Üdvözöllek benneteket! (taps) Megint nem láttuk egymást egy idő hosszán át. Éppen azért, mivel a jelenlevőink egy része új tanuló, az ilyen Fá-konferenciák nagyon értékesek számukra. A Fá-konferenciák szükségesek a megemelkedésükre, és alkalmasak arra, hogy bátorítsák őket. Ezért rendezzük ezeket a Fá-konferenciákat. Ez után a chicagói Fá-konferencia után a középső régióban meg kellene szervezni a Fá-tanulást, Chicagóval központként; ezt szükségesnek tartom. Egyidejűleg kihasználom ezt az alkalmat, hogy lássalak egyszer benneteket. Miközben beszámoltok a tapasztalataitokról, én is szeretném hallani egyszer, hogyan emelkedtek meg, és a művelési folyamatban milyen felismeréseitek vannak ebben az időben. Tegnap egy újságíró megkérdezett: „Mi örvendezteti meg Önt leginkább az életében?” Természetesen én mármost egész életemben ezzel a dologgal foglalkozok. A hétköznapi emberek dolgai között nincs semmim, aminek a legjobban örülnék; leginkább akkor vagyok boldog, amikor hallom, illetve látom, hogy a tanulók beszámolnak a tapasztalataikról. (taps) Egyik lépés sem könnyű a tanulók megemelkedésére, sok szenvedést kell elviselni. Ebben a társadalomban, ahol az embervilág reális érdekei és érzelmei uralkodnak, a ragaszkodások elengedése és annak az elérése, hogy ne kezeljék ugyanazon a módon a konfliktusokat, mint a hétköznapi emberek – az ilyesmi nem sikerülhet egyszerűen csak beszéddel, és ezt nagyon nehéz megtenni a gyakorlatban. Arra, hogy megingathatatlanok maradjanak a világi érdekeknél, hogy mosolyogva nézzenek szembe a haraggal és a gyűlölettel, hogy még a saját okaik után kutassanak a konfliktusban – a hétköznapi emberek nem képesek ilyesmire. A gyakorlatban ez nagyon fájdalmas a vizsgákon való átjutás közben.

Ezért tudhatom meg az összes megtett utatokat, amikor a tapasztalat-beszámolóitokat olvasom, vagy hallgatlak benneteket, amikor a tapasztalataitokról számoltok be. Minden egyes valakinek a művelési folyamata leírható könyvként. Némely dolgot tudtok, némely dologgal még nem vagytok tisztában; ehhez jönnek még más tényezők okai. Miután eljutottatok a beteljesüléshez, látni fogjátok, hogy minden egyes valaki művelési folyamata egy olyan folyamat volt, amelyben ti saját magatok hatalmas erényt építettetek fel. Csupán ebben az időpontban lesz látható, milyen nagyszerű egy élőlény. (taps) Hány ember tudta hát kiművelni magát a történelemben? Elenyészően kevés. Ti ismertek néhányat a korábbi művelők történeteiből, valamint olyan mítoszokat és meséket, amelyeket a történelem során adtak át. Olyan sok ember létezik a világon; miért nem tudja a legtöbbjük művelni magát, és miért nem tudja még több ember a beteljesüléshez művelni magát? Mivel az emberek nem tudják levetni az emberi mivoltot. Az emberek emberi alapelvekkel mérnek meg mindent, bezárólag a modern tudomány felismeréseivel. Azt a csodálatos dolgot, ami a művelési körben bukkant fel, vagy az emberek jámborságát és a vallásokba vetett hitüket – az emberek mindezt mindig emberi mércékkel mérik meg, emberi látókörrel és abban a megszokott gondolkodásmódban, amelyet az életükben alakítottak ki, úgyhogy ők ezt sohasem tudják világosan megítélni. Az emberek egyre realistábbá váltak az érdekeiknél, és nem tudják elengedni az emberi mivoltot; ezért csak egészen kevesen tudták kiművelni magukat a történelemben. Természetesen én ma a világegyetem igaz Fáját magyaráztam el nektek; a Fá mindenható oldala is megmutatkozott. Azonkívül jelenleg sok ember valóban is művelheti magát, valóban is felfelé művelheti magát – így létezik csupán olyan sok Dáfá-tanítvány; így léteznek csupán olyan sokan, akik folyamatosan haladnak előre; így léteznek csupán olyan sokan, akik a jövőben elérnek a beteljesüléshez. (taps)

Az újságírók mindig azt kérdezik tőlem, hogy miért tanulja olyan sok ember? Az ő szemükben ez elképzelhetetlen. A világban sok ember, nem csak újságírók, azzal a nézettel olvassa a Dáfá-könyveket, hogy a miért után kutasson. Ha a kezébe veszi a Zhuán Fálunt, még mindig az után kutat: „Miért tanulja olyan sok ember; mi létezik benne tulajdonképpen?” Következésképpen az átlapozás ellenére sem látott semmit. (nevetés) Mert egy ilyen érzület már önmagában egy óriási nagy akadály. Törekvés nélkül magától jön. Az emberi társadalomban bármiféle dolgokat el lehet érni erőfeszítéseken és küzdelmeken keresztül; ámde azokat a dolgokat, amelyek túlmennek a hétköznapi embereken, nem lehet elérni erőfeszítéseken és küzdelmeken keresztül. Teljesen ellenkezőleg, csupán akkor kaphatod meg a Fá-alapelveket, ha feladod ezt a ragaszkodást, hogy olyasmi után kutass, ami teljesen más, mint az emberi ismeretek. Ezért sokan emberi felismerésekkel szemlélnek mindent, és így sohasem tudják világosan átlátni. Miért jön mégis olyan sok ember hozzánk tanulni? Mivel mindezek az emberek látták a világegyetem Fá-alapelveit – ilyen egyszerű ez. Miért nem láthatja viszont megint csak olyan sok ember a világegyetem Fá-alapelveit? Ez pontosan egy ember felismerési képességének¹ a dolga. Némely emberek mármost mindent az emberi nézeteikkel és az emberi ragaszkodásaikkal mérnek meg. Némelyeknek viszont semmiféle nézetük sincs, és így láthatják a Fá létezését; ők pontosan láthatják a Fá lényegét. (taps) Némelyek nem tudják feladni az életükben kialakított gondolatokat, és olyan úton és módon szemlélik a Dáfát, ahogyan éppenséggel minden dolgot szemlélnek a gondolataikban levő nézetekkel. Mihelyt látnak valamit, azokkal a nézetekkel mérik meg, amelyeket a hétköznapi emberek között alakítottak ki. Helyesek most önmagukban a nézeteik? Vagy nem? Megfelelnek-e az igazságnak, vagy sem? Saját maguk még csak el sem töprengenek ezen. Ez is egy ok, amely ahhoz vezet, hogy sok ember nem kaphatja meg a Fát. Az utóbbi időben a művelés révén nagyon sok tanuló létezett, aki valóban és igazán erősen megemelkedett. Különösen a sokéves tanulók, ők mindannyian fel tudják ismerni a Fát a Fában, és egy művelő látókörével és magatartásmódjával rendelkeznek. És ez valóban másképpen mutatkozik meg, mint a hétköznapi embereknél. Ez valóban csodálatra méltó.

A művelés során tanulók kérdeznek meg újra és újra: „Miért rendelkezem még a hétköznapi emberek olyan sok rossz gondolatával, amelyik még gyakran is kerül napvilágra, ámbár már olyan hosszú időn át műveltem magam? Némely gondolatok ráadásul meglehetősen rosszak.” Ezt a kérdést már többször elmagyaráztam nektek; egy művelő számára nagyon nehéz, hogy valóban eltávolítsa az emberek ragaszkodásait. De ez nem jelenti azt, hogy te rosszul művelted volna magad, ha a művelés közben még vannak ragaszkodásaid. Az, hogy úgy érzitek, hogy saját magatoknak még ragaszkodásaitok vannak, önmagában a megemelkedés utáni jelenség. Az a ragaszkodás, amelyik egy művelőnél bukkan fel, már a ragaszkodások lecsökkentése utáni jelenség. Néha a feljövő gondolatok nagyon rosszak; ezek pontosan rosszak, és korábban alakultak ki a hétköznapi emberek között, amikor az ember még nem művelte magát. A hétköznapi emberek pontosan ilyenek; ezért a hétköznapi emberek között nem is veszi észre az ember, hogy rosszak. A művelésben való folyamatos emelkedéssel ezek egyre kevesebben lesznek. De mielőtt teljesen eltávolítanák őket, még mindig olyan rossznak tűnnek, ámbár egyre kevesebben lesznek. Ezért fedezik fel némely tanulók a sokéves művelés ellenére, hogy még mindig olyan rossz ragaszkodásokkal rendelkeznek; pontosan ebben rejlik az ok.

Azonkívül a múltban a művelők mind nem távolították el valóban a ragaszkodásaikat, és csak a rossz érzületeket és rossz gondolatokat nyomták el, illetve gátolták. Csak a művelődő Dáfá-tanítványok vannak azon, hogy igazán eltávolítsanak minden ragaszkodást alapjától fogva, mert ezt csak a Dáfá tudja elérni.

Mivel a művelők ragaszkodásai és rossz gondolatai folyamatosan csökkennek, és egyre gyengébbé is válnak a megjelenésükben, a művelők és a hétköznapi emberek viselkedésbeli különbsége is egyre világosabbá válik. Egy művelő számára az érvényes, hogy amilyen magas a xinxingje, olyan magas a művelési energiája. Mert te művelő vagy. A művelés közben a ragaszkodásaid és a rossz gondolataid kevesebbek lettek; te másképpen látod a dolgokat, mint a hétköznapi emberek, és a szellemi látóköröd megemelkedett – ezért a művelési energiád is megemelkedett. Ha a szellemi látókör nem emelkedett meg, a művelési energia sem mehet felfelé. Nem azért fektetnek olyan nagy hangsúlyt az erényre, mivel az ember úgy gondolkodik, mint a hétköznapi emberek, tehát hogy magas művelési energiával és természetfeletti képességekkel újra rosszat tehetne. Ha ez így lenne, akkor magának a művelőnek is igazán mindegy lenne, hogy fektet-e hangsúlyt az erényre, vagy sem. De az nincs úgy! Egyáltalán nem művelheted magad felfelé anélkül, hogy hangsúlyt fektetnél az erényre. Én azt a témát is szóba hoztam, hogy az anyag és a szellem azonos természetű. A világegyetemben minden anyagot a Zhen, Shan, Ren – a világegyetem Fá-alapelvei – alkotott meg. Minden anyagot, az élet összes tényezőjét a Zhen, Shan, Ren tulajdonságok alkotják, és te nem juthatsz felfelé, ha nem felelsz meg nekik. A szellem és az anyag azonos természetű. Ma nem szeretnék túl sokat beszélni, mert a Fá-konferencia csak egy napot tart, és még sok ember akar előadni. Így cselekedjünk a megszokott módon: Délelőtt ti előadtok, és azok, akik nem adtak elő, délután folytatják. A maradék időben aztán megválaszolom a műveléssel kapcsolatos kérdéseiteket, akkor nyújthattok be cédulákat. Most csak ennyit beszélek. (taps)

~~~

Egész délelőtt, valamint a délután egy részében a tanulók beszámoltak a tapasztalataikról, és a beszédeik nagyon jók voltak. Ezenkívül némely tanulóknak magas felismeréseik vannak a Fáról; ez nagyon jó. Ez azt jelenti, hogy a Fá-konferenciánk teljesítette a célját. A tapasztalat-beszámolókon és a tanulók egymás közötti tapasztalatcseréjén keresztül még több ember találhatta meg a gyengeségeit és a lemaradást a saját művelésében. Megnézik, hogyan művelték magukat a többiek, és hogyan zárkózhatnánk fel mi saját magunk. Valójában a Fá-konferenciának egy ilyen rendeltetéssel kellene bírnia, és nem kellene a személyes művelést egy puszta formalitásra korlátoznia; a Fá-konferenciának valóban azt a rendeltetést kellene betöltenie, hogy a tanulók megemelkedjenek. Úgy találom, hogy ez a Fá-konferencia egészen jó, és a következőkben arra használom az időt ezen a délutánon, hogy megválaszoljam a kérdéseiteket.

Tanítvány: Hozzám hasonlóan sok ember nem tudja, hogy a második és az ötödik kivételével szabad-e úgy végeznünk a gyakorlatokat, hogy olyan gyakran végezzük őket, ahogyan megy. Lehet kilencszer végezni őket?

Mester: Nem probléma. Különleges esetekben végezzétek többször őket, ha van rá időtök, és végezzétek kevesebbet, ha nincs rá időtök. De normális módon a gyakorlatok számára előírt gyakoriságnak megfelelően kellene végeznetek őket; úgy, ahogy most követelik meg a gyakorlatoknál, alapvetően már elegendő, hogy biztosítsák vele a művelésedet. Különösen a közös gyakorlatoknál kell feltétlenül egységesnek lennie. Természetesen a művelésnél az biztosan még jobb, ha van rá időd, hogy valamivel többet gyakorolj. Főképpen azt vesszük figyelembe, hogy a Dáfá mai művelése azon az úton és módon megy végbe, hogy az ember a hétköznapi emberek társadalmában műveli magát. A műveléseteknek a hétköznapi emberek társadalmának a formájába kell beágyazódnia. Ezért az befolyásolná a munkát, illetve a tanulást, ha a gyakorlatok nagyobb gyakoriságát követelnék meg, miáltal az arány nem lenne többé rendben. Annak érdekében, hogy lehetővé tegyem, hogy a művelés betöltse a célját, ezt a pontot már teljes egészében figyelembe vettem. Ameddig ti a megkövetelt gyakoriság szerint gyakoroltok, betöltheti a célját. Mindazonáltal az sem tesz semmit, ha többet gyakorolsz. Mert én elmagyaráztam, hogy az is megy, ha keveset gyakorolsz abban az esetben, ha tényleg nagyon kevés időd van, és később alkalomadtán bepótolod a gyakorlatokat. A gyakorlatoknál megfelelően beoszthatod az időt, de a xinxing emelésénél és a Fá-tanulásnál semmi esetre sem szabad hanyagnak lenned. Még ha nincs is ideje az embernek, meg kell találnia az időt arra, hogy olvasson. Erre a pontra feltétlenül ügyelnetek kell.

Tanítvány: Más szóval, az öt gyakorlatnál, hányszor kell végezni mindegyik gyakorlatot?

Mester: Elegendő, ha aszerint végzed őket, amit a könyvben kértem. Ha van időd, végezhetsz többet. A követelmények teljesülnek, ameddig a kazettákon levő idő szerint végzed őket.

Tanítvány: Ön azt mondta a kanadai Fá-konferencián², hogy egy anya szeretetének a gyermeke iránt nem szabad ragaszkodássá válnia egy művelőnél³. Köszönöm Önnek, nevezetesen én vagyok ez az anya. Megvettem a Fálun Gong könyvet, és a fiamnak ajándékoztam.

Mester: Egy anya szereti a fiát. Az anyák szeretetének nem szabad hiányoznia az embervilágban. De művelőként az még jobb lenne, ha mi ezt a szeretetet valami még szentségesebbé és még nagyobbá változtathatnánk át, avégett hogy még több ember érzékelhesse az együttérzést, avégett hogy minden gyermek érezhesse a Dáfá-tanítványok együttérzését, tehát a szívünk olyan tág legyen, hogy minden emberhez irgalmasak legyünk. Egyidejűleg a művelésben nektek ügyelnetek kell egy pontra, éspedig a hétköznapi emberek közötti művelésben levő Dáfá-tanítványoknak figyelniük kell a családjukkal, rokonaikkal és barátaikkal való kapcsolatukra. Legyetek jóságosak, legyetek együttérzők. Az nem megy, hogy szándékosan hidegek legyetek másokhoz; úgy az nem helyes. Az teljesen más, hogy egy művelő tényleg levetheti-e az érzelmi kötelékhez való ragaszkodást, vagy ezt saját magatok akarjátok feltétlenül így csinálni. Ezért a megemelkedés tartalmazza azokat a különböző állapotokat, amelyek egy fokozatos folyamatban napvilágra kerülnek. A művelési folyamat közben neked szabad szeretetteljesen törődnöd a gyermekeiddel vagy a szüleiddel; ez nem hibás. Egy művelő számára sem hibás. A döntő az, hogy ne ragaszkodjon túl nagyon hozzá. Egy művelő legjobban egy ragaszkodástól fél, mert mindegyik kötél, ami megköt téged, nem hagy elmenni.

Tanítvány: Ezt a szép Földet jelenleg nagyon tönkre teszik az emberek erőszakos tettei és az ipari szennyezés. Először is, milyen sokáig mehet még ez tovább ezzel a törékeny és érzékeny Földdel?

Mester: Pillanatnyilag jobb, ha nem beszélek ilyen dolgokról. Még ha el is magyaráztam volna az igazi helyzetet, az emberek pillanatnyilag nem is hinnék el. Ami bennünket, művelőket illet, nektek nem szükséges azzal törődnötök, milyen hosszan tarthat a föld. Mert bármilyen hosszan is tarthat, annak semmi köze sincs a személyes művelésedhez. Mert te felül fogod múlni a hétköznapi embert; teljes egészében egy természetfeletti ember állapotába fogsz jutni. Az igazhoz és az eredethez való visszatérés közben és a művelés közben már fokozatosan eltávolodsz a hétköznapi emberek állapotától; így semmilyen mennyei katasztrófának vagy emberi szerencsétlenségnek sincs köze hozzád. Ezért jobb, ha nem törődsz vele.

Tanítvány: Másodszor, a Fálun Dáfában való művelőként az együttérzésemet talán a Földre, valamint minden teremtményre is ki kellene terjeszteni?

Mester: A művelők együttérzésének átfogó jelentése van. Nekünk szabad irgalmasnak lennünk minden élőlényhez, mivel minden élőlény a szenvedésben található. De semmi esetre sem szabad ugyanúgy kezelnünk az állatokat, mint az embereket. Hogyan jön ez? Én egy valós helyzetet mondok el nektek, mert a földi jólétet az emberiség számára teremtették meg. Minden teremtmény, bezárólag a növényekkel és az állatokkal, az emberekért létezik; ezért nem szabad egy sorba helyezni őket az emberekkel. A más teremtmények iránti együttérzésnek és gondoskodásnak semmi esetre sem szabad felülmúlnia az embereknek az emberekről való gondoskodását. Neked szabad úgy látnod, hogy minden lény szenved, és szabad együttérzőnek lenned irántuk, de semmi esetre sem szabad egyenlővé tenned őket.

