugyanazon a módon értsék meg, ugyanazon a módon fogjanak neki, vagy ugyanazon a módon kezeljék. Ez felettébb valószínűtlen. Az ok erre az, hogy az emberek különbözőképpen gondolkodnak, és a saját gondolataik eredete bonyolult. Az összes különböző nézet, amelyet mindegyik ember az idők folyamán kialakított, szintúgy, mint a dolgokról alkotott különböző megértése, az észlelései és az érzései – az összes olyan szempont, amely egy ember személyes megértéséhez, felismeréséhez vagy megértésének a sajátosságaihoz tartozik –, mindez meglehetősen bonyolult. És ezért nehéz két ugyanolyan személyiséggel rendelkező embert találni. Ha egyszerűen azt utánozza, amit valaki más csinál, az csak valami felszínes dolog; nagyon valószínűtlen, hogy a személyiségük lényege azonos legyen.

Azonkívül elvárom mindenkitől, hogy a saját erejéből érje el a beteljesülést. Mindannyian, akik itt ülnek, művelők, mert ez egy Fá-konferencia. Egy csomó új tanuló is van itt. A Mester nem fog olyasmiről beszélni, ami túl magas szintű. Egyetlen élőlény sem jöhet le egyszerűen úgy, és válhat Dáfá-tanítvánnyá. A világegyetemben levő élőlények egyszerűen számtalanok. Ha egy ilyen nagy dologról van szó, azok, akik idejöttek, nagyon valószínűen mindannyian királyok. Ezért annak érdekében, hogy a saját útjukat járják, és a megvilágosodásuk révén igazolják a saját hatalmas erényüket, át kell futniuk – a saját jellemzőikkel és jellemvonásaikkal – a saját megismerési és művelési folyamatukat. Tehát mindenkinek a saját útját kell járnia. És ez magyarázza meg részben azt is, hogy az évek folyamán miért jutott el ez minden lehetséges helyzethez a Dáfá-tanítványok között, valamint a művelésnél létező különböző felfogásokhoz és az együttműködésnél felmerülő véleménykülönbségekhez.

Ha egy Dáfá-projektben van valami tennivaló, természetesen – olyannyira, mint lehetséges – félre kell tennetek a saját dolgaitokat, avégett hogy azt is megtegyétek, amire a projektnek szüksége van. Ennek van a legnagyobb elsőbbsége; tehát együtt kell működnötök. Ennek a feladatnak az elvégzésénél mégis be fogod hozni a saját utadat és módszeredet – tehát azt, ahogyan a dolgokat kezeled –, ami annak a kifejezése, hogy te a saját művelési utadat járod. Ezt a Mester is elismeri, és ebben nincs semmi kivetnivaló. Az elkerülhetetlenül úgy van, hogy minden ember a saját módján fog neki a dolgoknak. Az nem lehet, hogy mindannyian egyformák legyetek, mintha egyetlen formából öntöttek volna benneteket. Tehát a megpróbáltatások és vizsgák, amelyekkel találkoztok; a művelés útján létező zavarások, amelyeket mindegyikőtök átél – mindegy, bármilyen is legyen az út, hogy nehéz-e, vagy zord, vagy bármi más –, ez mind arra szolgál, hogy megalapozza és igazolja a megvilágosodási helyzeteteket¹, és felmutassa az utat a beteljesülésetekhez és mindahhoz, amit el fogtok érni.

A művelésnél olyan sok akadályt és megpróbáltatást éltetek át, és egy – ahogy én nevezném – példátlan üldözésen jutottatok át. Tudjátok, hogy a keresztényeket 300 évig üldözték; a buddhizmus is öt katasztrofális szakaszt futott át, aminél a Sákjamuni buddha és az őseredeti brahmanizmus közötti konfliktus akkoriban nagyon heves volt. De semmi sem volt olyan gonosz, mint a Kínai Kommunista Párt, amelyet a magas szinteken levő régi erők irányítanak. Az emberi társadalomban az őszinte és a démoni egyszerre létezik; a jó és a rossz, valamint a jószívű és a gonosz egyidejűleg létezik. Ezek egyensúlyt alkotnak. Ha nem létezne a jószívűség, az emberek nem tudnák, mi a gonosz; ha nem létezne a gonosz, az emberek nem tudnák, mi a jószívűség. A jószívűség mérceként szolgál az embereknek a művelésben, miközben az a gonosz, amelyik létezik, lehetővé teszi a művelőknek, hogy megértsék, hogyan érhetik el ezt a mércét. Ez lehetővé teszi a művelőknek, hogy tökéletesítsék magukat a művelésükben, és ezek olyan fontos körülmények és feltételek, amelyeket avégett bocsátanak a művelők rendelkezésére az embervilágban, hogy megemelkedhessenek. Ezt már az emberi társadalom megteremtésénél így látták előre. Ha művelni akarod magad, akkor így kell tenned. De a régi erők elbitorolták az embervilágnak ezt a különleges sajátosságát, és abszolúttá tették ezt.

Az embervilágnak ez a sajátossága a világegyetem egyetlen más szintjén sem található. Csak ebben az emberi társadalomban, ahol a jó és a gonosz egymás mellett létezik, játszódnak le a dolgok ilyen drámai módon. És csak így tudják az emberek művelni magukat. Természetesen nem csak ezekről a dolgokról van szó; léteznek olyan tényezők is, mint csalóka képek, szenvedés, qing és így tovább. A régi erők pontosan ezeket a jelenségeket használták ki, és azért indították el ezt a nagyszabású üldözést, hogy egy úgynevezett próbának vessék alá a Dáfá-tanítványokat. Ahogy ők leírják, ennek abba a helyzetbe kellene hoznia a Dáfá-tanítványokat, hogy elérjék a beteljesülést. Természetesen elmagyaráztam nektek – a Mester már sokszor mondta ezt nektek –, hogy nem értek egyet a régi erők által elrendezett dolgokkal, és nem ismerem el őket. Nekem megvoltak a saját módszereim arra, hogy élőlényeket mentsek meg, és magammal hoztam azokat a dolgokat is, amelyeket meg akartam tenni. De a régi erők alattomosan összetákolták a saját dolgaikat; olyasmit, mint a keresztények vagy buddhisták üldözése, amit éppen most említettem meg. A régi erők azt hiszik, hogy ez egy szükséges tapasztalat volna, amelyet nem kerülhetne el az ember, ha szeretne eljutni a beteljesüléshez és megvilágosulttá válni. Úgy hiszik, hogy ezt egyszerűen így kellene csinálni, és semmilyen más módon nem menne. Amikor magasabb Fá-alapelvekkel felmutattam nekik, hogy a módszerük – a Dáfá-tanítványokra vonatkozóan – gonosz zavarás, csak azt válaszolták: „Ez az egyetlen számunkra ismert módszer, hogy megtegyük.”

Ámde a Buddha-Fá nem mindenható? Senki sem számolt azzal, hogy én az előadóművészetet használhatnám arra, hogy embereket mentsek meg. Erre sem számítottak.

A Buddha-Fá mindenható. Azzal sem számoltak, hogy az emberek a hétköznapi emberek társadalma közepette művelik magukat.

Tehát mi az a módszer, amelyet alkalmazni akartam?

Az egész világegyetem már nincs rendben, és minden élőlény szélsőségesen sok karmát halmozott fel. Jézus azt mondta, hogy az embernek bűnei vannak. Ezek a bűnök valójában – ahogy a buddhisták kifejezik – a karma, amelyet az emberek szakadatlanul hoznak létre az életük folyamán. Ez azt jelenti, hogy a reinkarnációk hosszadalmas folyamatában az emberek életről életre sok karmikus adósságot halmoztak fel. Lehet, hogy egy ember egy korábbi életében katona volt és embereket ölt, vagy hentes volt; vagy valakit zaklatott, vagy valami szörnyűséget tett. Valójában már mindenki ilyenné vált; a test tele van karmával. Alapvetően most az egész társadalom ilyen. A magas szinteken levő élőlények sem felelnek meg többé a mércének, és ráadásul maga a mérce is megváltozott. Tekintettel a mai helyzetre, ha azt szeretné az ember, hogy mindezeket az élőlényeket megmentsék – gondoljatok csak utána –, ez egyáltalán nem érhető el az ő módszerükkel. A gyakorlatban is megmutatkozott, hogy az ő módszerükkel nem érhető el. És mivel ezt tudják, nem is szándékoznak olyan sok embert megmenteni. Hallottátok, hogy a korábbi jóslatokban azt mondták: „tízezerből csak ezren maradnak meg” vagy „tíz családból csak egy marad meg”, igaz⁈ Egy egész sor jóslat mondott ilyesmit. Ez azt jelenti, hogy valójában ők egyáltalán nem akarták, hogy az embereket megmentsék; csak azokat akarták megtartani, akiket elég jónak tartanak.

De valójában minden élőlény egyenlő. A sok év során át az élőlények már nem felelnek meg a mércének; ők romlottak, és semmi sincs többé rendben. Ez azon múlik, hogy maga a világegyetem is arra korlátozódik a bölcsességében, amit úgy ismernek, mint „keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés”. Ha a keletkezésnek, fennállásnak, romlásnak és megsemmisítésnek ezt a folyamatát nem változtatják meg, akkor a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés folyamán az élőlények természetesen rosszá válnak. Abban az időben, amikor a világegyetem keletkezett, az élőlények természete megfelelt a világegyetem Daójának és Fájának. A fennállás szakasza egy viszonylag jó időszak volt, amikor az erkölcsi szabályok minden szinten megegyeztek a világegyetem mércéjével. A romlás szakaszában ez akkor lefelé ment a lejtőn; az erkölcs napról napra süllyedt. A megsemmisítés szakaszában végül már semmi sincs rendben; és amikor minden elérte a végét, nem hagyhatod tovább rothadni, vagy igen⁈ Mit csinálsz akkor? Mindent feloszlatsz. Ha minden feloszlott, semmi sem marad többé – az élet és az anyag megszűnik létezni a világegyetemben. És ha újra akarod őket, újólag meg kell teremtened őket. Most rendelkeztek az összképpel. Ezért, ha ezt az alapvető dolgot nem változtatják meg, akkor az élőlények elkerülhetetlenül változásokat élnek át a keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés folyamatában.

Tehát kinek a bűnei akkor ezek tulajdonképpen? Ha engem kérdezel, ezek a bűnök senkinek sem tulajdoníthatók. A keletkezésen, fennálláson, romláson, megsemmisítésen belül az élőlények pontosan egy ilyen folyamatot futnak át, mivel a világegyetem bölcsessége nem elegendő. Ezért úgy gondoltam, hogy a legjobb az, hogy minden élőlény egy könyörületes megoldást tapasztaljon meg! Mindegy, hogy ki tartozik kinek valamivel, senki sem követeli többé, mert mindenki követett el bűnöket. Milyen csodálatos lenne, ha senki sem követelne többé adósságokat, az egymás között levő problémákat mind egy könyörületes viszonzással oldanák meg a Fá-helyreigazításban, és mindannyian a jövő felé haladnának! (erős taps) Az élőlényeknek ez biztosan tetszene, és mindannyian boldogok lennének. Ez volt az, amit az elején akartam tenni.

Ámde a régi erők ezt mind megváltoztatták, és ezáltal egy ilyen démoni nehézséget rendeztek el; valami olyan gonoszat, hogy az példátlan a történelemben. Gondoljatok például az élő testből történő szervrablásra. – A keresztények üldözése az ókori Római Birodalomban még a csúcspontján sem érte el a gonoszság egy ilyen fokát; a legkegyetlenebb dolog az volt, hogy megöltek egy embert. – A legnagyobb gonoszság ezen a bolygón az a gonoszság, aminek a Dáfá-tanítványok vannak kitéve e közben az üldözés közben; az a gonoszság, ami e közben az üldözés közben bukkant fel. A régi erők azt gondolják: „Ti mindannyian olyan magas szintekről jöttetek, ti mindannyian el akartok jutni ezekhez a magas megvilágosodási helyzetekhez és olyan nagy királyokká válni. Hogyan művelhetitek magatokat felfelé, ha számotokra csak kis démoni nehézségeket és nem megfelelően gonosz módszereket vetnek be?” Ez a régi erők logikája.