Tanítvány: A Föld saját maga fogja megvédeni magát olyan módszereken keresztül, mint betegségek, vulkánkitörések és más természeti katasztrófák?

Mester: A Földön semmi sem létezik véletlenül, és egy dolog sem véletlen, ami a Földön történik, és megvan az oka. Mindazonáltal az nincs úgy, ahogyan te értetted meg; az istenségek azok, akik megvédik ennek a szintnek a Fá-alapelveit és az élőlényeit. A természeti katasztrófák, a betegségek és más dolgok emberi okokra vezethetők vissza; vagyis arra vezethetők vissza, hogy az emberiség karmája naggyá vált. Ha az emberek szíve nagyon rosszá vált, akkor a föld terméketlen lesz, a víz szűkös, és az olyan természeti katasztrófák, mint a vulkánkitörések és a földrengések, fel fognak halmozódni. Mert mindezt az emberek számára teremtették meg. Minden jó lesz, ha az emberek jók, és minden rossz lesz, ha rosszak.

Tanítvány: Hogyan válhatnak az emberek a Föld jobb lakóivá?

Mester: Emeljék meg az erkölcsöt. Ha az emberiség a legjobb állapotába tudná megemelni az erkölcsöt, akkor úgy gondolom, hogy ez biztosan lecsökkenthetné a természeti katasztrófákat és az emberiséget fenyegető mindenféle betegségeket, valamint a háborúkat. Ha az emberi erkölcsöt nem lehet megemelni, akkor ez mind megtörténhet. Valójában már semmi sem jó, mivel az emberszívek már nincsenek rendben. Éppen most magyaráztam el nektek egy dolgot; azt mondtam, hogy ezt a Földet embereknek teremtették meg és embereknek építették fel. Ha aztán ez már nincs rendben az emberekkel, úgy ennek megfelelően ez már a többi dologgal sincs rendben.

Tanítvány: Többször láttam vagy hallottam furcsa dolgokat másoknál vagy magamnál, amikről tudom, hogy korábban egyszer már mind biztosan megtörténtek. De nem tudok emlékezni a részletekre. Másfelől százszázalékosan tudom, hogy a látottat vagy hallottat biztosan láttam vagy hallottam korábban. De nem tudom megjegyezni magamnak, amíg újra meg nem történik. Mi hát az ok erre?

Mester: Ez egyfajta érzékelési képesség. Az ember érzékelt néhány dolgot a múltból vagy a jövőből. A világegyetem szerkezetében pontosan létezik a különböző idők létezése és a különböző dimenziók létezése. Ezt a témát már szóba hoztuk a Fálun Gongban és a Zhuán Fálunban. Másfelől a mi dimenziónkban minden – a levegő, a vas, bezárólag ezzel a mikrofonnal, bezárólag az embereknek a testével és az embereknek a szemével – molekulákból áll. Ebből az okból kifolyólag az, amit az emberek látnak, mármost az a világ, amelyik molekulákból áll. Ámde a molekulák nem az egyetlen részecskék a világegyetemben. Ők maguk még mikroszkopikusabb részecskékből állnak. A molekulák alakíthatják ki azt a környezetet az emberiség létezésére, amelyet mi, emberek most látunk. És azt a világot, amelyet még kisebb részecskékből alakítottak ki, mint a molekuláknak azok a részecskéi, amelyeket az emberek láthatnak, aztán már nem láthatják az emberek szemei. Az embereknek akkor olyan szemekkel kell rendelkezniük, amelyek szintúgy olyan mikroszkopikus részecskékből állnak; csupán akkor láthatják a megfelelő szintet. Az ok arra, hogy egy művelő láthatja, abban rejlik, hogy a még mikroszkopikusabb szemek fel lettek nyitva a művelés során. Valójában a mikroszkopikus részecskéket is a még mikroszkopikusabb részecskékből alakították ki. Így a részecskék minden rétegénél a szemek megfelelő létformái is léteznek. Egy művelő tehát ezeket a szemeket működteti, és összeköti őket az itteni emberi oldallal, és így láthatod te akkor. Ezzel egy másik szemszögből magyaráztam el az égi szemet.

Tanítvány: Én beszédet tartottam a torontói Fá-konferencián. Sokan akarják megkapni a tapasztalat-beszámolóimat. Úgy vélik, hogy ezek jók volnának a Fá terjesztésére a nyugati embereknek. Szabad szétosztanom a tapasztalat-beszámolóimat?

Mester: Ha a tanulóink ezzel célzottan a Fát akarják terjeszteni, akkor az megengedett; ha nekik adtad, akkor egyszerűen nekik adtad. De ha használtátok, aztán nem szabad azt a tanuláshoz vagy a továbbadáshoz és a megtekintéshez való dologként vennetek. Nem szabad befolyásolnia a Fát, és nem szabad célzottan terjeszteni. Ha különleges esetekben szeretné az ember a Fá-terjesztésre használni, akkor egyszerűen ki lehet osztani; ez akkor valami más.

Tanítvány: Sok területről kapunk állandóan szívélyes üdvözleteket Li tanárnak. Mivel túl sok cédula van, itt összefoglaltuk őket. A szárazföldi Kínából jövő üdvözletek a következő területeket tartalmazzák: Liaoning tartomány Huludao városa, Weihai, Shenyang, Guangzhou, Kunming, Zhengzhou, Chongqing, Ningbo, Panjin, Baoding, Shiyan, Nanking, Haerbin, Tianjin, Yingkou Liaoningból, Pingdingshan, Zhongshan Guangdongból, Qinhuangdao, Shijiazhuang, Peking, Yantai, Xiangtan. Ők mindannyian nagyon hiányolják a Mestert, és kérik a Mestert, hogy ne aggódjon. Teljesen mindegy, hogy milyen nagy zavarásokba és megpróbáltatásokba is kellene ütközniük, semmi sem hozhatja ingadozásba az akaratukat és a bizalmukat, hogy elszántan műveljék a Dáfát. Egy tisztességes jelentést fognak leadni a Mesternek.⁴ (taps) A következő helyekről való tanítványok: Washington D. C., Michigan, Houston, Florida, a kaliforniai Oakland, az USA-beli Chicago, valamint Szingapúr, Kanada, Toronto és Indonézia – a legnagyobb tiszteletüket fejezik ki a Mester iránt.

Mester: Köszönöm nektek. (taps)

Tanítvány: Mindannyian kijelentik, hogy elszántan művelik magukat a Dáfában, és bátran és erőteljesen haladnak előre folyamatosan a beteljesülésig.

Mester: A tanulók viselkedése nagyon jó. Egy ilyen felismerésük lehet a Dáfáról. Valójában ez a Dáfáról való mélyreható megértésük a művelés közben és a művelésről való mélyreható felismeréseik. Csupán így érhetik el azt.

Tanítvány: Mester, amikor Jézust a keresztre szegezték, hol voltak hát akkor a tanítványai? Kérem a Mestert, hogy továbbítsa az embereknek a világon, valamint az égi embereknek, hogy mi Dáfá-tanítványok semmi esetre sem hagyunk előfordulni ilyen dolgokat.

Mester: (Viharos taps) Köszönöm nektek! A művelők nem hagyják megindítani magukat a hétköznapi emberek gondolataitól. Ti művelők vagytok. Köszönöm nektek a szíveteket a Dáfáért és a Mesterért, ezzel tökéletesen tisztában vagyok.

Tanítvány: Minél rosszabbul érzem magam tanítványként a testi karma-törlesztésnél, annál szomorúbban érzékelem ezt az Ön számára. Mennyit viselt el a Mester megint?

Mester: Ne gondoljatok túl sokat a Mesterre, ne gondoljatok ilyen dolgokra.

Tanítvány: Egy agyvérzésben szenvedő beteg miatt Önnek egy tál mérget kellett meginnia. Mi van akkor egy rákbeteggel? Mi van egy olyannal, akit felmentettek a halálbüntetés alól? Több mint százmillió tanítványnál mennyit kell Önnek elviselnie?

Mester: Én mondom nektek, mivel ti, jelenlevők mindannyian művelők vagytok, érzékelhetitek a Mester néhány állapotát. Valójában az én dolgaimat nem lehet könnyen elmagyarázni, és ehhez még – érzésem szerint – egyre kevésbé lehet elmagyarázni a hétköznapi emberek társadalmában. Az emberek egyre kevésbé tudják felfogni. Az emberek nem is tudják többé megérteni. A jövőben ti majd mindent tudhattok, mihelyt a beteljesüléshez juttok; abban a pillanatban fel fogod fedezni a saját nagyszerűségedet, és meg fogod állapítani, hogy a Mester értetek volt ott. (taps)

Tanítvány: Meg tudom érteni a Dáfá helyzetét Kínában, és ez egy nagy vizsga minden Kínában művelődő tanítvány számára a beteljesüléshez vezető úton. De a Kínán kívüli tanítványok még mindig kényelmesen művelik magukat egy nyomás nélküli helyzetben. Hogyan juthatunk el akkor a beteljesüléshez?

Mester: Nem szabad ezt a dolgot így szemlélni. A Dáfá-tanítványok egy egészet alkotnak, és Kínán kívül a Kínán kívüli körülmények léteznek. Gondoljátok csak át, némely tanulónk számára az ennivaló már problémát jelent, mégis elszántan műveli a Dáfát. Még ha semmije sem lenne enni, nem adná fel. Mindegyik tanuló, aki Kínából az USA-ba jött – hányan közülük tudták csupán az étteremben végzett munkák révén vagy még nagyon alantas munkák révén a víz fölött tartaniuk magukat? Néha, amikor az ember egy egészen nagy megpróbáltatással szembesül, amelyik még a kilátásodat és a jövődet is befolyásolja, a szíved mozdulatlan tud maradni; úgy akkor az is elég. Nem mindenkinek kell ugyanazzal a problémával szembesülnie. Valójában úgy gondolom, hogy ez az egészen nagy nehézség nem teljesen irányul egyedül a tanulók ellen, hanem összességében a Dáfá ellen irányul. Az ilyen nehézségek tekintetében rendkívül döntő fontosságú, hogy őszintén járhassuk az utat. A Fá nagyszerűsége kifejezésre juttathatja a művelők nagyszerűségét; mert annak az elpusztíthatatlan gyémántszilárdságnak a számára, amelyet a Dáfá mutat a világi szinten, a Dáfá minden tagja döntő szerepet játszik. Sok démoni nehézségnél, ahogyan láttam, ti mindannyian átjutottatok, és a Dáfá átment a vizsgákon. (taps)

Tanítvány: Némely tanítványok visszatérnek Kínába, hogy tisztázzák az igaz körülményeket a hatóságoknak.

Mester: Nem kellene egyedülálló személyként tennünk ezeket a dolgokat. Valójában úgy gondolom, hogy a kínai kormány már jól tájékozott a helyzetünkről. Ők tökéletesen tudják, hogy ezek az emberek jó emberek. Hogyan kezelnek bennünket a jövőben, úgy én és ti is a megfigyelésnél vagyunk; így van ez.

Tanítvány: Azoknál a tanítványoknál, akik Dáfá-munkát végeznek, némelyek nagyon elfoglaltak, úgyhogy kevés idejük van a Fá-tanulásra és a gyakorlatokra, és nehezen is juthatnak nyugalomba. Hogyan kellene látnunk ezt a helyzetet?

Mester: Teljesen mindegy, bármilyen elfoglaltak is vagytok, még ha Dáfá-munkát is végeztek, nektek az első helyre kell tennetek a Fá-tanulást. Csak úgy megy az. Minden tanulónak megvan a munkája, a családi dolgai, a társadalomban levő dolgai, és mindenkinek még tanulnia kell a Fát és végeznie a gyakorlatokat; ez tényleg nehéz. De az, hogy nehéz, talán azt is jelenti, hogy hatalmas erényt épít fel a megvilágosulttá válás irányába vezető úton. Ezenfelül még elmagyarázok valamit, szinte minden Dáfá-tanítványnak nincs könnyű dolga az út elején⁵. Senki sem őrködik az ajtó előtt, hogy megakadályozza, hogy bejöjj. Ez gyakran a xinxing vizsgáinak a formájában mutatkozik meg, hogy lássuk, hogyan mozdul meg a szíved; hogy lássuk, hogyan mozdul meg a szíved, és hogyan viselkedsz annál a kérdésnél, hogy megkaphatod-e a Fát, vagy sem. Némelyek éppen itt juthatnak át. Sok tanuló tudja, hogy amikor korábban szemináriumokat tartottam Kínában, és amint elkezdtem a tanfolyamomat, még csak száz méter távolságra sem attól garantáltan létezett egy hamis qigong-mester, aki az ő tanfolyamát tartotta. A gonosz akadályozza az embereket, hogy megkapják az egyenes Fát, és ezzel arra gondol, hogy látszólag levizsgáztatja azokat, hogy lássuk, te melyik ajtón mész be. Gyakran van ez így. Amikor Sákjamuni annak idején a Dharmát terjesztette, mint tudjátok, sok-sok eltérült és ferde út szabotálta azt. Tehát e szabotázsok közben csak azt lehet megfigyelni, hogy melyik iskolát akarod választani. Ez akkor csak a te saját döntéseden múlhat. Amikor Lao-ce terjesztette a Fáját, mesterek és iskolák százainak a különböző tanításai bukkantak fel. Így ez csak azon múlt, hogy melyik ajtón lépsz be. Mindegy, hogy melyik korban, ameddig valaki az őszinte Fát terjeszti, ez garantáltan így van. Ha csak a művelésről van szó, ezt szabad így elrendezni. De a mai Fá-helyreigazítás számára az ilyen elrendezések a Fá-helyreigazítás szabotálása, és nem szabad elismerni őket. Teljes egészében elutasítjuk őket.

Tanítvány: Úgy vélem, hogy sok nyílt levelet, amelyet a Kínában élő tanítványok írtak, közzé kellene tenni a nyugati országokban megjelenő kínai nyelvű újságokban. De némely tanulók úgy találják, hogy ezek túl magasak és túl politikaiak. Hogyan lássuk mi ezt?

Mester: Ezeket a dolgokat a helyi illetékeseknek kellene megítélniük. Ne avatkozzatok bele a politikába. Mások így kezelnek bennünket, de nekünk nem szabad ugyanúgy cselekednünk, mint mások. Teljesen mindegy, hogy milyen helyzetben, mi nem avatkozunk bele a politikába.

Tanítvány: A mikroszkopikustól a makroszkopikusig terjedő részecskék által alkotott szerkezetre való tekintettel az emberi test molekulái sem a legkisebbek, sem a legnagyobbak. Hogyan lehet megérteni azt a Fá-alapelvet, hogy az emberi társadalom a Fá legalacsonyabb szinten való megtestesülése?

Mester: Ez egészen egyszerű. Ennek a világegyetemnek a központja biztosan nem lehet a legnagyobb. A legnagyobb akkor a világegyetem külső héja lenne. Ezért a világegyetem központja pontosan a középső részecske a nagy és a kicsi részecskék között, a legmikroszkopikusabb részecskéktől az egész világegyetem külső héja részecskéinek a legnagyobb rétegéig. Ezért ez az összes részecske közepe, és így lehet csupán ennek a világegyetemnek a központja. Az emberi test is ebből a részecskerétegből áll.

Tanítvány: Némely tanítványok nagyon sok időt használnak el arra, hogy az interneten a buddhista vallás néhány laikus hívőjével beszélgessenek azok véleményeiről, és megválaszolják a kérdéseiket, abban a reményben, hogy ezáltal megkaphatják a Fát. Működik az ilyesmi?

Mester: Úgy gondolom, ez nem nagy probléma. De mindenesetre ezt úgy kell csinálnunk, hogy ne vitatkozzunk másokkal. A buddhák azokat váltják meg, akik sorskapcsolattal rendelkeznek. Ha ő nem akarja, akkor semmit sem lehet tenni. Ti is csak a Fá-alapelveket magyarázhatjátok el neki, és a lelkére beszélhettek. Nem kellene vitatkoznotok velük. Még ha szitkozódnak is, a tanulóinknak nem is kellene ugyanazt tenniük, mint amit ők tesznek. Ő egy ember. Ha egy szerzetes nem kapja meg az igaz Fát, ő még mindig hétköznapi ember.

Tanítvány: Mivel azt reméljük, hogy a buddhista vallás laikus hívői megkaphatják a Fát, a tanítványoknak kevesebb idejük van az olvasásra és a gyakorlatokra. Ez a démonok vagy a karma zavarása?

Mester: Lehet, hogy a nyereség akkor nem takarja a veszteséget. Az jó dolog, hogy hagytok másokat megkapni a Fát. Ha már elvégeztétek a gyakorlatokat, és szünetet tartotok az olvasásnál, és megnéztek valamit az interneten, az már elmegy. Ha viszont egyedül ilyesmi miatt befolyásoljátok a műveléseteket, akkor a veszteség nagyobb, mint a nyereség. Akkor ne tegyétek ezt.

Tanítvány: A taoista rendszerben súlypontszerűen „Őszinteséget” művelnek, és a buddhista rendszerben súlypontszerűen „Könyörületességet” művelnek. Léteznek olyan iskolák, ahol „Elnézést” művelnek súlypontszerűen?

Mester: A szenvedés hozzájárulhat a karma megszüntetéséhez, de sok szenvedés elviselése nem feltétlenül szüntet meg sok karmát. Mert ha valaki anélkül szüntet meg karmát, hogy művelné magát, egészen nehezen tud sok karmát megszüntetni. Nem tud sokat elviselni. Sákjamuni idejében már léteztek azok, akik szándékosan szenvedéssel tele művelték magukat, szándékosan viseltek el szenvedést. Minden időben léteztek ilyen emberek. Szándékosan fagyoskodtak jégben és hóban, korbáccsal verték magukat, vagy saját maguk sebezték meg magukat egy késsel, és így tovább. Egy ilyenfajta művelést mindig is kis útnak, illetve nem helyes útnak tekintettek. Anélkül hogy megkapták volna az igaz Fát és a nagy Utat, véleményem szerint végső soron ők mindannyian nem érhetik el az igazi buddhaságot⁶. Ezért szintén csak nagyon nehezen művelheti ki magát a három világkörből. Könnyen kialakulhat még egy további ragaszkodás is, éspedig az, hogy ő a karma-megszüntetés céljából szeretne karmát megszüntetni.

Tanítvány: Tanítványként én szilárdan hiszek a Dáfában. A feleségem hétköznapi ember, és ragaszkodik ahhoz, hogy el akarja hajtani a gyereket. Számomra, tanítványként ez nagyon nehéz.

Mester: Ma bizony valóban túl sok ilyen bonyolult dolog létezik. Te csak a lelkére beszélhetsz, hogy ne csinálja azt, mivel a magzatelhajtás persze bűncselekmény az emberek számára. Tudjátok, mindegyik tárgynak, mihelyt létrejött, már van élete, a gépeknek és a gyárakból származó termékeknek is. Mihelyt előállítottak egy dolgot, mihelyt a termék megjelent, a többi dimenzióban is létrejött egy intelligens lény. Ezért minden élő. A terhesség alatt a baba egyértelműen ember. Ha elhajtották, az pontosan ölést jelent, hogy embert öltek. Még ha meg sem született, az abortusz emberölés. Az emberek úgy gondolták, hogy az nem jelentene sokat, ha te elhajtod, mivel még a hasban van, és nem született meg. Így szemlélik azt a mai emberek az elfajult nézeteikkel. Az istenségek és minden magas élőlény, aki felülmúlja a hétköznapi embereket, ezt nem így látja. Ti mindannyian tudjátok, hogy egy élőlénynek újra kell születnie a reinkarnációban; a reinkarnáció után az élőlény belép a világi élőlények körforgásába.⁷ Az istenségek már megszervezték a jövőjét. De mielőtt egyáltalán megszületett volna, már megölték; gondoljátok csak át, hova megy akkor el? Nagyon valószínűen néhány évtizedet kell várnia az élete elrendezett végéig. Mivel egy embernek talán csupán 70 vagy 80 év múlva kellene meghalnia, csupán akkor juthat újólag a reinkarnáció következő fordulójába. Csupán abban az időben léteznek olyan istenségek, akik törődnek vele. Olyan kicsi, és te nemcsak megölöd őt, hanem még egy rendkívül fájdalmas helyzetbe is hozod; és még olyan fiatal élete van, rendkívül szánalomra méltó, nem igaz⁈

Tanítvány: A Zhuán Fálun 117. oldalán⁸ ez áll: „Ez az utolsó alkalom, hogy az őszinte Fát terjesztjük a Dharma végidejében.”⁹ Mester, lehet úgy érteni, hogy a jövőben nem fognak terjeszteni többé egy ilyen nagy Fát?

Mester: Ehhez elsőként elmagyarázom, hogy mi a Dharma végideje¹⁰. Elmagyarázom nektek, mit jelent a Dharma végideje. Némely hétköznapi emberek, mint például az újságírók, úgy tesznek a nyilvánosság előtt, mintha megértenék ezt, ámbár nem értik. Mihelyt hallja, hogy a Dharma végidejéről beszélnek, azt mondja, az nem jó, hogy a Fálun Gong a világvégéről beszél. Egyáltalán nem fogja fel, mire gondolnak. A Dharma végidejéről Sákjamuni buddha beszélt. Mit jelent hát ez? Sákjamuni azt mondta: „Abban az időben, amikor én a világban tartózkodom, és abban az ötszáz évben, miután én nem vagyok többé a világon, az emberek az én Dharmám szerint művelhetik magukat, és meg lehet váltani őket; ötszáz évvel később az a Dharma, amelyet terjesztettem, eléri a Dharma végidejét. A Dharma-vég azt jelenti, hogy ez a Dharma már elérte a végét, és eljutott abba az időbe, amikor a Dharma már nincs rendben.” Ez a jelentése. Ez azt jelenti, hogy többé nem lehetséges ezzel a Fával megváltani az embereket. Dharma-vég, hogyan válthat meg a Dharma-vég embereket? Ez nevezetesen a Dharma végső szakasza, amelyet elmagyarázott, és ennek egyáltalán semmi köze a világegyetem katasztrófáihoz. Azonkívül most a Dharma végidejének a Dharma végideje van. Sákjamuni több mint 2500 éve már nem tartózkodik a világban; ez már a négyszeres idő azon túl; még a Dharma-vég Dharma-vége sem létezik többé. De az emberek mégis még mindig tisztelik Buddhát, hisznek benne, és még megőrzik a buddhista vallás formáit, azonban csak nehezen tudják kiművelni magukat. Talán a jövőben sohasem létezik többé a kozmikus nagy Fá terjesztésének ez a dolga, és talán nem fogok újra eljönni.

Tanítvány: Mester, azoknak, akik a művelési idő vége előtt kapták meg a Fát, van még esélyük, hogy eljussanak a beteljesüléshez?

Mester: Erről most még túl korai lenne beszélni. A mai magukat művelő Dáfá-tanítványok nem ugyanolyanok, mint a jövőbeli művelők. Most a Fát igazítják helyre¹¹, és ti egy rész vagytok abból, amelyik a Fá-helyreigazítás legalacsonyabb szintjén kapja meg a Fát, és ugyanakkor részt vesz abban, hogy harmonizálja a Dáfát a világban. Más szóval a ti mostani művelésetek a Fá-helyreigazítás összes dolgával összefügg, és pontosan ebben rejlik a valódi legnagyszerűbb dolog. Az igazán a legnagyszerűbb, hogy segíthettek a Mesternek, és igazolhatjátok a Fát a világon. Ebből az okból kifolyólag a Fá általatok való megkapása aztán nem olyan kemény, és nem olyan nehéz, mint a Fá más műveléseknél való megkapása a történelemben. Azonkívül rendkívül csodálatra méltó, hogy a jövőben képes leszel stabilan tartani a szívedet és stabilizálni a Dáfát. Nemcsak a xinxingedről van szó önmagában, hanem egyidejűleg a Fá számára is tettél egy hozzájárulást. Ez a valóban nagyszerű dolog. Az emberek művelése a jövőben aztán nem ilyen. Ő csak egy művelő, és csak a személyes műveléséről van szó. Persze a művelésnél az emberek a jövőben is az énáltalam terjesztett Dáfá segítségével fogják művelni magukat, és ezért sokakat vált meg. A jövőben is így lesz; ez azonban egy történelmi időszakra fog korlátozódni. Még később aztán nem hagyják hátra többé a Fát az embereknek. Ezt a Fát nem szabad kultúraként hátrahagyni az embereknek a jövőben; ez egyáltalán nem kivitelezhető.

Tanítvány: A tathágata-buddha mennyországát a xuanguanjából fejlesztették ki, vagy saját maga teremtette meg?

Mester: Mit jelent „tathágata”? A „tathágata” tulajdonképpeni jelentése nevezetesen az, hogy azért jött az embervilágba, hogy kívánság szerint elhozza a Fá-alapelveket; ő jön, és kívánság szerint elhozza a harmonizáló, elpusztíthatatlan, igaz Fá-alapelveket. Így lehet ezt lefordítani, mert ez nem kínai, hanem ószanszkrit. A mennyben a tathágatákat Fá-királyoknak nevezik. A tathágaták mindannyian rendelkeznek a saját mennyországukkal; és ezért kell a saját mennyországát igazgatnia. És az igazgatásánál teljes egészében arról van szó, hogy jósággal és együttérzéssel kezeljen minden élőlényt, tehát nem az emberek adminisztrációs módszereivel; az nincs úgy. Honnan jött akkor a világa? Főleg két állapot¹² létezik: Egyfelől ő egy olyan élőlény, mint a legtöbb buddha, dao, istenség és más élőlények, akik pontosan azon a szinten jöttek létre; másfelől ezt a hatalmas erényével egyidejűleg építette fel a művelési folyamata közben. Hogy konkrétak legyünk, ez tartalmaz egy részt abból, amit a kezdeti művelésben a xuanguan művelési formájával művelt ki. Ha az istenségek és buddhák állapotát emberi szavakkal fejezzük ki, akkor az nem hangzik nagyon szépen. A művelés folyamata közben te nevezheted azt xuanguannak. Ha viszont akkor az már úgy alakult, hogy a nagyszerű buddha a beteljesüléshez művelte magát, és a világával egyidejűleg beteljesült, akkor neked nem szabad többé ezen a módon összehasonlítanod, mert ez akkor tiszteletlen lenne. Minden nagyszerű dolga már a buddha és a buddha-világ ünnepélyességének és nagyszerűségének a megtestesülése.

Tanítvány: Miután elolvastuk a Mester „Néhány gondolat tőlem”¹³ című jingwenét, némely tanulók nagyon nehéznek érzik magukat a szívükben, és mindenhová leveleket küldenek, hogy megakadályozzák, hogy ez a dolog megtörténhessen.

Mester: A kiadatás kérdéséről a kínai kormány már azt mondta, hogy ez pletyka volna. Mindegy, hogy ki hozta létre ezt a pletykát, mindenesetre pletykáról beszélnek; tehát ez azt jelenti, hogy ez a dolog nem létezik. Ez a dolog nem létezik, de biztosan megvan az eredete. Tudom, hogy ez nem a kínai kormányt képviseli, talán viszont azokat, akik más szándékokat rejtegetnek, és a Fálun Gongon keresztül szeretnének felemelkedni; tehát azok csinálták, akik szeretnék ellenzékbe vinni a Fálun Gongot a kínai kormánnyal szemben.

Tanítvány: Annál, ami röviddel ezelőtt történt Kínában – kivéve, hogy levizsgáztassák a Kínában élő tanítványokat, hogy eljuthatnak-e a beteljesüléshez –, nem léteznek netalán a szabotázs olyan tényezői is, amelyek maga a Dáfá ellen irányulnak?

Mester: Ti mindannyian ne törődjetek többé ezekkel a dolgokkal. Ha a kínai kormány már elfogadta a 27. számú dokumentumot, akkor hagyjuk, hogy az elmúlt dolgoknak éppenséggel legyen végük. Tulajdonképpen mi mindannyian pontosan művelők vagyunk, akik nem ragaszkodnak a hétköznapi emberek dolgaihoz. Mindazt, amit a hétköznapi emberek tettek – mindegy, hogy helyes-e vagy hibás – nem vesszük a szívünkre, úgy, mintha egyáltalán semmi sem történt volna. De ami azt illeti, hogy hogyan kezelnek bennünket, ez akkor az ő dolguk; ti pontosan csak a műveléssel törődjetek. Mesterként én is azon vagyok, hogy figyelemmel kísérjem ezt. Most ne is beszéljetek többé ilyen dolgokról. De ha a szárazföldi Kínán belüli tanulóknál megtörténhetne, hogy a művelés miatt üldözik őket, akkor én és a Kínán kívüli tanulók természetesen szintén törődnénk azzal. Ez a pont biztos.

Tehát a magas szintek dimenzióinak a szemszögéből nézve léteznek olyan régi erők, akik az alacsony dimenziókban levő rossz élőlényeket használják arra, hogy szabotázst kövessenek el.

Tanítvány: A Tanár azt mondta, hogy az ember nem juthatna el a beteljesüléshez, ha nem tudná szeretni az ellenségeit. Bárhogyan is, én úgy találom, hogy azokat, akik a Tanárt és a Dáfát támadják, nem fogom szeretni.

Mester: (A Mester nevet.) Emlékezzetek arra, hogy mit mondtam. Azt mondtam, ti mindannyian művelők vagytok, én viszont nem¹⁴; én vagyok az, aki továbbadja nektek a Fát. Gondoljátok át egyszer, a kozmikus Fá-alapelvek alapozták meg a világegyetemben létező különböző szintek és különböző állapotok élőlényei számára a létkörnyezetüket, és teremtették meg különböző szintek élőlényeit. Hova mehetne akkor egy ember a világegyetemben, ha ő saját maga szembe tudna helyezkedni ezzel a kozmikus Fával? Egy hely sem létezne számára. Az ilyen emberek akkor rosszabbak, mint azt egyáltalán le lehet írni a Fában.¹⁵ Ez akkor netalán nem egy rossz ember? Azokat, akik a Fá-alapelveket szabotálják, soha és semmikor sem lehet egy sorba állítani a személyes ellenségeitekkel. Mit jelent az, hogy nektek szeretnetek kell az ellenségeiteket? Közületek mindenki a művelésben található, és irgalmasnak kell lennie. Nektek nem szabad ezt behatárolnotok és azt mondanotok: „Én akkor vagyok irgalmas hozzád, ha te jó vagy hozzám, és ha te nem vagy jó hozzám, akkor én sem vagyok irgalmas hozzád.” Hogyan különbözne hát ez attól, ami a hétköznapi emberek között érvényes, tehát ahogy te nekem, úgy én neked? Nem létezik különbség. De ti művelők vagytok, akiknek túl kell menniük a hétköznapi emberek látókörén, és magasabbnak kell lenniük, mint a hétköznapi emberek látóköre. A hétköznapi emberek olyan alacsonyak, miközben te olyan magas vagy. Megfelel az neked, ha azokat az embereket, akik sokkal alacsonyabbak, mint te, ellenségnek tekinted? Ha te ezt az embert ellenségnek tekinted, akkor talán nem ereszkedtél le a hétköznapi emberek alacsony szintjére? Ezért az istenségek sohasem tekintették az embereket ellenségnek, és az emberek nem is méltók erre. Az együttérzés szemszögéből sem szabad nektek ellenségnek tekinteni az embereket.

De a Fá és a Fá-helyreigazítás elleni szabotázs egy teljesen más dolog. Az sem megy, ha valaki tudatlanságból loholt velük együtt; mert bármit is tett, az embernek el kell viselnie a következményeket érte. Minden művelő, aki itt jelen van, már szintén elviselte a következményeket azért, amit a múltban csinált. Bármit is tett az ember, neki viselnie kell a következményeket érte; és ne gondold azt, hogy téged csak passzívan vettek rá, vagy zöldeket beszéltél, vagy csupán nyomás alatt mondtad vagy csináltad azt, vagy a gonosz irányított. Ez mind nem érvényes; ezek mind nem lehetnek mentségek.

Tanítvány: Most éreztem csupán, milyen nehéz a Mesternek, hogy a legegyüttérzőbb módon igazítsa helyre a Fát az embervilágban. A Fá-helyreigazítás ott fenn még nehezebb, mint ez? Elmagyarázhatja ezt a Mester röviden?

Mester: (A Mester nevet.) Valójában az élőlényeknek ott fenn nincs olyan sok rossz gondolatuk, mint az embereknek. Nekik nincsenek emberi gondolataik, de szintén ragaszkodhatnak a saját nézeteikhez. Ámbár a jó időkből való mindegyik élőlény megromlott, ő nem érzi ezt. Az összes élőlény nem tudja, hogy ő saját maga megromlott. Minden élőlény szívesen hasonlítja össze saját magát azokkal az élőlényekkel, akik rosszabbak, mint ő saját maga, és még azt gondolja, hogy ő saját maga jobb, mint mások. Mindannyian ezen a módon ítélik meg ezt. Valójában azokkal az emberekkel hasonlítja össze magát, akik már megromlottak, a helyett a mércék helyett, amelyeket a világegyetem követel meg egy élőlénytől. Egy istenségnek ugyan nincsenek emberi gondolatai, de ő sem felel meg többé a szintje eredeti mércéjének. A Fá-helyreigazítás közben azért képeznek egyfajta erőt, hogy megtartsák saját magukat, és olyan akadályokat képeznek, amelyek zavarják a Fá-helyreigazítást, és ráadásul a legsúlyosabb esetben szabotálják a Fá-helyreigazítást. A világegyetem Fá-alapelvei egyformák. Bármit is tett az ember, saját magának kell visszafizetnie.

Tanítvány: Mélységesen érzem, hogy a Mester és a Dáfá olyan sokat adott nekünk, miközben mi túl keveset adtunk vissza. Kiváltképp miközben a Dáfá és a Kínában élő tanítványok ilyen kemény vizsgát élnek át, mit kell még tennünk az állhatatos, tényleges művelésen kívül?

Mester: Törődjetek egyszerűen azzal, hogy folyamatosan haladjatok előre, és ténylegesen műveljétek magatokat. Ameddig senki sem zavarja a gyakorlásotokat, addig minden élőlényt meg lehet menteni a mennyben és a föld alatt. Mert bárki is zavarja a Fá-helyreigazítást, azt kiselejtezik. Valójában a Dáfá-tanítványok is csak művelni akarják magukat, és nem kértek túl sokat. Egyes embereknek nincs megértésük számunkra; akkor adunk nekik időt, hogy megismerjenek bennünket. Te szidsz és támadsz bennünket, mi viszont nem fogjuk ugyanazt tenni veled. Az elég, ha műveljük magunkat. Bármit is tett az ember, neki saját magának kell viselnie a következményeket érte; ez biztos.

Tanítvány: A dalian-i tanítványok üdvözlik a Mestert.

Mester: Köszönöm nektek. (taps)

Tanítvány: Az utóbbi időben némely asszisztensek vagy akár a gyakorlóhelyek illetékesei elrejtették a Mester képeit és a Dáfá-könyveket, amik otthon vannak nekik. Úgy vélték, hogy a tanulóknak is meg kellene tenniük ezt, hogy megóvják a Fát és a Dáfá-könyveket.

Mester: Ezt a kérdést nem kellett volna feltenni. Ha némelyek közülünk, miután látják, hogy a Dáfát sérülés és veszély fenyegeti, emberi ötleteket gondolnak ki, hogy eljárjanak ezzel, az nem hiba. Mindazonáltal – olyannyira, mint lehetséges – nektek meg kell óvnotok a Dáfá-könyveket; jobb ezt tenni. Ha viszont az ember ezt félelemből teszi, az nem felel meg egy Dáfá-tanítvány követelményeinek.

Tanítvány: Az összes korlai Dáfá-tanítvány Xinjiangból, üdvözli a Mestert.

Mester: Köszönöm nektek!

Olyan sok – akkor mindet együtt olvasom fel.