Mint tudjátok, a Mester Fája rendkívül gazdag és grandiózus tartalommal bír, de a felszínen nagyon egyszerű és világos. Tehát amikor azt mondom, hogy egyszerű szavak és egyszerű alapelvek ellenére az élőlények zavarodottak, tulajdonképpen ezzel a magas szinteken levő élőlényekre gondolok. A múltban mindig azt mondták, hogy azt a Fát, amelynek meg kellene mentenie az embereket a jövőben, nehéz volna megkapni, és a lehetőséget is nagyon nehéz volna megkapni. És nemcsak az emberek, hanem az istenségek is így gondolkodtak korábban: „Ha eljön az az idő, amikor a Fát a végidőben terjesztik, hogy megmentse az embereket, akkor ezt a sorsszerű lehetőséget biztosan nagyon nehéz megkapni; biztosan nagyon nehéz felismerni. Csak a nagyon okosak fogják felismerni; csupán sok nehézség elszenvedése után lehet megtalálni.” Gondoljátok csak át, ha ez így lenne, az igazságos lenne? Nem, az nem lenne igazságos. Sok nagy megvilágosult, aki az embervilágba jött, talán fogyatékos emberként testesült meg; talán nehezen hallanak, vagy talán rosszul látnak, és már öregek. Ez igazságos lenne velük szemben? Nem, az nem lenne igazságos. Emiatt az a Fá, amelyet a Mester terjeszt, olyan világos és egyszerű, amennyire csak lehetséges. De pontosan ezért nem tudják elhinni; ebben a pontban ráadásul még rosszabbul csinálták, mint az itteni emberek ebben a világban.

Egyszerű alapelvek, egyszerű szavak, szinte egy rejtély sem létezik többé. Azt mondtam, hogy ez alkalommal egy olyan módon tanítják a Fát az embereknek, amely teljesen tisztességes. Azt mondtam, hogy a kapu nyitva van; olyan szélesre van nyitva, hogy már egyáltalán nincs kapu ott. Valójában erre gondoltam. De a régi erők ragaszkodnak ahhoz, amit tenni akarnak. Természetesen most megértették, hogy mindaz, amit tettek, pontosan ahhoz vezet, hogy megsemmisítsék saját magukat. Mindent, amit tettek, a még magasabb szinteken levő régi erők arra használták, hogy megsemmisítsék őket – bezárólag az alacsony szinteken levő élőlényekkel, akik nagy bűnöket követtek el. Mert a legnagyobb bűn éppen abban rejlik, hogy ők megváltoztatták azt, amit én akartam tenni. Bárhogyan is, mindaz, amit ez az üldözés előhozott, fokozatosan a végéhez közeledik, és már nem lehet visszafordítani. Már nem tudják visszafizetni. Beleavatkoztak a világegyetem Fá-helyreigazításába, és ez a bűn egyszerűen túl nagy.

A ma itt jelenlevők többsége Kínán kívüli Dáfá-tanítvány. De valójában a szárazföldi Kínában élő Dáfá-tanítványok a fő test. Mert minden nemzet mindegyik történelmi korszakból való királyai mind Kínában reinkarnálódtak; azok is, akik magas és még magasabb szintekről jönnek, mind Kínában reinkarnálódtak.

Egy ember külső megjelenése megváltozhat a nézetei alapján. A gonosz Kínai KP elpusztította Kína hagyományos kultúráját, és ez egy félisteni kultúra volt – egy olyan kultúra, amely a legközelebb áll az istenihez. Ezt érezhetitek, amikor a Shen Yun-t nézitek, nem igaz⁈ Egyidejűleg a gonosz párt egy szélsőségesen rossz harcelméletet töltött az emberek fejébe, amely egymás ellen hecceli az embereket. Manapság a kínaiak maguk is tudják, hogy a kínaiak mindenütt, ahol tartózkodnak, egymás ellen harcolnak. Sok más nemzetből származó ember csodálkozik, hogy a kínaiak miért nem viselkednek szolidárisan? Valójában ennek mély gyökerei vannak. A régi erők pontosan össze akarják zavarni ezt; pontosan azért akarnak eddig a fokig káoszt teremteni, hogy lássák, hogyan művelitek magatokat ennél. Mivel mindannyian magas szintekről származtok, olyan sok élőlényt képviseltek, és a megvilágosodási helyzetetek olyan magas lesz a beteljesüléskor, úgy döntöttek, hogy Kínát egy ilyen káoszba taszítják. Úgy gondolják: „Csak akkor fogunk elismerni téged, ha sikeresen tudod művelni magad ebben a környezetben. Ha nem sikerül ezen a módon művelned magad, az azt jelenti, hogy hiányos a jellemed. Csak azokat ismerjük el, akik egy ilyen gonosz környezetben művelik magukat sikeresen.” És ez az, amit tesznek. Ezzel összehasonlítva a szárazföldi Kínán kívül ez nem olyan gonosz. Ámde Kínában nem létezik más viszonyítási keret; ezért az emberek nem tudják, hogy ilyenné váltak. Ezért a Dáfá-tanítványok között is sokan vannak, akik sem szorgalmasan nem művelik magukat, sem azt nem tudják, hogyan kellene viselkedniük. Helytelenül viselkednek a pártkultúra befolyása alatt, és nyugtalanságot okoznak.

Bárhogyan is, most minden a végéhez közeledik. A gonosznak nincs meg többé az ereje, hogy még egyszer kirobbantson egy ilyen rosszindulatú üldözést. Mert azokat a gonosz tényezőket, amelyeket sok dimenzióból hurcoltak ide a régi erők, és amelyeket erre az üldözésre készítettek elő – bezárólag minden lehetséges szörnyű dologgal –, most legnagyobb részt megsemmisítették. Ezért tűnik úgy, hogy a környezet is egyre lazábbá válik. De ameddig még nincs vége, a gonosz még mindig gonosz. Olyan, mint a méreg, ami pontosan mérgező; és még ha meg is kérnéd, hogy ne legyen mérgező, nem tudná megtenni. Ezért nem szabad lazítanotok. Lehetőleg ne hagyjátok a régi erőket, hogy kihasználják a műveléseteknél levő réseket. Ami a végén levő dolgokat illeti, a Mester majd meglátja, hogyan jár el velük.

Bárhogyan is, művelőként te olyan valaki vagy, aki az istenség felé vezető úton található. Tudjátok, egy olyan ember, aki egy isteni utat jár, különbözik egy normál élőlénytől és egy hétköznapi embertől. Mindazonáltal ti a hétköznapi emberek között művelitek magatokat, ezért a viselkedésetek, a ruházatotok, a fellépésetek és a beszédetek alig különbözik a hétköznapi emberekétől. Csak egy nagy különbség van: A konfliktusoknál és más dolgoknál ti képesek vagytok saját magatokban, a belsőtökben kutatni az ok után. „Rosszul csináltam valamit? Talán rajtam múlik, hogy egy ilyen konfliktus jött létre?” Ez az egyetlen észrevehető különbség a hétköznapi emberekhez képest. Természetesen ez a különbség a viselkedésedben is meg fog mutatkozni. A hétköznapi embereknek az az érzésük lesz, hogy nektek más kisugárzásotok van, és azt fogják gondolni, hogy a Dáfá-tanítványok jószívűek. Szívesen szeretnék, hogy közük legyen hozzátok, mert ti művelők vagytok, és a körülöttetek levő mező tiszta és könyörületes – olyasmi, ami a hétköznapi embereknek nincs. Ebben a tekintetben tehát másak vagytok, és ezt érezhetik az emberek.

Más szóval, ámbár a Dáfá-tanítványok művelők, külsőleg alig különböztethetők meg a hétköznapi emberektől. Ez mindenekelőtt akkor érvényes, ha a hétköznapi emberek között műveli magát az ember, és még inkább, ha egy ilyen bonyolult környezetben műveli magát, mint ez. Tehát a művelők számára nehéz. Emlékszem, hogy ti egyszerűen túláradóan boldogok voltatok, röviddel azután hogy felismertétek és megkaptátok a Fát. Ez különösen azok számára érvényes, akik az első kettőbe tartoznak a három csoport közül, amelyet már leírtam². „Nagyszerű! Végre megtaláltam!” A reinkarnáció és a várakozás ezernyi és több ezernyi éve talán nem pontosan erre volt? A mélyen levő érzés a szívedben ahhoz vezetett, hogy el tudtál engedni minden emberi érzületet; szilárdan eltökélt voltál, hogy feltétlenül jól műveld magad. Ez a lelkesedés juttatott téged szorgalmasan előre; ámde az idő folyamán ez az érzés fokozatosan elveszett. Az emberi lustaság, minden lehetséges emberi nézet és a sok kaotikus dolog, amellyel a társadalomban találkozol, elcsábít és zavar téged. Innen a közmondás: „Művelés, mint az elején, a beteljesülés biztos.” Némelyek gyakran megkérdeznek: „Amikor korábban olvastam a Fát, nagyon gyorsan megemelkedett a szint. Az olvasásnál szakadatlanul megmutatkoztak azok a dolgok, amiket felismertem. De miért nem tapasztalom most ezt többé?” Gondolkodjatok csak el azon, hogy úgy művelitek-e magatokat, mint az elején.

Már a kezdeti időben megmondtam, hogy a Dáfá-tanítványokat, bezárólag az új tanulókkal, nagyon gyorsan a pozíciójukba tolnám, ameddig művelik magukat. És melyik pozíció volt ez? Mindegy, hogy honnan jössz, mindegy, hogy milyen magas szintű vagy, a legrövidebb időn belül ebbe a pozícióba tolnálak. Az emberi test mindazonáltal nem él át erős változásokat a felszínen. Avégett, hogy most képes legyél ilyen nagy erőket kibontakoztatni, ilyen erejű őszinte gondolatokkal is kell rendelkezned; csupán akkor tudsz nagy hatást kifejteni. Az őszinte gondolataidnak ilyen fokig kell tisztának lenniük, mielőtt ilyen nagy hatást tudsz kifejteni.

Tudjátok, egy istenség számára semmi különleges egy hegyet áthelyezni; könnyű hegyeket áthelyezni. Mindazonáltal az istenségnek nincsenek emberi érzületei; egyes-egyedül isteni érzületei és állapotai vannak. Tehát meg lehetne csinálni ezt emberi érzületekkel? Teljesen biztosan nem. Némely művelők meg tudják, némelyek nem. Azon múlik, hogy az őszinte gondolataid elég erősek-e. Csak akkor lehetséges, ha az őszinte gondolataid valóban elérik azt a tisztaságot.

Némelyek azt mondják, hogy nagyon tisztának érzik magukat, ámbár nem ez az eset áll fenn. Minden lehetséges zavaros gondolatuk van, és sok olyan dolguk, ami a születésük után alakult ki náluk. Még egy olyan gondolat is, amit nagyon egyszerűnek tartasz, tisztátalan lehet a kiindulópontja, az oka szemszögéből vagy azoktól a dolgoktól fogva, amelyek kísérik. Ha egy művelő a művelés hosszú ideje alatt mindig nagyon erős őszinte gondolatokat tud megőrizni, és a kezdeti időszakból való tiszta lelkiállapotot, az valóban figyelemre méltó. Az istenségek is nagyszerűnek fognak találni téged, ha ezt látják. De ez nagyon nehéz. Már a Fá-terjesztésem kezdeti idejében tudtam, hogy a műveléseteknél emberi ragaszkodások miatt fognak zavarások keletkezni. Különben nem írtam volna annyi cikket az „Esszenciális dolgok további előrelépésekhez Ⅰ” című gyűjteményben, hogy újra és újra kijavítsalak benneteket a művelésnél, vigyázzak rátok, előrevigyelek benneteket, és rámutassak a műveléseteknél felmerülő problémákra. Tudtam, hogy ilyen problémák fognak felmerülni. Így volt ez más művelőknél is, akik nem voltak Dáfá-tanítványok; ezek a problémák mindig is léteztek. Aki közületek mindig úgy tudja művelni magát, mint a kezdeti időben, teljes bizonyossággal el fog jutni a beteljesüléshez.

Mivel a Dáfá-tanítványok a hétköznapi emberek társadalmában művelik magukat, természetesen egy csomó zavarás létezik. A Mester tudja ezt. Ámbár nektek olyan művelési formátok van, amelyet korábban sohasem alkalmaztak, de az a mérce, amelyet el kell érnetek, mégis magas. Ezt tudjátok a Zhuán Fálunból; a művelésnél valóban úgy kell viselkednetek, mint a művelőknek. Legalábbis rendszeresen tudatos, őszinte gondolatokat kell megőriznetek, és képesnek kell lennetek arra, hogy minden lehetséges bonyolult helyzetben, különböző konfliktusokban vagy hirtelen fellépő problémáknál úgy cselekedjetek, ahogyan egy művelő csinálja. Csak ez elfogadható.