Tanítvány: Mudanjiang tanítványai üdvözlik a Mestert; a pekingi Rendinghu park tanítványai, Daqing több tízezer tanítványa, a nanchangi Bayi park minden tanítványa, a Légiközlekedési Minisztérium, valamint a pekingi hatodik blokk tanítványai, a tajvani tanulók hiányolják a Mestert; a texasi Austin minden Dáfá-tanulója, Qinhuangdao Dáfá-tanulói, az első Katonaorvosi Egyetem Dáfá-tanítványai, Shenzhen tanítványai üdvözlik a tisztelt Mestert.

Mester: Köszönöm nektek! Valóban jó! Ezek a tanítványok valóban jók!

Tanítvány: A következő helyekről való tanítványok: Hebei, Shanhaiguan, Chaoyang, a Hubei tartományi Qianjiang, valamint az USA középső része – üdvözlik a Mestert!

Mester: Köszönöm nektek!

Tanítvány: Én már néhány éve tanulok; minden nap is tanulom a Fát. De mihelyt a pillanatnyi helyzet és a felmerült problémák valamivel bonyolultabbá váltak számomra, kiszolgáltatottnak érzem magam, és nem tudom, mi a teendő. Amit mások mondanak, számomra minden megalapozottnak hangzik; én saját magam viszont nem vagyok képes arra, hogy alkalmazzam a Fát. Sőt kikerülöm a döntő kérdéseket, és az egyszerű, mechanikus kitartást alkalmazom, aminél a legmélyebb bensőmben csak a hibáktól szeretném megóvni magam. Hogyan távolítsam el ezt a ragaszkodást?

Mester: Ez viszont semmi drámai dolog; ez csak az akarat kérdése. Úgy gondolom, a legjobb módszer az, hogy többet tanuld a Fát. Mihelyt az őszinte gondolatok megszilárdultak, könnyen el lehet távolítani a ragaszkodást. A Fával különböztesd meg a helyeset és a hibásat! Ha az ember többet tanulja a Fát, valójában már azon van, hogy rossz dolgokat távolítson el.

Tanítvány: A „changchuni Fá-magyarázat¹⁶” 77. oldalán¹⁷ a Mester azt mondta, „az elhunytakat kell példaképpé tenni, de nem az élőket”. Kérem, magyarázza el ezt világosabban.

Mester: Ez azt jelenti, hogy korábban mindig egy elhunytat tettek szívesen példaképpé. Csupán a halála után emlékeznek meg róla az emberek, hogy milyen nagyszerű volt az élete idején. Az élőkről nem emlékeznek meg. Az élőknél nem lehet ezen a módon csinálni. Úgy vélik, hogy egy élő talán valamikor megint csinál egy hibát, és aztán nehezen megvalósítható, hogy – miután példaképpé tették –megint megalázzák. Ezért vesznek gyakran elhunytakat példaképül élők helyett. Ez hát az emberek dolga! Valójában egy embert, akit jónak tartanak, nem is kell feltétlenül úgy szemlélni, hogy mindenben jó volna; hiszen lehet-e egy ember hibátlan? Ha ehelyett azt mondanák, hogy valaki ebben vagy abban a tekintetben jó teljesítményt nyújtott, akkor nem is kellene többé aggódniuk. Egy ember hibásan fog cselekedni, vagy újra el fog követni egy hibát. Ebben a tekintetben az emberek bölcsessége túlságosan korlátozott.

Tanítvány: Ha döntést hoznak arról, hogy egy rendezvényt meg kell tartani, ezt akkor el kell ismerniük az asszisztensközpontok vagy a Fő Asszisztensközpont illetékeseinek? Ha igen, hogyan lehet biztos benne az ember, hogy ezek a helyes dolgot ismerték fel?

Mester: Én tudom, mi van veled. Emberek, ők mindig emberi gondolatokkal ítélik meg a művelőket, és sohasem tudják felfogni. Ma egészen világosan megmondom, azok, akik a te hétköznapi emberi nézeteid révén ítélnek meg engem és a Fálun Dáfát – ti sohasem tudjátok majd megérteni és felismerni. Valaki azt kérdezte, hogy miért rendelkeznek azok a tanulók, akik Zhongnanhai-ba¹⁸ mentek, olyan erős renddel és fegyelemmel. Ezt mindegyik tanulónk nevetségesnek találja a szívében, mivel ezeknek a kifejezéseknek már a használata is nevetséges. A hétköznapi emberek társadalma mostanáig sem érti ezt, és még ezeket a kifejezéseket használja; ők sohasem lesznek képesek megérteni a művelőket. Nekünk nincs szükségünk parancsokra és mozgósításra. Mindenki, tudatosan vagy öntudatlanul, egyedül vagy a többiekkel együtt, nagyon jól fog viselkedni. Egy művelő tudja, hogyan teendő meg valami, egy művelő tudja, hogy neki nem kellene rossz dolgokat csinálnia, és jót kellene tennie, és egy művelő tudja, melyik helyzetben biztosítja még ő, hogy jó ember legyen. Tudjátok, azok, akik Zhongnanhai-ba mentek, némák voltak, és nem kiabáltak jelszavakat. Némelyek akkor azt gondolják: „Miért nem kiabál hát egyik sem? Ugyan hogyan lehet ezt ilyen szigorúan megszervezni? Mindannyian ott állnak, és egyik sem mozdul a helyéről.” Még a katonák is csupán megfelelő tréning után érhetik el ezt. De a mai emberi társadalomban a hétköznapi emberek egyike sem tudja, hogy az emberiség romlottságának az alapvető oka az emberi szív és a szellemi erkölcs romlottságában rejlik. Ha az emberi szívek őszinték, és a szellemi erkölcs színvonala megemelkedett, akkor nézd csak meg – neki nincs szüksége a te szervezésedre, ő tudja, hogy mindennek, amit tesz, jónak kell lennie. Sokan tudják, hogy a gyakorlatok elkezdése előtt ők gyakran beszélgetnek vagy szaladgálnak ide-oda, minden lehetséges; de mihelyt elkezdődik a zene – hipp-hopp – sorrendbe állnak. Anélkül, hogy mozgósították vagy felszólították volna őket erre, egyenes sorokba állnak fel, még rendezettebben, mint a katonák. (taps) Mert egy művelő tudja, hogy neki – mindegy, bárhol is van – jól kell viselkednie, hát még a Dáfában! Ez olyasmi, amit ők nem értenek meg. Miután a legtöbb tanuló elment, a rendőrök cigarettacsikkjeit is felszedték. A föld tiszta volt, egyetlen papírfecni sem feküdt többé ott. (taps) Mégis azt kérdezik, hogyan lehet ilyen szigorú a fegyelem. Valójában a hétköznapi emberek tényleg nehezen érthetik meg a művelőket; mert a hétköznapi emberek gondolatai túlságosan nagyon különböznek azokéitól, akik a Dáfában művelik magukat. Ők hétköznapi emberek, és örökké az emberek önző gondolataival fognak szemlélni mindent. Azonkívül még az emberi gondolatok nagyon bonyolultak. Némelyek politikával foglalkoznak, némelyek gazdasággal foglalkoznak, némelyek újságíróként dolgoznak, némelyek rendőrként dolgoznak – ők mindannyian a különböző elsajátított nézeteikkel fogják szemlélni ezt a világot és minden dolgot. A művelők felülmúlják a hétköznapi embereket; ezért ezek nem tudják megérteni őket a hétköznapi emberek nézetein keresztül, és fel sem ismerhetik világosan a művelőket. Egy Dáfá-tanuló, mindegy, hogy hol van, nagyon jól fogja csinálni; mert az tényleg úgy van, ahogyan némelyek mondták, hogy a Fálun Gong szerte a világon mindegyik kormány és mindegyik nemzet számára száz előnyt hoz, de kárt nem okoz.

Tanítvány: Qinshihuang¹⁹ talán nem kapott karmát, mivel ez az égi konstelláció változása volt, mindegy, hogy mennyi embert is ölt meg?

Mester: Nem. Némelyeknél annak a saját emberi viselkedésmódjukhoz van köze, és némelyet az égi konstelláció okozott²⁰. Az, hogy Qinshihuang egyesítette Kínát, a történelem szükségszerűsége volt, és az égi konstelláció okozta. Egy kormányzati hatalom váltásánál²¹ is úgy van, és a sakkjátszmának ezt a lépését a mennyben levő istenségek már megtették; ezért vált pontosan olyanná. Az aztán az ember döntése, hogy milyen eszközökkel kezeli e folyamat közben az embereket a világban. Ezért az az ő saját dolga, hogy egy hétköznapi ember hogyan viselkedik emberként, és milyen jól csinálja az életében, ha hatalommal és pozícióval rendelkezik. Némelyik lehetőség szerint arra használta a kedvező feltételeit, hogy sok jótettet tegyen, és akkor a következő életében szerencsés viszonzást kap. Ha aztán az egyik életében nem viszonozták teljesen, akkor azt pontosan a következő életében kell még visszafizetni. Lehet, hogy több élete hosszán át magas hivatalnok lesz. Mindenesetre a szerencserésze túlságosan nagy, úgyhogy egy életen belül egyáltalán nem tudja kiélvezni. Szintén létezik némelyik, aki talán arra használja a hatalmát, hogy nagyon sok rossz dolgot tegyen. Ha neki személy szerint nincs magas erkölcse, és azonkívül kicsinyes szíve van, akkor sok rosszat fog tenni. Ha sok rosszat tett, akkor az befolyásolja az életelvárását; azonkívül a következő életében gonosz megtorlást kell kapnia. A gonosz megtorlásoknál, gondoljátok csak át, talán nincs pénze, nincs hatalma, koldulnia és szenvednie kell. Ha a rossz túl nagy, és nem lehet teljesen megtorolni egy életben, akkor lehet, hogy több élet hosszán át torolják meg. Amikor idős emberek látják, hogy egy embert nagy szerencsétlenség ér utol, gyakran mondják azt, hogy ez semmi jót sem csinált az előző életében. (A Mester nevet.) Ez valóban igaz.

Tanítvány: A sorskapcsolatok is anyag, helyes ez? Mit értenek sorskapcsolat alatt?

Mester: Te a bivalytülökbe mászol. Természetesen anyagi tényezőket sem zár ki az ember. Már tisztán és világosan beszéltem a sorskapcsolatokról, és elmagyaráztam, hogy mik azok.²² Egyfajta megjelenés és ugyanakkor egyfajta tényleges kapcsolat is. Ez a fajta tényleges kapcsolat nem úgy jelenik meg a hétköznapi emberek állapotában, mintha egy szál lenne közted és köztem, és mi kapcsolatban maradnánk, mindegy, bárhova is megyünk – nem ezt jelenti. Más dimenziókban mutatkozik meg, amelyeket az emberek nem láthatnak; ezért az emberek nem is tudják világosan leírni. Így kigondoltak maguknak egy megnevezést, nevezetesen a sorskapcsolatot. Az embernek sorskapcsolata lenne; az embernek egy csomó sorskapcsolata lenne. Természetesen ebben a világegyetemben valójában minden anyag. Én azt mondtam, hogy a szellem pontosan anyag, és az anyag pontosan szellem.

Tanítvány: Úgy tűnik, hogy minden őszinte Fában²³ megmondták, hogy a férfiak magasabbak, mint a nők. A buddhista vallásban alkalmasint azt mondják, hogy az embernek sok erényt kell összegyűjtenie ahhoz, hogy férfitestben ölthessen testet. A buddhák csak férfialakban vannak, és úgy tűnik, hogy a női alaknak nincs tényleges jelentése. A Tanár a férfitestet választotta. Úgy tűnik, hogy sohasem hallottak női buddhákról?

Mester: Különböző Fá-magyarázatokban²⁴ már beszéltem erről a kérdésről. Léteznek mind férfi, mind női buddhák. Léteznek mind férfi, mind női tathágaták. Ha a művelés közben az ember elérte az arhát megvilágosodási helyzetét²⁵, akkor már kijutott a három világkörből. Mindazonáltal az „arhát” nem csak egy megvilágosodási helyzetet képvisel. Léteznek a kezdeti megvilágosodási helyzet arhátjai²⁶, léteznek a helyes megvilágosodási helyzet arhátjai²⁷, és léteznek nagy arhátok. Teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő, amikor elérte az arhát megvilágosodási helyzetét, és ezen a szinten eljut a beteljesüléshez, mindig férfialakot kap. Az arhát megvilágosodási helyzete az első megvilágosodási helyzet a három világkörön kívül. Azok, akik elérték a bódhiszattva megvilágosodási helyzetét – teljesen mindegy, hogy nagy bódhiszattvák vagy kicsi bódhiszattvák; teljesen mindegy, hogy te férfiként vagy nőként művelted magad felfelé –, mindannyian egy női alakot mutatnak fel. Ha a kiművelt tested a bódhiszattva szintjét éri el a beteljesülésnél, akkor minden testednek női alakja van a művelési folyamatban, és ezért a jövőbeli tested pontosan női. Természetesen egy istenség átváltozhat, de a lerögzített teste éppen ezzel az alakkal rendelkezik. Ha egy ember buddhává művelte magát, mindig férfialakja van. Mindenesetre, ha valaki tathágatává művelte magát, teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő, az eredeti alakja jelenik meg. Ez azt jelenti, ami az eredeti lénye, pontosan úgy jelenik meg. Előzőleg a különbség abban a testben rejlett, amellyel a világban való művelés közben rendelkezett az ember, ám mihelyt elérte a tathágata-buddhát, az ősszelleme alakjával rendelkezik. Természetesen léteznek különleges esetek is; itt csak az általános jelenségekről beszélünk. Valójában az emberek összevissza reinkarnálódnak a világban. Azt, hogy férfiak vagy nők, a szerencsés viszonzásnak és a sorskapcsolatok viszonyainak a vonatkozásában állapítják meg. Egy nőnél nagyon könnyen lehetséges, hogy egy férfi ősszellem öltött benne testet. Szintén léteznek némely férfiak, akikben női ősszellem öltött testet. Ennél létezik a karmikus megtorlás kérdése. Itt semmi diszkriminációra sem gondolok a női nemmel szemben. Korábban azt mondták a buddhista vallásban, és Sákjamuni is azt mondta: „Ha egy ember férfitestben szeretne testet ölteni, akkor erényt kellett gyűjtenie az elmúlt életében; így tud csupán férfitestben testet ölteni.” Teljesen mindegy, hogy te férfi vagy nő voltál-e, ha rossz dolgokat tettél, vagy egy bizonyos tekintetben rossz dolgokat tettél, akkor a következő életedben lehetőség szerint női testben fogsz testet ölteni. Korábban így volt. A mai embereknél nem létezik ez a kérdés. A jövőben ez még létezik majd. Azonkívül sok női tanítványom nagyon jól művelte magát. A Fá megkapása előtt némelyek szándékosan akartak női testben testet ölteni, hogy műveljék magukat. Itt létezik egy történelmi ok; talán a nők nem tudnak olyan könnyen nagy karmát okozni.

Tanítvány: Amikor a közelemben levő embereknél terjesztettem a Fát, mindannyian azt mondták, hogy nem tudják megérteni, hogy mi olyan nagyon síkra szállunk a Fá-tanulásért, a gyakorlatokért és a Fá-terjesztésért. Azt gondoljuk, hogy mi nem értük el, hogy a hétköznapi emberek társadalmának a legmagasabb mértékben megfelelve műveljük magunkat, ahogyan azt a Mester tanítja nekünk. Ez megakadályozta a többi embert abban, hogy megkapják a Fát. Talán már jóvátehetetlen veszteséget okoztunk?

Mester: Az nem olyan rossz. Ha nem csináltad jól, csináld jobban a következő alkalommal. Ti mindannyian azt szeretnétek, hogy még több ember kapja meg a Fát, hogy megmentsétek az embereket a világon. Az emberi világban semmi sem örök, és semmit sem tudsz a születésnél magaddal hozni és a halálnál magaddal vinni. Semmit sem vihetsz magaddal. Csak művelés révén kaphatod meg a Buddha-Fát, és tarthatod meg örökre. Ezt magával hozhatja az ember a születésnél és magával viheti a halálnál; ezért a legértékesebb. És ezért – bármit is adsz egy másiknak – semmi sem hasonlítható össze azzal, hogy a Fát adod neki. Sokaknak közülünk van egy gondolatuk, és azt akarják, hogy még több ember szerezzen tudomást a Dáfáról. Különösen azért, mivel ez a legnagyszerűbb igazság, még több emberrel szeretnénk tudatni és a Fá-terjesztés dolgát csinálni. Ha egyszer nem csináltad jól, akkor csináld jobban a következő alkalommal. Végül is egy olyan valakinek, aki Shant művel, együttérzőnek kell lennie minden élőlény iránt.

Tanítvány: Három-négy évvel ezelőtt már nagyszámú tanuló létezett, akinél fel lett szabadítva a művelési energia²⁸, és eljutott a megvilágosodáshoz. Ebben a három-négy évben most még mindig szenvedéseket viseltek el az embervilágban, és továbbra is művelik magukat. Még egyre tovább emelkedik a szintjük?

Mester: Mondjuk csak úgy, hogy egyre újra jönnek új emberek a műveléshez, és nektek tovább kell művelnetek magatokat, ameddig még nem jutottatok el a beteljesüléshez. A művelésnél léteznek azok, akik jól gyűrték le a vizsgákat, és gyorsan és folyamatosan művelték magukat. De léteznek azok is, akik nem gyűrték le jól a vizsgákat, és nem haladtak előre olyan folyamatosan, úgyhogy az idő hosszasan elhúzódik. Ami azt illeti, hogy beteljesült vagy nem teljesült be, arról most egyáltalán nem kellene beszélnünk. Mindegyik tanulónak művelnie kell magát, ameddig még itt van.

Tanítvány: Azoknak az istenségeknek, akiknek nincs alakjuk és testük, talán nincs saját mennyországuk, úgy, mint a vándoristenségeknek?