Természetesen ezt nehéz elérni, igaz⁈ És ez az oka annak, hogy miért mutatkoznak a Dáfá-tanítványoknál bonyolult állapotok a művelésük közben. Némelyek jól művelték magukat, mások nem; némelyek ezen a módon viselkednek, mások azon a módon. Tudjátok, hogy néhány Dáfá-tanítvány elhagyta a világot. Az embereknél természetesen teljesen normális, hogy léteznek halálesetek, nem igaz⁈ Egy nagyvárosban azoknak az embereknek a száma, akik naponta meghalnak, nagyon nagy. „Születés, öregedés, betegség és halál” – ez pontosan az emberiség egyik alapelve. Egy ilyen nagy, százmillió Dáfá-tanítvánnyal rendelkező csoportnál valóban csoda lenne, ha senki sem halna meg, és mindannyian szorgalmas művelők lennének, akik folyamatosan haladhatnak előre. Ez eloszlatná a ködöt. Pontosan azért léteznek problémák, mivel léteznek olyan emberek, akik nem haladnak előre szorgalmasan. Ámde mivel végül is művelők egy csoportjáról van szó, a halálozási arány nagyon alacsony. Azonkívül a régi erők azért akarják rendetlenségbe juttatni ezt a környezetet, hogy, úgymond, próbára tegyék az embereket. Látni akarják, hogy valóban megérted-e a Fát, és hiszel-e benne. Tehát szándékosan összekeverték az igazat és a hamisat, és nehézzé tették az embereknek, hogy tisztán lássák a dolgokat.

És milyen zavaros lehet ez itt? Például némely Dáfá-tanítványoknál az egész család gyakorol, és mindannyian szorgalmasan haladnak előre. Mások is úgy találják, hogy elég jól gyakorolnak, és némelyek még tanulnak is tőlük. Bárhogyan is járnak el a gyakorlásnál, mások ugyanúgy csinálják. De én azt mondtam, hogy a művelők számára nem léteznek példaképek. Az problémákhoz fog vezetni, ha az ember egy másik gyakorlót vesz példaképnek, és nem próbál meg saját maga saját felismeréseket nyerni a Fából. A régi erők talán azt gondolják: „Te csak rá figyelsz a művelésnél, és nem próbálod meg saját magad önállóan megérteni a Fát.” Akkor valószínűleg gondoskodni fognak arról, hogy ez a másik gyakorló meghaljon. Egy Dáfá-tanítvány számára a halál természetesen a beteljesülést is jelenti – ez biztos. Mert ha sikerül megmentened egy hétköznapi embert az igaz körülmények tisztázása révén, akkor ő talán visszatérhet a helyzetébe. Mennyivel inkább érvényes ez egy Dáfá-művelő számára. Azonkívül a régi erők okozták a természetellenes távozását. Ezért természetesen megérdemelte, hogy elérje a beteljesülést.

Ez az, hogy mit csináltak a régi erők ebből a dologból. Ezt a gonosz módszert használják arra, hogy levizsgáztassanak másokat – arra, hogy azon keresztül vizsgáztassanak le embereket, hogy mi történik. „Most mi van? Ti azt gondoltátok, hogy ő jól művelte magát, de meghalt. Hiszel te még ebben?” Ilyesmi már gyakran előfordult. Sok Dáfá-tanítvány szerzett már ilyen tapasztalatokat, és ismeri a régi erők taktikáját. Mindazonáltal a művelés a Mester követelményei szerint is komoly dolog. Ha egy ember szeretne istenséggé válni, ezt nem éri el egyszerűen azáltal, hogy leül oda, teát iszik, és egy könyvet olvas. Csak akkor fog működni, ha valóban ezen az úton műveli magát.

Pontosan azért, mivel egy művelő nem tudja ugyanazt a belső tartást megtartani az elejétől a végéig a művelésnél – tehát úgy száguldjon felfelé, mint egy rakéta, és a szorgalmas előrehaladásnál beteljesítse a különböző szintjeit –, különböző állapotok bukkannak fel. Ezért a régi erők össze akarják zavarni a környezetet, hogy próbára tegyék az embereket, és így tovább. És ez még nem minden; még sok más példa is létezik. A szárazföldi Kínában ez még rosszabb. A gonosz megnyilvánulásait az üldözés közben a régi erők rendezték el a terv részeként. Azt a célt követik, hogy sikeresen megvalósítsák az általuk elrendezett dolgokat, és lehetővé tegyék a beteljesülést azoknak a Dáfá-tanítványoknak, akiket elfogadhatónak tartanak. De nem törődnek azzal, hogy ki juthat el a beteljesüléshez, és ki nem. E közben az üldözés közben csak azokat akarják a beteljesüléshez vezetni, akik elérhetik azt, és azt akarják, hogy sikeresen megvalósítsák azt, amit tenni akarnak.

Az üldözés közben pontosan odanézek. Némely tanulók valóban semmit sem tanulnak a leckéikből. Rögtön azután, hogy kiengedték őket a munkatáborból, újra érvényesülési vágy bukkant fel náluk, és emberi érzületek jöttek fel. Még egy hétköznapi ember is, aki átélt valamit, el fog gondolkodni rajta, és tanulságot von le belőle. Egy művelőnek annál inkább meg kell találnia az okot, amiért a régi erők kihasználták a hiányosságait. Meg kell találnod, mi a problémád. Itt, a Fá-konferencián nem fogok tovább beszélni ezekről a dolgokról. A helyzet nagyon bonyolult Kínában; ott mindenféle emberi érzület és konfliktus megmutatkozik. Ebben a bonyolult környezetben a dolgok sokféleképpen változnak. Neked valóban komolyan kell kutatnod a saját hibáid után, és így kevesebb hiányosságot hagynod a régi erőknek, hogy kihasználják azt.

Most valami másról szeretnék beszélni.

Tudjátok, hogy újabban néhány változás létezett az NTD-nél³ – ennél a Dáfá-tanítványok által az igaz körülmények tisztázásának a céljából kialakított projektnél. Én ezt mind nagyon normálisnak találom, de sok tanuló beszél róla. Ha jó módszerek és ötletek léteznek arra, hogy jó eredményeket érjünk el azoknál a dolgoknál, amiket egy Dáfá-tanítványnak tennie kell, és az igaz körülmények tisztázására szolgáló projekteknél, akkor fel kellene karolnunk azokat. Ez mind teljesen normális. De némely tanulók, akik nem csinálták nagyon jól, és még elégedetlenek is voltak az előző projektkoordinátorral, most megpróbálják behízelegni magukat nála. Eleinte az előző koordinátor teljesen nyugodt és laza volt; már én is beszéltem vele a dologról. De aztán néhányan odamentek hozzá, elkezdtek káromkodni és oda nem illő dolgokat mondani: „Hiszen egyáltalán nem voltunk olyan rosszak, vagy igen⁈ Hogyan tudtak egyszerűen úgy lecserélni?” (a Mester mosolyog) Természetesen egy művelő másképp jár el ezzel; mihelyt beszéltem az előző koordinátorral, ő azonnal megértette.

A művelők számára létezik az a kérdés, hogyan reagálnak azokra a dolgokra, amelyeket a Mester kér tőlük. Ha a Mester azt mondja, hogy valamit egy bizonyos úton és módon kell megtennetek, akkor biztosan jó oka van rá. Nem azért jöttetek, hogy segítsetek a Mesternek a Fá-helyreigazításnál? Akkor miért nem működtek együtt azzal, amit a Mester akar, és miért nem értetek vele egyet, ahelyett, hogy olyan dolgokat tennétek, amiket nem kellene megtennetek? Miért mondotok olyasmit, amit nem kellene mondanotok? Te művelő vagy? Te a tanítványom vagy? Még mindig Mesternek nevezel engem?

Gondoljatok csak utána, az előbb a Shen Yun-ről és annak sikeréről beszéltetek. Egyszer már mondtam⁴, hogy az emberiség történelmének 1999-ben véget kellett volna érnie. Amikor az emberek nagyban ünnepelték a 2000-es évet, akkor az emberek tiszta oldalai voltak azok, akik ünnepeltek. Az, hogy átvészelték ezt az időszakot, hogy reményük volt a túlélésre, valóban ok volt az ünneplésre. De meg lehet-e hosszabbítani az időt ezen a módon korlátlanul? Lehet-e hát, hogy még mindig megtartsanak egy olyan almát, amely teljesen rothadt? Ha mindenhol kukacok másznak körülötte, és a rothadás bűze terjed, szabad-e akkor még ott maradnia? Mennyi idő maradt hát még valóban? Az újabb történelemben az emberek erről a kérdésről beszélgettek. Más szóval, minden ember aggódik emiatt. Ha engem kérdeztek, már hosszabb idővel ezelőtt megmondtam a Dáfá-tanítványoknak, hogy az időt éppen azért hosszabbították meg, mivel a világegyetem a Fá-helyreigazítást futja át, itt van a Fá-helyreigazítás központja, és itt igazolja számtalan Dáfá-tanítvány a Fát. Vagy más szóval a Dáfá megőrizte őket. És milyen célból? Hogy még egyszer esélyt adjon az embereknek. Mindezt avégett őrizték meg, hogy a Dáfá-tanítványok megmenthessék az embereket itt. Ne gondoljátok, hogy itt csak démoni nehézségeket viselünk el.

Némely tanulók azt mondják, hogy ők egyszerűen elviselik, és még többet fognak elviselni. Most már elég az elviselésből! Bármilyen nehéz is legyen a helyzet, annak ellenére neked jól kell elintézned a három feladatot. Az élőlények megmentése – ez egy Dáfá-tanítvány felelőssége! Egy Dáfá-tanítvány beteljesülése semmi esetre sem csak az egyéni beteljesülés. Sokkal inkább az élőlények megmentése révén számtalan élőlényt kell a beteljesüléshez vezetnetek. Ez mindegyikőtökre érvényes! (taps) És ha ez így van, akkor nem nekünk kellene a főszerepet játszani ebben a történelmi időszakban?

Azáltal, hogy a Mester vezet mindnyájatokat a Shen Yun előadásánál, valójában példát mutat nektek. A Shen Yun-t a világ legjobb show-jává tettem. Legalábbis az előadóművészetben, a művészetek területén a Shen Yun játssza a főszerepet. Hogyan néz ez ki akkor a többi projektünkkel? Már kis sikerek miatt is önelégülten viselkedtek. De ti játszottátok a főszerepet? Még csak azt sem értétek el, hogy mellékszerepet játsszatok; és néhányan egyenesen egy bohóc szerepét játsszák! Ez az, amit a Dáfá-tanítványoknak tenniük kell? Ez az, amit a Mester kért tőletek? Néhányan közülünk azt mondják: „Nincs elég pénzünk, ezért nem tudjuk talpra állítani a projektet.” De ez csak azt jelenti, hogy ti nem csináltátok jól. Nem kezeltétek ezt a projektet olyasmiként, amit a Dáfá-tanítványoknak valóban meg kell tenniük – tehát egy valódi vállalkozásként, amit működtetni kell. Egy nemzetközi médiavállalat nem számít nagyvállalatnak, ha nem rendelkezik néhány százmillió dollár forgótőke fölött. Néhányan biztosan úgy fogják érezni magukat, hogy nyomás alá helyezték őket, ha ezt így fejezem ki. Én azt sem mondtam, hogy nem megy, ha te nem tudod ezt elérni. Pusztán az alapelvekről beszélek, és arról, hogy pontosan így kell nekifognunk a dolgoknak.

Hogyan lehet, hogy némelyeknek ilyen korlátolt látókörük van? Hogyan lehet ilyen korlátolt a gondolkodásuk? Ha a médiavállalat, amelyet ti vezettek, valóban meg tudná vetni a lábát a fősodrú társadalomban, és globális médiavállalattá válhatna, akkor nem lenne hatalmas befolyása arra, hogy leleplezze a gonoszt, és pozitív irányba terelje az emberiséget? És milyen erős lenne abban, hogy élőlényeket mentsen meg? Ezt nem értétek el, és ehelyett gyakran remélitek, hogy a hétköznapi emberek médiumai tesznek valamit értünk! De a hétköznapi emberek médiumai nem fogják megtenni értünk, mivel nem Dáfá-tanítványok vezetik őket. Ti vagytok azok, akik igazolják a Fát, nem a hétköznapi emberek. Ez tehát a probléma. Néha azt akarjátok, hogy a hétköznapi emberek médiumai tegyenek valamit értetek, de ők pontosan az ellenkezőjét teszik, igaz⁈

Most még beszélek egy keveset a Shen Yun-ről. Sok tanuló azt gondolja a Shen Yun-ről: „Ez egy olyan projekt, amelyet a Mester irányítása alatt csinálnak.” Valójában az úgy van, hogy a Mester ezzel példát mutat nektek, miközben nektek még sok más dolgot kell megtennetek. Egy tervem is van a Shen Yun fejlesztésére, éspedig minden egyes lépésre.

Kezdetben egy előadóművészeti vállalkozás számára nem csekélység megvetnie a lábát a társadalomban és elismertté válnia. Ez különösen érvényes volt ránk, mivel az USA-ban kínaiakként mi etnikai kisebbség vagyunk. Mindazonáltal az amerikai művészcsoportoknak is évtizedekre van szükségük, hogy a nyilvánosság észrevegye őket, és átvészeljék ezt a nehéz kezdeti szakaszt. Mit kellett volna tennünk akkor? Ezért a Mester sok Dáfá-tanítványt kért fel különböző régiókból, hogy vegyenek részt benne, kezdeményezően működjenek együtt, és tegyék nagy sikerré a Shen Yun-t. Nos, ez az egyik oka [a Shen Yun sikerének].

Egy másik ok az, hogy az előadások minőségét garantálni kell. Ezért pontosan megfigyeltem a közönségre gyakorolt közvetlen hatást. Egy koreográfus hajlik arra, hogy a tánc vonatkozásában nézze meg a hatást; nehezére esik a néző helyzetéből megítélni az összhatást. Egy karmester arra helyezi a fókuszt, hogyan juttassa érvényre a zenekarát. Egy világosító vagy hangtechnikus szintúgy a saját területének a szemszögéből részesíti előnyben a látásmódot. Én viszont nem. Én közvetlenül a nézőkre gyakorolt ​​összhatást nézem meg, és még a különböző területek megfelelő keverékét is átgondolom minden részletében, avégett hogy az egész előadás a kívánt hatást érje el a közönségnél.

A program megemelt minősége és a tanulók minden régióban való közös erőfeszítései révén, és mivel azok, akik ezeket a dolgokat teszik, művelők, minden, amit bemutatnak, tiszta jóság és szépség, és azon túl magában hordozza a művelők erős pozitív energiáját. A Dáfá-tanítványok persze azért jöttek ide, hogy élőlényeket mentsenek meg; ezért annak, amit a Dáfá-tanítványok tesznek, nem szabad hiábavalónak lennie, és az emberek megmentését kell szolgálnia. Természetesen ez nagyon világosan kifejezésre jut a show-ban. A teremben sok néző érezte vagy látta, hogy istenségek is közreműködnek a színpadon. A többi projektnél, amelyen Dáfá-tanítványok dolgoznak, ennek tulajdonképpen szintén így kellene lennie. Lelkiismeretesen kellene dolgoznotok és jó teljesítményt nyújtanotok. Nézzétek meg magatoknak, hogyan vált a Shen Yun csupán kevés éven belül széltében-hosszában ismertté.

Tulajdonképpen a Shen Yun már az első évben bedurrant, és az emberek már akkor mesterműnek nevezték. Eredetileg azt terveztem, hogy minden évben két különböző produkciót adjunk elő. Az egyik az Ünnepi csodák volt, egy karácsonyi előadás. És aztán kellett volna léteznie még egynek a kínai újévre. Tehát minden évben két különböző produkciónak kellett volna lennie. De mivel az időnk egyszerűen túl szűkös volt, és ezt nem tudtuk megcsinálni, most csak egy előadásunk van még. Mégis csupán kevés éven belül már figyelemre méltó hatás mutatkozott meg. Ez a Dáfá-tanítványok együttműködésének és sok más tényezőnek köszönhető.

Azt mondtam az NTD fő koordinátorának, hogy egy médiavállalat, amely nem veszi komolyan a munkatársai szakmai fejlődését, nem tudja javítani a terméke minőségét, és a professzionalizmus szintje sem fog megfelelni a követelményeknek. Egy nagy médiavállalatnak figyelnie kell erre.

Amikor akkoriban elkezdtük a Shen Yun-t, világos volt számomra, hogy először a táncosokat kell kiképeznünk, ha az első számúvá akarjuk tenni a Shen Yun-t. Tehát alapítottam egy iskolát, és teljesen a művészek kiképzésének szenteltem magam. A legrövidebb időn belül kiképeztük a táncosokat. Akkoriban a technikájuk még nem volt olyan előrehaladott, mint ma; most egyre inkább első osztályúvá válik. Sok táncosunk időközben a világszínvonalhoz tartozik. (taps) Ezért van az előadásainknak ilyen nagy hatásuk. Más tekintetben is egyre professzionálisabbá válunk. A Shen Yun zenekarai is egyre jobbak lesznek. Gondoskodni fogok arról, hogy a zenekarok is a világszínvonalhoz tartozzanak. (taps) És be fogom tartani az ígéretemet. (a Mester nevet) (taps) Keményen dolgozunk rajta. Tavaly a három zenekarunk együtt adott szimfonikus koncertet a New York-i Carnegie Hallban. A koncert nagyszerű volt, és a zenekar tagjai ezáltal nagyobb önbizalmat nyertek. A zenekarok biztosan szintén sikeresek lesznek.

A Shen Yun-nél való elkötelezettségemet tulajdonképpen arra gondoltam el, hogy minden projektnek megmutassam, hogyan csinálja a Mester. Azonkívül még tekintetbe veszek egy másik dolgot. Mivel minden régióban túl sok tanuló vesz részt a Shen Yun népszerűsítésében, ez más projektekre is kihat. Ennek meg kell változnia, és most már sokkal jobb is lett. A tavalyi és idei szezonban már nem vettek részt olyan sokan. Sok területen most csak nagyon kevés gyakorló kerül még felhasználásra. Már megmondtam a New York-i régiónak, hogy a személyzet felhasználását olyan alacsonyan kellene tartani, mint lehetséges. Ha több ezren vesznek részt a jegyeladásban, akkor a végén nem létezik hatalmas erény, mert hát csak ennyi ember van a közönségben. Némely területeken csupán három vagy négy gyakorló képes volt több show-t szervezni, amely mind teltházas volt. Gondoljátok csak át, milyen nagy a hatalmas erény. Ezért a jövőben egyre kevesebbet fogunk felhasználni. Ezenkívül néhány számítást is elvégeztek, és sok helyen úgy van, hogy a nézők több mint nyolcvan százaléka azután jött el, miután reklámot látott. Tehát csak kisszámú gyakorlót kell felhasználnunk, és jó reklámot kell készítenünk, és már készen vagyunk. Ebbe az irányba megyünk.

Ez most két konkrét dolog volt, amiről beszéltem. Hallottam, hogy a szárazföldi Kínából is jött néhány tanuló. Néhány tanuló egyszer már hallott engem a Fát tanítani, de a legtöbben a szárazföldi Kínában még nem. Tudom, hogy számukra nehéz látni egyszer a Mestert. Tehát egy picikét még többet fogok magyarázni. (Hatalmas taps.)

Újra úgy csináljuk, hogy a Mester kérdéseket válaszol meg. (taps) Most elkezdhetitek feladni a céduláitokat.

Ha leülök, akkor nem láthattok olyan jól, tehát állva maradok. (taps)

Most idehozhatjátok a kérdéseket.

Lehetőleg a művelésről tegyetek fel kérdéseket. Ami a személyes rosszullétedet illeti itt vagy ott… (mind nevetnek), itt már mindannyian nevetnek. Ezek hát olyan vizsgák, amelyeket saját magadnak kellene legyőznöd.

Tanítvány: Hogyan kellene a Dáfá-tanítványoknak eljárniuk a mindennapokban a mai, az ipar által megmérgezett élelmiszerekkel? (mind nevetnek) (a Mester nevet)

Mester: Most ez valóban így van. Az emberiség tudománya nagyon felszínes. Felszínesen nézve úgy tűnik, hogy a genetikai módosítások csökkenthetik a haszonnövények kártevőinek az invázióját, és ráadásul a terméshozamot is növelhetik. De ezt a világot istenségek teremtették, és az embereknek való élelmiszerek is tőlük származnak. A természetnek és az emberi testnek egy normális körforgást kell alkotniuk egymással; az egyik hasznos lehet a másik számára. Azonkívül a körforgás közben a dolgok még magasabb szintekre is emelkednek. Az egész világegyetem önmagában egy keringési rendszer. Ezért, ha a dolgok itt nálunk elfajulnak és tisztátalanná válnak, akkor ez nemcsak az emberi társadalmat, hanem a magasabb szinteket is befolyásolja. Egyidejűleg az elfajult dolgok deformálhatják az emberi testet.

Korábban elmagyaráztam nektek⁵, hogy az emberiség két földi ciklust futott át. Az előző Földön az akkori emberek a végső szakaszban borzalmasan néztek ki. Némelyeknek nagyon nagy fejük volt, némelyeknek nagyon rövid lábaik; némelyeknél az egyik kar hosszú volt, a másik pedig rövid. Némelyeknél még az arc is ferde volt. A mérgezés miatt nagyon csúffá váltak; az emberek deformálódtak. Ezt pontosan a géntechnika és az iparosodás általi szennyezés okozta.

A Dáfá-tanítványok művelők. A modern emberek felszínes teste már amúgy is szennyezett. Egyidejűleg a felszínen is sok karma létezik. A művelés közben pontosan ezeket a rossz dolgokat távolítják el. A gondolataidat és a testedet megtisztítják; még a hibákat is ki lehet javítani. Amikor visszatértek a korábbi pozíciótokba, el kell érnetek egy isteni test mércéjét; ezért ennek nem kellene problémának lennie. Amíg műveli magát az ember, ez a probléma nem létezik. A felnőtteknél ugyan nem következik be azonnal a deformálás, de hajhulláshoz vezethet. Ennek nagyon csekély a hátrányos befolyásolása. Az utódok számára azonban nagyon nagy lesz a hátrányos befolyásolás. Amíg művelők vagytok, teljesen mindegy, hogy gyermekek vagy felnőttek vagytok, a problémát megoldják. A tested, teljesen mindegy, hogy mennyire szennyezett, már egy átalakulási folyamatban található.

Tanítvány: Mi tajvani tanítványok vagyunk, és több évvel ezelőtt kaptuk meg a Fát. A férjem, aki szintén gyakorló, és én hiszünk a Mesterben és a Fában. Jól végezzük a három feladatot. Tudjuk, hogy a Dáfá nem arra van ott, hogy betegségeket távolítson el. És azt is tudjuk, hogy a gyakorlók sejtjeit nagyenergiájú anyagok helyettesítik. De a művelés előtti köszvényem még mindig nem gyógyult meg. Röviddel ezelőtt még nagyon fájtak az ízületeim.

Mester: (Nevet) A művelők mind tudják, hogy ha szorgalmasan haladsz előre, a tested folyamatosan változik. A Mester is szabályozni fogja számodra. Az nincs úgy, hogy ezt a Mester emberi teste csinálja; ezt a fashen csinálja. A művelésed kezdetétől a mai napig a betegség még mindig nem gyógyult meg; akkor valóban a xinxingednél kellene kutatnod a probléma után, és megnézned, hol vannak még ragaszkodásaid, hol kellene jobban művelned magad. Ez valóban egy személyes művelési probléma. (taps)

Tanítvány: A Henan tartománybeli Pingdingshan Dáfá-tanítványai üdvözlik a Mestert.

Mester: (Nevet) Az üdvözleteket nem kell felnyújtanotok. A Mester ismeri a szíveteket.

Tanítvány: Mi idősebb Dáfá-tanítványok vagyunk, akik röviddel ezelőtt jöttünk Amerikába. Nagyon szívesen szeretnénk látni Önt és meghallgatni a Fá-magyarázatát. Különböző okok miatt ez a kívánságunk még mindig nem teljesült. Ma arra kérjük a Fá-konferencián részt vevő gyakorlótársakat, hogy adják át üdvözletünket Önnek. Changsa Dáfá-tanítványai.

Mester: Ilyesmit már nem szükséges idehoznotok. A Mester már tudja ezt. (a Mester nevet)

Tanítvány: Mester, kérjük, ülve magyarázza nekünk a Fát. Már egy órája áll…

Mester: Ez nem tesz semmit.

Tanítvány: Még mindig nem sikerült kibérelnünk a Shen Yun számára a legnevesebb helyszínt, a tajpeji Nemzeti Színházat. Ez azt jelenti, hogy a tanítványok még nem igyekeztek eléggé?

Mester: Tajvanon, Tajpej kivételével, némely színházak egyáltalán nem olyan rosszak. Úgy tűnik, hogy a tajpeji színházak nem olyan jók. Még az Állami Színház is csak egy kevéssel több mint kilencszáz ülőhellyel rendelkezik. Jelentéktelen, hogy kibérelitek-e vagy sem. Ezért nem mondtam a gyakorlóknak, hogy feltétlenül ki kell bérelniük.

Tanítvány: Az az út és mód, ahogyan a tajvani Epoch Times ír cikkeket a gonosz párt leleplezésére, nem tűnik elég érdekesnek. Pillanatnyilag a tajvaniak többsége ezt nem fogadja el. Szeretném megkérdezni, mit kellene tennem.

Mester: Tehetsz javaslatokat. Ez alkalmasint az egyetlen út. (a Mester nevet)

Tanítvány: Hány élőlényt mentettünk már meg tulajdonképpen? Hány százalékot?