Mester: Az alaktalan istenségek és a vándoristenségek nem azonosak. Ami a vándoristenségeket illeti, én ezt a hétköznapi emberek szavaival juttattam kifejezésre, és azt lehet úgy mondani. Elegendő, ha tudjátok, mire gondolnak ezzel. Más szóval némelyeknek nincs mennyországuk; akkor azt úgy magyarázhatom el, hogy ők, mint vándoristenségek, mindenhova vándorolnak. Valójában korábban ez pontosan így volt a daóknál. A taoista vallást a későbbi időben építették fel. Korábban a daóknak nem volt világuk a mennyben. Ő saját maga a beteljesüléshez művelte magát, és teljesen szabad a világegyetemben. Talán kikeres magának egy barlangot, szépen berendezi, és ott marad zavartalanul és szabadon. Az alaktalan istenségeknél arra gondolnak, hogy nekik már a keletkezésüknél sem volt alakjuk, vagy arra, hogy neki nem szabad alakkal rendelkeznie, ha a művelésnél elérte azt a szintet. De átváltozhat egy alakká. Az alaktalan istenségek legtöbbször nagyon magasak. Mihelyt arra gondol, hogy olyan legyen, akkor már olyan. De ő nem akarja ezt, és túlságosan körülményesnek találja. Minek ez az egész, túl körülményes. Hiszen ez így elsőosztályú, hiszen egyáltalán semmije sincs. Természetesen azt, amit itt elmesélek, nehéz megérteni emberi gondolatokon keresztül.

Tanítvány: Más dimenziókban, amint létrejön, tehát mihelyt létezik, egy élőlény rendelkezik annak a szintnek a Fájával. Ha azon a szinten jött létre, ő mármost azokban a mércékben jött létre, amelyeket annak a szintnek a Fája állapított meg az élőlény számára. Nincs úgy, mint a babáknál az embervilágban, akik egy hosszadalmas felnövéssel és tanulással rendelkeznek.

Mester: A három világkörön kívül azok az élőlények, akik különböző szinteken jöttek létre, különösen az istenségek dimenzióiban, biztosan megfelelnek az élet mércéinek azon a szinten. Őket is annak a szintnek a Fája teremtette meg. Azok a babák, akik az istenségek szintjein jöttek létre, szintén istenségek. Ami azt illeti, hogy az embereknek szükségük van felnövésre és tanulásra, az a mai úgynevezett fejlődésnél, az anyag szempontjából nézve, elfajult és nem emberi. Az élőlény eredeti természetének a szempontjából nézve ez visszafelé halad. Nem lehet felnövésről beszélni, hanem a ködbe merülésről, ami valójában a romlás folyamata és egy olyan folyamat, amelyben az ember elveszíti a tisztaságot és a tisztességet. Az emberek ezt fejlődési folyamatnak nevezik, miközben az istenségek visszafelé haladásnak nevezik.

Tanítvány: Mely istenségek irányítják az agymosást a reinkarnáció idején?

Mester: Ez persze tudásra való törekvés és kíváncsiság. Ezt bármilyen istenségekkel lehet irányíttatni. Különböző élőlényeket különböző istenségek irányítanak. De csak egy mérce létezik a világegyetem számára. Nincs úgy, mint ahogyan te azt elképzeled magadnak, hanem minden rendkívül természetes. Hogy képletesen mondjuk, azok az istenségek törődnek ezzel, akik a három világkörön belüli élőlények reinkarnációjára illetékesek.

Tanítvány: Tisztelt Li Hongzhi tanár, a torontói Fá-konferencián²⁹ sok külföldi tanítványunk kérdéseit, és azokéit, akik nem tudtak részt venni a Fá-konferencián, benyújtottuk a Tanárnak, és a válogatók mindet kiselejtezték. Ezt nem tudom megérteni.

Mester: Meg tudom érteni az érzéseidet. Valójában, ha egy ezer-kétezer főnyi résztvevővel bíró Fá-konferencián mindenki feltenne egy kérdést, akkor pontosan csupán holnap este tudnánk befejezni. Mit csináljon az ember, ha nem válaszolható meg minden kérdés? Akkor ki kell válogatni. A kiválogatás folyamatában nagyon könnyen lehetséges, hogy némely fontos kérdéseket, amelyeket az ember valóban szeretne megválaszoltatni a Mesterrel, kiselejteztek. Ennek ellenére a Fá-tanulás közben biztosan tudtok választ találni ezekre. Valójában én megneveztem nekik néhány szabályt a kiválogatáshoz: Nem kellene, kérlek, politikai kérdéseket felhoznod nekem; lehetőleg keveset tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek tudásra törekszenek; lehetőleg válogasd ki azokat a dolgokat, amiknek semmi közük a Dáfában való műveléshez. Ezzel biztosítjuk a Fá-konferenciánk minőségét. Ez a cél.

Itt két oldal tényezői léteznek. Természetesen azok a tanulók is művelők, akik válogatnak. Nagyon könnyen lehetséges, hogy néhány olyan fontos kérdést is kiselejteztek, amelyik a műveléshez tartozik. Ez lehetséges. Úgy gondolom, hogy később még jobban fogják csinálni ezt a dolgot.

Tanítvány: XIV. Lajos a francia történelemben olyan összehasonlíthatatlan ragyogással bírt, mint a nap. Az ősszelleme netalán nem a mennyből jött? Én felismertem, hogy XIV. Lajos éppen az Ön…

Mester: Én tényleg sok országban öltöttem testet, és szinte minden fajú emberként. Néha ez már nem volt megcsinálható. Mert különböző történelmi korokban mindig léteztek azok, akik lejöttek a világba, és meg akarták kötni a sorskapcsolatot a Fá megkapására, és nekem meg kellett találnom őket, hogy megkössem ezt a sorskapcsolatot. Később ez már nem volt megcsinálható számomra a reinkarnációnál, és így felosztottam a testemet, hogy többszörösen ölthessek testet. Lehet, hogy több ember egy és ugyanazon nemzedékben én voltam; hadd mondjuk ezt tréfából így. (taps)

Tanítvány: A Tanár azt mondta, hogy a művelésünk után a Tanár minden élőlényt, amelyet megöltünk, a mi saját világunkba fogja megváltani. Mit csináljunk, ha mi csak az arhátig vagy a bódhiszattváig tudjuk művelni magunkat, úgyhogy nincs általunk igazgatott világunk?

Mester: Én mondom nektek, minden jelenlevő tanulónk számára megnyitottam az utat a beteljesüléshez. Nektek nem kell azon töprengenetek, hogy melyik szinten juttok el a beteljesüléshez. Ami azt illeti, hogyan lehet elintézni ezeket a dolgokat, arra megvan minden lehetséges megoldásom. Én csak összefoglalóan magyaráztam el, hogy rossz dolgokat jóvá változtatok át. Arra, hogy hogyan változtathatók át, természetesen minden lehetséges megoldás létezik. Lehet, hogy te nem ülhetnél ma itt, ha nem tudnád teljesen visszafizetni a karmádat, és nem tudnál eljutni a beteljesüléshez. (viharos taps) Ezt még egyszer meg kell ismételnem. Más szóval, lehet, hogy te nem válhatsz Dáfá-tanulóvá, ha az az út, amelyet elrendeztem számodra, nem teheti lehetővé, hogy felfelé juss. Nagyon jó utakat rendeztem el mindnyájatok számára. Az, hogy hogyan műveli magát az ember, rajtad saját magadon múlik. A Mester átvezet az ajtón, ámde a művelés egyvalakitől saját magától függ!

Tanítvány: A tisztelt Mester azt mondja a Zhuán Fálunban: „A magas szinteken való művelésnél… Ameddig emeled a xinxingedet, már nő a művelési energiád; neked még csak valamilyen kézmozdulatokat sem szükséges végezned.”³⁰ Mi által mutatkoznak meg a magas szintek ezen a helyen? Mikortól nem szükséges többé kéztechnikákat alkalmaznunk?

Mester: Az ősi időben végzett művelésnél, sok módszernél kezdetben nagyon bonyolult mozdulatok léteztek, amelyek végül semmire sem szolgáltak többé. Végül – magas szinteken – aztán egyetlen egy kéztechnikát sem alkalmaznak többé, és kizárólag a nyugodt ülésben művelik magukat. Aztán nem léteznek többé külsődleges formákkal rendelkező mozdulatok. De ennél a Dáfánál, amelyet ma műveltek – teljesen mindegy, bármilyen korábbi sajátosságokkal rendelkező élőlény is voltál –, neked a szerint a módszer szerint kell művelned magad, amelyet ma tanítok neked. Miért? Mert én szüntelenül nagyon nagy sebességgel hasonultatlak téged a mikroszkopikustól a felszínig; minden nap látjuk, hogy az ember változik. Mihelyt eléri a három világkört – valójában ezek mind a három világkörön belüli részecskékből álló emberi testek, amelyeket emberi testként neveznek meg. Mihelyt belépett a három világkörbe, a sebesség azonnal lelassul, amíg ráadásul leáll. Itt az embernél nem jut be; más szóval, csupán akkor fog megváltozni az ember, ha te itt az embereknél művelésen keresztül megemelted a xinxingedet.

A korábbi művelésnél először a felszínt változtatták meg; már a kezdetnél, nem hosszú idő után – tudjátok, hogy a taoista rendszerek által használt módszereknél elixírt vettek be a művelés közben. Ezt azért, hogy olyan gyorsan, mint lehetséges, eltávolítsák a betegségeket a művelő számára, avégett hogy minden rossz dolgot, betegségkarmát és így tovább, amelyet a felszínes tested tartalmaz, kiküszöböljenek. Mindent kiengednek; így tisztították meg akkor a testet. Mihelyt azután elkezdődik a gyakorlás, ez azonnal megváltozik a felszínes sejteknél. Mihelyt a felszínes sejtek és molekulák megváltoznak – gondoljátok csak át –, ez az ember azonnal egy istenség. Nem művelte magát magasra; csupán a test első rétegéből származó molekulák részecskéit változtatta meg. Más szóval, ő éppen a három világkör mennyének az első szintjébe lépett be, és éppen elhagyta a normál emberek szintjét. Az ember szempontjából ő akkor nagy isteni képességeket juttathat érvényesülésre; őt semmi sem korlátozza az emberiségből. Mert minden, amit egy ember lát, molekulákból áll; mihelyt most ez a réteg molekula és sejt megváltozott, lehet, hogy ő már felrepül, vagy egy helyen átmegy a falon. A szemei láthatják annak a dimenziónak az állapotait, amelyik a molekulákon túli másik réteg részecskéiből áll. Természetesen még nem pillanthatja meg a még magasabb részecskéket; a még mikroszkopikusabbakat még nem pillanthatja meg, mert a szintje korlátozott.

Miközben ezen a módon műveli magát tovább a mélyben levő legmagasabb szintekig, azokat a módszereket, amelyeket alacsony szinteken alkalmazott, ott már nem használhatja tovább. A gyakorlása összes módszerének semmi haszna sincs akkor többé. Ha teljesen a magas szintekre jutott, akkor nincs szüksége többé kéztechnikákra, csak a csendben műveli magát. Ezért egyetlenegy mozdulat sem létezik többé; így gondolják ezt el.

A Dáfában való művelésnél ez viszont nem megy. Mert ha a legtöbb vagy minden tanulónk már az elején megváltozik a felszíntől fogva – gondoljátok csak át, ma százmillió ember tanulja a Dáfát; ha mindegyik a felszíntől kezdve változik meg, úgy akkor ma ezen a világon itt százmillió istenség lenne, ezt mondom nektek. Az emberi társadalom formái akkor alaposan elpusztulnak. Nekünk viszont még meg kell őriznünk a hétköznapi emberek társadalmának ezt a formáját. Mert ez a legalacsonyabb szint, amelyet a kozmikus Dáfá teremtett az összes élőlény számára; nektek még itt kell művelnetek magatokat és megemelkednetek. Csupán ebben a környezetben emelkedhetünk meg és változhatunk meg a leggyorsabb sebességgel; ezért értékeljük ezt a környezetet. Az emberiség nagyon rossz, de az emberiség lehetővé teheti nekünk, hogy még gyorsabban műveljük magunkat. Az emberiségben sok olyan emberek felállította állítólagos igazság létezik, amelyik valójában olyan ragaszkodás, amelyet nekünk el kell engednünk a művelésben. Tehát mivel lehet jobban művelődni? Ha a mai emberek tanulják a Fát, vagy amikor az ősi idő emberei tanulták a Fát? Nem létezik olyan sok társadalmi tényező, a döntő dolog abban rejlik, hogy a Dáfá megváltja az embereket. Ehhez jön még, hogy ti Fá-helyreigazítás korabeli tanulók vagytok. Azt mondom, hogy a Dáfában még magasabbra művelheti magát az ember, éspedig a leggyorsabban. Az ősi idő társadalmában az emberek mind hittek az istenségekben. Jobban meg tudták érteni az igaz Daót és az igaz Fát; ezért összehasonlításképpen ők nem is tudták olyan magasra művelni magukat. Ha az egész társadalom meg tudta érteni, mert összehasonlításképpen az emberek erkölcsi mércéi nagyon magasak voltak, úgy nem is léteztek olyan nagy nehézségek. Minél rosszabb ma, annál inkább meg lehet mutatni, hogy mi még fáradságosabban és fájdalmasabban, de még nagyszerűbben is műveljük magunkat. Ámde így művelhetjük magunkat magasra. Így viszonyul ez ehhez.

Tanítvány: Shenyang tanítványai üdvözlik a Mestert!

Mester: Köszönöm nektek! (taps)

Tanítvány: A Fálun Dáfá már minden ember számára ismert a világon.

Mester: Most úgy tűnik, hogy így van; mi nyugodtak vagyunk, és nem szeretnénk megzavarni a társadalmat, avégett hogy a művelők nyugodt környezetben művelhessék magukat. Úgy tűnik, hogy egyszerre a világ színpadára toltak bennünket, sokan közülünk ezért ismert személyekké is váltak. (Mindenki nevet.) Ha erről beszél az ember, ez egészen mulatságos is, mi művelők nem akartuk ezt.

Tanítvány: Némely emberek szándékosan beszélnek ellene, és bizonyos valótlanságokat terjesztenek, amelyek megzavarják az emberszíveket, úgyhogy egyes sorskapcsolattal rendelkező emberek elszalasztják a jó lehetőségeket. Hogyan lehet újra visszájukra fordítani a negatív befolyásokat, amelyeket azok okoztak, akik szabotálják a Dáfát? Milyen lesz a jövőjük azoknak, akik szándékosan szabotálják a Dáfát?

Mester: Én mondom nektek, pillanatnyilag csak néhány ember létezik, aki valóban szabotálja a Dáfát. Ő ugyan meglehetősen hangosnak tűnik, de nem kellene azt gondolnotok, hogy sokan csinálták volna ezt. Bármit is tett az ember, viselni fogja érte a felelősséget. Néhányan rágalmazó pletykákat terjesztenek; milyen gonosz, valóban nagyon gonosz. Én még mindig ugyanazt mondom, ne féljetek attól, hogy senki sem tanulná a Fát; a buddhák olyan embereket váltanak meg, akik sorskapcsolatokkal rendelkeznek. (taps) Hogyan lehetne hát az, hogy emberek képesek lennének szabotálni a Buddha-Fát?

Tanítvány: Úgy vélem, hogy az a dolog, ami újabban történt, és a Mester június 2-i „Néhány gondolat tőlem”³¹ című jingwene sok tanítvány számára Kínán kívül szintén egy vizsga arra, hogy eljuthat-e az ember a beteljesüléshez, hogy fel tudja-e adni az ént, valamint minden emberi nézetet. Helyes így megérteni ezt?

Mester: Ez mind nem téves. Mindenkinek különböző felismerései vannak, amelyek mind nem hibásak. De amit ti felismertek, az mind teljesen helyes.

Tanítvány: Én gyakran ingadozom; egy Fá-konferencia után minden alkalommal rossz lelkiismeretem van, és elhatározom magam, hogy bátran és kitartóan haladjak előre, ámde egy idő után már megint semmi sem lesz. Néha azt gondolom, hogy nem vagyok méltó arra, hogy a Mester tanítványa legyek, és akkor nagyon szégyellem magam a Mester együttérzése előtt. Egy másik módszer sem létezik a több olvasáson és a több Fá-tanuláson kívül? Én valóban állhatatosan és komolyan szeretném művelni magam; lehetne az, hogy a többi dimenzió megpillantása és az égi szem felnyitása segítene valamit?

Mester: Ez a mondat tőled: „Én valóban állhatatosan és komolyan szeretném művelni magam”, tiszta és őszinte, teljesen mindegy, hogy milyen állapotban írtad ezt; ez a te éned. A szavakat azonban azonnal újra megzavarták a megszerzett nézetek. Ezért az az érzésed, hogy nem tudsz kitartóan előrehaladni. És ha a megszerzett nézeteket nem távolítod el, akkor valóban nem tudsz kitartóan előrehaladni, Ennél nem létezik más módszer, csak az, hogy olvasd többet a könyvet; ezt a nehézségi fokot le kell győznöd. Nem gondoltál arra, hogy azért nem tudsz kitartó lenni, mert ez önmagában az akadályozás egyik formája. Ha legyőzöd ezt a formát, akkor nézd csak meg, hogyan néz ez ki.

Tanítvány: A buddhista iskolában való művelésnél 84.000 iskola létezik; ennél különböző szinteket foglalnak magukba? Ez más dimenziókkal…

Mester: Azt, hogy a buddhista iskolában való művelésnél 84.000 iskola létezik, Sákjamuni buddha mondta. Sákjamuni buddha azt nyilvánította ki, amit tudatni tudott az emberekkel. Tudjátok, Sákjamuni buddha sem a világegyetem végső Ura; ezért ő sem ismeri a végső egész világegyetem és a még nagyobb területek dolgait. Más szóval Sákjamuni buddha az ő szintjének a kiindulópontjából mondta azt, hogy 84.000 művelési iskola létezik. Ez olyasmi, amit el lehet mondani az embereknek, és ez nem hibás. Ha azt mondta volna az embereknek, hogy több mint 100.000 iskola létezne, lehet, hogy az emberek nem is tudták volna, mit kezdhetnek azzal.

Nézetem szerint úgy tűnik, hogy a 84.000 iskola művelési módszereinek, amelyekről Sákjamuni buddha beszélt, mind a három világkörön belüli összes élőlényhez van közük. Ami a többi dimenzionális rendszert illeti, az embereknek sohasem mondtak el semmit, és az emberek nem is tudják ezt. Azonkívül a világegyetemben nemcsak egy ilyen környezet létezik, amely hasonlít a Földre, de azok mind nem a világegyetem középpontjában találhatók.

Tanítvány: Az utóbbi időben a gyakorlóhely néhány tevékenységet szervezett a Fá-terjesztésre, amelyre bizonyos időt használtak fel a tanulók. De némely tevékenységeknél úgy tűnik, hogy a megcélzott hatások csekélyek.

Mester: Milyenek a Fá-terjesztésre szolgáló tevékenységek hatásai – nos, tegyétek, amit tudtok, és abban a terjedelemben, ahogyan tudjátok. A régi erők – én a régi erőkről beszélek –, ők viszont nem igazán démonok; ők azok a különböző szinteken levő romlott élőlények, mind pozitívak, mind negatívak. Ők mindannyian azt gondolják, hogy segítenek nekem; de pontosan az ő segítségük vált az én akadályommá. Léteznek gátló tényezők; ebből az okból kifolyólag a Fá-terjesztésre szolgáló tevékenységeink előrehaladásának a sebessége gátolt, és az új gyakorlók csak nehezen kaphatják meg a Fát. Némelyek ugyan már megkapták a Fát, de a régi erők révén újra közömbössé váltak a Fával szemben, és nem tanulják többé. Ezeket a problémákat is elintézik, de nem kellene hagynotok magatokat megfélemlíteni ezektől a nehézségektől. Csináljátok egyszerűen tovább, amit meg kell csinálni; ezeket a problémákat mind éppen most oldják meg.

Tanítvány: Ön azt mondta, hogy a Fá-terjesztésnek semmi köze a beteljesüléshez. De a Fá-terjesztés a legszentségesebb dolog, ami valóban megmentheti azoknak az életét, akik nem kapták meg a Fát. Ez hát nem egy olyan dolog szintén, amit saját magának kellene áttörnie az embernek, ha semmi öröme sincs a Fá-terjesztésben?

Mester: A Fá-terjesztés és a beteljesülés két fogalom. A két fogalom között nem létezik közvetlen összefüggés. A beteljesülésnél a művelés útját neked kell lezárnod a kemény műveléseden keresztül, úgyhogy eléred a beteljesülés állapotát; ezért ez akkor beteljesülés. De a Fá-terjesztés csak olyasmi, amit neked, olyan valakiként, aki nagy irgalmassággal és nagy együttérzéssel rendelkezik, a művelési folyamat közben kellene megtenned; olyasmi, amit neked a személyes megemelkedésed mellett kellene megtenned. De mindazt, amit a Fá-terjesztésnél teszel, nem tekintik egyedül egyfajta szerencsés viszonzásnak a hétköznapi emberek között; a következő életben persze nem is szeretnél újra ember lenni. El fogsz jutni a beteljesüléshez, így akkor ennek az együttérzéshez és az élőlényeknek a művelésed közbeni átfogó megmentéséhez van köze. Így ezt is annak egy részeként tekintik, hogy a művelés közben te felépíted a hatalmas erényt.

Tanítvány: A fiatal nők szépek szeretnének lenni; ez a veleszületett természet vagy ragaszkodás?

Mester: Úgy gondolom, ha egy fiatal nő alkalmilag kifesti magát, véleményem szerint nem lehet azt mondani, hogy ragaszkodása van. Némelyek azt mondják, hogy a nők rendelkeznek ezzel a velük született természettel; valójában véleményem szerint a nőknek éppenséggel ügyelniük kellene erre az oldalra. Senki sem találná jónak, ha lomposak és piszkosak lennének, mindegy, bárki is látná ezt. De a túl nagyon izgató és kacér pontosan az ellenkezőjét fogja elérni. Nem én találom rossznak, lehet, hogy a hétköznapi emberek sem fogják csinosnak tartani, ha ezt látják. Annál, hogy hogyan jelenik meg egy ember, és hogyan öltözködik, erőfeszítést kellene tennie. A mennyben az istenségek, a buddhák és a bódhiszattvák összehasonlíthatatlanul ragyogóak, szentségesek és szépek; a hús-vér bőrük részecskéi rendkívül mikroszkopikus részecskékből állnak. Gondoljátok csak át, milyen finom a bőrük. Addigra már éppenséggel nem szükséges szándékosan szépítenie magát az embernek.

Tanítvány: A Mester azt mondja a Zhuán Fálunban: „… éspedig a meghosszabbított életidőt, amelyik túlmegy az eredeti, előre meghatározott élettartamodon, csak avégett adják neked, hogy műveld magad. Mihelyt a gondolataid egy icike-picikét letérnek a helyes útról, életveszélybe juttatod magad.”³² Kérem, Mester, magyarázza el a fent megnevezett tartalmat konkrétabban. Már több mint három éve művelem magam; a testemben levő sok különböző betegségem elmúlt. A gyógyszeres edénytől, amit néhány évtized óta nem tudtam elhagyni, szintén megszabadultam. Bár most hatvan fölött járok, de a testi állapotom még jobb, mint akkoriban, amikor a negyvenes éveim elején voltam. A művelés mellett még szeretnék kifejteni néhány tevékenységet, amelyet a lehetőségeim megengednek; megtehető ez?

Mester: Természetesen az megy. Ameddig nem hátráltatja a Fá-tanulást és a gyakorlatokat, biztosan megy. „Az előre meghatározott élettartamon túl” azt jelenti, hogy egy ember csak néhány tucat évet élhet egy életben. Amikor eléri az öregkort, meg fog halni. De abban az időpontban, amikor hamarosan el fogja érni az előre meghatározott életkort, elkezdte a művelést. Korábban nem művelte magát; mihelyt műveli magát, nagyon állhatatos, és látszik, hogy az ember valóban egy darab arany. Teljesen mindegy, hogy milyen idős, én nem tekintek arra. Tudjátok, hogy Zhang Sanfeng akkor kapta meg a Taót, amikor hetven fölött járt. Több mint 130 évet élt. Csupán hetven fölött kezdte el művelni magát, őszintén művelni magát. Ez azt jelenti, a művelésnél ez nem a koron múlik, csak azon múlik, hogy te folyamatosan tudsz-e előrehaladni, vagy sem. Ha az ember valóban elengedi az életet és a halált, akkor azt gondolom, minek töprengjen még az életkoron? „Én már megkaptam a Fát, egyszerűen egyre tovább művelem magam.” (taps) Ha te saját magadat valóban művelőnek tekinted, és nem hétköznapi embernek, úgy a kitartóan folytatott művelésnél egyre tovább meghosszabbítják az életedet. Az élettartamod aztán egyre tovább folytatódik, avégett hogy elegendő legyen neked a művelésre. De némelyek nem haladnak folyamatosan előre. Olyan hanyagok, hogy nem tudják elérni a beteljesülést ebben az életben; akkor nem is lehet még tovább meghosszabbítani. Ha elérte az élete végét, akkor hát hagyják őt elmenni. Ebben az életben nem művelheti magát a beteljesülésig, és a következő élet dolgait is elszalasztaná. Mi a teendő? Akkor hadd menjen. Ilyen egyszerű ez. Ezért egy idősebb ember már több tucat évet élt; az embervilágban levő minden nehézségben már neki is meg kellene értenie, hogy a világban minden ragaszkodás, minden, amire az ember az életben törekszik, semmi további, mint apróság. Ezt neki saját magának kellene megértenie. Mi létezik még akkor, amit nem tud elengedni az ember? Mindazonáltal ezt könnyű mondani, de nehéz megtenni.

Tanítvány: A pekingi és a tianjini eseményeken keresztül sok ösztönzést kaptam, és meg tudtam emelkedni. Még művelőként is csak nehezen érheti el az ember a Zhent, Shant, Rent a döntő pillanatban; de ők megvalósították a Zhent. Azért mentek oda, hogy igazat mondjanak, éspedig teljes egészében jószívű szándékból; semmi olyat nem tettek, ami nem felel meg a művelők mércéjének. Nyugodt és stabil szívvel voltak elnézőek. Mester, kérem, legyen biztos abban, hogy a magukat őszintén művelő tanítványok, akik valóban a Fálun Dáfában művelik magukat, nem fognak csalódást okozni a Mesternek. Ez, amit gondolunk, helyes vagy sem?

Mester: Helyes. A gyakorlatban már láttam; a „Néhány gondolat tőlem” című cikkben³³ azt írtam: „Mindenki valami másra törekszik³⁴”. Ebben az életemben én is pontosan ezt a dolgot teszem, és felelősséget viselek azért, hogy azok, akik művelhetik magukat, eljussanak a beteljesüléshez. Amikor látom, hogy a tanulóim mindannyian átjutottak a beteljesülés nagy vizsgáján, tudjátok, hogyan érzem magam akkor? (viharos taps) Csodálatra méltó, valóban csodálatra méltó; kétségtelenül méltók arra, hogy nagyszerű istenségek legyenek! Emlékszem, hogy Nostradamus azt mondta, hogy létezik egy kor, amikor az emberek és az istenségek egyidejűleg léteznek. Teljesen mindegy, bármire is gondolt ezzel, de úgy gondolom, hogy valóban nem szabad többé hétköznapi emberként megnézni benneteket. Amit egy ember nem tud elengedni, ti el tudjátok engedni; amit egy ember nem tud elviselni, ti elviseltétek. Ezért az emberek nem is tudnak megérteni benneteket. Mindazonáltal mégis el kellene érnünk, hogy lehetőleg értsenek meg bennünket az emberek. (nevetés)

Tanítvány: Hogyan tudom helyesen beállítani azt a kapcsolatot a művelés során, hogy a Dáfá egyszerre komoly és harmonikus?

Mester: A Dáfá komoly; egy ember a beteljesüléshez akarja művelni magát, hogyan mehetne az, ha nem lenne komoly? Ha a Dáfá csak egy picikét is hibás lenne, nem juttathatná el a művelőket a beteljesüléshez. Lehetővé teheti-e az eltérült Fá egyvalakinek, hogy egy nagyszerű istenséggé művelje magát? Egyáltalán nem. Ezért a Fá komoly; minden egyes szint mércéjét, amelyen minden Dáfá-tanítvány található, feltétlenül el kell érni – ez komoly. A művelés folyamatában azt, amit el kellene távolítani, el kell távolítani; nem szabad hanyagnak lenni. A Dáfá embereket válthat meg, és mindent megteremthet a világegyetemben. Különböző szinteken megvannak a maga Fá-alapelvei, és minden egyes szint Fá-alapelvei mindvégig összekapcsolódnak az egész Fával, fentről lefelé mindvégig összekapcsolódnak, belülről kifelé mindvégig összekapcsolódnak, a mikroszkopikustól a makroszkopikusig mindvégig összekapcsolódnak, mindvégig összekapcsolódnak egymással. Minden szint lehet egyedülálló mindvégig.³⁵ Ezért ez a Fá, teljesen mindegy, hogy milyen nézőpontból, mindig harmonikus, világosan elmagyarázható, elpusztíthatatlan, és a Fá-alapelvek szempontjából mindent tökéletesen világosan el lehet magyarázni. Mert a világegyetemet is ő teremtette; természetesen tökéletesen megmutathatja, hogy az igazságok milyen lenyűgözőek és sokoldalúan rátermettek³⁶. Minden rosszat jóvá tud változtatni; megmenthet mindent és a kiterjedt élőlényeket³⁷ a világegyetemben. Korábban pedig létezett keletkezés, fennállás, romlás és megsemmisítés. A Dáfá újra visszahozhat az új és a jó felé mindent, ami a romlottság és a rosszá válás irányába halad. Éppenséggel sokoldalúan hathat, és mindenre képes minden szempontból; ezért a Dáfá teljesen harmonikus és elpusztíthatatlan. (taps)

Tanítvány: Április 25-e után megvolt az a szerencsénk, hogy megismerjük a Dáfát, amikor azokat hallottuk beszélni a Dáfáról, akik üldözik a Dáfát. Két hónap múlva már éreztük, milyen átfogóan nagy és mélyenszántó a Dáfá.

Mester: Egy rossz ember pontosan rossz dolgokat hall. Egy jó ember pontosan jó dolgokat hallhat! Amikor a gonosz alakok a Dáfát szidták, végül hát ki kellett mondaniuk a három írásjegyet „Fálun Gong”. A tanulóink látták a „Fálun Gongot”, és pontosan a jót hallják. (taps) A Buddha-Fá nem hagyja, hogy az emberek elpusztítsák. Minden szabotázs, amelyet a gonosz kezdeményez ellenünk a rossz emberek segítségével, valójában egy nagy terjesztés számunkra! (viharos taps) Mindazonáltal azoknak a szíve, akik rosszat tesznek, rossz – annyi biztos. Ez az ő helyzete élőlényként.

Tanítvány: Hogyan erősítheti meg az ember a saját magasabb felismeréseit a Dáfáról?

Mester: Amiket tanítok nektek, azok Fá-alapelvek. A tanulók kezdetben szintén csak érzékelték, hogy ezek a Fá-alapelvek jók, és ezért tanulják őket. Lassanként látták, hogy a Fá-alapelvek nemcsak arra tanítják őket, hogy legyenek jók; ez a művelés egy könyve, egy Buddha-Fá, egy mennyei Fá, egy kozmikus Fá, amit lassanként felismertek. (taps) Ezért az ember bármiféle gondolatok nélkül művelheti magát, amit én még jobbnak tartok. Ha az ember naponta arra gondol, hogy a buddhák világába menjen, valójában az is ragaszkodássá fog válni. Ez azt jelenti, hogy törekvés nélkül magától jön; egyszerűen műveld magad, minden meg fog mutatkozni előtted. Ha megmutatkozott, akkor viszont úgy érzékeli az ember: „Ó, ez mind magától értetődő.” Ott van nevezetesen az ő szintje, és akkor teljesen magától értetődőnek is találja azt. Az embereknél pontosan úgy van, hogy egyvalaki azokat a dolgokat szeretné látni az emberi látókörön, amelyek magasabbak, mint a saját szintje; ők mindannyian ezzel az érzülettel rendelkeznek. Ha viszont egy művelő látja azt azon a látókörön, nem is találja többé szokatlannak, hanem egészen természetesnek.

Tanítvány: A guangzhoui tanítványok nagyon hiányolják Önt, és nagyon óhajtják látni Önt.

Mester: Köszönöm a guangzhoui tanulóknak. Most ezt nehéz megmondani, (nevetés) mert pillanatnyilag ez még nem megy.

Tanítvány: Nanking város Duolunlu gyakorlóhelyének a Dáfá-tanítványai, valamint minden nankingi Dáfá-tanítvány üdvözli az együttérző Mestert. Legmagasabb tiszteletünket fejezzük ki!

Mester: Köszönöm nektek!

Tanítvány: Az összes Dáfá-tanítvány a következő helyekről: Peking, Lanzhou, Haerbin, Qiqihaer, belső Mongólia, Guangzhou, Sanghaj és Wuhan – üdvözli a Mestert, kérjük, ne aggódjon!

Mester: Köszönöm nektek!

Tanítvány: Az erényes kormányzás a nagy Kangxi császár életében arra szolgált, hogy példakép legyen az utána következő uralkodóknak és királyoknak?

Mester: A nagy Kangxi császár élete viszonylag nagyszerű volt. Az emberek történelme átadja Kangxi és Qianlong³⁸ virágzó korszakait. Az emberi dolgokról aztán nem beszélek többé. Kangxi nagyszerű császár volt.

Tanítvány: Egyszer feltettem egy kérdést, amely nagyon szomorúvá tette Önt.

Mester: Semmi köze a szomorúsághoz, talán a gondolataim más dolgokra gondolnak; egyáltalán nem voltam bánatos. Amire én gondolok, az másképp van, mint gondoljátok. Ti a felszínes formákat látjátok, miközben én a tényleges megtestesülést láttam.

Tanítvány: Az álmomban megjelent erotikadémon a saját férjem volt; ez is a démonok zavarása?

Mester: Hiszen a férjed ott volt; az biztosan nem a férjed volt, ezért biztosan átváltozáson keresztül jött létre. Vigyáznod kell.

Tanítvány: A húgom a Kínai Orvostudományi Főiskola hallgatója. A következő félévben van egy kötelező „qigong” tanfolyama. Azt kérdezi, hogy talán le kellene mondania erről a tanfolyamról?

Mester: Ami a Kínai Orvostudományi Főiskola hallgatóit illeti – ó, igen, lassan Kína mai orvosi főiskolái is belátták, hogy a qigongnak közvetlen orvosi hatásai vannak a kínai orvoslásra, és el is kezdik tanulni. De ahogyan én tudom, az nagyon ritka, hogy az ember őszinte qigong-iskolák qigongját tanulhassa. A terjesztés kezdetén létezett néhány qigong-fajta, amelyik viszonylag jó volt. Később aztán egyre több és több hamis qigong bukkant fel. Az elsőként felbukkant viszonylag jó módszer a taiji volt. De manapság léteznek egyesek, akik a taijit valami egészen mássá változtatták át, és a megváltoztatott biztosan károkat okozhat. Azután jött a yijinjing³⁹. A taiji a taoista rendszerből származott, és a yijinjing a buddhista rendszerből. A yijinjing olyasmi volt, ami a Shaolin templom szerzeteseinek a belső művelésére szolgált. Azt követően még jött a wuqinxi⁴⁰, egy népi művelési módszer. Ezek a dolgok voltak azok, amik viszonylag előnyösek az emberiség számára. Léteztek még mások, amelyekről nem fogunk részletesen beszélni. Most ezek mind futival rendelkező kaotikus utak, amelyek ártanak a hallgatóknak, ha ezeket az iskolákba hozzák.

Tanítvány: Ha én saját magamat egy művelő mércéivel mérem meg, gyakran félek, hogy a Mester nem ismeri el, hogy én egy magát valóban művelő tanítvány vagyok. De a többiek mindig úgy találják, hogy nem volnék túl rossz, és újabban még asszisztenssé hagytak lenni. Mélységesen tudom, hogy nem vagyok méltó erre, és félek, hogy ártok a Dáfá hírnevének.