Mester: Milyen nagy azoknak az embereknek a száma, akik kiléptek a pártból? Azok az emberek, akiknek tisztáztátok az igazságot, szinte mindannyian benne vannak ebben a számban. De nem létezik garancia arra, hogy azok, akik kiléptek a pártból, nem tesznek továbbra is dolgokat azért, hogy üldözzék a Dáfá-tanítványokat. Némelyek valóban teljes szívükből léptek ki a pártból. De bárhogyan is, mihelyt valaki leadja ezt a nyilatkozatot, az istenségek segítenek majd megoldani a problémákat. Jelenleg 130 millió kínai lépett ki a pártból. Mindazonáltal a gonosz Kínai KP-nak egyáltalán nincs ilyen sok tagja. Ez a szám tehát magában foglalja mindazokat, akik kiléptek a Pártból, az Ifjúsági Ligából és az Ifjú Pionírokból. Azokat is tartalmazza, akik nyugdíjba vonultak.

Tanítvány: Korábban nem csináltam nagyon jól az igaz körülmények tisztázását és a személyes művelést Kínában. Az utóbbi években, amióta nem vagyok Kínában, gyakran gondoltam azokra az emberekre, akiket korábban elszalasztottam az igaz körülmények tisztázásánál. Szeretném újra jól csinálni, visszamenni és tisztázni nekik az igaz körülményeket. De a szívemben még mindig félek.

Mester: Ha az ember nyitott és őszinte a művelésnél, akkor biztosan alig léteznek zavarások. De ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül meg kell tennie, mivel a Mester ezt most így mondta. Mi van, ha visszamész és elfognak? Én csak a művelés szempontjából magyaráztam el. Ha a szívedben valóban nem félsz, nagyon nyitott és őszinte vagy, és azt teszed, amit tenned kellene; ha félelem nélkül és őszintén haladsz az istenség felé vezető úton, és azoknak a rendőröknek, akik hozzád jönnek, és szintén a megváltásra várnak, tisztázod az igaz körülményeket; ha ezt valóban megcsinálod, akkor a rendőrök is nagyon csodálni fognak téged. Mielőtt elmész, még emlékeztetnek arra, hogy ügyelj a biztonságodra. Valóban nagyon nagyszerű. (taps) De ha már Kínán kívül vagy, az ugyanaz, ha itt csinálod jól azokat a dolgokat, amiket csinálnod kellene.

Tanítvány: Üdvözlöm a Mestert. A feltétel nélküli együttműködés Fá-alapelvét úgy értem, hogy úgy kellene cselekednünk, ahogyan a koordinátor előírja. A kérdésem most az, hogy hogyan kellene együttműködnünk, ha egy koordinátor egy döntő pillanatban nem mondja meg, mit kell tenni? (mindenki nevet)

Mester: A koordinátor néha először meg fogja hallgatni, hogy milyen véleményeik vannak másoknak, és aztán majd elfogad egy jó ötletet; ilyesmi is létezik. De léteznek olyan felelősök is, akiknek soha nincs véleményük, saját ötletük, és ebben a pontban még sohasem tettek erőfeszítéseket; ez valóban hiányos valamelyest. A Mester avégett bízott rád olyan sok Dáfá-tanítványt, hogy jól irányítsd őket; ez olyasmi, amit meg kell tenned; ez a te felelősséged. Ha ezt nem csinálod jól, annak közvetlenül a saját művelésedhez van köze.

Tanítvány: A feltétel nélküli együttműködés Fá-alapelve talán azt is magában foglalja, hogy a koordinátornak a döntő pillanatban meglegyen a bátorsága, hogy előírja egy projekt irányát?

Mester: Természetesen ez az eset áll fenn, mert különben hogyan tudnák megvalósítani a jó ötleteiket?

Kezdetben, amikor elindítottam a Shen Yun-t, volt egy sor olyan Dáfá-tanítvány, aki művészettel foglalkozott. Az egyik azt mondta nekem: „Mester, ezt ezen a módon kell csinálni.” A másik úgy vélte: „Mester, ezt másképp kell csinálni.” Ez azt mondta, hogy így volna; az azt mondta, hogy másképp lenne. Amit mondtak, ráadásul kézenfekvőnek hangzott; sok példát is megneveztek. Szinte minden nap jöttek olyanok, akik befolyásolni akartak. Ennél arra gondoltam, hogy én vagyok az, aki ezt csinálja. Bárki is legyen az, és bármit is mondjon, senki sem zavarhat meg. Egészen pontosan tudom, mit a teendő. Ha egy átlagos projekt felelőse lett volna, akkor valóban nem tudta volna többé elhárítani őket. Ó, jaj, némelyek még nagyon uralkodó típusúak is; nagyon nehéz megvédenie magát. Projektkoordinátorként, ha nem tudja az ember, hova megy, akkor valóban semmit sem tud elérni.

Tanítvány: Jelenleg néhány ország még mindig nem igazodik a Shen Yun irányelveihez a pénzeszközök kezelésénél. Kérem, Mester, magyarázza el még egyszer ezt a szempontot.

Mester: A Shen Yun-konferenciát még megtartják; ezt a dolgot jól kellene kezelni. Némely Dáfá-tanítványok nem tartják fontosnak az olyan dolgokat, mint a pénz; a művelés a legeslegfontosabb számukra. De ha az ember hibát követ el ennél a kérdésnél, akkor csak nagyon nehezen tudja majd még művelni magát; a régi erők biztosan fel fognak keresni téged, és el fognak számolni veled, és ezen a vizsgán nem tudsz majd átjutni. Semmi esetre se kövess el hibát ebben a pontban.

Ha az előfeltételek nincsenek rendben, vagy némely tanulók túlbuzgók és észszerűtlenek, vagy ha egy másik projekt nehézségekbe ütközik, és emiatt a Shen Yun pénzét más célra használják fel, akkor ez egy rendkívül komoly dolog. Mert ha Dáfá-tanítványokként igazoljátok a Fát, vagy projektekben vesztek részt, az azt jelenti, hogy a saját művelési utatokat járjátok, és beteljesültök. Abban az esetben, ha ennél nehézségekbe ütköztök, akkor saját magatoknak kell megoldanotok őket. Csupán akkor álltatok helyt a próbán, csupán akkor jutottatok át a vizsgán, nem igaz⁈ Ha az ember legyőzi a nehézséget, hatalmas erény létezik. Feltéve, hogy te mások pénzét költötted el, vagy más emberek pénzét, illetve a Shen Yun tőkéjét sikkasztottad el, akkor az mindazonáltal más – mindegy, hogy hogyan dolgozol egy projektben –, akkor számodra nem létezik hatalmas erény. A régi erők elkapnak a problémádnál: „Te segítesz a Mesterednek, hogy helyreigazítsa a Fát, vagy a Mestered segít neked?” Azonkívül a pénzeszközök mások háta mögötti elsikkasztása, vagy az a tény, hogy az ember még a saját pénzének tartja azt, egy nagy mínusz, egy tabu a művelésben. Ha ezt csinálja, ez egy nagyon komoly probléma. Emiatt gondolom néha úgy, csupán ne kövessen el hibákat ennél. A Mester nem fogja túlértékelni az ilyen dolgokat, és személyesen én sem tartom őket olyan fontosnak. De attól tartok, hogy aki hibát követ el ennél, az hiába művelte magát sok éven át. A régi erőknek mindegy, hogy te sokéves tanuló, új tanuló vagy felelős vagy-e; a régi erők valószínűleg tönkre fognak tenni.

Valójában természetesen nagyon jól csináltátok. A Shen Yun sikere is nagyon megörvendeztetett benneteket; az emberek megmentésének az ereje nagy, és ti mindannyian támogatni akarjátok a Shen Yun-t. Tudom, hogy mindannyian így gondolkodtok.

Tanítvány: A Xi’an városi Dáfá-tanítványok üdvözlik a Mestert.

Mester: Köszönöm nektek. Nem szükséges többé felnyújtanotok az üdvözleteket.

Tanítvány: Újságíró vagyok a tajvani Epoch Times-nál. Idén sok különböző társadalmi rétegből származó emberrel találkoztam, aki kifejezetten azért utazott Tajvanra a szárazföldi Kínából, hogy megnézze a Shen Yun-t. Lelkesek voltak, és szeretnék üdvözölni az együttérző és nagyszerű Li Hongzhi mestert, és kifejezni Önnek a legmélyebb tiszteletüket. Teljes szívükből azt kívánják, hogy Ön visszajöjjön Kínába, és a Shen Yun Performing Arts – olyan hamar, mint lehetséges – visszatérhessen az isteni ihletésű kultúra hazájába.

Mester: Köszönöm nekik. Tényleg azt akartam, hogy a Shen Yun a szárazföldi Kínába menjen, és előadásokat tartson; (taps) csak lássuk, hogy elegendő-e az idő. Ha a szárazföldi Kínába akarunk menni, akkor három vagy négy csoport sem elegendő. A tánctársulatból valaki újabban egy számítást végzett. Azt mondta, ha három csoport tartana előadásokat Kínában, már az is hatvan évbe telne, míg csak minden Dáfá-tanítvány (mind nevetnek) egyszer megnézné. (taps) Tehát a közönség összességében óriási nagy. Természetesen arról van szó, hogy élőlényeket mentsünk meg; ezért a fődolog az, hogy a hétköznapi embereknek kellene megnézniük a Shen Yun-t.

Tanítvány: A pekingi és tianjini Dáfá-tanítványok nevében üdvözlöm a Mestert, és tiszteletteljesen meghajlok előtte.

Mester: Köszönöm nektek; nem szükséges többé felnyújtanotok az üdvözleteket.

Tanítvány: (Mester: A Mesternek szóló üdvözleteket az elején nem olvasom fel többé.) Én egy Dáfá-tanítvány vagyok Changchun városából. Kitartóan végezzük a fa zheng nian⁶-t, legyen az kemény télben, forró nyárban, vagy szélben és esőben. Amíg az üldözés nem szűnik meg, addig nem hagyjuk abba az őszinte gondolatok küldését. Jól végezzük a három feladatot; tisztelt Mester, kérem, nem szükséges aggódnia.

Mester: Köszönöm nektek. (taps) A Mester szülővárosában élő Dáfá-tanítványok nagyon jól csinálták. (taps)

Tanítvány: (Mester: Mit kellene tenni? Még mindig vannak üdvözletek; fel kellene olvasnom őket, vagy nem?) A Liaoning tartománybeli Fushun város Xinbin körzetének Yongling községéből való Dáfá-tanítványok üdvözlik az együttérző és nagyszerű Mestert.

Mester: Köszönöm nektek.

Tanítvány: Hogyan lehet jobban tisztázni az igaz körülményeket az üldözésről a nyugati médiumoknak és az emberi jogi intézményeknek?

Mester: Az igaz körülményeket mindenhol lehet tisztázni, tehát nem csak célzottan a kormányoknak, csoportosulásoknak és így tovább; ne legyenek ilyen gondolataitok. Gyakran pontosan ez a gondolkodás az, amely elzárja a bejáratot. Tudjátok, mi azon vagyunk, hogy embereket mentsünk meg; mit ment hát meg az ember az embermentés során? Az emberszívet. Emiatt csak az emberszívhez, az egyedülálló személyhez forduljatok, és ne egy csoporthoz. Te azt mondod, hogy csak ennek a célcsoportnak akarod tisztázni az igaz körülményeket, és ezt csinálhatod. De ha jó eredményeket akar elérni valaki az emberek megmentésénél, akkor minden embernek kell tisztáznia az igaz körülményeket. Nem probléma bármely társadalmi rétegben tisztázni az igaz körülményeket; az élőlények mind erre várnak.

Tanítvány: Léteznek egyes úgynevezett tanulók, akik már régóta a Dáfá-tanítványok közé keveredtek, és ott szántszándékkal forrongásról és zűrzavarról gondoskodnak. Nem tudjuk, hogyan leplezhetjük le őket, és egyúttal hogyan bánhatunk velük együttérzően.

Mester: Igaz, némelyik jónak találja a Dáfát, és elmenni sem szeretne. De nem műveli magát, hanem csak káoszt szít. Ő saját maga nem tudja ezt. Némely erős emberi érzületekkel rendelkező tanulók még szívesen is hallgatják meg. A fecsegésükkel egy sereg embert vonzanak, aminél minden, amit mondanak, emberi megértésen nyugszik, és nincs a Fában. Ő valóban zűrzavarról és káoszról gondoskodik. Azoknak, akik nem szorgalmasak, de úgy érzik, hogy a Dáfá jó, és nem tudnak nélküle élni – remélem, hogy nem szalasztjátok el hajszálnyira ezt az értékes és több ezernyi éven belüli egyedülálló lehetőségeteket. Műveljétek egyszer valóban komolyan magatokat, úgy kaphattok valamit; akkor nem is vagytok hiába a Dáfá-tanítványok között.

Tanítvány: Ha egy Dáfá-tanítvány nem műveli jól saját magát, akkor nem fogja elérni azt a célt, hogy megmentse az élőlényeket, mindegy, hogy milyen sokat csinált. Ez valóban így van?

Mester: Ez sincs így. Ez egy érvre emlékeztet. Némely emberek, különösen sokan a szárazföldi Kínában, azt mondják: „Ha te saját magad nem tudod jól csinálni, akkor nem kellene másokkal törődnöd.” Ez a mondat helyesnek hangzik. „Igen, helyes, csupán ha te saját magad jól csináltad, akkor hibáztathatsz engem.” Ámde tulajdonképpen ez nem helyes. Nem létezik tökéletes ember. Ha egy területen hiányosságai vannak, talán más területeken egy picikét jobb. Mindegy, hogy kicsoda ő, ha az, amit mond, helyes, akkor hallgatnod kellene rá, teljesen mindegy, hogy jó vagy rossz embernek tartod-e ezt a személyt. Úgy a helyes. Ezért teljesen mindegy, hogy a véleményed szerint jól vagy rosszul csináltad-e a művelés közben, neked tisztáznod kell az igaz körülményeket. (taps)

Tanítvány: A Hebei tartománybeli Tangshan városból való összes Dáfá-tanítvány üdvözli a Mestert. 1999. július 20. óta országszerte ez a legsúlyosabb üldözésnek kitett régió. Az utóbbi évben ismét kétszer zajlott az üldözés nagy területen; ez nagy veszteséghez vezetett az élőlényeknél. Kérem a Mestert utalásokra.

Mester: Ha erről beszélünk, túl sok ilyen dolog létezik. Valójában ez mindenhol ugyanaz Kínában. Az úgy van, ahogy a Mester az előbb mondta, ha mi, Dáfá-tanítványok még erősebb őszinte gondolatokkal rendelkezünk, és mindannyian képesek vagyunk művelőként viselkedni e közben az üldözés közben, és kevesebb emberi ragaszkodásunk van, akkor az üldözés is kevesebb lesz.

Minél több emberi ragaszkodás létezik, annál gyakrabban merülnek fel nehézségek. Némelyek még mindig nem tanultak semmit belőle. Éppen most jutott ki a munkatáborból, már megint különböző emberi ragaszkodások jöttek fel; újra megmutatkozik az érvényesülési vágy. Ez aztán problémákat hozhat magával, nem igaz⁈ Nemcsak ő saját maga visel el szenvedést, hanem az egész környezetet is befolyásolja. Én mondom nektek, ha minden Dáfá-tanítvány jól tudná csinálni, akkor ez az üldözés már nem létezne tovább, és már régen véget ért volna. (taps)

Tanítvány: Némely területeken a Dáfá Egyesület egyetlenegy felelőse több felelős pozíciót tölt be. Az Epoch Times⁷, az NTD, a Dáfá Egyesület és az igaz körülmények tisztázására létrehozott csoport minden dolgánál őt kell megkérdezni.

Mester: Igen, némely területeken így van. Ha valóban munkaerőhiány van, akkor semmit sem lehet mondani ellene. De némely területeken valóban létezik probléma ebben a pontban. Mesterként éppen most úgy gondolom, ha valaki helyettesíteni tudna, akkor én sem csinálnám saját magam a Shen Yun-t. A Fá-igazolásnál hagynom kell minden Dáfá-tanítványt a saját útját járnia, és lehetővé kell tennem neki, hogy hatalmas erényt kapjon. Ha valaki mindent a kezébe vesz, és túl sok lesz, akkor nem feltétlenül tud mindent jól elintézni. Másképpen mondva talán van néhány ragaszkodásod; ezért csinálod így? Ez egy olyan probléma, amelyet nem sikerült legyőznöd a művelésben. Én el merem engedni; egyszerűen mindent el merek engedni. Lényegében az emberek megacélozásáról van szó. Miért nem engedi el az ember? Mindannyian művelők; a Fá itt van. Mitől fél az ember? Én merem hagyni, hogy mindent mások tegyenek meg. Miért is ne? A Mester eredeti kívánsága az, hogy mindenkit megacélozzon. Miért nem hagyod, hogy mások tegyék meg és intézzék el? (taps)

Tanítvány: A heilongjiangi Dáfá-tanítványok hiányolják a tisztelt Mestert. Minden nehézséget le fogunk győzni, és jól fogjuk elvégezni a három feladatot. A Shen Yun a Mester személyes irányítása alatt világszerte az első számú show lett. Úgy gondoljuk, hogy a mostani legmagasabb mércénkkel kellene támogatnunk a Shen Yun-t.

Mester: Ó, a Shen Yun DVD-ről van szó. A szárazföldi Kínában élő Dáfá-tanítványok még kiválóbban szeretnék elkészíteni a DVD-tokot. Ezt a saját képességek, és a saját adottságotok szerint kell tenni. Mivel a tanulók többsége nem áll jól anyagilag – ha mindannyian így tennének, akkor az befolyásolhatná a normális életüket. Némely tanulók még akkor is szeretnék anyagilag támogatni a Shen Yun-t, ha emiatt nem lenne többé mit enniük és inniuk. De nem kellene nehézségeket okozni a tanulóknak. Tudjátok, hogy a tanulóktól származó adományokat sem a Shen Yun nem fogadja el, sem a Hegyen nem fogadják el. De egyre újra léteznek adományok, és ezeket is egyre újra visszaküldik. Csak az üzletemberek és a nagyon jómódúak adományait fogadják el. A normál dolgozóktól nem fogadnak el adományokat.

Tanítvány: A szárazföldi Kínában létező körülményeknél mi a különbség az észszerűség és a félelem között?

Mester: Ha te valóban egyáltalán nem félsz a szárazföldi Kínában létező körülményeknél, az rendkívül nagyszerű. Valójában ott a régi erők hozták létre a terror környezetét. Ez a Dáfá-tanítványok mostani állapotára is vonatkozik. Ha nem félsz, akkor azt gondolják, hogy ez nem elég a vizsgára. Ha nem félsz, akkor hiába tettek meg mindent, nem igaz⁈ Egyszerűen félelmet akarnak kelteni benned. Egy ilyen utálatos környezetben fog megmutatkozni, hogy meg mered-e tenni az emberek megmentésének a dolgát. Tehát így csinálják ezt.

Némely tanulóknak több őszinte gondolatuk van, tehát kevésbé félnek; így őszintébben és nagylelkűbben cselekednek. Némelyek jobban félnek, így rosszabbul cselekednek. Szórványosan olyan emberek is léteznek, akik egyáltalán nem félnek. Némely területeken viszonylag laza a helyzet, akkor több ilyen tanuló létezik. Azokon a területeken, ahol sok a gonosz, és nagyobb a nyomás, kevesebb ilyen tanuló van. Ez nem jelenti azt, hogy nálad nem megy többé, ha félsz. Arról van szó, hogy az ember hogyan tudja legyőzni a félelmét, és hogyan végezze jól a három feladatot több őszinte gondolattal. Akkor nagyszerű ez. (taps) Teljesen mindegy, mennyire féltek, át kell vennetek a felelősséget az élőlények megmentéséért, és meg is kell tennetek. Így nagyszerű ez.

Tanítvány: Pillanatnyilag még sok embert nem mentettek meg. Kérem a Mestert, hogy még egyszer magyarázza el, milyen fontos az, hogy arra használjuk az időt, hogy tisztázzuk az igaz körülményeket, és meggyőzzük az embereket a „három kilépésről”.

Mester: Úgy gondolom, nem szükséges túl gyakran elmagyarázni a fontosságot. Az emberek megmentése a te felelősséged; minden Dáfá-tanítványnak ezt kell tennie. Te azt mondod: „Én nagyon jól műveltem saját magamat, minden nap olvasom a könyveket, a gyakorlási időm is nagyon hosszú.” De én azt mondom, hogy ez nem a Dáfá-tanítványok művelése a Fá-helyreigazítás közben. Te nem művelted magad ennél. Miért? Mivel a Dáfá-tanítványok nem hasonlók a korábbi szerzetesekhez, akik csak az egyéni beteljesülésre törekedtek. A Dáfá-tanítványoknak van egy küldetésük, és pontosan ezért nevezik őket Dáfá-tanítványoknak. Nem az egyéni beteljesülés a cél, hanem nagyszámú élőlényt kellene a beteljesüléshez vezetned. Ezért kell megtenned. (taps)

Tanítvány: Azoknak a művelőtársaknak, akik átélték a gonosz általi üldözést, és azoknak, akik már régóta Kínán kívül élnek, különböző gondolkodás-, illetve cselekvésmódjuk van.

Mester: Valóban. Észrevettem, hogy azok, akik a szárazföldi Kínából az USA-ba jöttek, még mindig félnek, amikor végigmennek az utcán, és nyugati rendőröket látnak; és amikor azt mondják: „Fálun Gong”, aggódnak, hogy mit gondolhatnak mások. Még mindig nagyon félnek. Odaát már régóta egy olyan környezetben éltek, ahol az emberek kapcsolatai eltérnek az emberi normától; ezért vezet a gonosz pártkultúrából származó viselkedés és gondolkodás ahhoz, hogy ezek az emberek másképp viselkednek.

A Kínán kívüli Dáfá-tanítványok, akik már hosszú ideje itt élnek, már elfelejtették, hogy a Kínában élő emberek másak. És különösen ezekben az években mutatkozik meg a különbség még feltűnőbben, úgyhogy azon tűnődnek, hogy miért olyan furcsák ezek az emberek, akik a szárazföldi Kínából jönnek. Mindenekelőtt amikor félnek, és a beszédnél úgy kerülgetik a témát, mint macska a forró kását, akkor a Kínán kívüli tanulók azt gondolják, hogy kémek lehetnének. Valóban így gondolják. Gyakran magyarázom el nekik, hogy a szárazföldi Kínában élő emberek az üldözés hosszú ideje után és a pártkultúra környezetében eltöltött hosszú idő után lettek olyanok, hogy már nem merik megosztani valakivel a valódi gondolataikat; ez nem normális. Mindazonáltal ez abban rejlik, hogy a kínai társadalomban felkapják mások hibáit és tévedéseit, hogy megbélyegezzék és leverjék őket. Kínán kívül nem létezik ilyesmi, és az emberiség történetében sem létezett soha. Csak a gonosz Kínai KP társadalmában létezik ez. Kínán kívül, ha két ember, aki még csak nem is ismeri egymást, együtt van, akkor mindent elmesél a családjáról, éspedig teljesen nyíltan és természetes módon.

Néha a szárazföldi Kínában élő kínaiak azon tűnődnek, hogy a külföldiek hogyan lehetnek olyan ostobák, hogy mindarról beszélnek, ami a családjukban történik. De hát ez a normális emberi viselkedés, vagy talán nem⁈ A kínaiak azok, akiket a gonosz párt kultúrája, ez a társadalom megváltoztatott a sok politikai kampány közben; folyamatosan elrejtik a gondolataikat, és mindentől félnek. Ez az aljas Kínai KP valóban túl gonosz! (taps)

Tanítvány: Az angliai tanítványok több mint tíz éve békésen tiltakoznak a kínai konzulátus előtt. Jelenleg a tanítványok között különböző felismerések vannak erről.

Mester: Úgy gondolom, hogy jóváhagyok mindent, amit a Dáfá-tanítványok azért tesznek, hogy igazolják a Fát. Ehhez tartozik az is, hogy csendesen meditálnak a konzulátus előtt; hogy segítenek a világon élő embereknek, hogy tudatában legyenek ennek, és megértsék ezt; és hogy megmutatják a járókelőknek, hogy ezt az embercsoportot üldözik. Arról van szó, hogy leleplezzék a gonoszt. Úgy találom, hogy nagyon jól csinálták, és meg is kell tenni. (taps) Egész idő alatt jóváhagytam ezt az eljárási módot, és az emberek észre fogják venni, hogy ez egyetlen más ország konzulátusánál sem történik meg. Ez csak a Kínai KP gonosz, gazember rezsimjével történik meg. Mindig jóváhagytam ezt az eljárást.

Tanítvány: Ha Kínában a gyakorlóknak⁸ testi panaszaik vannak, akkor legtöbbször a régi erők tényezőin keresztüli üldözésről van szó, és mi őszinte gondolatokkal állunk ellen neki, és magunkba nézünk. Miután külföldre jöttem, hallottam, hogy a művelők a testi panaszoknál azt mondják, hogy ez karma-eltávolítás volna. A Fá-alapelvek szemszögéből ezt nem értem olyan jól.