Mester: Félelem, úgy tűnik, hogy egy picikét túlságosan félsz. Valójában egy asszisztensnek nincs is olyan sok tennivalója; ez nem is egy hivatal. Csak éppen úgy van, hogy az ember minden nap elmegy a gyakorlóhelyre, és mindent megszervez a gyakorlatokra és a Fá-tanulásra. Nincs túl sok dolog. Ne félj annyira. Az, hogy nem tartod magadat jól műveltnek, önmagában egészen jó, és azt jelenti, hogy te láthatod a saját lemaradásod. Nem kellene félned, ha gyengeségeket és hibákat láttál. Ha ott vannak, akkor távolítsd el őket. Ha egy hiba vagy ragaszkodás sem létezne, akkor nem is lenne szükséges többé művelned magad. Az biztos, hogy a művelési folyamat közben az ember mindig rendelkezik a hétköznapi emberek érzületeivel.

Tanítvány: Amikor szenvedésekkel és nehézségekkel találkozom, tudom, hogy ez egy vizsga, és lehetőleg mozdulatlanul hagyom a szívem. De amikor kellemes dolgokkal találkozom, nem tudom elkerülni az örömöt.

Mester: Akkor hát örülj csak, az nem probléma. Az öröm végül is sokkal jobb, mint azok a vizsgák, amelyek legyűrhetetlenek, és amelyeket nagyon nehéznek érzel. Valójában a vidám érzületeid egészen természetesen vesznek el, miközben a szinted megemelkedik. Nem szükséges szándékosan elnyomnod. Mindazonáltal nem is kellene úgy lennie, hogy azonnal örömtáncot lejtesz, mihelyt valami örvendetes dologgal rendelkezel. Ti mindannyian rendelkeztek értelemmel, és intelligensek vagytok; ezért véleményem szerint az nem probléma. De a szenvedés vizsgáját, azt nagyon nehéz legyűrni.

Tanítvány: 1. A megvilágosultaknak különbözően magas szintjeik vannak?

Mester: Természetesen; még a tathágaták sem tartoznak mind egy szinthez. Mert ahogyan mondtam, ők Fá-királyok. A művelők összefoglalóan tathágatának nevezik őket. Léteznek bizony még más nagy Fá-királyok és még magasabb nagy Fá-királyok.

Tanítvány: 2. Ha igen, akkor az alacsonyabb szinteken levő megvilágosultak életét a magasabb szinteken levő megvilágosultak rendezik el?

Mester: Az nincs úgy, ahogyan te gondolod. Ne gondolj emberi gondolatokkal az istenségekre; nem fogod megérteni, és az tiszteletlen is. Mihelyt valaki tathágatává művelte magát, a képességei területén belül minden teljesen természetes, és ő átfogóan rátermett⁴¹.

Tanítvány: Én a korábbi tanfolyam tanulója vagyok. Ha megtettük a legnagyobb erőfeszítéseket, de a saját rossz velünk született alap miatt a művelés befejezésének a napjáig ennek ellenére nem juthatunk el a beteljesüléshez, mehetünk-e mi a Mesterrel; tudhatunk-e még…

Mester: Ha már a legnagyobb erőfeszítéseket tetted meg a művelésnél, akkor [ezzel a kérdéssel] valóban kevés önbizalommal rendelkezel. Te nagy erőfeszítéseket tettél azért, hogy műveld magad, és ennek ellenére nem tudsz eljutni a beteljesüléshez – akkor valami nincs rendben. A szavaid ellentmondásosak (nevetés); ez a probléma nem létezik. Ha folyamatosan haladhatsz előre – te persze nem tudod, milyen veled született alappal rendelkezel –, hogyan lehet szó akkor rossz veled született alapról. Ha te a legnagyobb erőfeszítéseket tetted meg, pontosan a beteljesülés vár rád! (taps)

Tanítvány: Ha a földet a molekulák egy részecskéjeként szemléli az ember, akkor azok a dolgok, amik a föld molekuláiból állnak, alacsonyabbak, mint az emberek szintje. Mert minél magasabb a szint, annál finomabbak azok az anyagok, amelyek alkotják azt.

Mester: Az sem megy, ha mindent kiszolgáltatok ebben a világegyetemben. De elmondtam neked, hogy minél finomabb és mikroszkopikusabb, annál magasabbak a szintek. Mindazonáltal azt is elmondtam neked, hogy a föld a legalacsonyabb szinten található. Ez a legalacsonyabb szint a középen található a nagy részecskék és a kis részecskék között. Tehát valójában azt is mondtam neked, hogy ez – mivel a középen található – alacsonyabb mind a nagy részecskéknél, mind a kis részecskéknél; ez tehát a legalacsonyabb. Mi a még magasabb dolgokról is beszéltünk; ezek is magasabbak az embereknél.

Tanítvány: Nekem nincs kazettás magnóm, amivel lejátszhatom a gyakorlatzenét a Fálun Dáfá-gyakorlatok számára. Számolhatok is, hogy váltsam a gyakorlatmozdulatokat?

Mester: Igen, mert amikor mi kezdetben a gyakorlatokat végeztük, és megtanítottam azokat a tanulóknak, nekünk nem volt zenénk; számoltak. A művelés végül is természetfeletti; mert nekünk önműködő mechanizmusaink vannak. És amikor a mechanizmusok nagyon erőssé válnak, mindkét kéz – mihelyt a kezek mozgása befejeződött a kilenc forduló után – magától helyezkedik el az alhas fölött. Ezért beszélünk mi a gyakorlásunknál arról, hogy kövessük a mechanizmusokat. Mihelyt kialakultak a mechanizmusok, önműködően mozgásba fognak jönni, úgyhogy a mechanizmusok vezetik a testet arra, hogy végezze a gyakorlatokat. Garantáltan önműködően történik. Tehát annak a célja, hogy én zenét hallgattatok a tanulókkal a gyakorlatoknál, abban rejlik, hogy a kezdők – olyan gyorsan, mint lehetséges – elérjék, hogy ne zavarják őket a kaotikus gondolatok. A zene hallgatásánál önmagában az ember már nem gondol többé más dolgokra. Ezt úgy csinálja, hogy tízezer gondolatot egyetlenegy gondolattal helyettesít. De a zene hallgatása önmagában szintén egy gondolat, és következésképpen én a Fá és a művelési energia tartalmát is hozzáadtam ehhez a zenéhez, avégett hogy ez támogatóan hasson ki a művelésre. Ebben rejlik a zenehallgatás célja a gyakorlatoknál.

Ha az ember helyesen tudja végezni a gyakorlatokat, és nem létezik zene, akkor azonban az ugyanaz és nincs befolyása.

Tanítvány: Helyettesíthetem gyakorlatokkal az alvást? Csinálható ez így?

Mester: Nem, mert így megint egy másik végletbe jutsz. A művelési folyamatban még szükségetek van a testre a műveléshez; e nélkül a test nélkül nem művelhetitek magatokat többé. Azért kell ennie és aludnia az embernek, hogy megőrizze ennek a testnek az egészséges állapotát; ezért aludnotok kell. Mit csinálj viszont, ha nagyon sok munka adódik? A Dáfá dolgai miatt, vagy ha túl sok munka létezik, neked hiányzik pár napnyi alvás; ez viszont csak néha van így, és akkor ez valami más. A gyakorlatok révén azonnal újra helyrejössz. Ha viszont arról van szó, hogy hosszú távon gyakorolsz, anélkül hogy aludnál, tehát a gyakorlatokkal helyettesíted az alvást – ez nem megy. A Dáfában nem így műveli magát az ember; mire lenne ez jó? Mert a művelésed első helyén a xinxing emelése áll; csak ezzel tudsz valóban megemelkedni. Ha nem emeled meg a xinxingedet, nem tudsz megemelkedni, mindegy, hogy mennyi gyakorlatot is végzel. Az emberek ezt nem csinálhatják szántszándékkal, és nem is emelkedhetnek meg kényszer hatása alatt a gyakorlatok révén. Ha a xinxing nem emelkedik meg, nem létezik emelkedés, mindegy, bárhogyan is gyakorolsz.

Tanítvány: Tudom, hogy a részvénykereskedelem nem jó, de nem tudom megérteni a lényegét. Az egyesült államokbeli cégeknél egyfajta szociális gondoskodásként osztanak ki részvényeket mindenkinek, ez akkor jogosulatlan pénz? A részvények a cégek finanszírozási és fejlesztési módszerének számítanak?

Mester: Megmondhatom nektek, hogy az, amit az emberek helyesnek tartanak, nem feltétlenül helyes. Különösen abban az időben, amikor az emberi erkölcs nem jó, az, amit az emberek jónak tartanak, valószínűleg rossz. Tudjátok, a munkán keresztüli vagy a saját meggondoláson és erőbevetésen keresztüli jövedelem, vagy ha nagy üzleteket csinálsz abban az esetben, ha neked megvan ez az adottságod, – ez mind egy normális módja annak, hogy pénzt keress. Mindegy, bármennyit is keresel, az nem tesz semmit. A spekulációt önmagában nem tartom olyan jónak. Mert ebben a világegyetemben létezik egy alapelv, éspedig veszteség nélkül nincs nyereség. Miközben megkaptad ezt a pénzt, te nem is tudod, milyen sok jó dolgot veszítettél el ennél, mert semmit sem adtál érte. A részvényeknél léteznek nyereségek és veszteségek, és az emberszív velük mozdul; hogyan mehetne, hogy a művelésnél is így tedd azt? Némelyek gazdaggá váltak; akkor nagyon valószínűen léteznek olyanok, akik leugranak a toronyházról. Valójában a részvényekkel való kereskedés pontosan szerencsejáték. Művelőként szerencsejátékokat kellene játszania az embernek? Véleményem szerint nem. Természetesen én nem mondtam meg, hogyan kellene a hétköznapi embereknek szemlélniük a részvényeket a hétköznapi emberek társadalmában. Az, hogy egy embernek kellene-e részvényekkel kereskednie, vagy sem, a hétköznapi emberek dolga. Itt csak a művelőknek magyarázom el a művelés alapelveit. Hiszen nektek túl kellene mennetek a hétköznapi emberek állapotán, és pontosan még magasabb mércék követelményeinek kellene megfelelnetek, nem igaz⁈ Azt pedig, amit a munkahely szociális gondoskodásként, illetve a fizetés részeként ad, közvetlenül ki lehet fizettetni.

Tanítvány: A művelőknek nem szabad karmát elviselniük a rokonaik számára; miért tudnak viszont azok a gyerekek, akiknek nincs karmájuk, karmát elviselni számunkra?

Mester: Talán látja a gyermek, hogy nagyon nehéz a szülőknek a vizsgákon való átjutásnál, és túl rosszak; így elvisel számodra valamit. És te még csak meg sem tudod becsülni: „Miért szenvednek a gyerekek értem?” (nevetés) Ezzel csak egy alapelvet magyarázok el; nem feltétlenül van szó erről az esetről. Mindazonáltal csakis a Dáfá-tanítványok gyermekeinél történnek ilyen dolgok.

Tanítvány: Egy ötéves gyermek már két év hosszán át művelte magát, és azt mondta, hogy a homlokán egy tévékészülék létezik, és a Mester éjjel-nappal magyarázza neki a Fát. Ez zavarás vagy helyes állapot?

Mester: Gyerekeknél ez nem zavarás; talán a gyermek pontosan ezen a módszeren keresztül kapja meg a Fát. De semmi esetre sem fogja megakadályozni, hogy a gyermek kipihenje magát.

Tanítvány: Ha az emberi társadalomban egy hatalmasan nagy démoni erő szabotálná a Dáfát, és ez még ki is akarná irtani a Dáfát, mi lenne a legjobb út és mód arra, hogy harmonizáljuk a Dáfát?

Mester: Egy tanuló azt mondta nekem: „Én garantáltan a végéig fogom művelni magam a Dáfában. Még ha le is vágják a fejem, a testem még itt ül a meditációnál.” (taps) Ha az emberi gondolat nem hagyja magát megingatni, bármiféle kényszerítő módszer csak a felszínt befolyásolhatja, de magát a lényeget nem. A művelésnél én az alapelvtől fogva értetem meg veletek. Menne az, ha az ember csak felszínesen törődne az emberekkel, és megtiltana nekik bármit? Mehetne ez? Stimmel ez, vagy sem? Persze némely tanulók azt mondják nekem: „Én nem hagyom megingatni magam, teljesen mindegy, bárhogyan van, és bármennyire zavarnak.” Pontosan így a legjobb. Természetesen csak a gondolatok maradnak nyugodtak; az embernek viszont mozdulnia kell.

Tanítvány: Én egész nap a Fá-terjesztésre gondolok; kihasználhatják ezt a démonok?

Mester: Ha a Fá-terjesztésre gondol az ember, az jó dolog; az nem hibás. Mindazonáltal ennek nem kellene befolyásolnia a művelést. A Fá-terjesztés dolgait tényleg a Dáfá-tanítványoknak kell megtenniük.

Tanítvány: A nyugati társadalomban az emberek többet ügyelnek a szép fogakra. Szabad nekünk tanítványként megtisztíttatnunk a fogainkat?

Mester: Tisztítsd őket, ha akarod; ez semmit sem jelent. Alkalmasint ez azt jelentheti, hogy te szebbé akarod tenni magad. Ezek a hétköznapi emberek dolgai.

Tanítvány: Amikor Sákjamuni buddha és Jézus azért terjesztették a Fát, hogy embereket váltsanak meg, a világegyetem minden élőlénye már eltérült a Fától. Miért nem akkoriban igazították helyre a Fát?

Mester: Ők csak tathágaták voltak. Ezért nem tudták helyreigazítani a kozmikus Fát. Csak a saját Fájukat tudták helyreigazítani.

Tanítvány: Kérem, Mester, mondja meg, tulajdonképpen már mindenki keresztülment a beteljesülés vizsgálatán? És azoknak, akiknek nem sikerült a vizsga, vannak-e még esélyeik később?

Mester: Ezeket a dolgokat nem szabad kimondanom. Ha azt mondanám neked, hogy még léteznek esélyek, és te azokra várnál, és azokra készülnél, akkor az nem is számítana többé. El kellene mondanom neked, hogy ti mindannyian eljuthattok a beteljesüléshez, és hányan jutottak már el közületek a beteljesüléshez? Ilyesmit sem szabad elárulnom.

Tanítvány: Már régóta élek az USA-ban. Mindig is vonzódom Kínához, kiváltképpen a nincstelen diákokhoz és egyetemistákhoz, és szívesen szeretnék segíteni nekik. Úgy gondolom, hogy ennek egyfajta szánalomnak kellene lennie. Amióta most Fálun Dáfát művelek, belsőleg valamelyest bizonytalan vagyok ezzel az érzülettel kapcsolatban, és nem tudom, hogy segítenem kellene-e nekik, vagy sem. A szívemben ez erősen jár ide-oda. Nem tudom, hogy ez az érzület a hétköznapi emberek közötti érzelem vagy a magasztos együttérzés?

Mester: Nincs abban semmi rossz, ha az ember egyfajta honfitársi érzelemmel rendelkezik a hazájában élő emberek iránt. Az sem rossz, ha segít valakinek, amikor látja, hogy szegény. De amiről én beszélek, az az, hogy a művelőknek inkább a művelésre kellene felhasználniuk az energiájukat. Mert sok dolognál te nem látod a sorskapcsolataikat. Mi lenne, ha az, akinek segítesz, később szabotálná a Dáfát? Természetesen mérhetetlenül sok művelési energiád és erényed lenne, ha azok, akiknek segítesz, a jövőben mindannyian Dáfát tanulnának. Mert a jövőben jót adna neked vissza. Minden dolognál egy művelő magas mércéjéhez kellene igazodnod. Némelyek azt mondják: „Én templomokat építek, hogy jót tegyek.” Valójában én úgy vélem, Sákjamuni is azt mondta, hogy a szándékkal teli Fá olyan, mint az illúziók és a szappanbuborékok. Te sohasem juthatnál felfelé, ha te saját magad nem művelted volna magadat. Még ha az egész városban is templomokat építesz, nem leszel buddha, mert nem művelted magad. Ha a buddhák látják, hogy te sok templomot építettél nekik, akkor kinyitnának egy hátsó ajtót, és azt mondanák neked: „Gyere fel”? Akkor a hétköznapi emberek szívével mérnék azt; de lehetne ez így? Nem. Mindegy, bárki is legyen ez, az nem megy, ha nem műveli magát. Ellenkezőleg, talán azokban a templomokban, amiket építettél, egyáltalán nem léteznének buddhák. A buddhák nem is mennének oda. A templomokat mind rókák és menyétek szállnák meg. Akkor te hóhérsegédet játszottál volna⁴², és egészen ellenkezőleg valami rosszat csináltál volna. Ez egyszerűen egy ilyen kapcsolat, amelyet az emberek nem tudnak átlátni. De művelőkként nekünk tisztában kell lennünk ezzel.

Tanítvány: „A Fálun Dáfá jelentéseinek az elmagyarázása”⁴³ című könyvben a 72. oldalon⁴⁴ ez áll: „Ha aztán egyvalaki valóban tovább művelheti magát, és azon a véleményen van, hogy ezt meg tudja csinálni, és meg is szeretné csinálni, akkor magára veheti és eltávolíthatja a rokonság és a barátok karmáját is, úgy, hogy de-vé változtatja át. Mindenesetre ez nagyon nehéz, mert mindez kéz a kézben megy egy ember xinxingjével és a szíve toleranciájával. Ha tehát ő eljutott eddig a lépésig, az már tele van, akkor semmit sem lehet többé beletölteni, így mutatkozhat meg ez. Ha valakinek még több szenvedést kell elviselnie, megtörténhetne, hogy annak alapján, hogy többé nem elegendő az a képessége, hogy szenvedéseket viseljen el, újra rosszabbá válik, és le fog esni, ezért hiába művelte volna magát.” Mester, hogyan értendő, kérem, az utolsó mondat?