Mester: Egy gonosz környezetben, mindenekelőtt Kínában, sok gonosz dolog létezik más dimenziókban, ami üldöz téged. Kínán kívül nem létezik olyan sok gonosz tényező, és a nyomás már nincs ott. Jelenleg viszont mindegy, hogy a karma eltávolításáról vagy gonosz tényezők beavatkozásáról van szó, mert mindez a régi erők műve, és ugyanaz, csak különböző módon fejeződik ki. Ellene vagyok mindannak, amit a régi erők tesznek, és semmit sem ismerek el belőle; még kevésbé kellene a Dáfá-tanítványoknak ilyen szenvedést elviselniük. (taps)

Tanítvány: 2010-ben kaptam meg a Fát. Ma vagyok először egy Fá-konferencián, és már megvan az a szerencsém, hogy láthatom a Mestert. Kérem, engedje meg, hogy átadjam a nővérem és a lánya üdvözletét.

Mester: Köszönöm, köszönöm. (taps) A Mester tudja.

Tanítvány: Mester, szívesen szeretném megtudni, miért utasították el egyes Dáfá-tanítványok menedékjog iránti kérelmét, akiket Kínában nagyon erősen üldöztek, és akik az USA-ba jöttek.

Mester: Erre két ok létezik. Az egyik az, hogy talán még léteznek olyan dolgok a szárazföldi Kínában, amelyeket meg kell tennetek, de még nem tettétek meg. Talán léteznek még ott olyan emberek, akiket meg kellene mentened, de még nem mentetted meg? Itt csak a Fá-alapelvekről beszélek. Ez nem vonatkozik a te esetedre. A másik ok az, hogy az amerikai bevándorlási tisztviselők – ahogy tudjátok – nagyon közvetlenek, amikor kérdéseket tesznek fel. De mi, kínaiak, nem fejezzük ki magunkat ilyen közvetlenül. Kínában mindannyian megértik, mihelyt megkapták az általános elképzelést: „Ó, így van ez.” De a nyugati társadalomban élő emberek nem így gondolkodnak. Ezért a dolgok gyakran nem mennek olyan simán, és néha ez bosszantja a bevándorlási tisztviselőket: „Miért nem ad nekem világos választ?” Azt gondolják, hogy azért habozol és tétovázol, mivel hazudsz, de te nem teszed ezt. Arról az útról és módról van szó, hogy hogyan fejezed ki magad, hogyan gondolkodsz és értesz meg dolgokat, valamint a nézeteidről. Itt valóban léteznek különbségek. Ezért válaszolj olyan közvetlenül, ahogy lehetséges. Természetesen létezik még egy további döntő ok, éspedig a személyes művelési állapot.

Tanítvány: A médiumaink most hétköznapi embereket alkalmaznak, akik elintézik a konkrét munkát. Lehet az, hogy ezáltal a Dáfá-tanítványaink jó ötleteit, amelyek az erőforrások megosztásából származnak, továbbadják a hétköznapi emberek társadalmának?

Mester: Ha rosszak vagytok a hirdetéseladásban, akkor talán nem nagy probléma néhány hétköznapi embert alkalmazni a hirdetéseladásra és a marketingre. De más dolgoknál, ha a hétköznapi ember ugyanabban az irodában ül, akkor nagy problémák adódhatnak. Jócskán lehetséges, hogy sokan azt feltételezik, hogy ő is Dáfá-tanítvány, és következésképpen nem figyelnek arra, hogy mit mondanak. Természetesen ennél aztán létezik egy különbség, hogy hogyan értik meg a dolgokat. És ha ennek a személynek kétes háttere van, akkor az még problémásabb. Mert a gonosz párt mindent, aminek a Fálun Gonghoz van köze, hírszerzési információnak tekint. Ezeket a dolgokat tehát nehéz kezelni. Ezért, ha hétköznapi embereket alkalmaztok, nem kellene velük együtt lennetek. Adjatok nekik egy másik helyiséget; így minden Dáfá-tanítvány tudhatja, ki hétköznapi ember és ki Dáfá-tanítvány. Különben minden összekeveredne.

Tanítvány: Én Északkelet-Kínából származó Dáfá-tanítvány vagyok. Még mindig sok Dáfá-tanítványt üldöznek Kína börtöneiben és munkatáboraiban. Mit tehetünk, hogy még jobban segítsünk a művelőtársainknak?

Mester: Mindenkinek megvan a saját útja a műveléshez. Dáfá-tanítványként természetesen helyes, hogy elgondolkodtok azon, hogyan segíthettek a művelőtársaitoknak, hogy kevésbé üldözzék őket. De hogyan tudjátok ezt konkrétan megcsinálni, az ennek a személynek a művelési állapotától függ. Ha a művelési állapota jó, akkor könnyebb segíteni neki; ha nem jó, akkor nem könnyű. Csak azt mondhatom, hogy a lehetőségeitek keretén belül a legjobbat kellene kihoznotok magatokból, hogy megtegyétek azt, amit tennetek kell. Valójában a Dáfá-tanítványok az egész világon azon dolgoznak, hogy leleplezzék a gonoszt és gátat vessenek neki.

Tanítvány: Hogyan használhatják fel maguknak a Dáfá-tanítványok a társadalom médiumait?

Mester: Jól felhasználni a hétköznapi emberek médiumait? Hadd fejezzem ki így: a Dáfá-tanítványok ügyei a mi dolgunk – nekünk magunknak kell elintéznünk őket. Ha mi ennél a hétköznapi emberek médiumaira hagyatkoznánk, akkor ezek a médiavállalatok túl nagy hatalmas erényt kapnának. Mint tudjátok, néhány újságnak nagy befolyása van. Ha most egy újság felfedné az igazságot a Fálun Gong üldözéséről, és az elejétől a végéig teljesen világosan beszámolna róla, akkor ti ezt biztosan jó dolognak tartanátok; sok ember is egyszerűen nagyszerűnek találná. De a régi erők semmiképpen sem hagynák jóvá ezt, mert az tönkretenné az általuk létrehozott környezetet. Azt gondolnák, hogy a Dáfá-tanítványok levizsgáztatására szolgáló úgynevezett környezet tönkremenne, ezért semmi esetre sem engednék meg. Ezért a hétköznapi emberek médiumai mindezekben az években nem számoltak be erről. Már régóta tudomásom volt ezekről a dolgokról, ezért sohasem kértelek meg benneteket, hogy így tegyétek. Mert mihelyt ezt csináljátok, a tudósítás negatívra sikerül.

Természetesen néhány újságíró látta a Shen Yun-t, vagy a Dáfá-tanítványokkal való kapcsolatok révén megtudta az igaz körülményeket; ebben az esetben máshogy néz ki a dolog. Néha talán létezik néhány cikk, és ez természetesen rendben van; sőt, nagyszerű. Csak azt lehet mondani, hogy ez a személy kiváló, és jövőt választott magának. Csak így lehet mondani. De ha azt akarjátok, hogy az ilyen dolgok nagyobb mértékben történjenek meg, vagy az emberek részletesen tudósítsanak rólunk, akkor ez az utóbbi években még nem történt meg. Tehát az nincs úgy, hogy nem lettetek volna képesek arra, hogy megtegyétek, vagy a Mester nem engedné meg; ez azért van így, mivel a régi erők korlátozzák a hétköznapi emberek társadalmát.

Tanítvány: Az utóbbi időben néhány gonosz zavarás adódott Hongkongban. Ezt a hongkongi Dáfá-tanítványok többségének az emberi ragaszkodásai okozták? Vagy léteznek más okok?

Mester: Ne hibáztassátok kölcsönösen egymást, ha problémákba ütköztök. Gondolkodjatok csak el nyugodtan azon, hogy Hongkong a gonosz párt frontvonala, és éppen valamivel a fogain kívül található. Amikor ott leleplezik a gonoszt, annyira tele van gyűlölettel, hogy a fogcsikorgatástól a fogai a gyökerükig fájnak. Nem lenne normális, ha nem tenne ilyen gonosz dolgokat. De a Dáfá-tanítványok nagyszerűek. Mindezekben az években mindig nagyon jól csináltátok, és elértétek, hogy az ilyen körülmények ellenére rendkívül erőteljesen leplezzétek le a gonoszt. Ámbár a párt annyira tele van gyűlölettel, hogy fájnak a fogai, semmit sem csinálhat. A legújabb őrületében nem akarja megőrizni sem az „egy ország, két rendszer” elvét, sem a látszatot. A világon élő emberek mind látták, hogy a párt elveszíti az eszét, és újból ezt az aljas őrületet hajszolja.

Ebben a pillanatban nyugodtaknak és észszerűeknek kell lennünk. Ez egy olyan hely, amelyet korábban azért alakítottak ki a Dáfá-tanítványok számára, hogy tisztázzák az igaz körülményeket. Tarthatna-e tehát sokáig ez az őrület? Nem tarthat sokáig. A régi erők ezt néhány emberi ragaszkodás miatt is rendezték el. Ha valakinek problémája van, az a személyes művelésének a kérdése; ha viszont sokaknak vannak problémáik a művelésben, akkor nagy terjedelemben lépnek majd fel nehézségek. Ezért az ilyen dolgoknál feltétlenül meg kell őriznetek a nyugalmatokat. A Mester figyelemmel kíséri ezt a dolgot, és én figyelemmel kísérem a Dáfá-tanítványok lelkiállapotát és azt, hogy minden egyes valaki hogyan jár el ezekkel a dolgokkal.

Tanítvány: Némely tanulók hamis jingweneket terjesztenek mindenütt. Hogyan kellene eljárnunk ezzel, ha beléjük ütközünk?

Mester: Ha te, egyedi személyként, nem hallgatsz rájuk, és nem olvasod őket, akkor ennyi volt. Tudják, hogy hamisítványról van szó, és hogy a Minghui honlap ezt már többször közzétette, és írt a problémáról – miért hagyják akkor, hogy ennek ellenére ez magával ragadja őket?

Gondold csak át, mi az oka annak, hogy ezek a dolgok felbukkanhatnak a tanulóink között? Nem azon múlik, hogy némelyek szívesen hallgatnak pletykákat? Ez az emberi szív ragaszkodása. A régi erők tehát ezt az emberi ragaszkodást célozzák meg, és úgy gondolják, hogy ő nem fog megváltozni, és nem fogja elengedni ezt a ragaszkodást, ha nem esik el erősen; emiatt akarják elbuktatni. Ezért veszik rá az ilyen embereket arra, hogy pletykákat terjesszenek. Azok, akik ilyen pletykákat terjesztenek, maguk is nagyon érdeklődnek a pletykák iránt; ezért teszik ezt.

Nem estek már el néhányan? Évek hosszán át a földön feküdtek, és nem tudtak többé felállni. Végül megértették, és keservesen megbánták. A Mester nem ismeri el az ilyesmit, mindazonáltal a gonosz csak azért merte ezt megtenni, mivel te megengedted neki, hogy kihasználjon egy rést, és ezáltal birtokába tudott keríteni egy alapelvet. Ha korábban elengedted volna ezt a ragaszkodást, akkor nem léteztek volna ezek a veszteségek. Különösen akkor, ha egy ilyen nagy csoportban műveled magad. Avégett hogy valaki sikeresen művelhesse magát a múltban, a művelésnél különböző módszereket alkalmaztak arra, hogy eltávolítsák a különböző emberi ragaszkodásokat. Ha a Dáfá-tanítványoknak hiányosságaik vannak, akkor a gonosz meg fogja célozni a ragaszkodásukat, és problémákat fog okozni. Néha a gonosz azt célozza meg, amitől félsz, és gondoskodik róla, hogy megtörténjen, vagy létrehozza azt, aminél a gondolataid időznek.

Tanítvány: Hogyan vehetjük rá azokat a tanítványokat, akik nem voltak szorgalmasak, vagy leestek, hogy újra visszajöjjenek?

Mester: Tisztázhatod neki az igaz körülményeket, éspedig pontosan úgy, mint valakinek, aki még nem tanulta a Fát. Mert ha leesett, akkor még csak a Lunyu-t sem tudja többé felmondani; egy mondatra sem fog emlékezni többé a Dáfá-könyvekből. Ha valóban vissza akar jönni, akkor újra elölről kell kezdenie, éspedig teljesen elölről.

Tanítvány: Némely tanítványok nem fektetnek hangsúlyt a könyvekben szereplő írásjegyek kijavítására. Hogyan hagyhatunk ilyen könyveket a jövőbeli nemzedékekre?

Mester: A jövőbeli nemzedékek dolgaival a Mester törődik. Mindazonáltal a Dáfá-tanítványoknak jól kell csinálniuk azt, amit meg kell tenniük.

Tanítvány: Egyes Kínában élő tanítványok nagy erőfeszítéseket tesznek, mindazonáltal nagyon ragaszkodnak a személyes megértésükhöz.