Mester: Ezt a Fá-alapelv szempontjából magyarázom el. Ha tényleg létezne egy ilyen helyzet, akkor arra is léteznének lehetőségek, hogy hagyjuk őt felfelé művelni magát. Ha egy művelőnek túl nagy vizsgája van, amelyet nem tud többé elviselni, egy másik végletbe fog menni. Ha egy hétköznapi ember szemére vet valamit egy másiknak, nem szabad eltúloznia; mihelyt eltúlozza, az már nem fogadja el, és hirtelen akár egy másik végletbe is mehet. Itt egy hétköznapi ember nem kezelt helyesen egy problémát. A művelésnél is úgy van. Ha te addig az állapotig művelted magad, és túl nagy nehézségeknek tesznek ki, az akkor valóban nagyon veszélyes lesz számodra. A vizsga legyűrésénél persze nem is mondják meg neked; mert el lehet árulni neked? Hogyan mondhatnák meg neked, hogy ez egy olyan vizsga, amelyen át kell jutnod? Hiszen a művelésnél vagy, és ezért nem mondják meg neked. Azonkívül, ha a művelésnél egyvalaki eljutott a beteljesüléshez, biztosan azonnal el fog jutni a megvilágosodáshoz; ez biztos. Ha te most odáig művelted magad, és már elérted a befogadóképességedet, és ennek ellenére még nem jutottál el a megvilágosodáshoz – tehát már elérted volna a határt, és még mindig nem jutottál volna el a megvilágosodáshoz –, úgy akkor az egyszerre kétségbeesésbe és reménytelenségbe váltana át. Úgy az egyszerre ahhoz vezetne, hogy az ember a másik végletbe jut; ez nagyon veszélyes lenne. Így gondolom azt el.

Tanítvány: A következő helyekről való tanulók: Fushun és Xian – üdvözlik a Mestert!

Mester: Köszönöm nektek!

Tanítvány: A Fálun Dáfát művelő rokonaim Kínában otthon művelik magukat, mivel zavarások léteznek kívülről, úgyhogy nem tudnak a gyakorlóhelyen gyakorolni. A műveléshez való akaratuk nem változott meg. Mester, ez befolyásolni fogja a beteljesüléshez való művelésüket?

Mester: A Zhuán Fálunban már megmondtam, otthon vagy kint az ugyanaz, de nektek nem kellene elveszítenetek egy olyan környezetet, amelyben közösen emelkedhettek meg. A Dáfá a beteljesüléshez vezetheti a tanulókat, és a tanulóknak is harmonizálniuk kellene a Dáfát.

Tanítvány: Rendelkezhetnek-e a tanítványok egyszer azzal a lehetőséggel, hogy Önt személyesen hallják a „Hong Yin⁴⁵”-t olvasni? Mint egy videoszalagon…

Mester: Ha a jövőben lesz lehetőségünk rá, akkor megcsináljuk.

Tanítvány: Ön arra tanít bennünket, hogy kedvesek legyünk másokhoz, és hogy a női tanítványoknak gyengédnek kell lenniük. De ez gyakran félreértésekhez vezet a másik nemnél. Továbbra is egy hétköznapi ember módján kellene szemben állnunk a másik nemmel?

Mester: Helyes, úgy kell hát beszélnünk, mintha férfiak lennénk?⁴⁶ A nőknek olyannak kellene lenniük, mint a nők, és nőként is kell viselkedniük, ha tesznek valamit. Én ezt csak úgy mondom nektek. Vajon ez félreértésekhez vezethet? Normális módon nem. Az emberekkel való érintkezésnél ne vigyétek túlzásba, és egyszerűen legyetek egészen természetesek; úgy biztosan nincs probléma.

Tanítvány: A férjem amerikai. Amikor megkaptam a Fát, ajánlottam neki. Miközben olvasott, láttam, hogy egy Fálun volt a feje fölött. De egy nap hirtelen elkezdett jógát tanulni, és úgy véli, hogy a jóga tartja erősen a testét, és szinte minden este olyasmit akar…

Mester: Némely dolgokat csak észszerűen kellene szemlélnie az embernek, és saját magánál utánanéznie, hogy saját magának van-e valahol problémája; ha nincs, akkor azok démonok zavarásai. De mindegy, hogy zavarások-e, vagy nekünk saját magunknak van-e problémánk, a saját férjével beszélhet az ember az alapelvekről; egy ember éppenséggel rendelkezik értelemmel. Mindnyájunknak meg kell őriznünk a xinxingünket; mások viselkedhetnek rosszul, de nekünk saját magunknak nem szabad rosszul viselkednünk. Ha az ember saját maga meg tudja őrizni a xinxingjét, egy idő után ez mind el fog múlni, és nem fog sokáig tartani. Végül ő biztosan meg fog változni, mivel mi áttörtük a saját művelési szintünket. Ez garantáltan így van! (taps)

Tanítvány: Mi a kapcsolat a szubjektív vágyálom, az önzés és az önzetlenség között?

Mester: Ne vegyétek egy kalap alá a hétköznapi emberek gondolatait és a művelés állapotait. A szubjektív vágyálom, amire te gondolsz, az nagyon valószínűen a hétköznapi emberek egy ragaszkodása. Az önzetlenség olyasmi, amit a követelményem szerint el kell érnetek a művelésben; de ez semmi olyasmi, amit mesterségesen kell elérnetek. Mindazonáltal ha nem tesztek erőfeszítéseket a művelésben, hogy elérjétek ezt, akkor az megint nem lenne többé művelés. Ez azt jelenti, neked nem szabad ezt kikényszerítened: „Egyszerre azonnal el kell engednem ezt az önzést, és el kell érnem az önzetlenséget. De még csak azt sem tudom, hogyan lehet önzetlen az ember.” Ezért mindezt akkor éri el az ember, amikor a művelés közben a megemelkedés folyamatában fel tudja ismerni.

Tanítvány: A férjem Dáfá-könyveket tépett szét, és sok tiszteletlen dolgot mondott a Dáfáról. Még néhány tiszteletlen dolgot is tett a Dáfával szemben. Tanítványként nagyon szomorú vagyok. A Dáfá egy könyvét sem olvasta el.

Mester: A jelenlevőink között is léteznek olyanok, akik korábban a Dáfáról való hiányos megértés miatt szintén ilyen dolgokat tettek valamikor. Később ő tanulta a Dáfát. Nézz csak utána, hogy ezt saját magadnak tulajdoníthatod-e, vagy ez valóban zavarás. Mindazonáltal egy pont: Teljesen mindegy, hogy ez zavarás vagy a művelésben való állapot, tanulóként az embernek meg kell őriznie a xinxingjét. Az emberek tehetnek rossz és hibás dolgokat, de nekünk nem szabad. Valójában egy embernek mindent vissza kell fizetnie, amit tett. Azoknál a dolgoknál, amelyekkel a Dáfát zavarja az ember, a bűn nagyon nagy.

Tanítvány: Néha a Dáfá-tanítványok teljes odaadása a gyakorlatoknál és a Fá-tanulásnál ahhoz vezet, hogy a közelükben levő emberek nem tudják megérteni, és még távolságot is tartanak. Ez azon múlik, hogy a művelésnél a tanítványok nem feleltek meg a legnagyobb mértékben a hétköznapi emberek társadalmának?

Mester: Ez azon múlik, hogyan kötelezte el magát az ember. Az biztosan nem megy, ha a tanuló egyre újra egész nap csak gyakorlatokat végez és Fát tanul, de semmit sem csinál a háztartásban, és munkát sem végez többé. Azonkívül, ha a normál gyakorlatoknál mi mindannyian sárga ruhát viselnénk, a hétköznapi emberek vallásként érzékelnének bennünket, és így nem mernék velünk csinálni. Ha viszont a gyakorlatoknál mindannyian egészen szabadon hétköznapi ruhákat viselünk, és úgy lépünk fel, mint a hétköznapi emberek, tehát lehetőleg úgy, mint a környezetünkben levő emberek, lehet, hogy némelyek jönni fognak, és részt fognak venni a gyakorlatokban, és így meg fogják kapni a Fát.

Tanítvány: A szemem előtt egy hártya forog, ami úgy néz ki, mint egy átlátszó léggömb; ez már több mint két éve megy így. A hártyában sok fekete pont található, amely változik. Ennek a xuanguanhoz van köze? Mester, adhat-e Ön egy utalást?

Mester: Talán. Mindegyik személy konkrét állapotait nem szeretném kimondani; ez jó a művelésetek számára.

Tanítvány: Van egy kis félvér lányunokám, aki egyéves. Éjjel-nappal velem van. Amikor a könyvet olvasom, mindig a Zhuán Fálunt és a Mester képét szeretné csókolni. Nem tudom, hogy lejátszhatom-e neki a Mester Fá-magyarázatának a hangszalagfelvételeit, hogy segítsek neki megkapni a Fát?

Mester: Igen, természetesen; igen, természetesen. A Dáfá-tanítványok gyermekei éppenséggel másmilyenek, mint a hétköznapi emberek gyermekei.

Tanítvány: Üdvözlet a Mesternek a pekingi Haidian kerület Dáfá-tanítványainak a nevében!

Mester: Köszönöm nektek! (taps)

Tanítvány: Minél jobban kiástam és eltávolítottam a saját ragaszkodásaimat a művelésben, annál jobban fel tudom ismerni a hétköznapi emberek sok ragaszkodását, valamint azt a csúfságot és gonoszságot, amelyet az effajta ragaszkodás tartalmaz. Szeretném megkérdezni a Mestert, milyen beállítottsággal kellene szemlélnem ezt?

Mester: Ez normális. A művelés egy ideje után mindenki megszerezte ezt a tapasztalatot. Ezekkel a dolgokkal, amik a hétköznapi emberek társadalmában alakultak ki, mindenki rendelkezik a hétköznapi emberek társadalmában, és a hétköznapi emberek nem láthatják őket. Az, hogy ti láthatjátok, abban rejlik, hogy a művelés közben felülmúltátok a hétköznapi embereket. De nektek rendelkeznetek kell azzal a gondolattal, hogy eltaszítsátok és elhárítsátok őket.

Tanítvány: A következő mondat „a buddhista rendszer Fálunja, a taoista rendszer yinje és yangja, minden a tíz égtáj világában kivétel nélkül megjelenik a Fálunban”⁴⁷ fordításánál némelyek a buddhista rendszer Fálunját úgy fordították le, mint Dharma-kerék. Milyen különbség létezik a Dharma-kerék és a között a Fálun között, amelyről a Dáfában beszélnek? Mester, adhat Ön nekünk egy világos útmutatást, hogy ez a Dharma az angolban a buddhista vallás tanítását jelenti? Persze a Mester tulajdonképpen már adott egy világos útmutatást, hogy mindkét fent említett Fálunt a hivatalos pinyin átírással Fálunként kell lefordítani.

Mester: Igen, jobb közvetlenül lefordítani. Mert némely megnevezéseknél ezeket közvetlenül kell lefordítani. Némely nyelvekkel tényleg nehéz a Fálun igazi jelentését bemutatni. Ezért némely dolgokat nem lehet lefordítani. Úgy gondolom, hogy nem szabad Dharma-kereket használni, mert a tartalom lényegesen más.

Tanítvány: 1. A hónap elején a World Daily-ben olvastam a „kiadatásról…”; tanítványként nagyon szomorú vagyok a szívemben. Gyakran állok egyedül a Mester arcképe előtt, és szüntelenül könnyek folynak a szememből. Az a gondolatom jött, hogy visszatérjek Kínába, hogy elviseljem a nehézségeket a Mesterért.

Mester: Ami a szíveteket illeti, úgy mindezt láthatom.

Tanítvány: 2. Miben rejlik, hogy tanítványként ebben az állapotban vagyok? Azért van így, mert a Mester túlontúl sokat tett, vagy azért, mert tanítványként ezt mind emberi érzületekkel szemlélem?

Mester: Nem, ez mind nem az; mindez nem az. Az is természetes, hogy így gondolkodik az ember. (taps)

Tanítvány: Erényt veszítek, ha a férjem szeretne elválni, és én nem egyezek bele?

Mester: Mindegy, hogy mások mit csinálnak, annál nem fogsz erényt veszíteni. Az ilyen dolgoknál azonban az embernek képesnek kell lennie, hogy jól uralkodjon magán. Teljesen mindegy, hogy mi történik, az embernek saját magának mindig gyakorlóként és művelőként kell viselkednie. Végül is a válás nem jó dolog; de ha a másik megint csak nehezen győzhető meg, akkor a dolog nagyon nehézzé válik. Minden megtörténhet azonban; könnyen meglehet, hogy valamilyen ragaszkodást kell megszüntetni. Teljesen mindegy, hogy hogyan, nekünk saját magunknak jól kell viselkednünk.

Tanítvány: Tanítványként nem szerveztem meg jól egy hétköznapi ember tanulmányát és életét. Egy válás valami elkerülhetetlen dolog lenne? A sok Fá-tanulás ellenére sem tudtam áttörni rajta. Megfelelne az egy művelő mércéinek, ha elengedem ezt az érzelmi kötődést, és el tudnám fogadni?

Mester: Én csak azt mondhatom neked, hogy viselkedj egy művelő mércéje szerint. Tényleg sokan léteznek, akik ebben a tekintetben nem tudnak elengedni valamit. Tudom, hogy a mi tanulóinknál is előfordult ilyesmi; válásról volt szó, és mindegy, bármennyi erőfeszítést is tett az ember, semmit sem segített. Ha aztán már valóban nem megy tovább, „na, akkor hát váljunk el”. A partnere látta, hogy a nő ezt most komolyan gondolta, és aztán nem csapott többé patáliát. Amikor a tanulónő ezt valóban el tudta engedni a szívében, és nem veszekedtek többé, akkor a partnere sem akart többé válni. Még azt is mondta: „Akkor hát gyakorolj, ha akarod.” Ilyen esetek is léteznek. Mindazonáltal ez nincs mindenkinél így; némelyek közülünk tényleg el is váltak. Ezért még nem mondhatom neked ezt így. Amit mondhatok neked, az csak az, hogy viselkedj egy művelő mércéi szerint. Először csináljuk jól mi saját magunk, és azután nézzük meg egyszer, hogyan fejlődnek a dolgok.

Tanítvány: Amikor Wuhanban gyakoroltam, a gyakorlóhelyünk asszisztáló személye azt mondta nekem, hogy a nővérem – egy sokéves tanulónő – még mindig nem tud átjutni az erotika vizsgáján. Véleményem szerint akkor ő nem igazi művelő. Ez az én személyes felismerésem, helyes ez?

Mester: Úgy gondolom, ez attól függ. Ha házastársak között lenne, még nem szabadna így szemlélned. Mert én azt is mondtam nektek, hogy a lehető legjobban a hétköznapi embereknek megfelelően műveljétek magatokat. Ezért a házastársak között nem szabad befolyásolni a családi életet, csak mert ti elkezdtétek a művelést. Mi itt a hétköznapi embereknél műveljük magunkat. Műveljétek magatokat – amilyen jól csak megy – a hétköznapi embereknek megfelelően! De ha nem házastársak között lenne, akkor ez egy meglehetős probléma lenne egy tanuló számára.

Tanítvány: Én festő vagyok, és jelenleg normális munkám van. A szabadidőmben néha szeretnék olyasmit festeni, amit szívesen festek. Mivel viszont félek, hogy ezáltal a Fá-tanulás idejét veszem igénybe, gyakran elnyomom ezt a gondolatot. A családom és a barátaim úgy vélik, hogy amióta megtanultam a Fálun Gongot, már nem volnék törekvő és becsvágyó, és feladtam volna az eredeti célomat. Meg kellene felelnem a hétköznapi emberek társadalmának, és a természetes utat követnem, és azt juttatnom kifejezésre, amit a szívemben szívesen szeretnék festeni?

Mester: Ebben a pontban két kérdést szeretnék elmagyarázni neked. Egyfelől te nem állítottad be helyesen a kapcsolatot a munkád és a Fá-tanulás között. Ha helyesen állítottad volna be, nem létezett volna egy hátrány sem a festészeted és az alkotásod számára. Közülünk mindenkinek van munkája, mindenki a társadalom tagja, azonkívül sokan rendkívül jól állították be a kapcsolatot. Azonkívül éppen most beszéltem újságírókkal arról, hogyan festhet jól az ember, ha a Fá-tanulás óta nincs többé ragaszkodása? Egy hétköznapi ember bölcsessége korlátozott. Ha töri a fejét, nem tud sem jól enni, sem jól aludni, és eltűnődik a dolgokon, ha kidolgoz egy koncepciót, vagy megalkot valamit, vagy fest valamit, akkor ez nem feltétlenül jó. De művelőként, ha a festés persze pontosan a saját szakiránya és éppen ez a hivatása, akkor a saját munkáját jól kellene végeznie. A szellemi látóköröd a művelésednek megfelelően emelkedik meg a művelés közben. Kell neked akkor még törnöd a fejed, és töprengened, ha eltervezel valamit a szellemi látókörödön, amelyik magasabb a hétköznapi emberekénél? Minden, amit festeni akarsz, a kifejezési módod, valamint a művészi sikered biztosan magasabb, mint minden a hétköznapi embereknél. Ez talán nem egy ilyen kapcsolat? Mindazonáltal az embernek időre van szüksége a festéshez, ezt tudom. De persze ezt is be lehet állítani helyesen, mint például: „Minden nap ilyen sokáig tanulom a Fát, és ilyen sokáig végzem a gyakorlatokat, és a maradék időben dolgozom.” Így akkor ez jó, és egy hátrány sem létezik.

De még egyet, te itt szóba hoztál egy kérdést. A festőknek néha ihletre van szükségük. Mihelyt ott van az ihlet, lelkes lesz, és festeni akar. Mit fest akkor? Aztán meg kell nézni, milyen gondolatok azok, amelyekkel alkotni akarsz? Ha olyan dolgok lennének, amelyek nem felelnek meg egy művelő mércéjének, akkor természetesen nem szabad lefestenünk őket. A hétköznapi emberek társadalmában élő művelőként a lehető legjobban a hétköznapi embereknek megfelelően kell művelned magad. Ha viszont némely dolgok még a hétköznapi emberek erkölcsének sem felelnek meg többé, akkor nem szabad lefestenünk őket. Ez akkor az lenne, hogy karmát hozol létre, és rosszat teszel. Amit festettél, azt hát meg kellene mutatni másoknak. Ha mi a valóban szép és jó dolgokat festhetjük le, akkor fessük le azokat.

Minden cédulát teljesen megválaszoltam. Ezennel lezárom a kérdéseitek megválaszolását mára. Köszönöm nektek! (hosszas taps)

Mindegy, milyen nehézzé válik a környezetetek, tartsátok nyugton a szíveteket. Ha egyvalaki nem hagyja magát megingatni, tízezreket fog bátorítani, hogy ők se inogjanak meg! (viharos taps)