Mester: Ez igaz. Miért olyan heves hát az üldözés Kínában? Az egyik ok abban rejlik, hogy némelyek túl erős emberi ragaszkodásokkal rendelkeznek. Már mondtam, ha csoportként dolgoztok együtt, egyikőtök ötletei sem lehetnek teljesen tökéletesek. A társadalom folyamatosan változik, a helyzet is változik, és az embereknek ma ez a trendjük, holnap pedig egy másik. Ez egy változásban levő társadalom; tehát ne ragaszkodj ahhoz, hogy a saját ötleteid tökéletesek. Amíg el lehet érni valamit, addig együtt és erőteljesen kellene síkraszállnotok érte. Ha úgy találod, hogy valamelyik terület nem tökéletes, akkor tedd tökéletessé; akkor ez nagyszerű. Ez pontosan az, amit az istenségek látni akarnak; ez az, amit egy művelőnek tennie kell. (taps) Nem arról van szó, hogy melyik ötlet vagy kinek az ötlete tökéletes és nagyszerű. Ha valóban keresztül tudod vinni az akaratodat, akkor ez pontosan az, amit az istenségek nem akarnak; a Mester sem szeretné ezt látni. Azonkívül a régi erők úgy gondolják, hogy minél hiányosabb egy ötlet, annál jobb. Egyszerűen csináld! És ha minden lehetséges hiba felbukkan, és te képes vagy kijavítani ezt, akkor az nagyszerű. Egy ilyen helyzet mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy közösen műveljék magukat. Így látják ezt a régi erők.

Tanítvány: Némely művelők teljes munkaidőben dolgoznak a médiumoknak, és nincs bevételük, hogy fedezzék a megélhetésüket. Némely médiumok fizetnek egy keveset a megélhetésért, aminél ezt a pénzt a tanulók adományozzák. Egyes művelők arra a belátásra jutottak, hogy ennek a támogatásnak az elfogadása nincs összhangban a Mester által a fizetések kifizetéséről tanított Fával. Ezért nem dolgoznak többé a médiumoknál, hanem a hétköznapi emberek között vállaltak munkát. Most az igaz körülmények tisztázására szolgáló más projektekben vesznek részt. Most én is az előtt a kérdés előtt állok, hogy el kellene-e fogadnom ezt a juttatást, vagy sem. Hogyan kell ezt megérteni?

Mester: Néhány médium az én engedélyemmel fizet támogatást. Hogyan kellene mennie annak, hogy – olyan gyorsan, mint lehetséges – anélkül tegyél sikeressé egy médiavállalatot, hogy jövedelmed lenne? Hogyan működhet ez teljes munkaidős alkalmazottak nélkül? A kezdeti szakaszban ez még rendben van. Ha például az NTD most kezdi, és jó eredményt kellene elérnie, akkor a körülmények miatt rendben van, hogy ebben a szakaszban ilyesmit tegyenek; de ezt nem fogják sokáig így csinálni. Az új felelős sem fogja hagyni, hogy ez sokáig így folytatódjon.

Tanítvány: Néhány Kínában élő sokéves tanuló már régóta nem szorgalmas többé, és még a művelést is feladta; mit kellene tennünk?

Mester: Ennél a művelésről van szó. Ti nem tudjátok, hogy a régi erők pontosan azokat akarják kiszűrni, akik nem haladnak előre szorgalmasan, és nem tudják megcsinálni. Korábban azt mondták, hogy a művelés hasonlít az aranymosásra; amikor a homokot kiszitálták, csak még az arany marad. Nem létezik talán az a mondás, hogy „nagy hullámok mossák a homokot”? Heves szelek és nagy hullámok mossák el teljesen a homokot, és ami megmarad, az arany.

Valójában úgy gondolom, hogy ebben a történelmi időszakban minden lénynek alapvető döntést kell hoznia a létezéséről. Ha valaki nem akarja többé művelni magát, az teljesen kizárólag az ő dolga. Egy őszinte művelési útnál senkit sem kényszerítenek, hogy művelje magát. Ha a szíve nincs annál, az nem igazi művelés, még akkor sem, ha ez az ember művelők között tartózkodik. Ezért mondtam mindig, ha te műveled magad, akkor a mesteredként én törődöm veled; ha nem műveled magad többé, akkor egyszerűen elmehetsz. Ha a személy nincs szívvel-lélekkel azon, akkor nem fog működni.

Tanítvány: A gonosz párt most kevesebb Dáfá-tanítványt küld munkatáborokba, viszont többet börtönökbe, és a szabadságvesztések is hosszabbak. A gonosz megint új fordulót kezd el?

Mester: A csomagolás más lett, de a tartalom nem. A gonosz kimerítette a trükkjeit, és már minden gonosz taktikáját megmutatta az embereknek, éspedig célzottan az emberi ragaszkodásokra.

Tanítvány: Néhány évvel ezelőtt a Mester egy Fá-magyarázatban azt mondta⁹, hogy a Kínán kívül élő Dáfá-tanítványoknak nem kellene visszatérniük oda. Utazhatunk most már Kínába?

Mester: Te a gonosz feketelistáján vagy, és ha visszatérsz Kínába, biztosan fel fognak keresni. Ha hagynak visszatérni, akkor két okból: egyrészt, hogy úgynevezett hírszerzési információkat kapjanak tőled, és másrészt, hogy ügynöknek nyerjenek meg téged. Máskülönben nem hagynának visszatérni. Ezért, ha valaki visszajön egy kínai utazásról, a művelőtársai már nem bíznak benne. Azt gondolják: „Hiszen nem tudom, mit csináltál Kínában.” Mindenki így gondolkodik. Valóban ilyen problémákkal akarod megterhelni magad?

Tanítvány: Újabban egy rendkívül gonosz munkatábort hoztak napvilágra. Hétköznapi emberek is adtak ki könyveket, hogy leleplezzék az ebben a munkatáborban elkövetett bűnöket. Azonkívül hétköznapi emberek és a médiumaik interjút akarnak készíteni néhány Kínában élő tanulóval, akit a munkatáborban üldöztek. Némely Kínában élő tanulók is készek arra, hogy előlépjenek és leleplezzék a gonoszt. Szeretném megkérdezni a Mestert, hogy ez helyénvaló-e ebben az időpontban.

Mester: Természetesen helyénvaló; miért ne kellene pellengérre állítanunk őket? (taps) A Kínán kívüli tanulók ezt nyomatékosan megtehetik, de a Kínában élő tanulóknak ügyelniük kellene a biztonságukra. Sohasem ismertem el ezt az üldözést, és a régi erők módszereit sem ismerem el; sohasem fogom elismerni őket. (taps)

Tanítvány: A Minghui honlap folyamatosan tesz közzé cikkeket, hogy megállítsa a Fát szabotáló cselekedeteket, de néhány Kínában élő tanuló még mindig nincs tisztában ezzel.

Mester: Igen, őket a gonosz irányítja, és ráadásul ellenzik a Minghui honlapot. Tudjátok, miért teszek közzé információkat a Minghui-on? Azért, hogy elmondjam nektek, hogy megbízható, és egy olyan platform, amelyen a Dáfá-tanítványok kommunikálhatnak egymással. Vagy másképpen mondva a Mester is figyel rá, úgy, hogy ne adódjanak nagyobb problémák.

Tanítvány: Néhány Kínában élő művelő közösen végzi a gyakorlatokat a nyilvánosság előtt. Ez már emberrablásokhoz¹⁰ vezetett, de ők nem tisztázzák aktívan az igaz körülményeket.

Mester: Az, hogy nem tisztázzák az igaz körülményeket, és nem oldják meg a problémákat, helytelen. Ha a feltételek adottak, senki sem törődik azzal, ha a tanulók nyilvános helyen végzik a gyakorlatokat némely területeken. De más területeken nem kellene vakon utánozni azt. Ha a helyzet még mindig meglehetősen gonosz, akkor nem kellene megtennetek, különben veszteségekhez fog vezetni.

Tanítvány: A Minghui honlapon csak körülbelül 500.000 Dáfá-tanítvány adott le egy komoly nyilatkozatot. Léteznek még sokan, akik hibásan csináltak valamit, de még nem nyilatkoztak erről? Hogyan segíthetünk nekik jobban?

Mester: Egyszerűen csináljátok jól azt, amit a Dáfá-tanítványoknak tenniük kellene. Mihelyt egy művelő valóban leesett, pontosan úgy kell tisztáznotok neki az igaz körülményeket, mint egy hétköznapi embernek. Ne tekintsétek őt többé művelőnek. Ha azt gondoljátok, hogy ugyanaz a megértése, mint nektek, akkor tévedtek. Mihelyt leesett, ő semmivel sem másabb, mint egy hétköznapi ember; ezért pontosan úgy kell tisztáznotok neki az igazságot, mint egy hétköznapi embernek. Egyszer már mondtam nektek, ha egy művelő felhagy azzal, hogy művelje magát, akkor teljesen kitörlik a Fát az emlékezetéből. Tehát nem fog emlékezni semmire. Ha aztán újra művelni akarja magát, akkor újra teljesen elölről kell kezdenie.

Tanítvány: A felolvasott kérdések mellett a Fá-konferencia szervezőcsapata még sok cédulát kapott a világ minden tájáról érkező tanulóktól, amelyeket később továbbad a Mesternek.

Mester: Ezt az üzenetet a szervezőcsapat írta nekem. Egy csomó üdvözlet van rajtuk, amelyeket összefoglaltak. Felolvasom egyszer nektek. A következő helyekről való Dáfá-tanítványok: a Shanxi tartománybeli Taiyuan, Peking, a Hunan tartománybeli Zhuzhou, a Sichuan tartománybeli Chengdu, Jinzhou, a Heilongjiang tartománybeli Jixi, Nanyang, Fushanqu, a Hebei tartománybeli Baoding, Shanxi tartomány, Yushan, Shenzhen, a Guangxi tartománybeli Liuzhou, Shijiazhuang, Panjin, Makaó, Jinan, a Hebei tartománybeli Tangshan, a Shandong tartománybeli Liaocheng, Shenyang, Anhui, Shaanxi, Yunnan tartomány, Suzhou, Changchun, Heilongjiang, Lingyuan, Weifang, Mudanjiang, a belső-mongóliai Chifeng, Shandong, Yunnan, a Hunan tartománybeli Pingjiang, a Hebei tartománybeli Pingshan, Chengde, a Hubei tartománybeli Wuhan, Sanghaj, a Shanxi tartománybeli Jinzhong, Yuci, Guangzhou, Hunan, a pekingi Űrhajózási Minisztérium, a Wuhan városi Hongshanqu, a Hubei tartománybeli Huanggang, Wuxue, Macheng, Huangshi, Xishui, Xinjiang, a Hebei tartománybeli Langfang, Zhejiang, Panzhihua, a Sichuan tartománybeli Leshan, a pekingi egyetemek, Jiangsu, Liaoning, Fujian, Dalian, Tianjin, Henan, Datong, a Sichuan tartománybeli Deyang, Zhangjiakou és Gansu – üdvözlik a Mestert.

Mester: Köszönöm nektek mind. (taps) Itt van még egy, amit a szervezőcsapat foglalt össze; egy további rész ezekből. A következő helyekről való Dáfá-tanítványok: Japán, Los Angeles, Ausztrália, Románia, Hollandia, Norvégia, Hawaii, Vancouver, Irán, Dubaj, Új-Zéland, Vietnám, Dél-Korea, Olaszország, Franciaország, Anglia, Spanyolország, Malajzia, Sydney, Tajvan, San Francisco és New York – üdvözlik a Mestert. Köszönöm nektek mind. (taps)

Ez minden, amit pillanatnyilag mondani szeretnék. Ma több mint 8000 ember vesz részt a konferencián. Ha mindenki felnyújtana egy cédulát, biztosan nem tudnám mindet felolvasni. Bárhogy is legyen, azok a kérdések, amelyeket éppen most válaszoltam meg, talán jellemzőek voltak, és remélem, hogy mindenki tanult belőlük valamit. Minden alkalommal, amikor Fá-konferenciát szervezünk, és az idő engedi, a Mester ezt így fogja csinálni, és meg fogja próbálni, hogy lehetőleg sokat válaszoljon meg a kérdéseitekből. De mindegy, hogy mit, és mindegy, hogy mennyit mondok, a gyakorlatban még mindig saját magatoknak kell megcsinálnotok, és saját magatoknak kell művelnetek magatok. A Mester csak irányító szerepet tölthet be. Természetesen a művelésnél még mindig az érvényes, hogy a művelés egyvalakitől saját magától függ, a művelési energia pedig a mestertől – ez biztos. Tehát ha problémákba ütközöl, ha a hétköznapi emberek közötti folyamatosan változó dolgokkal találkozol, akkor rajtad, saját magadon múlik, hogy kezeld őket.

Ennyit mára. Remélem, hogy jól járjátok az út utolsó darabját. Valóban nem marad többé sok idő. Bármikor véget érhet, és a következő lépés is bármikor elkezdődhet. Köszönöm nektek mind. (Minden tanítvány feláll és hosszan, erőteljesen tapsol.)